Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 7, n szovjet- osztrák kapcsolatok K reisky osztrák szövetsé­gi kancellár látogatást tesz a Szovjetunióba. Moszkvában a látogatás kap­csán a kapcsolatok szilárd és baráti jellegét hangsúlyozzák. Nagyra értékelik Ausztria konstruktív hozzájárulását Helsinki és Belgrád sikeré­hez, az európai együttműkö­dés és kölcsönös megértés ügyéhez, a különböző társa­dalmi rendszerű államok kapcsolatainak fejlesztéséhez. A szocialista országok kö­zül a Szovjetunió Ausztria legjelentősebb partnere. A két ország között az árufor­galom három év alatt — 1974-től 1977-ig — 340 millió rubelről majdnem 600 milli­óra növekedett. És ennek előnyei szinte minden terüle­ten érzékelhetők. A Szovjet­unió gépeket és berendezése­ket, vaskohászati termékeket, vegyi anyagokat, kötöttárut, fonalat vásárol Ausztriából. Szibériában például Voest- Alpine márkájú csöveket fektetnek le a kőolaj és föld­gáz távvezetékek építkezése­in, a Dnyeperen, a Volgán és a szibériai folyókon pedig korszerű osztrák hajók köz­lekednek. A Szovjetunióban megér­tőén fogadják Ausztria tö­rekvését a kölcsönös keres­kedelemben mutatkozó defi­cit csökkentésére. Az utóbbi időben papíripari gépek, fes­tőszalagok, számítógép-alkat­részek, pácoló berendezések, gázvezeték-szerelvények, tévétoronyliffek szállításá­ról kötöttek jelentős szerző­déseket. Moszkvában azt is hangoztatják, hogy még min­dig vannak kihasználatlan lehetőségek a két ország gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatában. Ezért is fogadták kedvezően azokat az osztrák intézkedéseket, amelyek a többi között a személygépko­csik importjának fokozását célozzák. Az osztrák üzlet­emberek egy része az import kedvezmények kiterjesztése mellett száll síkra. M oszkvában tavasszal osztrák papíripari szimpozionra kerül sor és folynak a bécsi őszi vásár előkészületei is, ahol több mint 20 szovjet külke­reskedelmi vállalat mutatja be termékeit. Képviselőik nagy érdeklődéssel várják a találkozást az osztrák ipar­ügyi miniszterrel, aki Kreis­ky kancellár kíséretében tar­tózkodik Moszkvában. Kubai gesztus Jamaicának A kubai kormány úgy dön­tött, visszaküldi Jamaicába azt a 273 ezer jamaicai dollárt, amelyet csempészek törvény­telenül vittek ki országukból és kubai halászok találtak meg a tengeren egy ejtőer­nyőhöz erősítve. Az ejtőer­nyőt feltételezhetően repü­lőgénről dobták le. Fidel Castro kubai államfő a kül­deményhez csatolt levélben értesítette Michael N. Man- ley jamaicai miniszterelnö­köt a kubai kormány dönté­séről. Manley Kingstonban Sajtóértekezleten mutatta be a kalandosan visszakerült pénzösszeget és elmondotta: arra használják majd fel, hogy a főváros nyugati ré­szén, ahol a szegény családok laknak, új modern iskolát építenek. Vietnam tárgyalásukat javasol ismét Kambodzsának A Vietnami Szocialista Köztársaság a vietnami— kambodzsai barátság megőr­zése, a két ország közötti konfliktus megszüntetése, és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítása érdekében va­sárnap Hanoiban három ja­vaslatot hozott nyilvánosság­ra. Hanoi politikai megfigye­lők úgy vélik, hogy az újabb vietnami kormánynyilatko­zat higgadt, ésszerű és gya­korlati javaslataival egyértel­mű bizonyítéka a VSZK konstruktív tárgyalási kész­ségének, a határprobléma békés rendezésére Kambod­zsával. A Phnom Penh-i vá­lasz minden bizonnyal alap­vetően befolyásolja majd a határkérdés alakulását „ha igaz az, hogy a kombodzsai hatóságok nem erővel akar­ják megoldani a Vietnammal való határproblémát, vála­szoljanak Hanoi legújabb ja­vaslataira” — állapítja meg a Nhan Dan a VKP központi lapja hétfői vezércikkében. Vietnamnak és Kambod­zsának, mint két független országnak, minden lehetősé­ge megvan a határprobléma kielégítő rendezésére össz­hangban a pillanatnyi és jö­vőbeni érdekeikkel. Sajnála­tos azonban, hogy a kambod­zsai hatóságok makacsul el­vetik a tárgyalásokat, miköz­ben a határprobléma kapcsán szítják a Vietnammal szem­beni gyűlöletet és ismételten fegyveres konfliktusokat rob­bantanak ki. Egyfelől alaptalan vádak­kal illetik a VSZK-t, másfe­lől újabb bűnöket követnek el népünkkel szemben saját területünkön — írja a viet­nami lap hangsúlyozva, hogy „előre tekintő emberek szer­te a világon látják, hogy a kambodzsai hatóságok mos­tani akcióikra, jóelőre felké­szültek.” A VSZK kormánya ismét tárgyalásokra szólít annak ellenére, hogy Kambodzsa folytatja a vietnami terüle­tek elleni támadását. BELGRÁDI TALÁLKOZÓ Tanácskozás a záródokumentumról A belgrádi európai bizton­sági és e^vütműködési talál­kozón részt vevő 35 ország küldöttségei hétfőn négy nem hivatalos szerkesztő csoport­ban megkezdték megbeszé­léseiket a találkozó záródo­kumentumáról. A megbeszélések alapját a semleges és el nem kötelezett országoknak a találkozó zá­ródokumentuma általános po­litikai és operatív részére vo­natkozó előterjesztése, vala­mint a már régebben be­nyújtott javaslatok képezik. Mint ismeretes, a találkozó hivatalos tanácskozásainak fő formája a plenáris ülések. Ezek mellett két szerkesztő bizottság és három albizott­ság áll fenn. Az űrállomásról leválasztották a teherűrhajót Moszkvai idő szerint hét­főn reggel, öt perccel kilenc óra előtt szétkapcsolták a Szaljut űrállomást és a Prog- ressz teherszállító űrhajót: a Progressz egy ideig még ön­álló pályán kering a Föld kö­rül, majd az atmoszféra sű­rűbb rétegeibe érkezve meg­semmisül. A Progressz, a lekapcsolás előtt, még egy feladatot tel­jesített, hajtóművét felhasz­nálva módosították vele az űrállomás pályáját. Feladatai azonban még mindig nem ér­tek véget: egy ideig önálló úton jár majd, hogy a tudó­sok különböző berendezések működését próbálják ki raj­ta, a Földről történő távirá­nyítással. A szétkapcsolás művelete minden nehézség nélkül ment végbe: az űrhajósok gondosan lezárták a teher­űrhajót, bezárták az átjárót, gondosan ellenőrizték azt, hogy az valóban légmentesen záródjék, nehogy az űrállo­másról kiszökjön a levegő. Ezután már az űrállomás belsejéből ellenőrizhették a szétkapcsolás folyamatát. A teherűrhajó 15 napig ke­ringett összekapcsolva az űr­állomással, amelynek másik bejáratánál a Szojuz—27 űr­hajó van. A teherűrhajó bel­sejében a visszatérés előtt el­raktározták a feleslegessé vált berendezéseket, a kicse­rélt műszereket és az egyéb haszontalan terheket — eze­ket nem juttatják vissza a Földre. A szovjet űrhajózás a te­herszállító űrhajó megalko­tásával ismét teljesen új irányzatot teremtett meg. A rendszeres „teherjáratok” az űrállomásokra kibővítik azok hasznos felhasználásának le­hetőségét, jelentősen megnö­velik élettartamukat, kiszéle­sítik manőverezési lehetősé­geiket. A teherszállítás, együtt a személyzet váltásá­nak lehetőségével, már a jö­vő nagy űrállomásai megte­remtésének első érdemleges próbája volt. A lordok háza végnapjai Aggastyánok a bőrfotelben „A lordok nem csinálnak semmit, de azt jól csinálják”, — tartja egy angol szó­lásmondás. Az