Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. február 26. Q Frizura néhány csavaróval H osszú hajú fiatal ol­vasóknak ajánlunk néhány egyszerű-, változatos frizurát. 1. A hajat simán hátra­fésüljük, és összefogva egy fonatot készítünk, amiből a tarkó fölött kis kontyot formálunk. Elől a homlok fölött és kétoldalt, összesen három gurigára felcsavarjuk a rövidebb- re vágott hajat. 2. A hajat hátul a fejte­tőn kicsit feltupírozzuk, majd kefével lazán lesi­mítjuk. Ismét csak az arc­ba hajló rövidebb haj ke­rül csavaróra. 3. A hosszú haj tömeget megtupírozva felkeféljük hátul a fejtetőre, ott meg­kötjük, s a végeit 3—4 nagy csigába fésüljük. 4. A fufrut és a fül mel­letti rövid szálakat 1—1 gurigára, a hosszú hajat 4—5 nagy csavaróra teker­jük fel. Amikor kifé­süljük, a hosszú hajfürtö­ket összefogjuk csattal vagy szalaggal a tarkón, a végeit pedig sok-sok csigába, lokniba szedjük. A rövid hajat a 2. sz. rajz szerint fésüljük. Jelige: Hogyan kvarcoljak? A kvarclámpával történő besugárzásnál a bőr erei ki- táifűflnak, a bőr kipirosodik, majd a besugárzott terület idővel megbámul. A kvarc lámpával történő besugárzás nem hoz létre olyan szép egyenletes bámulást, mint a napozás. A bőr súlyos káro­sodását is okozhatja, különö­sen a nagyon világos, fehér bőrűeknél, a szőke és vörös hajúaknái. Napfényszegény időben mindenkinek javára válik számos bőrbetegség gyógyulá­sát elősegíti. A pattanásos, zsíros arcbőr legfőbb téli gyógyszere lehet. Gyakran asztma vagy nátha esetében is hasznos az alkalmazása, se gíti a vitaminképződést, nyug­tatja az idegrendszert, elősegí­ti a szervezet védekező erejé­nek fokozását. Fontos taná­csunk, hogy ügyeljen a lám­pa és a bőr közötti távolság­ra, és gondoskodjék szemének védelméről. Csak másodna­ponként üljön a kvarclámpa elé. Fél-egy perccel kezdje, s csak óvatosan hosszabbítsa az időtartamot a bőr érzé­kenységétől függően, legfel­jebb 8—10 percig. Terhek gyermekvállakon A minap iskolába indulás előtt lemértem a fiaim felsze­relését. Az ötödikes gyerek táskája öt és fél kilogrammot nyomott. A tornafelszerelés másfél kiló volt. A másodikos négy és fél kilós táskával in­dult az iskolába. Igaz, ő is­kolaotthonos, csak egyszer hozza-viszi hetente ezt a súlyt. A kutatók szerint a gyerek testsúlyának tizedrésze lehet az iskolatáskában megenge­dett súlya. A fiaim — és kor­társaik — ennek kétszeresét cipelik. Orvosaink évek óta figyelmeztetnek bennünket a jelenség egészségügyi kihatá­saira: enyhe gerincferdülésre, a fejlődő szervezet mértéken felüli megterhelése folytán korai reumatikus és ortopéd panaszokra. A táskát a tanulóra kell méretezni, terhelni minden­képpen, hiszen nincs minden családban áldozatkész nagy­mama, aki cipelje a diák fel­szerelését, — ez az önállóság és önkiszolgálás alapvető el­veinek is ellentmondana. A hiba már a táskában van. A hátitáskát valahogy nem a tanulókhoz tervezik. Üre­sen is súlyosak. Másodikos fiamnak a második táskát vásároltam az elmúlt ősszel. Az elsőnek madzagszerű vé­kony szíja volt, bevágta a vállát. A mostani meg egy- egy tenyérrel kiáll a válla mellett, olyan széles. Talán nem