Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

1978. február 1.

KELET-MAGYARORSZÁG

7

Postabontás

Háztáji

L. Mihályné arról ír levelében, hogy az 1977. évi háztáji földjét csak úgy kaphatta volna meg, ha kifizeti a vegyszerezést, a vetőmagot, valamint a háztájiban végzett munkáért járó díjat. Kevés nyugdíjából azonban erre képtelen volt, ugyanígy saját erejéből a földet megmunkálni sem tudta, mert beteg.

Levélírónk azt gondolta, ilyen körülmények között természetben fogja megkapni e juttatást, „ugyanis más termelőszövetkezetben ez a gyakorlat, s úgy gondolom, a törvény mindenütt egy” — jegyezte meg levelében L. Mihályné. Majd a későbbiekben arról panaszkodik, hogy nem kapta meg a háztáji föld természetbeni ellenértékét.

A legtöbb ilyen üggyel tavasszal fordulnak hozzánk levélíróink, amikor a háztájiosztás ideje van. Helyes, ha mindjárt az elején szóvá te szik észrevételüket, mert akkor könnyebben tudunk mi is (és elsősorban a termelő- szövetkezet) segíteni. Nem tudjuk, hogy L. M.-né miért csak most sérelmezi a termelőszövetkezet eljárását.

Ugyanis a vezetőséggel már jóval korábban meg kellett volna állapodnia és bizonyára kérését — körülményeire való tekintettel — orvosolták volna. E tisztázatlan ügy miatt esetleg tavasszal kimérhették olvasónk háztájiját és lehet, hogy parlagon maradt, amiből pedig sem a szövetkezetnek, sem pedig az egyénnek, olvasónknak nem származott haszna. ,

Igaz, manapság csak nagyon indokolt esetben kerül sor a háztáji természetbeni megváltására. Ennek megvannak a sajátos okai.

Kormányunk agrárpolitikájának ugyanis jellemzője, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek sokoldalú fejlesztésével egy időben nagy jelentőséget tulajdonítanak a háztáji és kisegítő gazdaságoknak is. Vagyis nem közömbös, hogy ezeket a kis parcellákat hogyan hasznosítják, ki műveli meg, mit és menynyit termelnek abban. Egyrészt, mert ezek a gazdaságok is növelik a mezőgazda- sági árualapot, másrészt a kistermelők az általuk előállított termékek felét saját fogyasztásra használják és így az állami és szövetkezeti kiskereskedelmet tehermentesítik.

Társadalmi fejlődésünk szempontjából fontos az is, hogy a kisgazdaságokban végzett mezőgazdasági munka a dolgozók aktív pihenésének egyik módja. (Ugyanis nemcsak parasztcsaládok, hanem az egyéb foglalkozá súak is folytatnak háztáji és kisegítő gazdálkodást.) A nyugdíjasoknál pedig fenntartja a társadalmi hasznosság érzetét. Természetesen a legnagyobb figyelmet — számuknál és jellegüknél fogva — a mezőgazdasági kistermelésen belül a tsz-tagok háztá ji gazdaságai érdemelnek.

Emiatt kerülik tehát a legtöbb termelőszövetkezetben a háztáji természetbeni meg váltását, és csak nagyon indokolt esetben élnek ezzel a lehetőséggel. Reméljük azonban, hogy levélírónk körülményeire tekintettel lesznek a szövetkezetben és kérését nem utasítják vissza.

Soltész Agnes

— A nyáron megrendelt csizmám elkészül... nem készül... elkészül.. ? (Kiss Ernő rajza)

Hiába gondoltam jó előre a télre, mégis meleg csizma nélkül kellett „átvészelnem” — teszi szóvá levelében Deb- rószki Jánosné, Rakamaz, Felszabadulás útja 49. szám alatti lakos, és a következőket írja: még tavaly június 22-én megrendeltem egy szőrmebéléses csizmát a Rakama- zi Cipőipari Szövetkezet helybeli méretes részlegében. Természetesen azzal a nem titkolt szándékkal és elhatáro. zással, hogy a tél, a hideg beállta ne érjen felkészületlenül. A szövetkezet július

31-i vállalási határidővel vette fel a megrendelést, de a csizma még a mai napig sem készült el. Lassan vége a télnek, s a hiábavaló várakozás miatt a türelmem is elfogyott. Egyet azonban szeretnék megjegyezni, amit a szövetkezet figyelmébe aián- lok: a jó hírnévhez a megbízhatóság is hozzá tartozik.

