Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

t 1978. február 26. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Mozgósító erővel Hz év végi beszámolé taggyűlések tapasztalatai M egyénk pártszervei és alapszervezetei ebben az évben is nagy alapossággal, tervszerűséggel készültek a beszá­moló taggyűlésekre. A taggyűlések előtt a pártcsoportok több mint 90 százaléka ülé­sezett. Véleményt mondtak a pártmunká­ról, a vezetőség munkájáról. Kritikusabban elemezték a pártmegbizatások teljesítését, név szerint elmarasztalták a gyengén telje­sítőket. Több alapszervezetnél az egyéni gondok megbeszélésére is sor került. A felkészülés pozitív tapasztalatai közé tartozik, hogy javult a vezetőségen belüli munkamegosztás. A legtöbb vezetőségnél a beszámoló részterületeit a reszortfelelősök készítették el, s mondanivalójukat egyeztet­ték a gazdasági, az állami, a tömegszerve­zetekkel is. A beszámoló taggyűléseken a párttagság 83—88 százaléka volt jelen. A beszámolók — amelyeket körültekintő, felmérő és elemző munka előzött meg — reálisak, őszinték, kritikusak, önkritikusak voltak. Helyesen összegezték az alapszerve­zetek életében bekövetkezett fejlődést. Jól hasznosították a pártcsoportok és a pártta­gok észrevételeit, a pártélet tapasztalatait. A hiányosságokat nyíltan felvetették, egy­ben a feladatot is meghatározták. Miben fogalhatjuk össze az elmondotta« kát? Az alapszervezetek szervezeti, politi­kai élete élénkebbé, rendszeresebbé, szín­vonalasabbá vált. A pártcsoportülések, ve­zetőségi ülések, taggyűlések tartalmi szín­vonala emelkedett, rendszeressé váltak a testületi ülések. Javult a pártépítő munka, megfelelően érvényesül a követelményszint. Általános­sá vált a tagfelvétel a szocialista brigádok­ból, munkásőrségből, a KISZ-ből. A KISZ- ajánlás, a felvétel előtti feladatrögzítés az alapszervezetek többségében rendszeressé vált. Az eredmények mellett őszintén szóltak a hiányosságokról, a feladatokról. Szóvá tették például, hogy a pártcsoportok mun­kája megélénkült, aktivitásuk nyomán ja­vult az alapszervezetek élete, a politikai munka színvonala, ezzel együtt a kommu­nisták tekintélye, de még egy alapszerveze­ten belül is eltérő színvonalú a munkájúig Ebből következik, hogy nf^yobb figyelmet kell fordítani a kiválasztásra, munkájuk értékelésére, rendszeres tájékoztatásukra. A beszámolók mindegyike foglalkozott az eszmei, politikai neveléssel. Elhangzott: si­került előbbre jutni a propagandamunka színvonalának fejlesztésében, az eszmei, politikai neveléssel kapcsolatos tartalmi feladatokban, a szervezeti és személyi fel­tételek jobb kialakításában. Jól érvénye­sültek a káderek képzésére, továbbképzé­sére vonatkozó alapszervezeti elképzelések, az irányító pártszervek tervei. A termeléssel foglalkozó munkahelyek taggyűlési beszámolóiban központi helyet foglalt el az 1977. évi gazdaságpolitikai fel­adatok végrehajtása, az 1978. évi feladatok meghatározása. A taggyűlések az 1977. évi célok teljesítéséről, illetve túlteljesítéséről adtak számot. Ennek elérésében elemezték a pártalapszervezet politikai munkáját, a pártirányítás, ellenőrzés hatékonyságát. Egyöntetű a tapasztalat: az 1977. évi terv­feladatokat jól sikerült az érdekeltekkel is­mertetni; a végrehajtásra mozgósítani. Az alapszervezetek egy része év közben értékelte a takarékossági tervek végrehaj­tását, a termelési tervek teljesítését. Egyre többször került sor a középvezetők beszá­moltatására, az üzemrészekre lebontott fel­adatok ellenőrzésére. A tagság kritikusab­ban, hozzáértőbben értékelte, bírálta a be­számolókat. a feladatok végrehajtásának számonkérésében következetesebb volt. A beszámoló taggyűlések tapasztalatai jól mutatják: a párttagság döntő többsége becsülettel és példamutatóan vette ki ré­szét a tervek teljesítéséből. Kezdeményező­je és részese volt a NOSZF 60. évforduló­jának tiszteletére kibontakozó felajánlá­soknak, a vállalások határidőre való telje­sítésének. A szabolcsi kommunisták 1977. évi mun­káját fémjelzik a szervezett kommunista műszakok, a társadalmi munkaakciók, a szélesedő üzem—iskola, üzem—tsz kapcso­latok. Mindenütt csatlakoztak a Láng Gép­gyár felhívásához. Számos helyen önálló kezdeményezésekre, felajánlásokra került sor. Nyírbátorban például a város fennállá­sának közelgő ötödik évfordulója alkalmá­ra a Csepel Szerszámgépgyár felhívására a város szocialista brigádjai, KlSZ-szerveze- zetei tagonként 5 óra társadalmi munkát ajánlottak fel. A korábbi beszélgetésekre reagálva szól­tak a taggyűléseken az üzemi demokrácia fejlődéséről, a szocialista brigádmozgalom eredményesebb munkájáról. A jobb munka feltételei között szóltak arról, hogy a pártellenőrzés hatékonyságát tovább kell javítani, s a fegyelmezés eszkö­zeit mind a párt, mind a gazdaság szekto­raiban jobban előtérbe kell helyezni. Fele­lősséggel beszéltek a munkafegyelem meg­szilárdításáról. A kommunisták fórumai bírálták a mun­kaszervezés hiányosságait, a kampánysze­rűséget, a kapkodást. Szóvá tették az anyag­hiány miatt kiesett órákat. A mezőgazdasági üzemeknél a betakarítás, az értékesítés, a szállítás problémáit vetették fel. A taggyűlé­sek megfogalmazták az iqlei feladatokat is. Elmondták: a terveket feszítettnek, de reá­lisnak és teljesíthetőnek tartják. Ez kife­jezésre jutott a bizakodó hangulatban, a megtett és az ezután sorra kerülő intézke­désekben, a mezőgazdaság vonatkozásában pedig a már elvégzett munkák jó minősé­gében. Pozitív tanulsága a taggyűléseknek az, hogy most már üzemeink pártalapszerve- zetei nemcsak beszélnek a termelékenység­ről, a hatékonyságról, hanem azt is látják, hogy ennek elérése érdekében mit kell ten­ni. Minden pártalapszervezet elkészítette cselekvési programját. A tervekben külön foglalkoznak a párt-, a gazdaságvezetés, tömegszervezetek tennivalóival. A megje­lölt gazdasági feladatok helyesek, más terü­leteken azonban sok az általános feladat­megjelölés. A programok elkészítésénél a jövőben jobban szükséges támaszkodni a kommu­nista szakemberekre. Azt kell megtervez­ni, hogy a cél elérése érdekében a párt­munka eszközeivel, a lehetőségek figye­lembe vételével mit kell tenni, ehhez mi­lyen eszközök, módszerek állnak rendelke­zésre, eredményként mi várható, ennek kö­vetkeztében hová kell összpontosítani az erőket. Ez jártasságot, szakértelmet, gya­korlati tapasztalatot igényel. A elfogadott munkatervekben kifejezés­re jut, hogy a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának félidejéhez érkeztünk. Kö­vetkezetes a visszatérés a határozatok (alapszervezeti munka színvonala, tömeg­szervezetek pártirányítása, pártpropaganda feladatai, pártcsoportmunka stb.) alapszer­vezeti végrehajtására. Jellemző, hogy konk­rétan kapcsolódnak a cselekvési program­hoz és a beszélgetéseken elhangzott javas­latok hasznosításához. ■ ■ Ö sszegezve: a beszámoló taggyűlések jó politikai légkörben és fegyelmezet­ten folytak le. a kitűzött célokat el­érték. Jól sikerült felkészíteni a párttagsá­got, a vezetőségeket a soron levő feladatok végrehajtására, a XI. kongresszus, a me­gyei pártértekezlet határozatainak végre­hajtására. Diczkó László. a megyei pártbizottság osztályvezetője Égő láp A napokban jelent meg a hír: „Az Ecsedi-lá- pon első fokú árvízvé­delmi készültséget tartanak. A szivattyútelepek a befoga­dókba rengeteg vizet emel­tek át”. Varga Guszti bácsi, a 65 éves nagyecsedi nyugdíjas gépész ilyenkor fel-felmegy a Kraszna töltésére, tekinte­tével végigpásztázza a szür­kés fehér takaró alá bújt lá­pot. Az öreg 1930. május 1-én került a telepre gépésznek, a pesti vasasok ekkor már kö­vetelték a „munkát, kenye­ret”. Meg is becsülte a mun­kát, példás szorgalommal ápolta, babusgatta a fekete monstrumokat. (A látványos gépek az öreggel szinte egy időben, 1913-ban, vagy 1914- ben születtek.) Az ő szakér­telmének is