egyszerű brit polgárok úgy vélték, hogy az évszázados, íratlan alkot­mány alapján működő felsőház ma már csupán „pofázda”, amelynek már régen nincs igazi szava a politikai életben. Nos, nemrégiben bebizonyosodott, hogy a Lor­dok Házának ma is módja van beleszólni a törvényhozásba. Az északnyugat londoni Grunwick filmlabor tulajdonosa ugyanis megtagadta alkalmazottaitól a szakszerve­zeti jogokat és elbocsátotta 137 sztrájkoló munkását. A kormány által kijelölt vizsgá­ló bizottság az elbocsátottak visszavétele mellett döntött. A Lordok Háza a bírósági döntéssel szemben viszont a vállalkozónak adott igazat. A felsőházi tagság túlnyomó részben örökletes: a királyi család tagjaiból, herce­gekből, grófokból, bárókból és egyházi ve­zetőkből áll. A tagok mintegy 20 százalékát az uralkodó életük végéig nevezi ki. A fel­sőház nem változtathatja meg a pénzügyi törvényeket; az alsóházban elfogadott egyéb törvényeket viszont két alkalommal megvétózhatja. Ha azonban a törvényja­vaslatot az alsóház harmadik ülésszakon is megerősíti, akkor az minndenképpen tör­vényerőre lép. A főnemesek testületének hatásköre sok tekintetben felülmúlja az 5 évre válasz­tott képviselőkét, lévén, hogy a felsőház egyben legfelsőbb bíróság is. Kihásználhat- ják azt is, hogy a választott képviselőket szorítja az idő. A lordoknak az a joga, hogy az alsóházban már elfogadott törvényeket három alkalommal visszaadhatják, gyakor­latilag azt jelenti, hogy másfél évvel az új választások előtt a brit kormány már nem nyújthat be új törvényjavaslatot. Ez per­sze elsősorban, sőt — mondhatjuk — kizá­rólag akkor van így, ha a kormány mun­káspárti. Az egyik lord nemrég azzal di­csekedett, hogy 1974 tavasza óta 169 alka­lommal dobták oda a kesztyűt az alsóház­nak. Mert azt talán mondani sem kell, hogy'a Lordok Háza túlnyomó többségében konzervatív: 1250 főrend közül 900 a tory. A bankoknak 45, a biztosító intézetek­nek 25, a nagyipari érdekeltségeknek pedig 45 igazgatója ül a felsőházban. A liberális és munkáspárti főrendek mellett egy kom­munista lord is található a felsőházban: Lord Milford. Mint családja elsőszülötte örökölte a méltóságot és a Brit KP kérésére használja fel a fórumot a párt álláspontjá­nak kifejtésére. — Mindenki tudja, hogy ez a rendszer rossz, — mondja Lord Milford. — A mérsé­kelt reformerek azt akarják elérni, hogy legalább azok ne szavazhassanak, akik örö­költék a lordi címet. Az élethossziglanra, érdemeikért kinevezett főrendek viszont (ők vannak kisebbségben, számuk 500 körül mozog) általában nagyon öregek. A kom­munista párt álláspontja az, hogy el kell törölni a felsőházat. Ha viszont az ország népe ragaszkodna a második kamarához, akkor azt kell elérni, hogy a tagokat vá­lasszák. A felsőház legidősebb „aktív” tagja a 93 esztendős Featherbottom őrgróf. Nem csoda, hogy a Lordok Házában soha sincs telt ház. A sokévi átlag szerint az 1250 fő­rendből 35—95 jelenik meg általában a Westminster Palota piros bőrrel bevont padsoraiban. Ha a létszám 200 fölé emel­kedik, akkor már valami készül. Ilyenfor­mán egy 10—20 százalékos aktív kisebbség játssza a haladás halogatóinak szerepét, ölordságaik aktivitásáért nem egyszer drá­gán kellett fizetni az országnak. Annak ide­jén például az ír függetlenség elutasítása vezetett az 1916-os dublini Húsvéti felke­léshez, majd a sziget kettéosztásához és végeredményben a jelenlegi észak-írorszá­gi tragikus helyzethez. A munkáspárt választási reformtervé­ben állást foglalt