ártana praktikusabb tí­pust is kikísérletezni. Vagy három esztendeje el­hangzott a Köznevelés hasáb­jain egy életrevaló javaslat: szedjük be év végén a tan­könyveket, tároljuk a meg­felelő osztály tantermében egy szekrényben, s a diákok­nak nem kellene elhozni a könyveiket. Az iskolában a beszedettből tanulnának (minden óra elején kiosztaná a hetes) otthon pedig a sa­játjukból. Nem okozna tanári többletmunkát, az iskolatás­ka súlya pedig a normálisra csökkenne. Hivatalos peda­gógiai fórumon hangzott el ez a javaslat, tudomásom sze­rint egyetlen iskolában sem tettek kísérletet a megvalósí­tására. A három év alatt fe­ledésbe is ment. Nemcsak a tankönyv má­sodpéldányának, de a torna- felszerelés nagyobb részének elhelyezésére is mód lenne az iskolában. A tornacipőt, a melegítőt nem kell minden óra után kimosni, elég, ha a trikót, nadrágot hordja magá­val a gyerek, a többi osztá­lyonként egy-két szekrényben elfér, amely nem egyszer ki­használatlanul, üresen áll a folyosón. Mint. a legutóbbi Élet és Irodalom-beli vitából kide­rült. minden évben új tan­könyvet kapnak a gyerekek. Nem kell több évre tartalé­kolni, értékesíteni a használ­takat, ezért talán szükségte­len az egyre gyakoribb ke­ménytáblás kötés. Ez megdrá­gítja a könyvet, és megnehe­zíti a táskát. A sokfajta mun­kafüzetet sem kellene min­den órára elvinni, hisz a leg­többször az iskolában hasz­nálják, talán ezeket is lehet­ne bent tárolni. Szükség esetén még az is megoldás lenne, hogy két részbe fűzzék a tankönyveket, így is majdnem fele súlyt ci­pelne a tanuló. Határozottabban fel kelle­ne lépni a helyi kívánsá­gok ellen. Emlékszem, koráb­ban a Szülőföldünk, Budapest című kiadványt cipelte be a fiam minden környezetisme­reti órára. De hordta az ABC- hegyet is, majd az Ablak-Zsi­ráf lexikont. Ezek a súlyos könyvek még inkább megne­hezítették a táskákat. írásunkban csak a prob­lémát vetettük fel, s néhány ötletet adtunk a megoldásra. De a tényleges megoldást csak helyileg, az iskolákban lehet megtalálni. Ä. L. A VÉDŐNŐ TANÁCSOLJA (4.) A csecsemő természetes táplálása A csecsemők táplálásában az anyatejes a legjobb, mivel tartal­maz csaknem minden olyan táp­anyagot, amely a csecsemő szá­mára szükséges. Megfelelő a fe­hérje-, szénhidrát- és zsírtartal­ma, de kevés a D-vitamin-, illet­ve a vastartalma. Az anyatej min. dig friss, tiszta és megfelelő hő­mérsékletű. Védettséget nyújt bi­zonyos betegségekkel szemben is. Mit tegyen az anya, hogy ele­gendő teje legyen? Elsősorban táplálkozzék ésszerűen. Fontos, hogy a fehérjében, vitaminban gazdag legyen az étrendje. Szop­tatások előtt és után fogyasszon bőségesen folyadékot, például tejet, gyümölcslét, kompótot. Nem közömbös a tejképződés szempontjából, hogy mennyit pi­hen. Ha ennek ellenére nem tud­ja megfelelő mennyiségű tejjel ellátni a csecsemőt, akkor pótlás­ként alkalmazzon tápszert. Szoptatás közben meghitt kap­csolat alakul ki anya és gyerme­ke között, ami kedvezően befo­lyásolja a kicsi fejlődését, álta­lános hangulatát. Fontos, hogy szoptatás alatt az anya lehetőleg egyedül legyen csecsemőjével, ne figyeljen másra, csak az etetés­sel legyen