Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 23. fl szovjet nép köszönti hadseregét Usztyinov marsall beszéde a moszkvai díszünnepségen „ Üzenet az u Részlet a börtönnaplóból 75 éve született Julius Fuclk csehszlovákiai kommunista [ró. újságíró. ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. Kommentár Kulcs a lakatban M arad-e a tucatnyi lakat? A kérdés csöppet sem szónoki: a török közvéleményt nagyon is foglalkoztatja. Különösen szerda óta, amikor is Ankarában tanácskozás kezdődött amerikai külügyminisztériumi tisztviselőkkel. A lakatok sem jelképesek: 1975 óta megálljt parancsolnak bármely rangú amerikai katonának, aki Törökországban tartózkodik. Ankara ugyanis három évvel ezelőtt — a ciprusi török beavatkozást követő amerikai fegyvereladási embergót nehezményezve — átmenetileg jó néhány támaszpont és katonai intézmény használatát felfüggesztette a Pentagon számára. Amikor oly sűrűn panaszolták a NATO- stratégák, hogy az Atlanti Szövetség déli szárnya ingataggá vált, a többi között ezekre a használaton kívül helyezett objektumokra: repülőterekre és lokátorállomásokra, raktárakra és elektronikus központokra gondoltak. Hasztalan született két éve újabb török—amerikai védelmi együttműködési megállapodás, a helyzet mitsem változott. Washingtonban ugyanis annak idején úgy fogalmaztak: amíg Ankara nem adja hozzájárulását a ciprusi kérdés békés rendezéséhez, a négyéves időszakra kilátásba helyezett 1 milliárd dolláros katonai segélyt felfüggesztik. Ma már az amerikai kormányzat szívesen módosítaná hirtelen fölbuzdulásából fakadt embergóját, a kongresz- szus azonban egyelőre hajthatatlan. Törökországot rendkívül érzékenyen érinti a korlátozás. Fegyveres ereje létszámban az USA mögött a második volt a NATO-ban, azonban csupán létszámát tekintve őrzi egykori tekintélyét. Légi erejét, páncélos és gépesített csapattesteit alkatrész- hiány emészti, tüzérsége pedig elmarad a kor követelményei mögött. A súlyos gazdasági válsággal bajlódó Törökország élén január elején őrségváltás történt: Demirel jobboldali koalícióját Ecevit kabinetje váltotta föl. Nyilvánvaló, hogy a csaknem 40 százalékos inflációval, 13 milliárd dolláros külföldi adóssággal megterhelt Törökországban a „saját erőforrásokra” támaszkodó új védelmi politikát Washington figyelmeztetésére szánják. A hadügyi költségvetés rekordösszege is ezt példázza: a tavalyinál 24 százalékkal magasabbra, 2,7 milliárd dollárra tervezik. Esat Isik hadügyminiszter a költségvetés parlamenti vitájában nyíltan fogalmazott: Ankara továbbra is kitart a NATO mellett, de csak olyan mértékben, amilyenben támogatását élvezi. Ezzel is utalva arra, hogy azoknak a bizonyos lakatoknak az egyik kulcsát Ankarában őrzik. A szovjet hadsereg születésének 60. évfordulója alkalmából tegnap délután nagyszabású ünnepséget rendeztek Moszkvában, a Kreml kong- reszusi palotájában. Leonyid Brezsnyev után Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere mondott ünnepi beszédet. A szovjet katonák biztosítják pártjukat és kormányukat, egész népüket arról, hogy mint mindig, becsülettel és méltó módon teljesítik a szocialista haza védelmében vállalt kötelességüket — jelentette ki Dmitrij Usztyinov. — A mai ünnep valóban a nép ünnepe. Széles hazánk minden részén megünneplik. Velünk együtt ünnepelnek külföldi barátaink is. Ezen a napon országunk tiszteleg mindazok előtt, akik a szovjet hadsereget és a haditengerészeti flottát megalapították, akik példátlan megpróbáltatásokon keresztül méltó módon hordozták a harci zászlókat, akik munkájukkal kikovácsolták a győzelmet, akik megerősítették az ország védelmi képességét, .s akik ma biztosítják a hadsereg erejét és harckészségét! Ma adózunk mindazok emlékének, akik életüket áldozták a haza szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. — A második világháború hatalmas megpróbáltatást jelentett a szovjet állam és (Folytatás az 1. oldalról) magyar és a szovjet himnusz, majd Kádár János megszemlélte az egység díszmenetét. Kedves jelenet következett: a szovjet kolónia nőtagjai virággal, a szeretett vendégnek szóló hagyományos ajándékkal, kenyérrel és sóval köszöntötték Kádár Jánost. A program a gyakorlótéren kezdődött, ahol a vendégek az alaki és sportfoglalkozáson részt vevő katonák gyakorlatait tekintették meg. Kádár János fölkeresett több körletet, megnézte az állomány szálláshelyét és fölment a parancsnoki irányító- toronyba is, ahonnan rádióösszeköttetés útján vezényelhetek a különböző egységek. Elidőzött a patikatisztaságú étteremben, ismerkedett az egység korszerű harci technikájával, majd meglátogatta a csapatmúzeumot. Jurij Alek- szandrovics Kohtyin ezredes, politikai osztályvezető kalauzolta végig a múzeum termein, amelyekben gazdag dofegyveres erői, az egész szovjet nép számára — folytatta beszédét Dmitrij Usztyinov. — A szovjet népnek hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcát ismét — éppúgy, mint a polgárháború éveiben — a kommunisták