az egykamarás parlament létrehozása mellett. A tervezet megállapít­ja: „A Lordok Háza az örökletes nemesség konzervatív szavazógéDezetével az elmúlt években egyre kihívóbban szállt szembe a választott alsóház akaratával és tevékeny­sége már nem felülvizsgálja, hanem ki­mondottan szabotálja a törvényhozást”. Országos méretekben is megindult a vita, mi legyen e már rég idejétmúlt együttessel. A megoldás módozatairól azonban nincs egységes vélemény. A kö­vetkezetes baloldal állásfoglalása a kétka­marás parlament ellen tör lándzsát. Van­nak, akik a halogató taktika fegyverétől akarják megfosztani a felsőházat, s csak tanácsadó szerepet szánnak neki. Olyan re­formnak is akadnak hívei, amely eltörölné az örökletes jogon részt vevők szavazati jogát. Egy másik csoport a szakszerveze­tek, a gyáriparosok és más érdekvédelmi szervezetek képviselőiből akarná arányo­san kiválogatni a második kamara tagjait. Gáti István Portugál vegyes páros N emcsak Portugáliá­ban, hanem az ibé­riai térségen mesz- sze túl is élénken kom­mentálják az új lisszabo­ni kabinet programját. Az eszmefuttatások persze nagyon is különböző elője­lűek, de abban szinte va­lamennyi megfigyelő egyetért, hogy Portugália lakossága nem nézhet bi­zakodással az új Soares- kormány országlása felé. A prognózis előzményéi a következők: 1977 decemberében egy gazdasági monstrevita során megbukott Mario Soares addigi egyszínű szocialista kabinetje. A 263 tagú parlamentben arról folyt a vita, elfogad­ják-e a Nemzetközi Valu­ta Alap meglehetősen ke­mény kölcsönfeltételeit. Soares pártjának 102 kép­viselője van a nemzet- gyűlésben. Ez annyit je­lent, hogy ha a négy na­gyobb párt közül bárme­lyik támogatta volna, megmaradhat az egyszínű kormány. Ezt a támogatást azon­ban a miniszterelnök — persze különböző meggon­dolások alapján — egyik párttól sem kapta meg. A kormányfő, aki váltig hangoztatta, hogy nem hajlandó koalíciós alapon vezetni, nehéz helyzetbe került. A megoldásról már az első pillanatból látszott, hogy nem kínál igazi kiutat a dilemmá­ból, hiszen „fából vaska­rika” született. Soares ugyanis megálla­podást kötött a tőle is alaposan jobbra álló nagytőkés érdekeket kép­viselő Demokrata Szociá­lis Centrummal (CDS) — de úgy, hogy a CDS-mi- niszterek nem pártjuk képviselőiként, hanem „független politikusok­ként” lépnek be a kor­mányba. Ez azonban egy közép- iskolás diákot sem té­veszthet meg: ami meg­született, az gyakorlatilag a szocialista párt és a jobboldali CDS koalíciója, annak minden beláthatat­lan — illetve bizonyos ér­telemben nagyon is belát­ható — következményé­vel együtt. Az első követ­kezmények máris jelent­keztek: a szocialista párt országos bizottságában a megállapodással kapcso­latos vita során huszonhá­rom képviselő tartózko­dott a szavazástól! Ez annyit jelent, hogy a „vegyes páros” kormány­zás a miniszterelnök párt­jában is sarkosítja az el­lentéteket és esetleg to­vábbi akciókra készteti azt a nem is kis létszámú csoportot, amely szerint az effajta koalíció — az eredeti program elárulá­sa. A Portugál Kommu­nista Párt köreiben igazoltnak látják azt a korábban is hangoz­tatott véleményüket, hogy igazi segítséget csak a bal­oldal összefogása jelente­ne. A most létrejött „fur­csa pár” ugyan megóv­hatja az országot az elő­rehozott választások sokkhatásától, de nem óv­hatja meg attól, hogy a jelenlegi gazdasági-politi­kai problémák tovább sú­lyosbodjanak. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents