Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 3. , filmkockák, dokumentumok a chilei junta terrorjáról Dr. Antalffy György nyilatkozata a nemzetközi bizottság üléséről Több mint kétezer embert hurcoltak el Chilében úgy, hogy sorsukról még a legkö­zelebbi hozzátartozók sem tudnak — mondotta dr. An­talffy György, az Országos Béketanács tagja, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A chilei ka­tonai junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság Algír­ban tartott 5. ülésén — ame­lyen Antalffy professzor is részt vett —, szemtanúk, rej­tett kamerával felvett film­kockák, dokumentumok dön­tötték halomra a chilei kato­nai vezetők állítását, hogy „demokratizálódik” a kor­mányzat. — A január 31-én véget ért algíri tanácskozásunkon 40 ország 150 politikusa, jo­gásza és egyházi személyisé­ge szögezte le: a chilei junta a „kifinomult” módszerek mögött továbbra is fasiszta rendszer. Az emberi jogok lábbal tiprása ma is minden­napos gyakorlat Chilében. Folytatódnak a kegyetlen vallatások, s a nemzetközi, valamint a chilei jog előírá­sait semmibe véve tartóztat­ják le és száműzik az állam­polgárok százait. A vád köz­lése és bírósági tárgyalás nélkül deportálják az ország északi részébe az embereket. Az elfogottak sorsáról még a legközelebbi hozzátartozók sem tudnak semmit. A nem­zetközi bizottságoknak be­mutatott dokumentumok alapján egyértelműen megál­lapítható, hogy a chilei tit­kosrendőrség a kínzásokat és az embertelen bánásmódot intézményesítette. Jellemző­ül talán annyit: az állambiz­tonsági szervek tagjai gyak­ran a nyilvántartott bűnö­zőkből kerülnek ki, akik semmiféle bíróságnak nem tartoznak elszámolással... — A fizikai terrort a junta mind inkább kiterjeszti a po­litikai és társadalmi élet min­den területére. A szakszerve­zetek működését formálisan is lehetetlenné tették, s a munkások követeléseire „vá­laszolva” szakszervezeti veze­tőket tartóztatnak le. Bizott­ságunk a beszámolók alap­ján megállapította, hogy a katonai körök az oktatást is szoros felügyeletük alá von­ták, s az egyetemek élére a vezetőket a katonai hatósá­gok nevezik ki. Az egyházak humanitárius tevékenységét is korlátozzák. Alberto Ines- ta, Madrid püspöke az algí­ri gyűlésen így fogalmazott: „Pinochet, s a junta tagjai azt állítják magukról, hogy keresztények, miközben em­berek ezreit gyilkolják meg és vetik börtönbe...” — A politikai elnyomás és a mindennapos brutalitás mellé a chilei nép mintegy 25 százalékának a rendkívü­li nyomor jut osztályrészül, és az embereknek több mint a fele a Chilében hivatalosan megállapított létminimum alatt él. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évben fokozó­dott a fasiszta rendszerrel szembeni belső ellenállás, és — ahogy azt Luis Corvalán a nemzetközi bizottság ülé­sén hangsúlyozta — a világ haladó erőinek szolidaritása további harcra ösztönzi a chilei népet. — Nem is szabad, hogy lanyhuljon a demokratikus erők tevékenysége egészen addig, amíg a juntát nem kö­veti az emberi szabadságjo­gokat tiszteletben tartó kor­mányzat. Az ülésen 15 tanú vallomása jelentette a fi­gyelmeztető mementót: a fa­siszta katonai rendszer „ter­mészetrajza” nem változott. A Chilei Kommunista Párt főtitkárhelyettesének Victor Diaz fia számolt be arról, hogy apját három évi szabá­lyos embervadászat után fogták el a DINA émberei, és sorsáról azóta sem tudnak semmit. Egy magát meg nem nevező angol politikus a bi­zottság rendelkezésére bo­csátotta a rejtett kamerával Chilében forgatott filmjét. A celluloidszalag tanúskodott a chilei börtönökre jellemző állapotokról. Égetett sebektől eléktelenített, megcsonkított politikai foglyokat is bemu­tattak a filmkockák. — Nemzetközi bizottsá­gunk, mérlegelve a közvetlen bizonyítékokat és a jelenté­seket, az ENSZ-közgyűlésé- nek határozatáfa is hivat­kozva követeli az összes el­tűnt állampolgár bemutatá­sát, valamennyi politikai fo­goly azonnali szabadon bo­csátását, és az emberi jogok halaszthatatlan helyreállítá­sát. Állásfoglalásunkban le­szögeztük, hogy a terror- és bűncselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a fele- lősségrevonás alól. A nem­zetközi bizottság az elfoga­dott dokumentumot az Egye­sült Nemzetek Szervezetének és a világ valamennyi kor­mányának megküldi, kérve, hogy politikai és gazdasági lehetőségeiket latba vetve te­gyenek meg mindent a chilei nép jogainak helyreállítá­sáért — mondotta befejezé­sül dr. Antalffy György. Szaljut—6 Tankol az űrállomás Hogyan tankolnak fel egy űrállomást a világűrben? A Szaljut—6 kéttagú személy­zete már napok óta foglalko­zik a bonyolult művelet elő­készítésével. A hosszú időre elsősorban technikai okokból van szükség: az űrállomás és az űrhajó üzemanyagtartá­lyaiból, illetve a csővezeté­kekből el kell távolítani a felgyülemlett nitrogéngázt. Az űrállomás „farában” az erőtelep szekciójában helyez­kedik el a Szaljut—6 úgyne­vezett egységes hajtóműve, orosz rövidítéssel az odú. Itt hat üzemanyagtartály van: háromban a hajtóanyag, a másik háromban pedig az égéshez szükséges oxigén van. A Progressz szállító űrhajó üzemanyag-szállító részében négy tartály helyezkedik el: kettőben az üzemanyag, ket­tőben az oxidáló szer van. Amikor a teherűrhajót össze­kapcsolták az űrállomással, a műveletet úgy hajtották vég­re, hogy az üzemanyag-veze­tékeket is rákapcsolták a Szaljut—6 tartályaira. A töltésműveletet akár földi parancsra, akár az űr­hajósok intézkedéseivel meg lehet kezdeni, azt mindkét h.elyen ellenőrzik, automati­kus műszerek és más ellenőr­ző berendezések segítségével. A legkisebb rendellenességre az automatika azonnal leállít­ja a folyamatot, de azt akár a Földről, akár az űrállomás­ról is meg lehet szakítani. Az űrhajósok egyébként az elmúlt napokban nemcsak a rakodással és az üzemanyag- töltés előkészítésével foglal­koztak. Szerdán például földi kérésre az úgynevezett vilá­gító ezüstfelhőket és az észa­ki fényt figyelték meg. Erről már korábban is beszámoltak a tudósoknak, sőt Dzsanibe- kov és Makarov űrhajójával eljuttatták a Földre azokat a rajzokat, amelyeket — rend­kívüli részletességgel — ko­rábbi megfigyeléseikről ké­szítettek. Mivel az űrállomás pályája szerdán úgy alakult, hogy ismét kedvező feltétele­ket nyújtott a nem minden­napos természeti jelenség megfigyelésére, az irányító központban lévő szaktudósok irányításával újabb megfi­gyeléseket végeztek a külön­leges jelenségekről. „Hz etiópiai nép kész leszámolni a külső és belső ellenséggel“ Nagygyűlés Addisz Abebában Az etiópiai népnek az ide­iglenes katonai kormányzó- tanácsba vetett bizalmáról, a vezető testület tevékenységé­nek támogatásáról és az or­szág nemzeti demokratikus átalakulásának útján elért vívmányok megvédésének készségéről tanúskodott az a nagygyűlés, amelyet szerdán tartottak több tízezer dolgo­zó részvételével Addisz Abe­bában. A tömeggyűlésen felszólalt Mengisztu Hailé Mariam, a kormányzótanács elnöke. Hangsúlyozta: a gyűlés bizo­nyítja, hogy az etiópiai nép kész leszámolni a belső és külső reakcióval, szétzúzni azt az összeesküvést, amelyet az Egyesült Államok és NA- TO-beli szövetségesei szőnek az ország ellen és kész meg­védeni az etiópiai forradalmi fejlődés eredményeit, az or­szág egységét. Kijelentette, hogy az etiópai dolgozók — szoros együttműködésben Af­rika népeivel és a világ ösz- szes haladó erőivel — keresz­tülhúzzák az Etiópia ellen szőtt imperialista terveket. A kormányzótanács elnöke ■ köszönetét mondott a Szov- ejtuniónak és más szocialista országoknak azért a támoga­tásért, amelyet Etiópiának nyújtanak a forradalmi vív­mányok védelmében folyta­tott igazságos harcához. A nagygyűlés részvevői az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország, Olasz­ország, az NSZK, Szaúd- Arábia és Irán Addisz Abe- ba-i nagykövetsége elé vo­nultak és tiltakozásukat fe­jezték ki amiatt, hogy a NA­TO államai és más országok nyíltan beavatkoznak az Af­rika e térségében kirobbant fegyveres konfliktusba. A nagykövetségek képviselőinek átnyújtott tiltakozó jegyzék élesen elítéli azoknak a kor­mányoknak az álláspontját, amelyek nyíltan Etiópia el­lenségeinek oldalára álltak. CSAPATLÁTOGATÁSON „Számíthatnak ránk barátaink“ Az alaesohy repülőgépek félelmetes ellenfele — a kézi légvédelmi rakéta A városban nem érezni igazán a ja­nuárt, de itt a dunántúli hegyek karéjában tél van: erősebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek úton lassan köze­líti meg a bemutató színhelyét, ahol a ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulata harcászati gyakorlatát tartja. Láthatatlan ellenség Magas, őszülő hajú tábornok Leonyid Lubgan vezérőrnagy, a Déli Hadseregcso­port parancsnokának képviselője. Tizenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború évei­ben lépett a hadseregbe, széles mellén ki­tüntetések szalagsávjai jelzik katonai ér­demeit. Ö körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövész alegy­ség készül fel az — elképzelt ellenség — visszaverésére. A harcosok ellenőrzik fel­szereléseiket: a vegyvédelmi öltözéket, gáz­álarcot. Ez a védőruha nagy jelentőségű lehet a harcban: nem csupán a gáztáma­dás esetén, de a vegyi fegyverek és a radio­aktív csapadék ellen is oltalmat jelent. A lövészárkokból golyószórós lövészek igye­keznek elhárítani az „ellenség” légitáma­dását. Vagy ötszáz méterre, talajközelben helikopter húz el, az alacsonyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mélyedésben ké­zi légvédelmi rakétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indíthat útjára, amely va­dászkutyaként veti magát az ellenséges re­pülőgépre, s még az aránylag nagy magas­ságban száguldó vadászgépeket is utoléri, megsemmisíti. Ezek a „nyilak” bebizonyí­tották képességüket már a vietnami hábo­rúban is. Á szovjet Dél szülöttei A katonák egy másik csoportja a gyúj­tóanyagokkal szembeni védekezést gyako­rolja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsimakettből, fedezékből. Hosszú kö­penyükkel, oltókészülékkel, fenyőágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészül­tek a korszerű lánctalpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, páncélozott járművek a mai gyalogság mégbízható harceszközei. A to­ronyban gépágyú van, s a lőréseken keresz­tül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tarthatják a területet. A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolc­húsz évesek. Igazi nemzetközi század. A fiúk valamennyien elvégezték a tízosztá­lyos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép-Ázsiából ke­rült ide. Üktán Dzsulbekovnak, az üzbe- gisztáni Szamarkand lakójának nem lehet valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon telefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Ma­gyarországról. Szintén a szovjet Dél szü­lötte Artur Szimonjan. örmény fiú, Baku­Hősök emléke ból való. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezéseket ért el, tavaly ötödik lett a Déli Hadseregcsoport bajnokságán. Ö ott­hon már elkezdte a főiskolát is, levelező tagozaton egy évet végzett a bakui vasút- mérnöki egyetemen. Rajparancsnokuk az „öreg” Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fiai szolgálnak az alegységben. Először oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a támadó század. Fölöttük helikopter köröz. Hihetetlen se­bességgel törnek előre a sok tonnás acél járművek. Két harcjármű most megáll, „ki­lőtték” őket, a katonák elhagyják helyüket és gyalogosan haladnak előre... A bemutató után a vendéglátók a lak­tanyában várnak. A parancsnok a háló­termekbe vezet: a falon fiatal katonák arc­képe, s a Szovjetunió Hőseinek kijáró arany csillag. A szovjet honvédelmi mi­niszter parancsa alapján az alakulat két ifjú hősét, Tumár őrmestert és Nozarov köz­katonát örökre az első század első szakaszá­nak állományába vették. Kettő az 59 har­cos közül, akik megkapták a hősök arany csillagát. Ütünk az egység művelődési központ­jába vezet. A parancsnok bemutatja a tv- központot. Az „igazi” stúdió zárt láncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar tévé műsorát és az alakulat saját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvet­lenül katonáihoz, de filmeket is vetítenek és önálló műsort is adhatnak. Műhold se­gítségével hamarosan Moszkvát is vehetik. A laktanyának van katonákból alakult beatzenekara, női kórusa, amely magyar népdalokat is szívesen ad elő. A látogatást Budapesten, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó Déli Hadsereg­csoport parancsnokságán fejeztük be. Ven­déglátóink: Fedot Krivda vezérezredes, a hadseregcsoport parancsnoka és helyettese, Iscsenko altábornagy, politikai csoportfő­nök. Mindketten a szovjet hadsereg veze­tőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatonaként a háború legnehezebb éveiben lépett a hadseregbe, tiszt lett, a' háború utáni években tették meg a tábor­noki csillagokig vezető utat. Krivda vezérezredes elmondotta: „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei pártbizottságokkal, tanácsokkal, vállalatok­kal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontosnak tartják, hogy a barátságot közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen felépített barátságparkok Buda­pesten és a vidéki városokban, katonáink társadalmi munkája szerte az országban.” Iscsenko altábornagy hozzátette: „Jobb lenne, persze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondhatom, hogy bármely bajban, természeti csapás elhárításában, mezőgazdasági munkák dandárjában szá­míthatnak ránk barátaink.” (m) Kambodzsai támadás vietnami terület ellen A kambodzsai fegyveres erők január 30-án és 31-én újból nehéztüzérséggel lőttek vietnami határterületeket. A hivatalos hanoi közlemény beszámol arról, hogy több ta­lálat érte magát Tay Ninh tartomány székhelyét. A se­besültek és halálos áldozatok együttes száma harminc. E súlyos támadást megelő­zően kambodzsai őrnaszádok tüzet nyitottak vietnami ha­lászhajókra. Provokációkra került sor Chau Doc tarto­mányi székhely sűrűn lakott területei ellen is. A hanoi közlemény meg­állapítja, hogy a vietnami fegyveres erők Tay Ninh tar­tományban megbüntették a támadó kambodzsai egysége­ket, 200 katonát ártalmatlan­ná tettek és csaknem száz különböző fegyvert zsákmá­nyoltak. Szemtanúk, filmkockák, dokumentumok

Next

/
Thumbnails
Contents