Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
1978. február 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Középiskolák élelközelben M IRE KÉPESÍT a középiskola? Nem túl messzire menve az időben, még emlékezhetünk, amikor csak főiskolai, egyetemi továbbtanulásra készített elő. Később egy merész ugrással — átlépve a szakmunkásképzést — egy részük a technikusképzés megoldását kapta feladatul. Utána a „nagy visszalépés” teljesen kiiktatta a szakmaszerzés lehetőségét. Még a szakközépiskolák is egy-egy szakágban nyújtottak csak alapismereteket, de szakmunkás- bizonvítványt nem adtak. Most, ősztől újra vátozik a képzés jellege, a sürgető társadalmi igény és a technikai fejlődés azt diktálja, a szakközépiskolákban fokozatosan vezessék be az érettségi mellett szakmát is nyújtó szakmunkásképzést. A gimnáziumokban pedij* oldják meg — a megyei, helyi adottságok szerint — a fakultatív képzést, hogy a tovább nem tanuló fiatalok bizonyos szakmai alapjártassággal állhassanak munkába. így a középiskolák — a buktatóktól sem mentes szakaszok után — életközeibe kerülhetnek. Erre elsődleges garancia az ősztől tantervileg is jóváhagyott szakmunkásképzési jelleg. A megyében egyelőre hat szakközépiskolában vezetik be, jövőre újabb iskolákban teremtik meg a szakmunkásképzés tárgyi-technikai és személyi feltételeit. A megye harminc középiskolája — ha fáziseltolódással is — szervesebben kötődik majd a szabolcsi iparfejlesztéshez. Olyan szakmák oktatását oldják meg, amelyek irányadók a megye, közép- és távlati fejlesztése szempontjából. Az a cél, hogy inkább kevesebb, 18 —20 szakmát tanuljanak az iskolákban a fiatalok, de azokat színvonalasan, jó tanműhelyi hátérrel. Az utóbbi két évben kapott 9 millió forintos központi támogatás az iskolák taneszközeinek fejlesztésére jó tárgyi alapot ad arra, hogy a törekvések megvalósuljanak. Folyamatos feladat viszont az üzemi háttér megteremtése, az iskolák és az úgynevezett bázisüzemek érdemi kapcsolatának kialakítása. Nem mindegy milyen gépen, berendezésen, milyen munkafeladaton dolgoznak majd a leendő érettségizett szakmunkások. De még lényegesebb, milyen munkáskollektívában ismerik meg a négy év múlva rájuk váró termelési, közösségi tennivalókat. Az újszerű szakközépiskolai szakmunkásképzésben részt vevők a harmadik és negyedik évben nem csupán gyakorolnak, hanem a mellettük dolgozó munkásokhoz hasonlóan termelnek is. (Igaz, csökkentett normával, mint a már dolgozó szakmunkások.) Ésszerűbb összhang alakul ki a következő években a középiskolai és szakmunkásképző intézeti képzés között is. Az, hogy a szakmunkásképzőkben végzetteknek lehetőségük van az érettségi megszerzésére rövidített úton — és a másik oldalon pedig — a középiskolába járóknak a szakmunkásképzettség megszerzéséhez — az „oda-vissza” utat jelzi. MI LESZ A GIMNÁZIUMOKKAL, ahol még mindig több fiatal tanul Szabolcsban, mint a szakközépiskolákban? Azok a fiatalok jelentkezzenek a gimnáziumokba — hangoztatták egy közelmúltban tartott tanácskozáson — akik eséllyel mennek majd tovább a főiskolára, egyetemre. Akiknek elhatározott céljuk a továbbtanulás, s ehhez meg is van a kellő tehetségük, szorgalmuk. Ehhez azonban jó gimnáziumi képzés szükséges. A jelenlegi gimnáziumi struktúrát azonban nem fogadja el a közvélemény. Néhány nagyközségi kisgimnázium visszatérően azzal a gonddal küzd, hogy nincs elég jelentkező. A szülők nem szívesen küldik gyermeküket a helyi, vagy közeli kis- gimnáziumba, pedig jó néhány kis létszámú tantestülettel dolgozó vidéki gimnázium elismerésre méltó munkát végez. A jól felszerelt nagygimnáziumokkal azonban sok tekintetben nem versenyképesek a kisebbek. s ez tény kérdése. Mindezek és a települések továbbfejlődése, a továbbtanulás iránt megnyilvánuló érdeklődés arra a meggondolásra készteti a megyei oktatási szerveket, hogy a leginkább megszüntetésre „érett” kisgimnáziu- mokat fokozatosan felszámolják. így ősztől már nem indul új osztály, megszűnik a gimnázium Vencsellőn. Ahol pedig a megszüntetés nem indokolt, de hiányosak a tárgyi és személyi feltételek, kevésbé lehet eredményes a fiatalok felsőbbfokú tanulmányokra való felkészítése; ott ősztől hozzálátnak a fakultatív tárgyak bevezetéséhez. Énnek az a célja, hogy a fiatalokat, akik nem főiskolai, egyetemi célok miatt tanulnak gimnáziumban, hanem mert nem volt más lehetőségük, felkészítsék a zökke- nőmentesebb munkába állásra. Páll Géza Hűanyag Nyírpazonyból A nyírpazonyi Zöld Mező Tsz mű anyagüzemében több' mint félszá- zan dolgoznak télen, nyáron. Ebben az évben a kis részlegben 8 millió forint értékű műanyag alkatrészeket készítenek a MEZŐGÉP, a Hajdúsági Iparművek, a Debreceni MEDICOR részére. Tencz- ler Irén a legújabb Kuasy NDK fröccsöntő géppel a MEZŐGÉP megrendelésére dolgozik. Egy perc Másfél ezer tagja van a megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetének, a tarpai Esze Tamásnak, köztük több mint félezer a nyugdíjas, járadékos. Megbecsülésüket jelzi, hogy 1977-ben a termelő szövetkezet 440 ezer forint értékben támogatta őket. Emberi sors, hogy aki dolgát már bevégezte, előbb- utóbb pihenőre tér. Az elmúlt évben 47-en távoztak el örökre, nyugdíjasok, az egykori tsz-alapitók. Szép hagyomány, hogy zárszámadásokkor egyperces néma felállással adóznak emléküknek. Egy percre azoké a gondolat, a tanácskozóterem, akik szántottak, vetettek, akik helyére már régen a gyerekek, az unokák léptek. Rászolgáltak a tiszteletadásra. (s.) Berendezések az abroncsgyárhoz Egymás után érkeznek a gépekkel megrakott tehergépkocsik Nyíregyházára új, most épülő gumiabroncs üzeméhez. (Elek Emil felvétele) a gumigyár Több hús, kiskonténerek, szakosított áruházak Javítják a áruellátást Beszélgetés Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettessel Jó ütemben fejlődik megyénk kereskedelme. Az ötéves terv beruházásai időarányosan megvalósulnak, néhány létesítményt a tervezettnél hamarabb adnak át. Az áruforgalom növekedése az országos átlagnál magasabb, az áruellátás kiegyensúlyozott. A belkereskedelmi Minisztérium és a megye vezetőinek a héten megtartott tárgyalásán ezek az eredmények adták meg az alaphangot. Az általánosan jó összképen belül azonban gondok is vannak. Kevés a rendelkezésre álló pénz, ezért a megye számára nagyon fontos kereskedelmi beruházások között is rangsorolni kell és egyesek csak később valósulhatnak meg. Néhány árucikkből hosszabb ideje kisebb a kínálat, mint a reális igény. A tárgyalás után elsősorban ezekről, valamint a kereskedelmet korszerűsítő intézkedésekről, az ellátást javító tervekről kérdeztük Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettest. — A mostani tárgyalás kellően elemző lehetett, mivel decemberben miniszteri kollégium, a minisztérium legfelső vezetési szintjén tárgyaltuk meg < Szabolcs- Szatmár áruellátási, fejlesztési, bérpolitikai, tehát egész kereskedelmi helyzetét — mondta a miniszterhelyettes. — A megye áruforgalmi munkájával elégedettek vagyunk. Ugyanakkor a megye vezetői is jogosan vetették fel, hogy teremtsük meg a még jobb áruellátás feltételeit. Elhangzott: a megye lakosságának pénzjövedelme oldaláról megvan a lehetősége, hogy az egy lakosra átlagosan jutó 19,5 ezer forintos évi forgalmat a háromezer forinttal magasabb országos átlaghoz emeljük. Több áru konkrétan is szóba került. Néhány lehetőségünk van is arra, hogy az áruellátást javítsuk. Mivel a megyében gyors ütemű a falvak közművetítése, sok új lakás is épül, nagy az igény a vízvezetékszerelési cikkek, fürdőszoba- berendezések iránt. A nagyobb igényt indokoltnak tartjuk és intézkedünk, hogy a nagykereskedelem ezekből a cikkekből lényegesen többet szállítson a megyébe. Természetesen teljes körű ellátást egyszerre nem tudunk ígérni, de folyamatos javítást igen. A tartós fogyasztási cikkekei kapcsolatban a miniszterhelyettes elmondta: nagyon változó az összkép. Számottevő a javulás (például tévék, színes tévék, különféle szerelvényáruk, villamossági cikkek, stb.), de nagyon lényeges hiánycikkek is vannak. Három-négy olyan téy alahol már találkoztunk! ’ A szatmári termelőszövetkezetbe repít vissza bennünket a képzelet. — Ott kezdtem. De ide már egy közeli szabolcsi termelőszövetkezetből jöttem. — Menekült a kilátástalanság elől? Hiszen az a termelőszövetkezet eredményeivel utolsó a sorban. — Nem menekültem. Itt anyagilag jobban megtalálom a számításom. A kényszer beszéltet bennünket. Legalább egy órára egymásra vagyunk utalva. Én a vezetőt várom, a fiatalember viszont kötelességének tartja, hogy velem legyen. Harminckét éves, ez a mostani a harmadik munkahelye. — Miért szükséges egy fiatal szakembernek a helyváltoztatás — kérdem, azzal a reménnyel, hogy kielégítő lesz a válasz. Telik az idő, és nem kukulunk egymás mellett, mint két élettelen szobor. — Nem szükséges — mondja, — de az élet. Az élet gondolom — de nem szólok közbe, hiszen ebből kerekedhet valami, csak ne filozofáljon. — Letelepedési segéllyel — 15 ezer forint — kezdtem az első helyen és azzal az elhatározással: kitartok. Jó hely ez nekem, gondoltam, a havi jövedelmem hétezer forint körül volt. A baj a tanulással kezdődött. Növényvédő szakmérnökire jelentkeztem és a tanulmányi szabadságon az elnökkel összekülönböztünk. Sokallotta, hogy konzultációkra, vizsgákra és a vizsgákra való felkészüléshez hány napot veszek ki. A karrier — Nem a tsz javasolta az iskolára? — Dehogynem. Az elnök írta alá a javaslatot. Miért változott meg a véleménye, nem tudom. — Talán az el nem végzett munka miatt? — A munkámat elvégeztem. Bár lehet. A munkaszervezés megsínyli, ha nincs mindennap jelen az ember. Falun a szakembernek még most is az a legnagyobb feladata, hogy szóljon a Juliska néniknek, a János bácsiknak, hogy kapálni menjenek, ezt vagy azt tegyék. Besüt az ablakon az alacsonyan szálló februári nap. Talán ettől, talán a megválás kellemetlen emlékeitől hunyorog a fiatalember. — Csúnyán összevesztünk. Én sem engedtem az igazamból, az elnök is makacskodott. Jobb volt távozni. Az elnök perre vitte a dolgot. Előbb a kapott letelepedési segélyt, a 15 ezer forintot követelte vissza. Nem adtak neki igazat, részben mert kevesebb fizetésért, egy gyenge termőhelyi termelőszövetkezethez mentem át. Aztán a kivett tanulmányi szabadságok értékéért pereltek. Én mint alperes, el is mentem a kitűzött tárgyalásra, de a felperes, az elnök nem jelent meg. — Az új hely megválasztása — egy olyan közösség, üzem szolgálata, ahol 10 mázsa kukoricát takarítanak be hektáronként, — nem volt a legszerencsésebb. — Éppen ez az. Jól láttam, tudtam, hogy alacsony a gépesítettségi szint, rossz a termőtalaj. Nekem való dolog volt az új feladat. Amit csináltam, kedvemre tettem. Nem volt könnyű, legalábbis az elnökcseréig nem. Most már jobb lesz a helyzet. Tavaly gépeket vásárolt a tsz, az őszi kalászosokat időben elvetettük, a terület felszántása is megtörtént. A kukoricával kapcsolatban az a véleményem, amilyen a munka, olyan a termés. A tavasszal felszántott föld, a későn elvetett mag csak ennyit hozhat. Idén már biztosan másként lesz. A nemrég elhagyott őrhelyéről, a kezdeti sikerekről — leszámítva az emberi fogyatékosságokat — szinte szeretettel beszélt a fiatal szakember. Miért hagyta hát ott és miért kezdte 1978-at új területen? — Amit most csinálok, ez igazán a szakmám. De a fizetés is több, jobban mondva, a jövedelmem. Ha a nyírségi tsz-ben maradok, még sok évig kell várni a jobb erkölcsi és anyagi elismerésért. — Ha egy végzett szakember a pályára lép, miként képzeli el a jövőjét, álmodik-e karrierről? — Az én elképzeléseim nem egyeztek meg a valósággal. De hogy eny- nyire nem egyeznek majd, arra nem gondolhattam. A karrierről mit mondhatnék? U osszú csend következett. A fiatal ■* szakember egy négy színű tollal szórakozottan piros, kék és zöld karikákat rajzolt egy előtte lévő üres papírra. Mire gondolt? Talán arra, amire én: „Csak jönne már a vezető.” Pedig hát nem volt tanulság nélküli a beszélgetés. Természetesen a másik „oldal” véleményét is jó lenne tudni... Seres Ernő ma van, amelyekből a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei a KGM képviselőivel tárgyalnak a jobb ellátás érdekében. Ezek közé tartozik a mosógép, többféle magnó és rádió, amelyekből még nem tudnak megfelelő árualapokat biztosítani. Természetesen a már elért szinteket ezeknél az áruknál is tartják 1978-ban, de a minisztérium jelenleg is azért folytat tárgyalásokat, hogy a kereskedelem a kínálatot lényegesen javítani tudja. A húsellátással kapcsolatos kérdésre Lauthán Ferenc elmondta: 1977-ben a megyében is javult a húsellátás, néhány újabb községben is megkezdték a töltelékáruk értékesítését. Az 1978-as tervek a tavalyinál mintegy négy százalékkal több hús, húsáru értékesítését teszik lehetővé. Ez a húsellátás újabb kismértékű javulását fogja eredményezni. Kereskedelemkorszerűsítési témákról szólva a miniszter- helyettes egy nyíregyházi és több általános elképzelést említett. Nyíregyházán a három nagyáruház (Centrum, Nyírfa, Kelet) csaknem teljesen azonos választékot kínál, így sem választékkülönbség, sem verseny nincs közöttük. Javasolják, hogy profilírozzák az áruházakat, ami a lakosságnak azért lenne jó, mert a megmaradó árucikkekben mindenütt szélesebb választékot tudnának teremteni. Az intézkedés javítaná a készletgazdálkodást is — tehát a kereskedelem is jól járna. Az új korszerűbb kereskedelmi módszerek további elterjesztéséről Lauthán Ferenc elmondta: az önkiszolgáló rendszer az élelmiszer-kereskedelemben bevált, a boltok 80 százaléka így működik, a további húsz százalék sok apró üzletet képvisel, ezek átalakítása általában már nem indokolt. Szaporítják és kedvezményekkel segítik a hűtőgépbeszerzést, a kiskonténerek elterjesztését, a további gépesítést. Nehezebben halad a minta utáni árusítás elterjesztése. Ez az áru változó minőségével, esetenként a vásárlók bizalmatlanságával függ össze de nincs meg a kereskedelem érdekeltsége sem. Ez utóbbi rendszerének kifejlesztésén már dolgoznak, s az iparral közösen a vásárlók bizalmát is vissza akarják szerezni. Marik Sándor
