Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 7, n szovjet- osztrák kapcsolatok K reisky osztrák szövetségi kancellár látogatást tesz a Szovjetunióba. Moszkvában a látogatás kapcsán a kapcsolatok szilárd és baráti jellegét hangsúlyozzák. Nagyra értékelik Ausztria konstruktív hozzájárulását Helsinki és Belgrád sikeréhez, az európai együttműködés és kölcsönös megértés ügyéhez, a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak fejlesztéséhez. A szocialista országok közül a Szovjetunió Ausztria legjelentősebb partnere. A két ország között az áruforgalom három év alatt — 1974-től 1977-ig — 340 millió rubelről majdnem 600 millióra növekedett. És ennek előnyei szinte minden területen érzékelhetők. A Szovjetunió gépeket és berendezéseket, vaskohászati termékeket, vegyi anyagokat, kötöttárut, fonalat vásárol Ausztriából. Szibériában például Voest- Alpine márkájú csöveket fektetnek le a kőolaj és földgáz távvezetékek építkezésein, a Dnyeperen, a Volgán és a szibériai folyókon pedig korszerű osztrák hajók közlekednek. A Szovjetunióban megértőén fogadják Ausztria törekvését a kölcsönös kereskedelemben mutatkozó deficit csökkentésére. Az utóbbi időben papíripari gépek, festőszalagok, számítógép-alkatrészek, pácoló berendezések, gázvezeték-szerelvények, tévétoronyliffek szállításáról kötöttek jelentős szerződéseket. Moszkvában azt is hangoztatják, hogy még mindig vannak kihasználatlan lehetőségek a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatában. Ezért is fogadták kedvezően azokat az osztrák intézkedéseket, amelyek a többi között a személygépkocsik importjának fokozását célozzák. Az osztrák üzletemberek egy része az import kedvezmények kiterjesztése mellett száll síkra. M oszkvában tavasszal osztrák papíripari szimpozionra kerül sor és folynak a bécsi őszi vásár előkészületei is, ahol több mint 20 szovjet külkereskedelmi vállalat mutatja be termékeit. Képviselőik nagy érdeklődéssel várják a találkozást az osztrák iparügyi miniszterrel, aki Kreisky kancellár kíséretében tartózkodik Moszkvában. Kubai gesztus Jamaicának A kubai kormány úgy döntött, visszaküldi Jamaicába azt a 273 ezer jamaicai dollárt, amelyet csempészek törvénytelenül vittek ki országukból és kubai halászok találtak meg a tengeren egy ejtőernyőhöz erősítve. Az ejtőernyőt feltételezhetően repülőgénről dobták le. Fidel Castro kubai államfő a küldeményhez csatolt levélben értesítette Michael N. Man- ley jamaicai miniszterelnököt a kubai kormány döntéséről. Manley Kingstonban Sajtóértekezleten mutatta be a kalandosan visszakerült pénzösszeget és elmondotta: arra használják majd fel, hogy a főváros nyugati részén, ahol a szegény családok laknak, új modern iskolát építenek. Vietnam tárgyalásukat javasol ismét Kambodzsának A Vietnami Szocialista Köztársaság a vietnami— kambodzsai barátság megőrzése, a két ország közötti konfliktus megszüntetése, és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítása érdekében vasárnap Hanoiban három javaslatot hozott nyilvánosságra. Hanoi politikai megfigyelők úgy vélik, hogy az újabb vietnami kormánynyilatkozat higgadt, ésszerű és gyakorlati javaslataival egyértelmű bizonyítéka a VSZK konstruktív tárgyalási készségének, a határprobléma békés rendezésére Kambodzsával. A Phnom Penh-i válasz minden bizonnyal alapvetően befolyásolja majd a határkérdés alakulását „ha igaz az, hogy a kombodzsai hatóságok nem erővel akarják megoldani a Vietnammal való határproblémát, válaszoljanak Hanoi legújabb javaslataira” — állapítja meg a Nhan Dan a VKP központi lapja hétfői vezércikkében. Vietnamnak és Kambodzsának, mint két független országnak, minden lehetősége megvan a határprobléma kielégítő rendezésére összhangban a pillanatnyi és jövőbeni érdekeikkel. Sajnálatos azonban, hogy a kambodzsai hatóságok makacsul elvetik a tárgyalásokat, miközben a határprobléma kapcsán szítják a Vietnammal szembeni gyűlöletet és ismételten fegyveres konfliktusokat robbantanak ki. Egyfelől alaptalan vádakkal illetik a VSZK-t, másfelől újabb bűnöket követnek el népünkkel szemben saját területünkön — írja a vietnami lap hangsúlyozva, hogy „előre tekintő emberek szerte a világon látják, hogy a kambodzsai hatóságok mostani akcióikra, jóelőre felkészültek.” A VSZK kormánya ismét tárgyalásokra szólít annak ellenére, hogy Kambodzsa folytatja a vietnami területek elleni támadását. BELGRÁDI TALÁLKOZÓ Tanácskozás a záródokumentumról A belgrádi európai biztonsági és e^vütműködési találkozón részt vevő 35 ország küldöttségei hétfőn négy nem hivatalos szerkesztő csoportban megkezdték megbeszéléseiket a találkozó záródokumentumáról. A megbeszélések alapját a semleges és el nem kötelezett országoknak a találkozó záródokumentuma általános politikai és operatív részére vonatkozó előterjesztése, valamint a már régebben benyújtott javaslatok képezik. Mint ismeretes, a találkozó hivatalos tanácskozásainak fő formája a plenáris ülések. Ezek mellett két szerkesztő bizottság és három albizottság áll fenn. Az űrállomásról leválasztották a teherűrhajót Moszkvai idő szerint hétfőn reggel, öt perccel kilenc óra előtt szétkapcsolták a Szaljut űrállomást és a Prog- ressz teherszállító űrhajót: a Progressz egy ideig még önálló pályán kering a Föld körül, majd az atmoszféra sűrűbb rétegeibe érkezve megsemmisül. A Progressz, a lekapcsolás előtt, még egy feladatot teljesített, hajtóművét felhasználva módosították vele az űrállomás pályáját. Feladatai azonban még mindig nem értek véget: egy ideig önálló úton jár majd, hogy a tudósok különböző berendezések működését próbálják ki rajta, a Földről történő távirányítással. A szétkapcsolás művelete minden nehézség nélkül ment végbe: az űrhajósok gondosan lezárták a teherűrhajót, bezárták az átjárót, gondosan ellenőrizték azt, hogy az valóban légmentesen záródjék, nehogy az űrállomásról kiszökjön a levegő. Ezután már az űrállomás belsejéből ellenőrizhették a szétkapcsolás folyamatát. A teherűrhajó 15 napig keringett összekapcsolva az űrállomással, amelynek másik bejáratánál a Szojuz—27 űrhajó van. A teherűrhajó belsejében a visszatérés előtt elraktározták a feleslegessé vált berendezéseket, a kicserélt műszereket és az egyéb haszontalan terheket — ezeket nem juttatják vissza a Földre. A szovjet űrhajózás a teherszállító űrhajó megalkotásával ismét teljesen új irányzatot teremtett meg. A rendszeres „teherjáratok” az űrállomásokra kibővítik azok hasznos felhasználásának lehetőségét, jelentősen megnövelik élettartamukat, kiszélesítik manőverezési lehetőségeiket. A teherszállítás, együtt a személyzet váltásának lehetőségével, már a jövő nagy űrállomásai megteremtésének első érdemleges próbája volt. A lordok háza végnapjai Aggastyánok a bőrfotelben „A lordok nem csinálnak semmit, de azt jól csinálják”, — tartja egy angol szólásmondás. Az