köszönhető, hogy a régi szivattyútelep ma is üzemképes. A szakszerű keze­lés mellett nagy gondot kel­lett fordítani a tisztaságra és a tisztításra. Ha a telepen valaki eldobott egy cigaretta- csikket, büntetésből levontak a béréből. Hamu és por nem tapadhatott a rézcsövekre, a jól olajozott tengelyekre. Ritka eseményeknek volt tanúja. Nap mint nap látta az égő lápot, meg a füstölgő ku­bikosokat, akik több bérért, nagyobb szalonnáért emelték fel hangjukat. A kordélyos, meg a talicskás emberek fe­kete zsíros kalapot viseltek, feltürt ingujjban dagasztot­ták a sarat, tonnaszám cipel­ték a földet. Néha-néha közi­bük állt, hírt hallott tőlük, megfogta a kasitát és elin­dult velük csikászni. Úgy, társaságban jobban ízlett a ropogósra sült csík. Ha égett a láp, hol örült, hol meg bán­kódott. Mint mondja, a báró, meg a nagygazda sosem örült a tűznek, de a szegényebbek néha örültek. Őszi betakarí­tás után örült a lángoknak az, akinek csupán nadrág- szíjnyi parcella jutott a lá­pon. örült, mert nem kel­lett trágyázni, a. következő évben jobban fizetett a föld. Lapátot fogott akkor is, 1 brigád 1 éve (FEBRUAR) Nagy Sándor Nagy József Dajka Sándor „Filmsztárok“ civilben „Mit vállalunk? Azt majd elmondjuk február­ban.” így búcsúztunk január végén a Fémmun­kás Vállalat nyíregyházi gyárának Petőfi Sán­dor Szocialista Brigádjától, akiknek munkáját egész évben figyelemmel kísérjük. Hollóék délutánosak. Alkalmi ismerősöm kérdi, mikor jártam a Petőfi bri­gádnál utoljára. Épp egy hó­napja — mondom —, aztán közelebb hajol, s folytatja: „Akkor nem is tudja, hogy azóta filmsztárok lettek.” Mik lettek? — kérdezősköd­nék, de közben a csarnok­hoz érünk. Kérdezze meg tőlük — válaszol cinkos mosollyal. A szerelőcsarnok hatalmas zajából csendesebb zúgba vo- nolunk. Most Nagy Józsefen. Nagy Sándoron és Dajka Sándoron a sor, de azért visszaszólnak: jó, ha eljön Holló István is, hátha nekik minden nem jut eszükbe. „Begyújtottam a pisztolyt..." — Pláne nekem — módja Nagy József —, én egész ja­nuárban táppénzen voltam. Az újságból tudtam meg, hogy a fiúk elmondták a bal­esetemet. Január 5-én történt. Begyújtottam a pisztolyt, az­tán egy nagy pukkanást hal­lottam. A jobb combomhoz kaptam, akkor már égett a nadrágom. Márkus Miklós, a diszpécser vitt el kocsiján az SZTK-ba. A többiek témát váltanak: Jóska egyébként a brigád sakkmestere. Megnyerte a selejtezőt, most a gyár képvi­selőjeként sakkozik más vál­lalatok versenyzőivel. Azért jött délelőtt dolgozni, hogy délután elmehéssen. — Őrösről járok be napon­ta, 1969 óta. Azelőtt Pesten dolgoztam. Megnősültem, az asszony idevaló, én is ide jöttem. Nem bántam meg, 3500 körül keresek. — Persze, hogy nem bán­tad meg — mondja Nagy Sándor —, akkor nem hoztad volna ide a fiadat tanuló­nak. Hogy is volt ez a film­sztárkodás? — érdeklődöm óvatosan, hátha becsapott az informátor és valami hecc az egész. — Már elpletykálták? — kérdik nevetve —, aztán mondják: a MAFILM készí­tett egy filmet, de nem róluk, amikor a közelben nem volt elég szén a gépek „etetésé­re”. Már csak a hozzá ha­sonló idős emberek emlékez­nek rá, hogy sok éven át a nagyecsedi vasútállomást a szivattyúteleppel keskeny sínpár kötötte- össze. Az állo­máson csillékre rakták a szenet, s a csilléket ló vontat­ta a telepre. A csilléket nem sajnálja, de nosztalgiával emlékezik a régi fákra. Vala­mikor Nagyecsed és Ágerdő- major között sűrűn egymás mellett akácfák álltak őrsé­get a töltés vonulatában. A telepen meg szebbnél szebb fenyők suhogtak a szélben... A visszaemlékezés után Guszti bácsi elégedet­ten nyugtázza, hogy ezüstösen és még viszonylag csendesen kanyarog a Krasz­na. Nábrádi Lajos hanem a termékükről, a PE- VA-ról, az volt a sztár, való­színű, népszerűsíteni akarják ezt a jól bevált hazai talál­mányt, hogy mit mutatha­tunk meg. s mit is tud ez a zsaluszerkezet. — Nem csak ennyi újság volt mióta találkoztunk — mondja a 