ALKATRÉSZHIÁNY

Béres Károlyné, Búj. Bem utca 16. szám alatti lakos a közelmúltban arról panasz, kodott, hogy az Albalux—7 típusú mosógépét, illetve annak centrifugáját, a nyíregyházi RAMOVILL-szerviz már hónapokkal ezelőtt elvitte javítás céljából. A szerelő ugyan a helyszínen közölte, hogy anyaghiány miatt valószínűleg csak később tudják a gépet megjavítani. Levélírónk örült az őszinte szónak, s így türelmesen várt, de mint írja: „mindennek van határa, már majdnem négy hónapja a szervizben van a centrifugám”.

A dolognak utána néztünk, s mint megtudtuk, az ügyben a szerviz is vétlen. Ugyanis a külföldről származó háztar, tási géphez már hosszú idő óta ők sem kapnak alkatrészt. A szerviz leleményessége, ügyessége hozott a közelmúltban döntő fordulatot: ők maguk készítették el az alkatrészt, amely természetesen csak helyettesítheti az eredetit, de általa használható lesz a centrifuga. Mindenesetre az ügy tanulsága: nem ártana, ha a kereskedelmi szakemberek alkatrész-utánpótlásról is gondoskodnának. Meggyőződésünk, hogy e gépek iránti bizalom csak így lehet teljes.

UDVARIASAN

A 12-es autóbusszal utaztam, amikor egy kedves hangra lettem figyelmes. A busz vezetője udvariasan figyelmeztette utasait: „Kisbabákkal utazóknak helyet biztosítani szíveskedjenek!” Közölte még azt is, milyen megállók következnek. Na

gyón kellemesen utaztam, és ez nem tartozik a gyakoribb esetek közé. Nem ártana, ha a 12-es busz sofőrje példaképe lenne valamennyi busz vezetőjének — írja levelében Kiss Sándorné Nyíregyháza, Ószőlő utcai lakos.

autóparkírozó

Az Erdő sori lakosok sokat bosszankodnak, mert az utcán parkírozó autók minduntalan elzárják a lakások kapubejáratait. Sőt, mi több, még a parkosított területre sincsenek* olykor tekintettel a kocsitulajdonosok. Nekünk ugyan nincs jogunk táblát elhelyezni, hogy „a kapubejáratot elzárni tilos”, de magától értetődő, hogy ez a magánlakásoknál is érvényes. Bizonyára javítana a helyzetünkön — a kocsitulajdonosok szemléletváltozásán túl — az is, ha a Márka cukrászda déli oldalán ideiglenes parki, rozóhelyet alakítanának ki — javasolja levelében Kukucs- ka István, Nyíregyháza. Erdő sor 8. szám alatti lakos.

SZABÁLYSÉRTŐK

Több lakótársam nev^bgn kérem a segítségüket — olvastuk M. András, Nyíregyháza, Pipacs utcai lakos levelében. Sajnos, néhányan az utcában a hulladékot — télen például a töméntelen sok salakot — az úttestre hordják, minek következtében az már magasabban fekszik, mint a járda. így a csapadék, víz a járdán gyűlik össze, és áztatja a házak falát. Ta<- vasszal — az idő melegre fordulásával — egészségügyi szempontból is tarthatatlan lesz ez az állapot. Úgy tudjuk, hogy ez a cselekmény szabálysértésnek minősül, és szintén felelősségre vonhatók azok is, akik a házuk előtti járdaszakaszt nem takarítják rendszeresen. Szeretnénk, ha a tanács felfigyelne ezekre a dolgokra.

JÄRDA

Esős időben különösen tarthatatlan a helyzet a nyíregyházi Déli ipartelepen levő Tímár _és a Haladás utca kereszteződésében. A mérhetetlen sár miatt

— járda sincs — megbénul a közlekedés. Többször kértünk segítséget — írják levelükben az érintett lakók — legutóbb a sajtó nyilvánossága által, amikor is társadalmi munkában vállaltuk a járda elkészítését, ha a városi tanácstól járdalapokat kapunk. Sajnos kérésünkre választ eddig nem kaptunk, de változatlan az elhatározásunk: folytatni szeretnénk a már megkezdett járdaépítést, s ehhez egy kis szakmai irányítást is kérnénk.

Szerkesztői

üzenetek

Koska Jánosné fehérgyar, mati, Szalmási Sándorné apagyi. Tóth Pálné nyírma- dai, Bakó Mária tiszavidi. Borbély Miklósné nyírma- dai. Révész Gézáné domb- rádi, Szemák Mihályné nyír, egyházi és Molnár Borbála aranyosapáti lakosoknak levélben válaszoltunk.

Csengeri Sándorné tisza- löki, Buri Sándorné nyír- bogáti, Lehóczki Györgyné győrteleki, özv. Timku , Jó- zsefné gemzsei, özv, Tóth József né mátyusi, Garai József nyírmihálydi. Tóth Györgyné kállósemjéni, Forrási István hodászi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük.

Hankószki István nyíregyházi lakos kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk.

Szabó István máriapócsi olvasónkat az Állami Biztosító megyei igazgatósága levélben tájékoztatta, hogy milyen okmányok elküldése alapján tudnak ügyével érdemben foglalkozni.

Vájsz Jánosné sóstóhegyi lakost a városi tanács műszaki osztálya értesítette, hogy a település vízellátásának megoldására — akár mélyfúrású kúttal. akár vízvezeték-hálózattal — csak 1980 után kerülhet sor, ebben az ötéves tervben a városnak erre nincs pénzügyi fedezete. Levélírónk a telefonra vonatkozó kérése indokolt, ez egyébként egész Sóstóhegy lakosságát érintő probléma. A megyei távközlési üzemnek javaslatot tett a városi tanács, hogy a postahivatalban levő telefont a hivatalos nyitvatartás idején túl is tegyék hozzáférhetővé, vagy kihelyezett telefonnal, vagy a postahivatalban tartsanak ügyeleti szolgálatot.

Rácz Mihály nyíregyházi lakost a társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztat, ta, hogy a december 5-én kelt határozatukkal csak előleget állapítottak meg. Ez nem azonos a nyugdíj-meg- állapító határozattal. Olvasónk szolgálati idejének tartamát, a munkabérátlag összegét és a házastartási pótlékra való jogosultságát még vizsgálja az igazgatóság. A végleges határozat meghozatala után a különböze- tet (tehát az előleg és a tényleges nyugdíj közötti különbözetet) a nyugdíjfolyósító igazgatóság fogja kifizetni.

— Csak nem a lottón nyertél?

— Nem, de gondoskodni kell azért róluk ... (Kiss Ernő rajza)

Nem tudom, másnak fel- , tűnt-e már, hogy városunkban ismét sok a kóbor kutya. Sajnálatra méltók, hiszen ét- len-szomjan, gazdátlanul tengődnek az utcán. Olykor pedig rémületet okoznak, kellemetlenkednek. Egy kicsit rejtélyes: időnként miért sza, porodik a kóbor kutyák száma? Csak feltételezem — írja levelében egy magát állatbarátnak nevező nyíregyházi olvasónk —, hogy így akarnak egyesek túladni a meg- únt állaton, vagy kényelmes bérházba költöztek, ahová házőrzőjüket már nem vihették. Hát ilyen a ..kutyasors”, de mégsem egészen, mert úgy tudom, városunkban is van „állatmenhely”, ahol menedéket kaphatnak ezek az állatok is, és így mugyalogo- sok is nagyobb biztonsággal járhatnánk az utcákon.

Áz illetékes válaszol

A január 15-én „Hiányzó percek” címmel megjelent észrevételre közöljük, hogy véleményünk szerint-«-MAFB és a gumigyár dolgozóinak pontatlan munkakezdésében vállalatunk minden esetben nem marasztalható el. Előfordulhat, hogy a Déli ipartelepre közlekedő 16-os járat 5 perces késése miatt a dolgozók ennyivel később kezdik el a munkát, de ez a sorompó zárva tartása miatt fordul elő. E járatot sajnos, nem tudjuk korábban indítani, mert a vasútállomástól a vidékről bejáró dolgozókat csak a vonatok beérkezése után tudjuk az ipartelepre elvinni. Ezt egyeztettük az ipari üzemekkel — így a késések megszűntetése érdekében csak a jobb vasúti csatlakozás esetén tud vállalatunk megfelelő intézkedést tenni. A 15-ös helyi járatot nézve, az 5 perc késes véleményünk szerint nem okozhat munkaidő-kiesést, mert még ebben az esetben is van a munkába állásig 20—25 percnyi idő.- •

Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza

„Postaújítás” címmel január 4-i számunkban a Szeder utcai lakosok panaszát kö- 'zölték. Mivel a hivatal kézbesítési munkájára eddig nem érkezett panasz, személyesen megkerestünk körülbelül nyolc családot, akik elégedettek voltak a kézbesítéssel, bár valóban megtörtént, hogy a december 25-j napilapot a megjelenés napján a kézbesítő nem továbbította. Ez valóban mulasztás volt részéről, amiért figyelmeztetésben részesítettük.

