Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
1978. február 8. KELET-MAGYARORSZÁ.G 3 Jövő — világszinten A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri üzemében Somogyi József (jobbról) budapesti főművezető irányításával készítik elő a szerelők a kártológépek üzembe helyezését. E. E. Veszteség és elégedettség Tanulságok a nagykállói Virágzó Tsz" zárszámadásán S rácok baktatták mögöttem az Ószőlő utcában. Negyedikes forma fiúk. Jó hangosan beszéltek, a már kamaszodók gátlástalan harsogásával. így aztán ha akartam, ha nem, figyelni kellett a szóra. A téma a mostanában oly gyakori tantárgyi versenyekkel volt kapcsolatos. Nem maradtak meg azonban a kis problémáknál. A szöveg lényege az volt: meg kell nyerni az iskolai matematikaversenyt, majd a városit, a megyeit, az országost, s aztán jöhet a világverseny. Hasonlóak a célok a Bölcs Bagoly vetélkedővel is. — Ha legyőznénk az ausztrálokat — hogy miért őket, az nem derült ki ,— úgy mi lennénk a világ legbölcsebb baglyai — fejezte be a jövőt célzó szöveget az egyik. Elgondolkoztatott a beszélgetés, s mi tagadás: örültem. Ezek a srácok, ha talán túlzottan is, de célokat állítottak maguk elé. Nem maradtak meg a helyi győzelmek szép, de egyáltalán nem mérvadó mércéje mellett, hanem megcélozták a világszínvonalat. Felnőtteknek is becsületére váló módon ismerték fel magukban, hogy mostanság csak az olyan érték számít, amely a legtökéletesebbel való összemérésben is maradandó. Vagyis amit a költő egyszer úgy fogalmazott: a mindenséggel mérd magad. Nem kételkedem abban, hogy álmodozni könnyebb, mint cselekedni, de valahol az álmodozásnál kell kezdeni. Azaz, hogy közelítsünk: nem szabad megalkuvó célokat kitűzni. Néha csak hallgatom, amint egy-egy óvatoskodó gazdasági vezető valamilyen átlagot céloz meg. Miért ezt az átlagot, amikor köztudott, hogy messze van a világszinttől? A gyerekek világszintet akarnak elérni. Igazuk van. Talán a tehetség és lehetőség is bennük rejlik. De mi van akkor, amikor az adottságok, a képességek nem tesznek alkalmassá erre? Mit tegyen mondjuk az a kétes műszaki színvonallal rendelkező szabolcsi üzem, amely még az országos követelményeket V an egy doodad fám a nappaliban. Aki New Yorkban él, az rákényszerül az ilyesmire. New Yorkban minden „fontos” embernek rengeteg szobanövénye van, ami elég természetes is, ha belegondolunk, hogy mihelyt kilépnek a szobából, a tájkép csupa cement és magas vérnyomás. Amikor az ember először letelepedik New Yorkban, az egész őrültségnek tűnik. Az a rengeteg levegő híján elrozsdásodott szobanövény, a kandalló előtti cserépben nevelt grape fruit, és a bannyan fa, melyet kissé megmetszettek, hogy mögüle kilát- szon a televízió. De hiába, lépést kell tartani, különben a New York-iak úgy vélekednek majd, hogy nem tartozol a „fontos” emberek közé. és nem jönnek el többé vacsorázni, ami megöli még a reményét is annak, hogy valaha azok körébe tartozhass, akiket Jacqueline Onassis környezetében látni. Mármint a fontos emberekébe. New Yorkban az a lényeg, hogy az ember Fontos Ember legyen. így hát én is megvettem a szokásos növényeket. Páfrányokat, borostyánt. philo- dendront, citromfát, kaktuszt, kókuszpálmát, és vé- nusz-légyölőt. A növények mind gyűlöltek engem, és én viszontgyűlöltem őket. Szüntelenül szekáltuk egymást. Nem tetszett nekik a megvilágítás. A levegő páratartalma nem volt megfelelő, és miért nem tápláltam őket gondosabban? No, meg a víz? sem tudja teljesíteni? Vagy mit várjunk attól a munkásélettel csak most ismerkedőtől, akinek még a zárt üzemi rend is újság? Döngethetjük ezziel az adottsággal a világ- színvonal kapuját? Illúzióink nincsenek. De