egyszerű brit polgárok úgy vélték, hogy az évszázados, íratlan alkotmány alapján működő felsőház ma már csupán „pofázda”, amelynek már régen nincs igazi szava a politikai életben. Nos, nemrégiben bebizonyosodott, hogy a Lordok Házának ma is módja van beleszólni a törvényhozásba. Az északnyugat londoni Grunwick filmlabor tulajdonosa ugyanis megtagadta alkalmazottaitól a szakszervezeti jogokat és elbocsátotta 137 sztrájkoló munkását. A kormány által kijelölt vizsgáló bizottság az elbocsátottak visszavétele mellett döntött. A Lordok Háza a bírósági döntéssel szemben viszont a vállalkozónak adott igazat. A felsőházi tagság túlnyomó részben örökletes: a királyi család tagjaiból, hercegekből, grófokból, bárókból és egyházi vezetőkből áll. A tagok mintegy 20 százalékát az uralkodó életük végéig nevezi ki. A felsőház nem változtathatja meg a pénzügyi törvényeket; az alsóházban elfogadott egyéb törvényeket viszont két alkalommal megvétózhatja. Ha azonban a törvényjavaslatot az alsóház harmadik ülésszakon is megerősíti, akkor az minndenképpen törvényerőre lép. A főnemesek testületének hatásköre sok tekintetben felülmúlja az 5 évre választott képviselőkét, lévén, hogy a felsőház egyben legfelsőbb bíróság is. Kihásználhat- ják azt is, hogy a választott képviselőket szorítja az idő. A lordoknak az a joga, hogy az alsóházban már elfogadott törvényeket három alkalommal visszaadhatják, gyakorlatilag azt jelenti, hogy másfél évvel az új választások előtt a brit kormány már nem nyújthat be új törvényjavaslatot. Ez persze elsősorban, sőt — mondhatjuk — kizárólag akkor van így, ha a kormány munkáspárti. Az egyik lord nemrég azzal dicsekedett, hogy 1974 tavasza óta 169 alkalommal dobták oda a kesztyűt az alsóháznak. Mert azt talán mondani sem kell, hogy'a Lordok Háza túlnyomó többségében konzervatív: 1250 főrend közül 900 a tory. A bankoknak 45, a biztosító intézeteknek 25, a nagyipari érdekeltségeknek pedig 45 igazgatója ül a felsőházban. A liberális és munkáspárti főrendek mellett egy kommunista lord is található a felsőházban: Lord Milford. Mint családja elsőszülötte örökölte a méltóságot és a Brit KP kérésére használja fel a fórumot a párt álláspontjának kifejtésére. — Mindenki tudja, hogy ez a rendszer rossz, — mondja Lord Milford. — A mérsékelt reformerek azt akarják elérni, hogy legalább azok ne szavazhassanak, akik örökölték a lordi címet. Az élethossziglanra, érdemeikért kinevezett főrendek viszont (ők vannak kisebbségben, számuk 500 körül mozog) általában nagyon öregek. A kommunista párt álláspontja az, hogy el kell törölni a felsőházat. Ha viszont az ország népe ragaszkodna a második kamarához, akkor azt kell elérni, hogy a tagokat válasszák. A felsőház legidősebb „aktív” tagja a 93 esztendős Featherbottom őrgróf. Nem csoda, hogy a Lordok Házában soha sincs telt ház. A sokévi átlag szerint az 1250 főrendből 35—95 jelenik meg általában a Westminster Palota piros bőrrel bevont padsoraiban. Ha a létszám 200 fölé emelkedik, akkor már valami készül. Ilyenformán egy 10—20 százalékos aktív kisebbség játssza a haladás halogatóinak szerepét, ölordságaik aktivitásáért nem egyszer drágán kellett fizetni az országnak. Annak idején például az ír függetlenség elutasítása vezetett az 1916-os dublini Húsvéti felkeléshez, majd a sziget kettéosztásához és végeredményben a jelenlegi észak-írországi tragikus helyzethez. A munkáspárt választási reformtervében állást foglalt az egykamarás parlament létrehozása mellett. A tervezet megállapítja: „A Lordok Háza az örökletes nemesség konzervatív szavazógéDezetével az elmúlt években egyre kihívóbban szállt szembe a választott alsóház akaratával és tevékenysége már nem felülvizsgálja, hanem kimondottan szabotálja a törvényhozást”. Országos méretekben is megindult a vita, mi legyen e már rég idejétmúlt együttessel. A megoldás módozatairól azonban nincs egységes vélemény. A következetes baloldal állásfoglalása a kétkamarás parlament ellen tör lándzsát. Vannak, akik a halogató taktika fegyverétől akarják megfosztani a felsőházat, s csak tanácsadó szerepet szánnak neki. Olyan reformnak is akadnak hívei, amely eltörölné az örökletes jogon részt vevők szavazati jogát. Egy másik csoport a szakszervezetek, a gyáriparosok és más érdekvédelmi szervezetek képviselőiből akarná arányosan kiválogatni a második kamara tagjait. Gáti István Portugál vegyes páros N emcsak Portugáliában, hanem az ibériai térségen mesz- sze túl is élénken kommentálják az új lisszaboni kabinet programját. Az eszmefuttatások persze nagyon is különböző előjelűek, de abban szinte valamennyi megfigyelő egyetért, hogy Portugália lakossága nem nézhet bizakodással az új Soares- kormány országlása felé. A prognózis előzményéi a következők: 1977 decemberében egy gazdasági monstrevita során megbukott Mario Soares addigi egyszínű szocialista kabinetje. A 263 tagú parlamentben arról folyt a vita, elfogadják-e a Nemzetközi Valuta Alap meglehetősen kemény kölcsönfeltételeit. Soares pártjának 102 képviselője van a nemzet- gyűlésben. Ez annyit jelent, hogy ha a négy nagyobb párt közül bármelyik támogatta volna, megmaradhat az egyszínű kormány. Ezt a támogatást azonban a miniszterelnök — persze különböző meggondolások alapján — egyik párttól sem kapta meg. A kormányfő, aki váltig hangoztatta, hogy nem hajlandó koalíciós alapon vezetni, nehéz helyzetbe került. A megoldásról már az első pillanatból látszott, hogy nem kínál igazi kiutat a dilemmából, hiszen „fából vaskarika” született. Soares ugyanis megállapodást kötött a tőle is alaposan jobbra álló nagytőkés érdekeket képviselő Demokrata Szociális Centrummal (CDS) — de úgy, hogy a CDS-mi- niszterek nem pártjuk képviselőiként, hanem „független politikusokként” lépnek be a kormányba. Ez azonban egy közép- iskolás diákot sem téveszthet meg: ami megszületett, az gyakorlatilag a szocialista párt és a jobboldali CDS koalíciója, annak minden beláthatatlan — illetve bizonyos értelemben nagyon is belátható — következményével együtt. Az első következmények máris jelentkeztek: a szocialista párt országos bizottságában a megállapodással kapcsolatos vita során huszonhárom képviselő tartózkodott a szavazástól! Ez annyit jelent, hogy a „vegyes páros” kormányzás a miniszterelnök pártjában is sarkosítja az ellentéteket és esetleg további akciókra készteti azt a nem is kis létszámú csoportot, amely szerint az effajta koalíció — az eredeti program elárulása. A Portugál Kommunista Párt köreiben igazoltnak látják azt a korábban is hangoztatott véleményüket, hogy igazi segítséget csak a baloldal összefogása jelentene. A most létrejött „furcsa pár” ugyan megóvhatja az országot az előrehozott választások sokkhatásától, de nem óvhatja meg attól, hogy a jelenlegi gazdasági-politikai problémák tovább súlyosbodjanak. H. E.