Debreceni Postaigazgatóság

A baleseti kártérítésről

Zador István olvasónk 1972-ben üzemi balesetet szenvedett. Sérülése olyan súlyos volt, hogy a táppénz kimerítése után az orvosi bizottság leszázalékolta és III. csoportbeli rokkantnak minősítette. Egyidejűleg megállapították a nyugdíját is. Ennek megtörténte után olvasónk a vállalathoz fordult azzal a kéréssel, hogy térítsék meg részére a rokkantsági nyugdíj és a tényleges keresete közötti különbözetet.

A vállalat erre hajlandónak is mutatkozott, de abban nem tudtak megegyezni, hogy ez milyen összeg legyen. Így végül a bíróság állapította meg azt az összeget, amit a vállalat kárként tartozik megfizetni.

Az üzemi baleset megtörténte óta olvasónk ellen két ízben büntetőeljárást indítottak. Mindkét ügyben jogerősen el is ítélte a bíróság, mely ítéleteket összbüntetésbe foglalták, aminek eredményeképpen egy évi és 2 hónap szabadság- vesztés büntetést kellett letöltenie.

A szabadságvesztés büntetésideje alatt olvasónknak tudomására jutott a felesége révén, hogy a vállalat nem hajlandó fizetni a bíróság által megállapított összeget. Amikor olvasónk letöltötte büntetését, írásban fordult a vállalathoz, de elutasították, ismételten azt közölve, hogy ez az összeg nem illeti meg arra az időre, amíg a börtönben volt.

Olvasónk ezzel nem tud egyetérteni, mert álláspontja szerint rokkant lett,’jogerős ítélet állapította meg az összeget. Kérdése az' hogy kérhet-e végrehajtást a jogerős ítélet alapján a ki nem fizetett összegre?

Ha üzemi balesetről van szó, a baleseti kártérítések rendezésénél a törvény célja: a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem szenvedett volna balesetet, vagyis anyagi hátrány ne érje. Ezért tartozik megfizetni a vállalat a rokkantsági nyugdíj és az átlagkereset közötti különbözeti összeget. Ennek részletes szabályait a 2 1964. IV. 3. MüM. sz. rendelet tartalmazza, amelyiknek 2. paragrafusa kimondja, hogy elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérülésből származó munkaképtelenség, illetőleg munkaképesség-csökkenés miatt elesik a keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Ehhez elvileg hozzá tartozik az, hogy a törvény a dolgozót úgy tekinti, mintha munkát végezne és az ezért járó munkabért kapná, illetve ténylegesen úgy tekinti, hogy önhibáján kívül nem tud munkát végezni, tehát ezért megilletik mindazok a jövedelmek, amelyek munkavégzés esetén járnak.

A kérdés vizsgálatánál tehát abból kell kiindulni: ha olvasónk nem szenved üzemi balesetet, ténylegesen dolgozik és ilyen körülmények között ítélik szabadságvesztés büntetésre, a büntetés ideje alatt jár-e neki munkabér, vagy sem?

Mindenki számára világos, hogy az, aki börtönben van, a vállalatától munkabért nem kérhet, és nem is kaphat, hiszen nem végez munkát. Mint fentebb kifejtettük, az üzemi balesetből eredő rokkantság esetén a dolgozót úgy kell tekinteni, mintha ténylegesen dolgozna, ezért a ténylegesen dolgozók jövedelme illeti meg, az összes jogokkal és kötelezettségekkel, tehát ha saját hibájából akkor sem dolgozna, ha egészséges volna, mert szabadságvesztés büntetését tölti, nem kapna munkabért, így nem tarthat igényt a munkabérpótló kár térítésre sem.

Ennek jogi alapját a Munka Törvénykönyv 47. paragrafu sának (3) bekezdése adja meg, amelyik kimondja, hogy nem jár a dolgozónak munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát. Az a személy, akit bűncselekmény miatt szabadság- vesztésre ítélnek, saját hibájából kerül abba a helyzetbe, hogy munkát nem végezhet, éppen ezért munkabérre sem tarthat igényt, és ha nem tarthat igényt munkabérre, akkor nem illeti meg a munkabérpótló kártérítés sem.

Dr. Juhász Barnabás