Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 3. , filmkockák, dokumentumok a chilei junta terrorjáról Dr. Antalffy György nyilatkozata a nemzetközi bizottság üléséről Több mint kétezer embert hurcoltak el Chilében úgy, hogy sorsukról még a legközelebbi hozzátartozók sem tudnak — mondotta dr. Antalffy György, az Országos Béketanács tagja, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A chilei katonai junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság Algírban tartott 5. ülésén — amelyen Antalffy professzor is részt vett —, szemtanúk, rejtett kamerával felvett filmkockák, dokumentumok döntötték halomra a chilei katonai vezetők állítását, hogy „demokratizálódik” a kormányzat. — A január 31-én véget ért algíri tanácskozásunkon 40 ország 150 politikusa, jogásza és egyházi személyisége szögezte le: a chilei junta a „kifinomult” módszerek mögött továbbra is fasiszta rendszer. Az emberi jogok lábbal tiprása ma is mindennapos gyakorlat Chilében. Folytatódnak a kegyetlen vallatások, s a nemzetközi, valamint a chilei jog előírásait semmibe véve tartóztatják le és száműzik az állampolgárok százait. A vád közlése és bírósági tárgyalás nélkül deportálják az ország északi részébe az embereket. Az elfogottak sorsáról még a legközelebbi hozzátartozók sem tudnak semmit. A nemzetközi bizottságoknak bemutatott dokumentumok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a chilei titkosrendőrség a kínzásokat és az embertelen bánásmódot intézményesítette. Jellemzőül talán annyit: az állambiztonsági szervek tagjai gyakran a nyilvántartott bűnözőkből kerülnek ki, akik semmiféle bíróságnak nem tartoznak elszámolással... — A fizikai terrort a junta mind inkább kiterjeszti a politikai és társadalmi élet minden területére. A szakszervezetek működését formálisan is lehetetlenné tették, s a munkások követeléseire „válaszolva” szakszervezeti vezetőket tartóztatnak le. Bizottságunk a beszámolók alapján megállapította, hogy a katonai körök az oktatást is szoros felügyeletük alá vonták, s az egyetemek élére a vezetőket a katonai hatóságok nevezik ki. Az egyházak humanitárius tevékenységét is korlátozzák. Alberto Ines- ta, Madrid püspöke az algíri gyűlésen így fogalmazott: „Pinochet, s a junta tagjai azt állítják magukról, hogy keresztények, miközben emberek ezreit gyilkolják meg és vetik börtönbe...” — A politikai elnyomás és a mindennapos brutalitás mellé a chilei nép mintegy 25 százalékának a rendkívüli nyomor jut osztályrészül, és az embereknek több mint a fele a Chilében hivatalosan megállapított létminimum alatt él. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évben fokozódott a fasiszta rendszerrel szembeni belső ellenállás, és — ahogy azt Luis Corvalán a nemzetközi bizottság ülésén hangsúlyozta — a világ haladó erőinek szolidaritása további harcra ösztönzi a chilei népet. — Nem is szabad, hogy lanyhuljon a demokratikus erők tevékenysége egészen addig, amíg a juntát nem követi az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó kormányzat. Az ülésen 15 tanú vallomása jelentette a figyelmeztető mementót: a fasiszta katonai rendszer „természetrajza” nem változott. A Chilei Kommunista Párt főtitkárhelyettesének Victor Diaz fia számolt be arról, hogy apját három évi szabályos embervadászat után fogták el a DINA émberei, és sorsáról azóta sem tudnak semmit. Egy magát meg nem nevező angol politikus a bizottság rendelkezésére bocsátotta a rejtett kamerával Chilében forgatott filmjét. A celluloidszalag tanúskodott a chilei börtönökre jellemző állapotokról. Égetett sebektől eléktelenített, megcsonkított politikai foglyokat is bemutattak a filmkockák. — Nemzetközi bizottságunk, mérlegelve a közvetlen bizonyítékokat és a jelentéseket, az ENSZ-közgyűlésé- nek határozatáfa is hivatkozva követeli az összes eltűnt állampolgár bemutatását, valamennyi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, és az emberi jogok halaszthatatlan helyreállítását. Állásfoglalásunkban leszögeztük, hogy a terror- és bűncselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a fele- lősségrevonás alól. A nemzetközi bizottság az elfogadott dokumentumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a világ valamennyi kormányának megküldi, kérve, hogy politikai és gazdasági lehetőségeiket latba vetve tegyenek meg mindent a chilei nép jogainak helyreállításáért — mondotta befejezésül dr. Antalffy György. Szaljut—6 Tankol az űrállomás Hogyan tankolnak fel egy űrállomást a világűrben? A Szaljut—6 kéttagú személyzete már napok óta foglalkozik a bonyolult művelet előkészítésével. A hosszú időre elsősorban technikai okokból van szükség: az űrállomás és az űrhajó üzemanyagtartályaiból, illetve a csővezetékekből el kell távolítani a felgyülemlett nitrogéngázt. Az űrállomás „farában” az erőtelep szekciójában helyezkedik el a Szaljut—6 úgynevezett egységes hajtóműve, orosz rövidítéssel az odú. Itt hat üzemanyagtartály van: háromban a hajtóanyag, a másik háromban pedig az égéshez szükséges oxigén van. A Progressz szállító űrhajó üzemanyag-szállító részében négy tartály helyezkedik el: kettőben az üzemanyag, kettőben az oxidáló szer van. Amikor a teherűrhajót összekapcsolták az űrállomással, a műveletet úgy hajtották végre, hogy az üzemanyag-vezetékeket is rákapcsolták a Szaljut—6 tartályaira. A töltésműveletet akár földi parancsra, akár az űrhajósok intézkedéseivel meg lehet kezdeni, azt mindkét h.elyen ellenőrzik, automatikus műszerek és más ellenőrző berendezések segítségével. A legkisebb rendellenességre az automatika azonnal leállítja a folyamatot, de azt akár a Földről, akár az űrállomásról is meg lehet szakítani. Az űrhajósok egyébként az elmúlt napokban nemcsak a rakodással és az üzemanyag- töltés előkészítésével foglalkoztak. Szerdán például földi kérésre az úgynevezett világító ezüstfelhőket és az északi fényt figyelték meg. Erről már korábban is beszámoltak a tudósoknak, sőt Dzsanibe- kov és Makarov űrhajójával eljuttatták a Földre azokat a rajzokat, amelyeket — rendkívüli részletességgel — korábbi megfigyeléseikről készítettek. Mivel az űrállomás pályája szerdán úgy alakult, hogy ismét kedvező feltételeket nyújtott a nem mindennapos természeti jelenség megfigyelésére, az irányító központban lévő szaktudósok irányításával újabb megfigyeléseket végeztek a különleges jelenségekről. „Hz etiópiai nép kész leszámolni a külső és belső ellenséggel“ Nagygyűlés Addisz Abebában Az etiópiai népnek az ideiglenes katonai kormányzó- tanácsba vetett bizalmáról, a vezető testület tevékenységének támogatásáról és az ország nemzeti demokratikus átalakulásának útján elért vívmányok megvédésének készségéről tanúskodott az a nagygyűlés, amelyet szerdán tartottak több tízezer dolgozó részvételével Addisz Abebában. A tömeggyűlésen felszólalt Mengisztu Hailé Mariam, a kormányzótanács elnöke. Hangsúlyozta: a gyűlés bizonyítja, hogy az etiópiai nép kész leszámolni a belső és külső reakcióval, szétzúzni azt az összeesküvést, amelyet az Egyesült Államok és NA- TO-beli szövetségesei szőnek az ország ellen és kész megvédeni az etiópiai forradalmi fejlődés eredményeit, az ország egységét. Kijelentette, hogy az etiópai dolgozók — szoros együttműködésben Afrika népeivel és a világ ösz- szes haladó erőivel — keresztülhúzzák az Etiópia ellen szőtt imperialista terveket. A kormányzótanács elnöke ■ köszönetét mondott a Szov- ejtuniónak és más szocialista országoknak azért a támogatásért, amelyet Etiópiának nyújtanak a forradalmi vívmányok védelmében folytatott igazságos harcához. A nagygyűlés részvevői az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország, Olaszország, az NSZK, Szaúd- Arábia és Irán Addisz Abe- ba-i nagykövetsége elé vonultak és tiltakozásukat fejezték ki amiatt, hogy a NATO államai és más országok nyíltan beavatkoznak az Afrika e térségében kirobbant fegyveres konfliktusba. A nagykövetségek képviselőinek átnyújtott tiltakozó jegyzék élesen elítéli azoknak a kormányoknak az álláspontját, amelyek nyíltan Etiópia ellenségeinek oldalára álltak. CSAPATLÁTOGATÁSON „Számíthatnak ránk barátaink“ Az alaesohy repülőgépek félelmetes ellenfele — a kézi légvédelmi rakéta A városban nem érezni igazán a januárt, de itt a dunántúli hegyek karéjában tél van: erősebb a szél, megmaradt a hó is. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek úton lassan közelíti meg a bemutató színhelyét, ahol a hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulata harcászati gyakorlatát tartja. Láthatatlan ellenség Magas, őszülő hajú tábornok Leonyid Lubgan vezérőrnagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának képviselője. Tizenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lépett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsávjai jelzik katonai érdemeit. Ö körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövész alegység készül fel az — elképzelt ellenség — visszaverésére. A harcosok ellenőrzik felszereléseiket: a vegyvédelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentőségű lehet a harcban: nem csupán a gáztámadás esetén, de a vegyi fegyverek és a radioaktív csapadék ellen is oltalmat jelent. A lövészárkokból golyószórós lövészek igyekeznek elhárítani az „ellenség” légitámadását. Vagy ötszáz méterre, talajközelben helikopter húz el, az alacsonyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mélyedésben kézi légvédelmi rakétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indíthat