Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 3. MEGVIZSGÁLTA A HEB Bonyodalmak a láda árával Egy rókáról több bőrt húz le a gyár Egy kisiparos két láda üveget vásárolt a Nyírbátori ÁFÉSZ műszaki áruházában. A számlán az üveg áramellett ott szerepelt a két láda értéke, 810 forint is. A kisiparos megkérdezte, vissza- veszik-e tőle a ládát, s ekkor felvilágosították: ők nem, de küldje el a síküveggyárnak Zagyvapálfalvára, és visszakapja a pénzét. A kisiparos 810 forint utánvéttel megterhelve feladta a két ládát, pénz helyett azonban egy levelet kapott. A gyár arról értesítette, hogy csak akkor veszi vissza a göngyöleget, ha nem utánvéttel adja fel, ők ugyanis ettől — mármint a 810 forinttól — lényegesen kevesebbet fizetnek vissza érte. Furcsa dolgok Minthogy a kisiparos nem értette az egészet, a népi ellenőrök segítségét kérte. A vizsgálat megkezdődött és furcsa dolgok kerültek napvilágra. Az első mindjárt az volt, hogy az ÁFÉSZ csak lá- dás tételben árul síküveget, vagyis ha valakinek kitörik egy ablakszeme, vegyen egy láda üveget, vagy forduljon valamelyik szolgáltatóhoz. A másik furcsaság a visszavétel megtagadása volt, hiszen rendelet kötelezi a kiskereskedelmet a göngyöleg visszaváltására. A népi ellenőrök felszólították a szövetkezetei a hiba kijavítására, ám ekkor újabb meglepetés történt: az ÁFÉSZ nem érezte magát hibásnak. „A mulasztást azok a szövetkezeti vezetők követték el, akik a rendelet megjelenése és hatályba lépése idején funkcióba voltak.” Beavatkozott a MÉSZÖV, majd a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya is, míg végül a szövetkezet vezetői elrendelték a síküveggöngyöleg számlázott áron való visszaváltását. A kereskedelmi főosztályvezetőt a tanács árukapcsolásért 1000 forintra büntette. Minek kell ezt most előszedni, ha az ügy megoldást nyert? — kérdezheti joggal bárki. Azért, mert a jelenség nem csak nyírbátori, s azért is, mert nem meggyőzőek az érvek, hogy csakis a szövetkezet ludas a dologban. Áz alapvető hiba Az alapvető hiba ugyanis a gyárnál kezdődik. A Salgótarjáni Síküveggyár olyan egyoldalú szerződéseket köt a göngyöleg visszavételére, hogy hasonló aligha akad az ipar és kereskedelem között. Leszögezi, hogy a farekeszek adás-vétel tárgyát képezik, aztán ha a fenyőfűrész árában változás van, akkor az árat emeli, de ami a mi szempontunkból a legérdekesebb: ha a rekeszek nem hiányosak, törött elemeket nem tartalmaznak, akkor az eladási ár 70 százalékát visszafizeti. (Egyébként a rekeszek állaSzövetkezeti hozzájárulás kollégium berendezéséhez Szerződést kötött a közelmúltban az ipari szövetkezetek megyei szövetsége és a 107. sz. ipari szakmunkás- képző intézet. 200 személyes leánykollégium épül Nyíregyházán az ipari tanuló fiatalok részére — amelynek berendezéséhez 240 000 forinttal járul hozzá az ipari szövetkezetek megyei szövetsége. Az intézet ennek fejében az adományozó szövetséghez tartozó szövetkezetek részére minden évben 30 fiatal számára biztosít helyet a kollégiumban. A Népszínház előadásai megyénkben Az új évben a Huszonötödik Színház és az Állami Déryné Színház egyesüléséből létrejött Népszínház ebben a hónapban kezdi meg vidéki turnéját. Műsorrendjükben egyelőre négy szabolcsi előadás szerepel. A „Biztató a szerelemhez” című darabot február 11-én a vásárosna- ményi művelődési házban, A „Bolond lány”-t február 12- én Üjfehértón, a „Hétköznapi csodá”-t február 13-án Tiszavasváriban, a „Biztató a szerelemhez” című darabot február 13-án Nagykállóban mutatják be. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában Lö- rincz Margit a lencsék felületellenőrzését végzi. (Elek Emii felvétele) potát és minőségét a gyár minősíti, s ha újbóli csomagolásra javítás után sem használható, mázsánként 80 forint hulladék tüzifaárat térít.) Ha tehát a gyár a rekeszért felszámol 1000 forintot, csak 700-ért hajlandó visszavenni, a többit nyelje le a kiskereskedelem, vagy — mint egy ideig Nyírbátorban történt — fizessen az. aki üveget vásárol. Még ez sem egészen pontos így, mert a 30 százalék levonáson kívül újabb 50 forintot vonnak le különkölt- ség címén. A magyarázat logikusnak tűnik: a rekeszek faanyaga kopik, elhasználódik, ám ami a magyarázkodás további részét illeti, itt már sántít valami. A gyár válaszából az is kitűnik, hogy a rekeszeknek tulajdonképpen nem is igazi, hanem eszmei ára van, ezzel akarják ösztönözni partnereiket a gyors visszaküldésre. És most tessék figyelni, ezt mivel indokolják! „Gyárunk törekvése és célja az, hogy a vevői mielőbb visz- szaküldjék a rekeszeket, mivel ez nem csak gyári, hanem népgazdasági érdek is, ugyanis a fenyőfűrész-ellátás- ban országos probléma van.” Gyári érdek A pazarlás meggátolása természetesen népgazdasági érdek, ám ebben az esetben jól csomagolt gyári érdekről van szó. Nem tudom hányszor lehet felhasználni üveg- szállításra egy fenyőfából készült ládát, de ha háromszor, akkor a gyárnak ez már teljesen ingyen van, ha ennél többször, akkor pedig nyilvánvaló a tiszta haszon. Természetes dolog, hogy minden termelő üzem nyere séges gazdálkodásra törekszik, de azt sem lehet vitatni, hogy — ezt jogszabály írja elő — a vevőnek az árut elszállításra alkalmas módon kell csomagolni, s ezt akkor sem szabad elszámolni, ha a gyár a csomagolóanyagot nem veszi vissza. Hogy mit lehet tenni? A gyárnak tudomásul kellene venni, hogy a csomagolóanyagot nem áruként kell forgalomba hozni, hanem többszöri felhasználásra al kalmas göngyölegként, s ennek megfelelően betétdíjas, illetve használati díjas eszközként forgalmazni. Ha enyhíti is ez a szövetkezet dolgozóinak mulasztását, felmentést nem adhat, mert rájuk más rendeletek vonatkoznak. Ök sem tehetik meg, hogy a szövetkezet érdekeire hivatkozva megkárosítsák a vásárlókat, pláne azt nem — mert ez is megtörtént —, hogy a bejelentést követően még a kisiparos hozzátartozóját sem szolgálták ki, amiért miatta büntették meg őket. S hogy ez nemcsak a műszaki bolt dolgozóinak túlkapása, hanem szemléletbeli hiba, bizonyítja, hogy egy időben azért nem árultak sört az élelmiszerboltban, hogy ne kelljen visszaváltani az üveget. B. J. Zöldség, gyümölcs a tárolóban Télen is dolgoznák a ZÖLDÉRT vállalat borbányai telepén. A tárolókban még hatszáz vagon burgonya vár válogatásra és csomagolásra, hogy aztán a budapesti és a megyei üzletekbe kerüljön. Képünkön: szorgos asszonykezek válogatják a burgonyát! Űjdonságnak számít a melegházi uborka, saláta és a zöldpaprika. Felvételünkön Vanczák Margit és Kucsa Irén az uborka- és a salátaszállítmányok mérését végzik. (Császár Csaba felvételei) Eredeti Zalkamfény- képek kerültek elő Eredeti fényképek kerültek elő Mátészalkán Zalka Mátéról. Az erősen megrongálódott és megfakult képek a távol-keleti Krasznaja- Rjészkán, Kraszriojarszkban és Novo-Nyikolajszkban készültek. A „fogolyszínházban” sorra került előadások egy-egy jelenetét örökítette meg az ismeretlen fotós. Az előkerült képek magángyűjteményben vannak, restaurálásuk most van folyamatban. Az egyik Zalka Mátét ábrázolja a „Próbaházasság” című darab jelenetében. Képes katalógus a sóstói művésztelepről Képes katalógus jelent meg a Magyar Képzőművészek Szövetsége, a Kulturális Minisztérium, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács, a Nyíregyházi Városi Tanács, a Magyar Képzőművészek Kelet-magyarországi Területi Szervezete gondozásában az 1977. évi sóstói éremművészeti alkotótelepről. 