elfoglalva. Gyakran kérdezik a mamák, hogyan készüljenek fel a szop­tatásra? Először a gyermeket kell előkészítenünk. Etetés előtt te­gyük tisztába, majd mérjük meg. Ha ezekkel elkészültünk, magunk készüljünk fel a szoptatásra. Me­leg vízzel, szappannal mossunk kezet, majd a gyógyszertárban kapható bórvizzel mossuk le a mellbimbót. Ezután helyezked­jünk el kényelmesen. Hátunkat támasszuk meg kispárnával, lá­bunk alá helyezzünk zsámolyt, igy megelőzhetjük a későbbi hát­fájást. Ahhoz, hogy a szoptatás eredményes legyen, a csecsemő­nek és az anyának együtt kell működnie. Előfordul, hogy a csecsemő náthás, az orrán nehe­zen lélegzik, emiatt szopása kap- kodóvá válik. A szopás a csecse­mőt kifárasztja, ezért néha meg­áll és pihen. Hagyjuk ilyenkor egy-két percig, míg magától újra folytatja a szopást. Szoptatás után a csecsemő gyomrában le­vegő gyűlik fel, ezért fontos az úgynevezett „böfiztetés”. Szopta­tás után újra mérjük meg a cse­csemőt, hogy elegendő táplálékot kapott-e. A csecsemő napi tej­szükséglete súlyának egyhatod része. Természetesen szemmel is látható, hogy a baba nyugodt, elégedett, s egyenletesen fejlődik. A szopás ideje általában 20 perc lehet. A baba általában az első 10 percben megszopja a szüksé­ges mennyiséget, később csökken aktivitása. Vannak lassúbb, alu- székonyabb csecsemők, tehát mindenkor a gyermek adottsága­it vegyük figyelembe, de az el­húzódó szoptatások nem jók sérti a gyermeknek, sem az anyának. A szoptatás utáni fejés serkenti a tejképződést, s ezzel megelőzhet­jük a csomók képződését a mell­ben, ami később sok fájdalom­mal és kellemetlenséggel jár. Ha ilyet észlelünk, azonnal fordul­junk orvoshoz. A rosszul fejlődő vagy kis cse­csemőknél az orvos anyatej adá­sát írhatja elő. Az anyatejgyűjtő állomások szervezetten biztosít­ják a megfelelő mennyiségű anyatejet. Scholz Lujza Fontos kellék a csecsemőmérleg Most divat Estélyi ruhák A farsangkor és a bálokon minden nő szép és elegáns, sőt érdekes akar lenni. Néhány ötlet rajzban: 1. Selyemből, jerseyből vagy bársonyból készíthető szoknya, féloldalasán gom­bolva, elöl-oldalt csoportos rakással. A blúz „nappali” forma, de ha selyem, brokát vagy hímzett anyagból van, máris estélyivé válik. Termé­szetesen a szoknyához több­fajta felsőrész is illik. 2. Űgynevezett „vonal ru­ha”, amely előnyösen hang­súlyozza ki a nők szép terme­tét. Bármilyen nemes és szép esésű anyag alkalmas a kivi­telezésére. Hozzá fényes „makkart” selyemsapkát is viselhetünk. 3. Négyszögletes kivágás­sal, keskeny övvel készült újjatlan tunika, amelyhez könnyű, lágyan hulló selyem vagy rakott szoknyát visel­hetünk. A kabátka, amely körbe paszpolozott — csipke, brokát —, vagy hímzett anya­gú is lehet. Nádor Vera Legcélszerűbb öltözék a kislányoknak a kötényruha. Blúzzal, pulóverrel csinos, kényelmes, változatosan öl­töztet. Ebből három variá­ciót is bemutatunk azoknak a mamáknak, akik otthon is meg tudják varrni a gye­rekholmit. Ugyancsak jól kihasznál­ható a szoknya, amelynek célszerű kiegészítője az új­jatlan mellény, szövetből, düftinből, kordbársonyból. B. K. Az iskolaköpeny alá...

Next

/
Thumbnails
Contents