vajon a mostani körülmények felmenthetnek az alól, hogy az igazi cél a magasabbrendű legyen? A végcélról lemondani nem szabad, nem is lehet. Ezért kell okosan, — ha kell, áldozatokkal is — fejleszteni azt, ami nagyon jó. Kicserélni mindazt, ami manufaktúra. A sok kicsi gyenge helyett ütőképes jót létrehozni. Ezért kell olyan szakembereket nevelni, akik az ilyen korszerű körülmények között tudnak dolgozni. Meg kell tanulni szakítani egy sor beidegződéssel, meg kell szüntetni egy sor terméket, amelyet itthon sem lehet már eladni. Gsupa kell. Parancsoló módban fogalmazott követelmények. Nem lenne okos, ha számokkal áltatnánk magunkat, elfeledve, mi van mögöttük. Mennyi gyenge termék, milyen drága költség, mennyi fölösleges emberi erőfeszítés! Hazánkban is robbanásszerűen tör be a tudományos-technikai forradalom hulláma. Vajon hogyan készülünk fel fogadására üzemeinkben, az itt dolgozók tudatalakításában? Minden mai engedmény és megalkuvás a holnapban bosszulja meg magát. A kis iskolások remélhetően nem engednek mai, maximális célt kitűző lelkesedésükből. Nem lenne okos, ha álamnak tűnő elképzeléseikkel a magunk esetleg gyenge, itt-ott vitatható értékű munkáját állítanánk szembe. Amikor forradalmi tettekről beszélünk, s tétován keressük ennek tartalmát, úgy vélem, nem gondolunk eleget a magas szintű termelés szférájára. Pedig itt a példamutatás és cselekvés nagy lehetősége. Ne legyünk félősek, tűzzünk ki mi is álomnak tűnő jövőt, s tegyünk is érte. Vegyünk példát azokról, akik szentül hisznek erejükben. Bürget Lajos Az öntözés? Hol késett az öntözés? Hamarosan tudtomra adták, hogy vagy ők, vagy én. Én pedig tudtukra adtam, hogy én maradok. Amikor az utolsó is elvánszorgott a növények temetőjébe, akkor újra bevásároltam néhányat, de ezúttal olyanokat, amelyek megélnek a sanyarú New Russell Baker: A doodad York-i körülmények között, és meg is szolgálják a gondozásukat. Például a doodad fa 40 láb magasra megnő, napfény és víz nélkül, azokkal a koromszemcsékkel táplálkozik, amelyek az ablakon át beszűrődnek a lakásba. A szoba belnézete természetesen nem engedi 40 láb magasra nőni, de a pompásan rugalmas doodad fa, a mennyezetet elérve, vízszintesen nő tovább, majd a szoba túlsó felénél lefelé kezd kúszni. Akinek tűzlépcső van az ablaka előtt, az élvezheti az Amazon folyó medencéjéből származó hootchbub venyige indáit. Ez a növény ugyanis rendkívül érzékeny az emberi test illatára. Ha valaki csak néhány lábnyi közelségIntézkedés a helyes árképzésre Abból a célból, hogy a központi szabályozás irányelvei maradéktalanul érvényesüljenek a vállalati árképzésben, az Országos Anyag- és Árhivatal közleményben hívta fel a gazdálkodó szervek figyelmét a január elseje után forgalomba hozott, szabad árformába tartozó új termékek árának helyes kialakítási rendjére. Az új cikkek árképzésekor a vállalatok akkor járnak el helyesen, ha az 1978. január elsejei árrendezés, és a múlt év második félévi központi béremelések miatti költségnövekedésüket a nyereség csökkentésével ellensúlyozzák. Csak így érhető el, hogy az új termékek ára ne legyen aránytalanul magas a már forgalomban lévőkéhez viszonyítva. Az ezzel ellentétes árképzést vagy alkalmazást az indokolt haszon mértékét meghaladó nyereség forrásának tekintik az ellenőrző szervek. Akkor jut tehát tisztességtelen haszonhoz a vállalat, ha január elseje után olyan új termékkel jelentkezik, amely a forgalomban lévő rokon, illetve helyettesíthető cikkeknél aránytalanul drágább. Épül a bördíszműgyár • Záhonyban a Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat bőrdíszmű üzemet épít. A beruházási programot a közelmúltban hagyták jóvá, a terveket