1970-től rendezik meg a Sóstón a nemzetközi művésztelepet a szomszédos népekkel való barátság jegyében. Évenként a szocialista országokat egy-két művész képviseli, ismerkedik hazánkkal. Eddig 12 lengyel, 11 szovjet, 8—8 bolgár és német, 5 csehszlovák, 1—1 jugoszláv, mongol és román művész vett részt, dolgozott együtt 28 magyar festővel, szobrásszal, grafikussal. Az elmúlt évben a FIDEM budapesti kongresszusával egy időben éremművészeket látott vendégül a Sóstó, elsőként itt rendezték meg a nemzetközi éremművészeti szimpoziont. Eredményéről, munkájáról és jövőbeni szükségéről informál a katalógus, mely a záró kiállítás anyagát tartalmazza. SZÓL A CITERA Hegvan az „eltűnt táncház! Furulyaszó vezet fel egy csigalépcsőn a nyíregyházi városi művelődési központ emeletére. A terem közepén levő asztal mellett négyen ülnek. A hegedűs Mester Zoltán, Romanovics István kontrás, Mester Tamás bőgős (és köcsögdudás) és Szakács Jenő fuvolás. Citera peng, szól a furulya, hangolnak. Ketten hellyel kínálnak. — Hová lett a táncház? — rakom ki „egylapos paklim” aduját. Szakács Jenő int: várjak egy kicsit, mindjárt befejezik. — Hogy hová lett a táncház? Hát volt egyáltalán? — kontráz Romanovics István, ezúttal hegedű nélkül. Meglep ez a visszakérdezés. Nem egyszer hallottuk az Ig- ricét muzsikálni, valakik tánclépéseket is mutattak, amiket igyekeztünk megtanulni. Azt hittem, táncház volt, ami — kellő tapasztalatok híján — zsákutcába futott. De máris érkezik a magyarázat: — Hol a közönség, hol a betanító táncosok, hol a terem hiányzott. A nagyobb baj viszont az volt, nem tudtuk, hogy mit és hogyan -taEladta a kölcsönkért bundát Fricz Pálné (született: Ádám Erzsébet) nyíregyházi lakosnak az elmúlt év szeptember 23-án vendége érkezett. A fiatalkorú N. Zsuzsanna, a leánynevelő intézet növendéke látogatta meg az intézettől kapott műszőrme bundában. Friczné elkérte a lány bundáját, hogy szeretne abban a gyógyszertárba elmenni. N. Zsuzsanna megbízott vendéglátójában és odaadta a bundát. Friczné azzal távozott el otthonából, hogy rövidesen visszajön. N Zsuzsanna azonban hiába várta. Mivel türelme is elfogyott, elment a rendőrségre. A rendőrség rövid időn belül felelősségre vonta Fricz Pálnét és a nyomozás során megállapította, hogy a bundát még a kölcsönkérés napján eladta egyik utcabeli ismerősének 200. forintért. A bunda, mint bűnjel került meg. Használati értéke 700 forint volt, amit a sértett elismervény ellenében visszakapott. Friczné a 200 forintot elitta. A bíróság Fricz Pálnét csalás vétségében találta bűnösnek, és ezért — tárgyalás mellőzésével — 2000 forint pénzbüntetést szabott ki rá. nítsunk. így aztán kapóra jött a Népművelési Intézet által szervezett tanfolyam. Havonta egy hét végét —két Szabolcs-Volános táncossal együtt — a Népművelési Intézetben töltünk. Amíg mi Sebőéktől zenei képzést kapunk, a táncosok az általunk tanult zenéhez kapcsolódó táncrendet sajátítják el. Eldőlt a korábbi vita is: milyen időközönként legyen táncház? — A tánc — mint minden más — csak rendszeres tanulással sajátítható el. Január 28-tól nyárig minden héten lesz táncház Nyíregyházán. A hónapok első harmadik hetein csütörtökön 19 órától a tanárképző főiskolán, a második, negyedik heteken 17 órától az Irodaházban. A foglalkozások elején ismételjük az előző héten tanultakat, aztán jön az „új anyag", s a végén: szabad a tánc! További kérdezősködés fölösleges. A puding próbája: ha megeszik. A táncházé? Ha van, aki végigtáncolja. Csendes Csaba