kipróbált pártja vezette. A párt a politikai, gazdasági és katonai vezetés egységének, a harci és a hátországbeli feladatok szétválaszthatatlanságának lenini elveitől vezérelve, egybeötvözve a hadsereget és a népet. — A Szovjetunió honvédelmi minisztere kijelentette: a szovjet fegyveres erők ma hatalmas és összeforrott hadsereget alkotnak. A hadsereg és a haditengerészet katonái szorosan tömörülnek a kommunista párt körül és oda- adóan szolgálják a hazát. Méltó módon teljesítik a néppel, a társadalommal szemben fennálló kötelességüket. A testvéri szocialista országok szövetséges hadseregei jelenlevő küldöttségeinek üdvözletét Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere tolmácsolta. Ezt követően a szovjet hadsereg haderőnemeinek képviselői vonultak zászlóikkal katonai induló ütemére a terembe. A Kreml kongresszusi palotájában rendezett ünnepi ülés az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezt követően neves szovjet művészek adtak ünnepi hangversenyt. kumentumanyag idézi föl a szovjet hadsereg hősi múltját, az egység nagyszerű haditetteit a Hitler-fasizmus elleni küzdelemben. Tablók, fényképek, fegyverek ás más emlékek elevenítik föl azt a mintegy tízezer kilométeres utat, amelyet fegyverrel a kézben, a fasisztákat űzve, harcolva tettek meg az alakulat egykori parancsnokai és katonái. — Örülök, hogy a dicső szovjet hadsereg születése 60. évfordulójának napjaiban eljöhettem ide, közelebbről megismerkedni az egység életével. Őszintén köszönöm a szíves fogadtatást. Gratulálok a hősi múlttal rendelkező alakulat mostani kiváló minősítéséhez, jó eredményeihez. Parancsnokainak, tisztjeinek, tiszthelyetteseinek, egész személyi állományuknak jó egészséget, új sikereket kívánok, közös ügyünk: a kommunizmus, a társadalmi haladás javára, a béke megőrzése érdekében. Pártunk és a magyar nép nevében fogadják testvéri köszöntésünket a dicső szovjet hadsereg születésének 60. évfordulója alkalmából — írta Kádár János a múzeumlátogatás végén a vendégkönyvbe. Ezután a Központi Bizottság első titkára megtekintette a harckocsizó alegység lőgyakorlatát, amelynek végén Anatolij Vlascsuk tizedes ajándékkal kedveskedett Kádár Jánosnak. A figyelmességet és a rögtönzött harcászati bemutatót meleg szavakkal köszönte meg a párt első titkára s szívből gratulált a harcosoknak. Búcsúzóul a szovjet katonák kérésére csoportkép készült: a fotóriporterek Kádár Jánost és a lőgyakorlatot bemutató alegység tagjait együtt örökítették meg. 1943. május 19. Ma éjjel viszik el Augusz-' tárnát Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átr adták már a bíróságnak; így hát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon; s ezután még egy vagy két hónapom marad. Ezt a riportot nem tudom már befejezni. Mindenesetre igyekszem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyaid és szivem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hívő emberrel és odaadó élettárssal az úton. mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely partizánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadságért páratlan bátorsággal. így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozottan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel. melyekben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pilla'na. tait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegAhol Balassi lakott Andrzej Krupinski, a tar- nowi vajdaságban a műemléki helyreállítás igazgatója gyorsan magyarázattal is szolgál: — Vajon megengedhető lenne, hogy a magyarokat kizárjuk a várból bármikor? Ha másért ne, hát azért is nyitva a kapunk, mert e helynek magyar vonatkozása is van. Ha jól emlékszem, 1590-ben itt lakott a híres költő, Balassi Bálint, aki Báthori kíséretével érkezett ide. Való igaz, a költő innen írt levelet Zamoyski lengyel kancellárhoz, felajánlván ebben szolgálatait a török elleni harcban. Amint járjuk az épület csaknem kész termeit, loggiáit, árkádos folyosóit, szinte megelevenedik a múlt. A falakon már kibomlottak a reneszánsz sgrafittók, az ajtókat csúcsíves kőboltozatok ölelik körbe. — Ha valaki a jövő nyáron érkezik ide — mondja Andrzej Krupinski —, akkor a kész műben gyönyörködhet. Országunk sokat áldoz a műemlékek megmentésére. Elvünk, hogy ami eredeti, azt úgy hagyjuk, nem hamisítunk, nem egészítünk ki semmi olyat, amiről nem tudjuk, milyen lehetett. A gond csak az, hogy ezek a zetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt "és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tudnak baj társakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét: Évekig álltunk egymás mellett a harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény. És kéz a kézben évekig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegények gazdagságával. Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniusában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után először látott, ama szörnyű nar>ok múltával, melyekben egyedül gondolkozott el zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hozzá velem való szembesítés- sekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen józan. Ha saját magára nem gondol, gondoljon legalább Önre. Egy órája van a gondolkozásra. Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mindkettőjüket!” munkák rengeteg pénzbe kerülnek. Üjféle mecénások A beszélgetés során megtudjuk: mindenre van megoldás. A lengyel állam lehetővé tette, hogy a vállalatok, gyárak, sőt magánszemélyek is bekapcsolódhassanak ebbe a munkába. Így történt aztán, hogy például a barano- wi reneszánsz kastély, vagy ahogy errefelé nevezik: akis Wawelt a siarkopoli. kénbánya anyagi közreműködésével állították helyre. A teljes pompájában ragyogó épület ma múzeum, de a kénbánya is kapott benne néhány szobát, ahol vendégeit el tudja helyezni, s a nagyteremben a szerződések aláírását végzik. És, hogy legyen más, jó példánk is, ám lássuk, mit mondott a San-vidék gyöngyszeménél Jerzy Lopatinski építésvezető. Ez a gyöngyszem Krasiczyn. A restaurálás ma is folyik. A négytornyos reneszánsz kastély falfelületén már csaknem elkészült a hétezer négyzetméternyi sgrafittó helyreállítása. A munka irányítója így beszél: — A Polski Fiat autógyár finanszírozta ezt a munkát. Ez az ország harmadik legmogatott és egyszerűen válaszolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesítése. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik. ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkoznánk a szabad, tágas és teremtő életben! Akkor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyódtunk, amire törekedtünk, és . amiért most a halálba megyünk! Igen. minden bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vígasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást, vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sorsunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egymást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltassz: „Viszontlátásra, kedvesem!” „Viszontlátásra, Augusztám!” szebb kastélya. A XVI. században épült remekmű nagyon sok kárt szenvedett, s a helyreállítás pénz- és munkaigényes. A gyár támogatása nélkül a munka elhúzódna, s bizony, minden csak romlana. Pedig fontos történelmi emlékünk ez, királyok lakhelye is volt. Nekünk ma az a kötelességünk, hogy Ga- leazzo Appiani olasz mester eredeti • elképzelése szerint teremtsük újjá. A Fiat majd kap itt egy szállórészt, tárgyalótermet. Mindenki nagyon jól jár. Biztos, hogy jó gazdái lesznek az épületnek. Sok tulajdonos Sorolhatnánk tovább a jó példákat, amikor egy-egy gyár vállalt részt várak újjáépítéséből, magánosok ajánlottak fel összegeket régi udvarházak restaurálásához. Andrzej Krupniskit szeretném befejezésül idézni: — Ügy véljük, hogy népünk történelmi emlékeinek megvédése mindenki feladata. Azzal, hogy közösségek vállalnak részt a munkából, az anyagi támogatásból, elérjük: igen sokan érzik magukénak a helyreállított műemléket. És nem maradnak egyszerű múzeumok. Van, ahol üdülő is helyet kap egy régi épületben, másutt szálló várja az érdeklődőket. Nem halott kövek halmaza tehát a múltat őrző emlék. Járjuk a lengyel tájakat. Mindenfelé építik, szépítik a kastélyokat, várakat, régi városokat. És ami ma Lengyel- országban ezzel együtt jár: bárkit is kérdezzünk, mindenki úgy segít, magyaráz, mint igazi házigazda. A kevés lengyel egykori műkincse így kapott sok millió új tulajdonost. Bürget Lajos Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) Este a fegyveres erők nyíregyházi klubjában a szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából fogadást adtak, amelyen a megyei pártbizottság és a megyei honvédelmi bizottság nevében Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára mondott köszöntőt. A szovjet hadsereg jubileuma alkalmából a közelmúlt napokban néphadseregünk katonái és a szovjet katonák között — a már hagyományos baráti kapcsolatok eseményeiként — találkozókra, kölcsönös látogatásokra került sor. Magyar és szovjet alakulat párt-, KISZ- és Komszomol-szervezeteinek tagjai tettek együttes látogatást a szovjet déli hadseregcsoport múzeumában. Kom- szomol- és KISZ-aktívák tapasztalatcseréjét tartották, ahol a fiatalok kommunista neveléséről volt szó. Magyar és szovjet parancsnokok, katonafiatalok kiképzési vetélkedője és katonai amatőr művészeti együttesek kölcsönös fellépései tették emlékezetessé a szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatot. Kádár János látogatása a szovjet déli hadseregcsoportnál ö tekintetével végigsi- (Peéry Rezső fordítása) Á gyárak várat építenek Műemlékvédelem Lengyelországban Ha az ember a nemzetközi főúton tart Krakkó felé, talán észre sem veszi, hogy az úttól pár száz méterre valóságos ékszerdoboz rejtőzik a fák között. A debnói várról van szó, amely akár magyar végvár is lehetne, olyan a formája. A kapun egyelőre még ott a „belépni tilos” felirat, de a magyar vendéget szívesen fogadják. Ünnepségek Nyíregyházán