útjára, amely vadászkutyaként veti magát az ellenséges repülőgépre, s még az aránylag nagy magasságban száguldó vadászgépeket is utoléri, megsemmisíti. Ezek a „nyilak” bebizonyították képességüket már a vietnami háborúban is. Á szovjet Dél szülöttei A katonák egy másik csoportja a gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyakorolja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsimakettből, fedezékből. Hosszú köpenyükkel, oltókészülékkel, fenyőágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a korszerű lánctalpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, páncélozott járművek a mai gyalogság mégbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a lőréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tarthatják a területet. A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századának katonái tizennyolchúsz évesek. Igazi nemzetközi század. A fiúk valamennyien elvégezték a tízosztályos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép-Ázsiából került ide. Üktán Dzsulbekovnak, az üzbe- gisztáni Szamarkand lakójának nem lehet valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon telefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Magyarországról. Szintén a szovjet Dél szülötte Artur Szimonjan. örmény fiú, BakuHősök emléke ból való. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezéseket ért el, tavaly ötödik lett a Déli Hadseregcsoport bajnokságán. Ö otthon már elkezdte a főiskolát is, levelező tagozaton egy évet végzett a bakui vasút- mérnöki egyetemen. Rajparancsnokuk az „öreg” Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fiai szolgálnak az alegységben. Először oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a támadó század. Fölöttük helikopter köröz. Hihetetlen sebességgel törnek előre a sok tonnás acél járművek. Két harcjármű most megáll, „kilőtték” őket, a katonák elhagyják helyüket és gyalogosan haladnak előre... A bemutató után a vendéglátók a laktanyában várnak. A parancsnok a hálótermekbe vezet: a falon fiatal katonák arcképe, s a Szovjetunió Hőseinek kijáró arany csillag. A szovjet honvédelmi miniszter parancsa alapján az alakulat két ifjú hősét, Tumár őrmestert és Nozarov közkatonát örökre az első század első szakaszának állományába vették. Kettő az 59 harcos közül, akik megkapták a hősök arany csillagát. Ütünk az egység művelődési központjába vezet. A parancsnok bemutatja a tv- központot. Az „igazi” stúdió zárt láncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar tévé műsorát és az alakulat saját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvetlenül katonáihoz, de filmeket is vetítenek és önálló műsort is adhatnak. Műhold segítségével hamarosan Moszkvát is vehetik. A laktanyának van katonákból alakult beatzenekara, női kórusa, amely magyar népdalokat is szívesen ad elő. A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport parancsnokságán fejeztük be. Vendéglátóink: Fedot Krivda vezérezredes, a hadseregcsoport parancsnoka és helyettese, Iscsenko altábornagy, politikai csoportfőnök. Mindketten a szovjet hadsereg vezetőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatonaként a háború legnehezebb éveiben lépett a hadseregbe, tiszt lett, a' háború utáni években tették meg a tábornoki csillagokig vezető utat. Krivda vezérezredes elmondotta: „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei pártbizottságokkal, tanácsokkal, vállalatokkal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontosnak tartják, hogy a barátságot közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen felépített barátságparkok Budapesten és a vidéki városokban, katonáink társadalmi munkája szerte az országban.” Iscsenko altábornagy hozzátette: „Jobb lenne, persze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondhatom, hogy bármely bajban, természeti csapás elhárításában, mezőgazdasági munkák dandárjában számíthatnak ránk barátaink.” (m) Kambodzsai támadás vietnami terület ellen A kambodzsai fegyveres erők január 30-án és 31-én újból nehéztüzérséggel lőttek vietnami határterületeket. A hivatalos hanoi közlemény beszámol arról, hogy több találat érte magát Tay Ninh tartomány székhelyét. A sebesültek és halálos áldozatok együttes száma harminc. E súlyos támadást megelőzően kambodzsai őrnaszádok tüzet nyitottak vietnami halászhajókra. Provokációkra került sor Chau Doc tartományi székhely sűrűn lakott területei ellen is. A hanoi közlemény megállapítja, hogy a vietnami fegyveres erők Tay Ninh tartományban megbüntették a támadó kambodzsai egységeket, 200 katonát ártalmatlanná tettek és csaknem száz különböző fegyvert zsákmányoltak. Szemtanúk, filmkockák, dokumentumok