22 éves Nagy Sán­dor. aki szintén Pestről jött haza és Nyírtelekről buszozik naponta —, hanem hogy ép­pen ma (csütörtökön) befe­jeztük a nagy oldalak gyártá­sát. Ez a legnagyobb alkat­rész a PEVA-hoz, a jövő hé­ten kezdjük a szerelést. Éjszaka is jöttek A brigádvezető lép be erre, és márTolytatja is: „Hogy így sikerült, azt nektek is kö­szönhetjük.” Azt már el­mondtuk januárban, hogy sok volt a betegük, volt olyan nap, hogy csak hatan voltak, így aztán, mikor min­denki meggyógyult, rá kellett verni. Csakhogy a PEVA-hoz három brigádnak egy sablon­ja van, azon csak egy csapat tud egyszerre dolgozni. Nagy Sanyi, Dajka Sanyi, Albert Sanyi, meg Dajka Jancsi vállalkoztak az éjszakai mun­kára és így most már egé­szen jól állunk. — Dajka Sándor a brigád Benjáminja, a nyáron kapta meg a szakmunkás-bizonyít­ványát. — Én az iskola tanműhe­lyében kezdtem, aztán szólt a sógor (Szabó Zoltán meós, őt januárban mutattuk be), hogy jöjjek ide. Jani bátyám (Dajka János, róla is január­ban írtunk) is itt dolgozott, így fogadott be ez a brigád. — Neked is van még mon­danivalód! — szólnak rá. „Anyám se hitte rólam..." — Ja, a tanulás? Szóval úgy képzeltem, elég nekem a szakmunkás-bizonyítvány, aztán meggondoltam a dol­got. Három év alatt leérett­ségizhetek, kár lenne kihagy­ni. Mikor elmondtam otthon édesanyámnak, mi a szándé­kom, az istennek se akarta elhinni rólam, hogy tanulni akarok. Most izgatottan vá­rom az értesítést, hogy miből kell a felvételire készülni. — Történt veletek még va­lami — mondja Holló István —, s Dajka a fejéhez kap. — Persze, most vettek fel ötün­ket a KISZ-be. Irsa Miklós­sal, Boda Jánossal, Marko- vics Mihállyal és Krutilla Józseffel együtt jelentkez­tünk. Most már heten va­gyunk KISZ-tagok a 12 tagú brigádból. — Jó. hogy mondod a ne­veket — szól közbe Nagy Sándor —, a Krutilla is most jött a brigádba. Nyírteleken dolgozott a MEZŐGÉP-nél, január 23-án jött hozzánk. A próbaideje éppen ma jár le. Szerintem beilleszkedett a bandába. — A vállalás? — A gyár vezetői az újság­ból tudják meg vállalásun­kat. Tudniillik, éppen kedden tartjuk a brigádvezetők ta­nácskozását, ahol szóban és írásban is megtesszük válla­lásunkat. Persze, a lényeg megvan: megbeszéltünk min­dent a fiúkkal. Először is: 105 százalékra teljesítjük ter­vünket, de a fő cél a minőség lesz. Komolyabban vesszük az önmeózást és egyetlen rek­lamációt nem akarunk. Ma­ximális fegyelem kell, késés, mulasztás kizárva! Tavaly 32 ezer forint értékű anyagot takarítottunk meg, most ettől sokkal többet szeretnénk. Sok apró alkatrészt készítünk majd el a szálanyagok hul­ladékából. Természetesen tervezünk kirándulást, a bri­gádban mindenki tanul és úgy gondoltuk: a gyár által szervezett kommunista szom­batokon kívül fejenkét még két műszakot vállalunk. Dajka a Balatont szeretné látni... — Most már mondjátok az egyéni terveiteket is — szól a brigádvezető. Meg­erednek a nyelvek. Nagy Jó­zsef még nem volt üdülni, idén nagyon szeretne. Persze, két gyerekkel nem könnyű beutalóhoz jutni. Nagy Sán­dor nem mer tervezni, mert a sorozáson azt ígérték: az év első felében bevonul katoná­nak. Dajka Sándor a Bala­tonhoz szeretne eljutni és sikeres-felvételit szeretne a szakmunkások szakközépis­kolájába. És persze vala­mennyien szeretnének többet keresni, mert hát — piacról él az ember. Események után kutatunk. Mondják: most neveztek be az „Igaz ez a szép” vetélke­dőbe, Albert Sanyi az új la­kásba költözés után sikeres egészségügyi vizsgát tett, 40 órát dolgoztak társadalmi munkában, hogy a KISZ- klubban elkészüljön a térel­választó, aztán együtt izgul­tak, hogy sikerüljön meg­menteni a tatabányai bányá­szokat. összevesztek a Bun­ker filmsorozat értékelésén, jobban örültek volná szerdán, ha az angolok győznek és együtt szurkolnak ma a sta­dionban, hogy Pilcsukék itt­hon is legyőzzék a debrece­nieket. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents