Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Egy folyóirat múzeuma Nyugat Irodalmi Múzeum nyílt Budapesten Dokumentumok azokról az újabb írókról, akik „az 1920- as évek második telében a haladó irodalom és kultúra terjesztését és irodalmi színvonalának megőrzését vállalták" a Nyugat hasábjain: Illyés Gyula. Németh László. Szabó Lőrinc, Sárközy György. Erdélyi József. Szerb Antal. Gelléri Andor Endre és mások. lrnvo Miksa Lányi Saroltával és Sctiüpfin Aladárral Móricz Zsigmond. Légy jó mindhalálig és Egy ember élete című regényeinek első kiadása. Tóth Árpád kéziratos verValaha Basch Lóránt, a Baumgarlen-alapítvány jo- gászkurá torának tulajdonosa lakott itt Budán, a Városmajor utca 48 b. szám alatt. Ma rögtön a kapu mellett a falon szerény, de ízléses táblácska jelzi, hogy itt található a Nyugat Irodalmi Elék- múzeum. Gyűjteményét a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából emelték ki, válogattak össze. Mindössze néhány hete nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Ez év január 1-én volt 70 esztendeje, hogy a század szellemi erjedésében oly jelentős folyóirat megszületett A publikált első számból is kitűnt, hogy az akkori irodalmi élet legjelentősebbjeit tömörítette maga köré. A folyóirat eleinte ezzel a címlappal indult: Nyugat a „Figyelő’' új évfolyama. Os- vát Ernő volt a főszerkesztője. Éppen ezért ebben a múzeumi gyűjteményben u Babits és Ady la-levél, amelyet Osvát Ernőnek címzett a költő. A Pesti Napló 1929-ben írt újságcikke. a szerkesztő. Osvát Ernő öngyilkosságáról, aki a lánya halottas ágyánál lőtte szíven magát. Mellette Kárpáti Aurél nekrológja: „Ö csillagtársak hány van köztelek Kire ő negyed századnak előtte Makacsul szegzé tekintetét már.” nyi irodalmi előzetese is helyet kapott: a Figyelő, a Szerda, a Magyar Géniusz, a Jövendő és a Hét. A kiállítás első számú re- likviumaként hadd említsük meg a Nyugat híres emblémáját, a Mikes Kelement ábrázoló plakettet, Beck ö. Fü- löp alkotását, amely valamennyi folyóiratpéldány címlapján ott látható. Tegyünk egy rövid sétát a mindössze két. tágas, világos szobából álló múzeumban. Az első nagyablakos helyiség vitrinéiben a Nyugat jelentőségéről. szerepéről és író szerkesztő nagyságairól ka punk képet. Levelek, kéziru tok. fényképek sokasága dokumentálja a századelőt. Irodalomtörténeti értékek. AI kötőik valamennyien bevonultak a hazai irodalom klasszikusai közé. Néhány kiragadott irodalmi csemege Egv József AttiLesznaí Anna könvvhoritú.ja (13141 se, az Új isten. Dokumentumok az Osvát Ernő utáni korszak nagy szerkesztőiről. Babits Mi- hályról és Móricz Zsigmondiéi. Beszédek a hangmauzóleumból, amelyek a helyszínen hallhatók meg magnetofon- szalagról. Babits Mihály többek között így emlékezik meg Kosztolányi Dezső temetésén: „Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, mint egy könyv.” Rajta kívül még Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Somlyó Zoltán hangja is hallható. A másik szobában csendes, majdnem nyugtalanító meghittségben rangos képzőművészeti alkotások, szobrok és festmények sorakoznak egymás mellett. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Veres Péter, Németh László, Babits Mihály, Füst Milán, Gellért Oszkár, Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Hatvány Lajos, Krúdy Gyula és mások képei. A halhatatlanság irodalmi pantheonja ez, ahová a nemzet irodalmi nagyságai bevonultak. Itt ebben a szobában az elkövetkező években újabb kiállításokat is láthatnak majd a látogatók. A Nyugat íróinak, szerkesztőinek emlékeit, relikviáit, egy-egy fró, vagy írócsoport tevékenységét, szellemi munkásságát mutatják be a rendezők. I-eines Bcch Vilmos: Kaffka Margit mellszobra Sz. B. Eizenstein ébresztése A filmművészet még nagyon fiatal, de máris vannak klasszikusai. Akik