Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 23. fl szovjet nép köszönti hadseregét Usztyinov marsall beszéde a moszkvai díszünnepségen „ Üzenet az u Részlet a börtönnaplóból 75 éve született Julius Fuclk csehszlovákiai kommunista [ró. új­ságíró. ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. Kommentár Kulcs a lakatban M arad-e a tucatnyi lakat? A kérdés csöppet sem szónoki: a török közvé­leményt nagyon is foglalkoz­tatja. Különösen szerda óta, amikor is Ankarában tanács­kozás kezdődött amerikai külügyminisztériumi tisztvi­selőkkel. A lakatok sem jel­képesek: 1975 óta megálljt parancsolnak bármely rangú amerikai katonának, aki Tö­rökországban tartózkodik. Ankara ugyanis három év­vel ezelőtt — a ciprusi török beavatkozást követő ameri­kai fegyvereladási embergót nehezményezve — átmeneti­leg jó néhány támaszpont és katonai intézmény használa­tát felfüggesztette a Penta­gon számára. Amikor oly sű­rűn panaszolták a NATO- stratégák, hogy az Atlanti Szövetség déli szárnya inga­taggá vált, a többi között ezekre a használaton kívül helyezett objektumokra: re­pülőterekre és lokátorállomá­sokra, raktárakra és elektro­nikus központokra gondoltak. Hasztalan született két éve újabb török—amerikai védel­mi együttműködési megálla­podás, a helyzet mitsem vál­tozott. Washingtonban ugyan­is annak idején úgy fogal­maztak: amíg Ankara nem adja hozzájárulását a ciprusi kérdés békés rendezéséhez, a négyéves időszakra kilátásba helyezett 1 milliárd dolláros katonai segélyt felfüggesztik. Ma már az amerikai kor­mányzat szívesen módosítaná hirtelen fölbuzdulásából fa­kadt embergóját, a kongresz- szus azonban egyelőre hajt­hatatlan. Törökországot rendkívül érzékenyen érinti a korláto­zás. Fegyveres ereje létszám­ban az USA mögött a máso­dik volt a NATO-ban, azon­ban csupán létszámát tekint­ve őrzi egykori tekintélyét. Légi erejét, páncélos és gépe­sített csapattesteit alkatrész- hiány emészti, tüzérsége pe­dig elmarad a kor követelmé­nyei mögött. A súlyos gazdasági válság­gal bajlódó Törökország élén január elején őrségváltás tör­tént: Demirel jobboldali koa­lícióját Ecevit kabinetje vál­totta föl. Nyilvánvaló, hogy a csak­nem 40 százalékos infláció­val, 13 milliárd dolláros kül­földi adóssággal megterhelt Törökországban a „saját erő­forrásokra” támaszkodó új védelmi politikát Washington figyelmeztetésére szánják. A hadügyi költségvetés rekord­összege is ezt példázza: a ta­valyinál 24 százalékkal ma­gasabbra, 2,7 milliárd dollár­ra tervezik. Esat Isik had­ügyminiszter a költségvetés parlamenti vitájában nyíltan fogalmazott: Ankara tovább­ra is kitart a NATO mellett, de csak olyan mértékben, amilyenben támogatását él­vezi. Ezzel is utalva arra, hogy azoknak a bizonyos lakatok­nak az egyik kulcsát Anka­rában őrzik. A szovjet hadsereg születé­sének 60. évfordulója alkal­mából tegnap délután nagy­szabású ünnepséget rendeztek Moszkvában, a Kreml kong- reszusi palotájában. Leonyid Brezsnyev után Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere mon­dott ünnepi beszédet. A szovjet katonák biztosít­ják pártjukat és kormányu­kat, egész népüket arról, hogy mint mindig, becsület­tel és méltó módon teljesítik a szocialista haza védelmé­ben vállalt kötelességüket — jelentette ki Dmitrij Usztyi­nov. — A mai ünnep valóban a nép ünnepe. Széles hazánk minden részén megünneplik. Velünk együtt ünnepelnek külföldi barátaink is. Ezen a napon országunk tiszteleg mindazok előtt, akik a szov­jet hadsereget és a haditen­gerészeti flottát megalapítot­ták, akik példátlan megpró­báltatásokon keresztül méltó módon hordozták a harci zászlókat, akik munkájukkal kikovácsolták a győzelmet, akik megerősítették az or­szág védelmi képességét, .s akik ma biztosítják a hadse­reg erejét és harckészségét! Ma adózunk mindazok em­lékének, akik életüket áldoz­ták a haza szabadságáért és függetlenségéért vívott harc­ban. — A második világháború hatalmas megpróbáltatást je­lentett a szovjet állam és (Folytatás az 1. oldalról) magyar és a szovjet himnusz, majd Kádár János megszem­lélte az egység díszmenetét. Kedves jelenet következett: a szovjet kolónia nőtagjai vi­rággal, a szeretett vendégnek szóló hagyományos ajándék­kal, kenyérrel és sóval kö­szöntötték Kádár Jánost. A program a gyakorlóté­ren kezdődött, ahol a vendé­gek az alaki és sportfoglalko­záson részt vevő katonák gya­korlatait tekintették meg. Kádár János fölkeresett több körletet, megnézte az állo­mány szálláshelyét és föl­ment a parancsnoki irányító- toronyba is, ahonnan rádió­összeköttetés útján vezényel­hetek a különböző egységek. Elidőzött a patikatisztaságú étteremben, ismerkedett az egység korszerű harci techni­kájával, majd meglátogatta a csapatmúzeumot. Jurij Alek- szandrovics Kohtyin ezredes, politikai osztályvezető ka­lauzolta végig a múzeum ter­mein, amelyekben gazdag do­fegyveres erői, az egész szov­jet nép számára — folytatta beszédét Dmitrij Usztyinov. — A szovjet népnek hazája szabadságáért és függetlensé­géért vívott harcát ismét — éppúgy, mint a polgárháború éveiben — a kommunisták kipróbált pártja vezette. A párt a politikai, gazdasági és katonai vezetés egységének, a harci és a hátországbeli feladatok szétválaszthatat­lanságának lenini elveitől vezérelve, egybeötvözve a hadsereget és a népet. — A Szovjetunió honvédel­mi minisztere kijelentette: a szovjet fegyveres erők ma hatalmas és összeforrott had­sereget alkotnak. A hadsereg és a haditengerészet katonái szorosan tömörülnek a kom­munista párt körül és oda- adóan szolgálják a hazát. Méltó módon teljesítik a néppel, a társadalommal szemben fennálló kötelessé­güket. A testvéri szocialista or­szágok szövetséges hadsere­gei jelenlevő küldöttségeinek üdvözletét Wojciech Jaru­zelski hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nem­zetvédelmi minisztere tol­mácsolta. Ezt követően a szovjet hadsereg haderőnemeinek képviselői vonultak zászlóik­kal katonai induló ütemére a terembe. A Kreml kongresszusi pa­lotájában rendezett ünnepi ülés az Internacionálé hang­jaival ért véget. Ezt követő­en neves szovjet művészek adtak ünnepi hangversenyt. kumentumanyag idézi föl a szovjet hadsereg hősi múlt­ját, az egység nagyszerű ha­ditetteit a Hitler-fasizmus el­leni küzdelemben. Tablók, fényképek, fegyverek ás más emlékek elevenítik föl azt a mintegy tízezer kilométeres utat, amelyet fegyverrel a kézben, a fasisztákat űzve, harcolva tettek meg az ala­kulat egykori parancsnokai és katonái. — Örülök, hogy a dicső szovjet hadsereg születése 60. évfordulójának napjaiban el­jöhettem ide, közelebbről megismerkedni az egység életével. Őszintén köszönöm a szíves fogadtatást. Gratu­lálok a hősi múlttal rendel­kező alakulat mostani kiváló minősítéséhez, jó eredmé­nyeihez. Parancsnokainak, tisztjeinek, tiszthelyettesei­nek, egész személyi állomá­nyuknak jó egészséget, új si­kereket kívánok, közös ügyünk: a kommunizmus, a társadalmi haladás javára, a béke megőrzése érdekében. Pártunk és a magyar nép ne­vében fogadják testvéri kö­szöntésünket a dicső szovjet hadsereg születésének 60. év­fordulója alkalmából — írta Kádár János a múzeumláto­gatás végén a vendégkönyv­be. Ezután a Központi Bizott­ság első titkára megtekintet­te a harckocsizó alegység lő­gyakorlatát, amelynek végén Anatolij Vlascsuk tizedes ajándékkal kedveskedett Ká­dár Jánosnak. A figyelmessé­get és a rögtönzött harcásza­ti bemutatót meleg szavakkal köszönte meg a párt első titkára s szívből gratulált a harcosoknak. Búcsúzóul a szovjet katonák kérésére csoportkép készült: a fotóri­porterek Kádár Jánost és a lőgyakorlatot bemutató al­egység tagjait együtt örökí­tették meg. 1943. május 19. Ma éjjel viszik el Augusz-' tárnát Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átr adták már a bíróságnak; így hát talán még négy hé­tig ülök itt vizsgálati fog­ságban a Pankrácon; s ez­után még egy vagy két hó­napom marad. Ezt a ripor­tot nem tudom már befe­jezni. Mindenesetre igyek­szem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyaid és szivem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hívő emberrel és odaadó élettárssal az úton. mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely parti­zánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadsá­gért páratlan bátorsággal. így bizony, harcos fe­lem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határo­zottan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel. me­lyekben annyi a gyöngéd­ség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belő­lünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pilla'na. tait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a léleg­Ahol Balassi lakott Andrzej Krupinski, a tar- nowi vajdaságban a műem­léki helyreállítás igazgatója gyorsan magyarázattal is szolgál: — Vajon megenged­hető lenne, hogy a magyaro­kat kizárjuk a várból bár­mikor? Ha másért ne, hát azért is nyitva a kapunk, mert e helynek magyar vo­natkozása is van. Ha jól em­lékszem, 1590-ben itt lakott a híres költő, Balassi Bálint, aki Báthori kíséretével érke­zett ide. Való igaz, a költő innen írt levelet Zamoyski lengyel kancellárhoz, felajánlván eb­ben szolgálatait a török elle­ni harcban. Amint járjuk az épület csaknem kész termeit, loggiáit, árkádos folyosóit, szinte megelevenedik a múlt. A falakon már kibomlottak a reneszánsz sgrafittók, az ajtókat csúcsíves kőboltoza­tok ölelik körbe. — Ha valaki a jövő nyáron érkezik ide — mondja Andr­zej Krupinski —, akkor a kész műben gyönyörködhet. Országunk sokat áldoz a mű­emlékek megmentésére. El­vünk, hogy ami eredeti, azt úgy hagyjuk, nem hamisí­tunk, nem egészítünk ki semmi olyat, amiről nem tudjuk, milyen lehetett. A gond csak az, hogy ezek a zetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt "és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tud­nak baj társakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen ír­tam, ha nem tudtam ma­gam mögött kedves tekinte­tét: Évekig álltunk egy­más mellett a harcokban, amikben kettőnk élete csep­pet sem volt szegény. És kéz a kézben évekig csava­rogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gaz­dagok voltunk a szegények gazdagságával. Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniu­sában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után elő­ször látott, ama szörnyű nar>ok múltával, melyekben egyedül gondolkozott el zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hoz­zá velem való szembesítés- sekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen józan. Ha saját magára nem gondol, gondoljon legalább Önre. Egy órája van a gondolkozásra. Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettőjü­ket kivégzik. Mindkettőjü­ket!” munkák rengeteg pénzbe ke­rülnek. Üjféle mecénások A beszélgetés során meg­tudjuk: mindenre van meg­oldás. A lengyel állam lehe­tővé tette, hogy a vállalatok, gyárak, sőt magánszemélyek is bekapcsolódhassanak ebbe a munkába. Így történt az­tán, hogy például a barano- wi reneszánsz kastély, vagy ahogy errefelé nevezik: akis Wawelt a siarkopoli. kénbá­nya anyagi közreműködésé­vel állították helyre. A tel­jes pompájában ragyogó épület ma múzeum, de a kén­bánya is kapott benne né­hány szobát, ahol vendégeit el tudja helyezni, s a nagyte­remben a szerződések aláírá­sát végzik. És, hogy legyen más, jó példánk is, ám lássuk, mit mondott a San-vidék gyöngy­szeménél Jerzy Lopatinski építésvezető. Ez a gyöngy­szem Krasiczyn. A restaurá­lás ma is folyik. A négytor­nyos reneszánsz kastély fal­felületén már csaknem elké­szült a hétezer négyzetméter­nyi sgrafittó helyreállítása. A munka irányítója így be­szél: — A Polski Fiat autógyár finanszírozta ezt a munkát. Ez az ország harmadik leg­mogatott és egyszerűen vá­laszolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesíté­se. Ha kivégzik őt, végezze­nek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik. ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés után! Ha új­ból találkoznánk a szabad, tágas és teremtő életben! Akkor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyód­tunk, amire törekedtünk, és . amiért most a halálba megyünk! Igen. minden bi­zonnyal holtan is élni fo­gunk, valahol nagy boldog­ságtok egy kis zugában, hi­szen erre tettük fel egész életünket, és ez vígasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást, vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sor­sunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egy­mást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltassz: „Viszontlátásra, kedve­sem!” „Viszontlátásra, Augusz­tám!” szebb kastélya. A XVI. szá­zadban épült remekmű na­gyon sok kárt szenvedett, s a helyreállítás pénz- és mun­kaigényes. A gyár támogatá­sa nélkül a munka elhúzód­na, s bizony, minden csak romlana. Pedig fontos törté­nelmi emlékünk ez, királyok lakhelye is volt. Nekünk ma az a kötelességünk, hogy Ga- leazzo Appiani olasz mester eredeti • elképzelése szerint teremtsük újjá. A Fiat majd kap itt egy szállórészt, tár­gyalótermet. Mindenki na­gyon jól jár. Biztos, hogy jó gazdái lesznek az épületnek. Sok tulajdonos Sorolhatnánk tovább a jó példákat, amikor egy-egy gyár vállalt részt várak újjá­építéséből, magánosok aján­lottak fel összegeket régi ud­varházak restaurálásához. Andrzej Krupniskit szeret­ném befejezésül idézni: — Ügy véljük, hogy népünk tör­ténelmi emlékeinek megvé­dése mindenki feladata. Az­zal, hogy közösségek vállal­nak részt a munkából, az anyagi támogatásból, elérjük: igen sokan érzik magukénak a helyreállított műemléket. És nem maradnak egyszerű múzeumok. Van, ahol üdülő is helyet kap egy régi épü­letben, másutt szálló várja az érdeklődőket. Nem halott kövek halmaza tehát a múl­tat őrző emlék. Járjuk a lengyel tájakat. Mindenfelé építik, szépítik a kastélyokat, várakat, régi vá­rosokat. És ami ma Lengyel- országban ezzel együtt jár: bárkit is kérdezzünk, minden­ki úgy segít, magyaráz, mint igazi házigazda. A kevés len­gyel egykori műkincse így kapott sok millió új tulajdo­nost. Bürget Lajos Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) Este a fegyveres erők nyír­egyházi klubjában a szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából foga­dást adtak, amelyen a megyei pártbizottság és a megyei honvédelmi bizottság nevé­ben Gulácsi Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára mondott köszöntőt. A szovjet hadsereg jubi­leuma alkalmából a közel­múlt napokban néphadsere­günk katonái és a szovjet ka­tonák között — a már ha­gyományos baráti kapcsola­tok eseményeiként — talál­kozókra, kölcsönös látogatá­sokra került sor. Magyar és szovjet alakulat párt-, KISZ- és Komszomol-szervezeteinek tagjai tettek együttes látoga­tást a szovjet déli hadsereg­csoport múzeumában. Kom- szomol- és KISZ-aktívák ta­pasztalatcseréjét tartották, ahol a fiatalok kommunista neveléséről volt szó. Magyar és szovjet parancsnokok, ka­tonafiatalok kiképzési vetél­kedője és katonai amatőr mű­vészeti együttesek kölcsönös fellépései tették emlékezetes­sé a szovjet hadsereg megala­kulásának 60. évfordulója al­kalmából rendezett ünnep­ségsorozatot. Kádár János látogatása a szovjet déli hadseregcsoportnál ö tekintetével végigsi- (Peéry Rezső fordítása) Á gyárak várat építenek Műemlékvédelem Lengyelországban Ha az ember a nemzetközi főúton tart Krakkó felé, ta­lán észre sem veszi, hogy az úttól pár száz méterre valósá­gos ékszerdoboz rejtőzik a fák között. A debnói várról van szó, amely akár magyar végvár is lehetne, olyan a formája. A kapun egyelőre még ott a „belépni tilos” felirat, de a ma­gyar vendéget szívesen fogadják. Ünnepségek Nyíregyházán

Next

/
Thumbnails
Contents