a NYIRTERV műtermeiben készítik, míg a kivitelezéshez ez év tavaszán kezd hozzá a megyei építőipari vállalat. A nagyközségben már működik egy kis üzem, ahol a jövőre elkészülő, mintegy 600 dolgozót foglalkoztató gyárhoz tanítják be a munkásokat. Az üzem 57 dolgozója olyan táskákat készít, amelyekből a vállalat szovjet exportrendeléseket teljesít. Szeptembertől Kisvárdán, a 111. számú szakmunkásképző intézetben egy iparitanuló-osztály indítását is tervezik, (lb) be kerül hozzá — mondjuk egy betörő, aki az ablakon át akar behatolni —, a karvastagságú indák sűrűn körbefonják! A hootchbub tulajdonképpen az orchidea nektárját akarja kiszívni, amelyről különös fejlődéstörténeti tévedés folytán úgy véli, hogy az emberi testben található. A hootchbub vad. de nem gonosz növény. Miután felfedezte, hogy zsákmánya nem tartalmazza az értékes nektárt, melyre ő kétségbeesetten vágyakozik, a csalódás fájdalmas sóhaját hallatja és kihajítja áldozatát az ablakon. Nekem három hootchbub növényem van és az egyiket éppen most pereli kártérítésért egy házaló lexikonkereskedő. M inden New York-i lakásnak javára válna néhány cserép Hohenstein moha. Ez nem közönséges moha, hanem olyan, amelyet most fedeztek fel a Su- vos dinasztia sírja körül végzett ásatásoknál. Jellemző vonása az, hogy vacsoravendégség vagy koktélparti alkalmával körülkússza a vendégeket és kellemetlen kis szippantó hangokat hallat, ami tulajdonképpen annak a sajátos kifejezésmódja, hogy milyen nagy öröm végre élő embereket látni, a sírban töltött évszázadok után. Természetesen ezt senki sem érti, ezért a Hohenstein moha sohasem unalmas, sőt még társalgási témául is kiválóan megfelel. (Fordította: Zilahi Judit) Nincs kellemes helyzetben az a termelőszövetkezeti elnök, aki a közgyűlésnek, a gazdálkodás eredménytelenségéről adhat számot. A nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezet 8 millió 575 ezer forint veszteséggel zárta az 1977-es évet. Jó volt a hangulat A járási művelődési központ mozitermének padsorait január 3-án a termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai foglalták el. Jó volt a hangulat. A veszteség nagysága nem tette komorrá a tekinteteket, sőt a termelőszövetkezet elnökének beszámolóját nagy taps követte. Kihasználva azt a pillanatnyi időt, amíg a következő előadó a mikrofonhoz ment, suttogva váltottam szót a szomszédommal. — Maga elégedett, hogy ennyire tapsol? — Miért ne. Dolgoztam egész évben, megkaptam a pénzem. Hát akkor mit csináljak? A pénzét mindenki megkapta. Sőt 132 forint kereset esett egy munkanapra. A kifizetett munkabér 14 millió forinton felül volt, több a tervezettnél, — hangzott el a beszámolóban. — Kemény munka volt mögötte — érvelt a szünetben a szövetkezet egyik vezetője — kedvezőtlen az adottságunk és mégis búzából átlag 46 mázsás termést értünk el, kukoricából 55 mázsát, napraforgóból 14 mázsát takarítottunk be, hektáronként. A szakosított sertéstelep vezetője a néhány perces szóváltásban a saját munkaterületének eredményét hangsúlyozta. — Az elmúlt évben benépesítettük a telepet. Száz százalékon felüli állományból a tervezettől jóval több húst adtunk le. Elszámították magukat Ha valaki veszi magának a fáradtságot, és utána néz a nyereséggel záró termelőszövetkezeteknek, valóban elgondolkodtató, hogy hányán dicsekedhetnek hasonló termésátlagokkal. Déhiába alacsonyabb a nyereségesek átlagtermése, valamiért mégis csak ők gazdálkodtak jobban. Ez a valami a végeredmény, a nyereség. A különbözőség okaira kerestem a választ. — Vitatkoztam én az elnök elvtárssal az ősszel eleget — mondta a főkönyvelő, — felhívtam a figyelmét arra, hogy túl magasak a termelési költségek. Vitatkoztam, de kénytelen voltam pénzt adni, mert ha pénzt nem adok, és ezek után lesz alacsony a termésátlag, engem hibáztatnak. Ebben a néhány mondatban megfogalmazódott az eredménytelenség legfőbb eredője. Elszámolták magukat, és többször is elszámolták. A 46 mázsás búzatermés, csak minimális nyereséget adott, mert a ráfordítások, talajművelés, talajerővisszapótlás, vegyszerezés, a betakarítás költségei, munkabér, szállítás magasak voltak. Ugyanígy a 14 mázsás napraforgó sem hozhatott nyereséget, mert a költségeket a tervezett 19 mázsához mérték. Á gyakorlatban nem érvényesül Ma a gazdálkodás nélkülözhetetlen alapja a közgaz- gazdasági szemlélet és annak helyes alkalmazása. Nem csak a főkönyvelőnek kell számontartani: mit, mennyiért termelnek meg. — Nálunk minden csak a végén derült ki. Az is, hogy a napraforgót mázsánként 900 forinton felüli költséggel termeltük és 860 forint helyett 800 forinton aluli átlagárral értékesítettük. De ezek után majd előreszámolunk, — mondta a főkönyvelőnő —. Egységes közgazdasági szemléletben Nagykállóban sem volt hiány, csak a gyakorlatban nem érvényesült ez a szemlélet. Ezt önkritikusan a beszámoló is tartalmazta: — A veszteség szubjektív és objektív okok miatt következett be. Jég, fagy, gom- babetegség... A zárszámadó közgyűlések beszámolójában elhangzott: a jégkár csak az almában 4,6 millió forint volt. A napraforgót a gombabetegség tizedelte meg. A kukoricáról meg az ellenőrző bizottság elnöke mondta: —'IQfÖrri voiyátni a kukoricát, de rájött a fagy, aztán már siralmas képet mutatott. A korai fajtából — amit nem károsított fagy — 70 mázsát megközelítő termést kombájnoltunk. Igen, ha az időjárás nem tesz kárt semmiben, akkor a Virágzó Föld 160 vagon almával többet szüretel, 19 mázsától több napraforgót termel, s a kukorica is talán túl jut a 60 mázsás átlagtermésen. Mondjuk, ha az időjárás. Ha nincs fagy, jég, akkor ma nyereség van. Időjárás azonban sajnos volt, és lesz is. De bármekkora is a bizonytalan- sági tényező, az eredményességre, vagy eredménytelenségre nem ez, hanem a végzett munka hat a legjobban. Hogyan tovább? — A termelőszövetkezeti tagok és az alkalmazottak munkakedve, a munkához való viszonya jó volt — mondta a szocialista brigádvezető, aki a közgyűlésen is felszólalt. — Ha ez az idei évben is megmarad, akkor nem lesz baj. Máson kell változtatni. A termelőszövetkezet elnöke a beszámolóját érdekes mondattal fejezte be. Lényege, hogy növelni kell a vezetés színvonalát, ehhez elegendő egyetemet végzett szakemberrel rendelkeznek, meg kell szüntetni a felesleges státusokat és takarékoskodni kell minden vonalon. Tömör és lényegre törő ez a megfogalmazás, mutatja az irányt azt: hogyan tovább? Nagykállóban nem lesz könnyű kilábalni a bajból, mert húzza őket egy korábbi rossz örökség is, a magas hitelállomány. Az akarat érvényesítését néhány dolog máris pozitívan befolyásolja. Növekedett a termelőszövetkezet termőterülete azzal, hogy a geszterédiekkel egyesültek, s ez a termékszerkezet az eddiginél jobb kialakítását teszi lehetővé. Másik igen lényeges dolog, hogy a szakosított sertéstelep benépesítése az elmúlt évben már megtörtént, folyamatos lesz a termelés, a bevétel is, kevesebb hitel kell a gazdálkodáshoz. Az sem lényegtelen, hogy a termelőszövetkezet 11 szocialista brigádja csatlakozott a Láng gyáriak felhívásához, s a termelőszövetkezet vezetését támogatva az eredményesebb gazdálkodásért dolgoznak. Rossz év volt 1977 a nagy- kállóiak részére. Pozitív, hogy a gondokról, bajokról személyüket érintően is nyíltan beszélték. Talán ezért is volt jó a hangulat és nemcsak azért, hogy mindenki megkapta a pénzét. Seres Ernő