a kifejezési formát kialakították, tökéletesítették. s mestermunkákkal bizonyították a mozgóképekben rejlő fantáziát. A klasszikusok egyike Szergej Eizenstein. aki — ha élne — még mindig csak nyolcvan esztendős lenne. A sors nagyon szűkén mérte éveinek számát, de egy fél évszázad elég volt neki ahhoz, hogy: 1. Remekek sorát alkossa meg (a Patyomkin páncélost, az Októbert, a Régi és újat. a Jégmezők lovagját, a Rettegett Ivánt); 2. teoretikaj számvetést végezzen és a filmesztétikai kutatásokban jelentős tudományos eredményeket mutasson fel (gondolati öröksége is sok kötetre rúg); 3. beszáguldozza a világot és Németorszá .’ól Amerikáig népszerűsítse i forradalmi szovjet filmművészetet, találkozzon és b. - atkozzon a film forradalmáraival, Chaplinnel és másokkal; 4. kivételes pedagógiai érzékkel tanítson a főiskolán és nevelje a felnövekvő — a filmet immár anyanyelvként beszélő — nemzedékek tagjait; 5. tartós kirándulásokat tegyen más múzsák háza táján, s remekül forgassa a tollat meg az ecsetet (ha egyetlen filmet sem forgatott volna, akkor is ismernénk Eizenstein — a rajzművész — nevét). S még nem is soroltam fel valamennyi területet, ahol a zseniális képességekkel megáldott szovjet rendező „otthon volt”. ötven esztendő alatt olyan piramist épített, melyre csak ámultán pillanthat fel az ember. A jubileum alkalmából kiadták magyar , elven Viktor Sklovszkij. .. .egendás hírű író-esztéta (no és mellesleg: gyakorló filmes) Eizens- teinről szóló kitűnő kötetét. Hadd idézzek belőle néhány mondatot: „Amikor Eizenstein meghalt. egyetlen ellensége sem akadt. Mindenki szeret szeretettel emlékezni a nagy halottakra. Vajon tudják-e az emberek, hogy a nagyokhoz vezető út nem a nyomdokukban halad? A klasszikusok tagadják a holnapot. Ök a holnapután emberei. Azon a helyen, ahol Eizenstein utolsó lakása állt. most út vezet: a házat lebontották. Könyveit és kéziratait múzeum őrzi. Szergej Mihajlovics nem dobálta el papírjait, és rendet tudott tartani köztük. Az út, melyen Szergej Mihajlovics haladt, nehéz út. de nem növi be a fű. Él hőstette, az ellentmondásokban gondolkodó, az embernek a tárgyakhoz való viszonyát megwnberiesítő, a befogadás tehetetlenségi erejét leküzdő. a világot tisztára mosó ember hőstette. Él g hőstett. Szergej ráirányította szemünket a közönséges rendkívüliségére és a múlt örök mivoltára.” A barát és a pályatárs rótta le ezekkel a bizalmaskodó- nak tetsző mondatokkal őszinte kegyeletét. Voltaképpen persze semmiféle bizalmaskodásról nincs szó: Sklovszkij idősebb néhány évvel Eizensteinnél. mindig egy csapatban harcoltak, teljes joggal nevezi Szergejnek a már életében a legnagyobbak közé került rendezőt. Csakugyan hőstettet hajtott végre a Patyomkin páncélos megteremtője — avagy csak az időben és Térben egyre messzebb távozónak jár ki efféle szuperlatívusz? Sklovszkij pontosan fogalmaz: Szergej Eizenstein a hetedik művészetnek hívott film történetében tényleg hősnek számít, aki sorozatosan új minőségeket teremtett, mindig a dolgok bonyolult összefüggéseit kutatta, páratlanul érdekes kísérleteket folytatott a nyelv és a stílus gazdagítása céljából. Eizenstein némafilmjeiben a tömeg a főszereplő: a Pa- tyomkinban, az Október című forradalmi panorámában az öntudatra ébredő kollektíva harcait látjuk. A képeket az ellentétek montázsa fűzi össze: Eizenstein beállításai hallatlanul dinamikusak, noha a művesz nem száműzte a vászonról az érzelmeket sem. A hangosfilm elterjedését követően is foglalkoztatja a rendezőt a történelmi folyamat dialektikája. A Jégmezők lovagjában egy régen lezárult történelmi dossziét nyitott fel. hogy a Szovjetuniót és az egész világot fenyegető fasiszta veszélyre figyelmeztessen. A Rettegett Iván ugyancsak súlyos problémákat elemez komor fenséggel, elragadó vizuális gazdagsággal, a pazar eizenstei- ni arzenál minden kincsét felvonultatva: a tömegek és a vezető(k) kapcsolatáról, a hatalom gyakorlásának ideális feltételeiről, a társadalmi és személyes érdekek összeegyeztethetőségének szükségességéről mond el példázatot. A folyton teremtés lázában égő művész soha nem alkudott meg. Néha otthon is a sarokba állították — méghozzá indokolatlanul, ám ő nem játszotta meg a sértődöttet. Tudta, hogy az emberek hibáznak, a nagy eszmék azonban kikezdhetetlenek. És Eizenstein az utóbbi kategóriákban gondolkodott. Fájdalmasabb volt számára a balsikerű amerikai—mexikói kirándulás. Édes gyermekeitől, kedvelt felvételeinek több kilométeres szalagjaitól fosztották meg. Arra akarták rábírni, hogy készítse el Dreiser Amerikai tragédiájának szentimentális, hazugságokba pácolt kéoi változatát. Természetesen visszautasította a megbízatást. Eizenstein öröksége él: a filmklubokban ma is vetítik és hosszú évtizedek múltán is frissnek tartják alkotásait. Ebben a szellemi birodalomban jó barangolni, mert a rendező kortársunkként fogja kezünket és nyitogatja szemünket, mert soha el nem évülő tanulságokat mond el a világot megforgatni akaró Ember harcairól. Veress József Szemben a történelemmel Wr Kovács Endre nevét kö- zépkelet-európai kutatásai és e tárgykörbe vágó írásai tették széles körben ismertté. Ez a régi keletű ismeretség, még inkább a tágabb hazánkat jelentő Középkelet-Európa iránti különleges vonzalmunk tereli figyelmünket a régi Magyarország nemzetiségi kérdéskörét: a nacionalizmus elméletét és megjelenési formáit vizsgáló, a Magvető Könyvkiadó „Elvek és utak" sorozatának köteteként napvilágot látott „Szemben a történelemmel" című könyv felé is. Elég, ha csak a fejezetcímeket felvonultató tartalomban merül el a figyelmünk, máris érzékelhetjük, hogy a maga nemében alapvető munkával van dolgunk. De aki ezek után mindjárt csak a hagyományos értelemben vett történelmi tanulmánykötetet látja benne, az kissé csalódni fog. Kovács Endre ezúttal tudniillik nem annyira a történelmi tanulmány. mint inkább a történelmi esszé művelőjeként mutatkozik be. A régi Magyarország nemzetiségi viszonyait vallatva fejti ki nézeteit a magyarság és a szomszéd népek kapcsolatának utóbbi két évszázadáról. A nemzetiségi kérdéssel a haladó pártok mindenütt őszintén néznek szembe, a szocialista országok pedig egyenesen kulcskérdésként kezelik. Ezek a jelenségek nagynevű történészünk tárgyválasztásának jogosságát és az olvasók iránta megnyilatkozó érdeklődését egyaránt kielégítően indokolják. Ám a jelen kiadványt annak olvasmányosságán és tárgyának vitathatatlan időszerűségén túl nem kis mértékben szerzőjének imponáló szakmai felkészültsége és az ezzel szerencsésen párosuló rokonszenves tudósi alázata is népszerűsíti. Szinte minden egyes olvasójához van személy szerint is egy-két jó szava. A botladozókhoz azáltal, hogy támaszt nyújt nekik, az elvakultakhoz azzal, hogy segíti őket a tisztánlátás képességének megszerzésében, a türelmetlenekhez pedig azzal, hogy bölcs mértéktartásra inti őket. Egyszóval: a nemzeti és a nemzetin túlmutató magasabb szempontok közös nevezőre hozásán fáradozik. Hangosan gondolkodásával, megnyilatkozásaival és személyes példájával egyaránt helyes nemzeti önismeretre, s internacionalista hazafiságra nevel bennünket. Ezt szolgálja a Kárpát-medence múltját és jelenét, az itt élő népek egymáshoz közeledésének és e közeledés zsákutcáinak historikumát tárgyaló könyvének minden sora. Végül egy meghatóan szép vallomással. a népek nagy egyetemének baráti összefogásába veteti reményével hitelesíti a jövőre vonatkoztatott végső konklúzióját. S ahol megvan a jóakarat, ott a többit bátran bízhatjuk az időre. T. S. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. február 19. ^
