Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-17 / 41. szám
1978. február 17. KELET-MAG YARORSZÁG 3 Lázcsillapítás szükség fura találkozásokat hoz létre. Itt van például a lakótelepi „napközi otthon”, amely jobb híján az iskolai intézményből kiszorult kisdiákokat hivatott vigyázni. Lakásnapközi, mondják, eredetileg ugyanis két-három szobás lakásoknak építették ezt az ötszintes épületet. E panelház persze nem csupán a tanító nénik felügyelete alatt álló nebulóké. Itt található a telepen építkező vállalat több irodája, itt gyülekeznek reggelente a munkások, ipari tanulók. S ha gyülekeznek — beszélgetnek. Amikor reggelente a szülők elkísérik napközis gyerekeiket ők is tanúi e diskurzusnak. Legutóbb hivatlan-akaratlan hallgatója voltam egy ilyen reggeli eszmefuttatásnak. Három jól megtermett fiatalember éppen azt tárgyalta meg, hogy ha majd „kimennek a területre” hová rejtik a szerszámokat, a létrát, a festéket. Aztán gyorsan megnézik a garanciális lakást — és irány a kocsma. A témát az juttatta eszembe, hogy egyik szakfolyóiratunkban fölmérést publikáltak — éppen a munkafegyelem tárgyköréből. Ebből az is kiderült, hogy a kivitelező építőiparban számlálták össze a legtöbb igazolatlan mulasztást 1975-ben. Az engedélyezett — de nem fizetett — távoliét szintén itt volt a legnagyobb. A Központi Statisztikai Hivatal szakemberei megállapították, hogy az úgynevezett szubjektív — a munkáltatótól vagy a munkavállalótól függő — okok között vezető helyen szerepel az igazolatlan mulasztás: e miatt az iparban 890 ezer, a kivitelező építőiparban 543 ezer. a szállítás és hírközlésben 162 ezer munkanap esett ki. A kialakult helyzet okait idézve — sajnos —. közhely- szerű megállapításokat tehetünk. Mert ki ne hallotta volna elégszer, hogy az igazolatlan távollétek nagy részét a munkahelyek gyenge szervezettsége, az ellenőrzés hiánya vagy éppen a sikertelen, célszerűtlen érdekeltségi rendszer teszi lehetővé. Úgy látszik — s ez már nem csupán az 1975-ös helyzetet értékelő fölmérés alapján állítható — az építőipar változatlanul még mindig csak keresi azt a módszert, amelyben a legmegfelelőbb érdekeltséget lehetne megvalósítani. Nem lenne helyes persze, ha csupán munkakerülésnek fognánk fel a mulasztásokat. Köztudott, hogy az állami építőipar munkásainak jelentős része változatlanul, rendszeresen kirándul a magánkisiparba. Esténként, hét végén, vagy éppen műszak közben. Maradva lakótelepi példánál: a maszekolás megállíthatatlanul növekvő lehetőségét sajátos módon itt, maga az állami ipar termeli újra. A sok hibával, rosszul elkészített lakások kínálják a délutáni — vagy éppen hivatalos műszakban elvégzendő maszeküzleteket a tapétázóknak, festőknek, parkettázók- nak, vízvezeték-szerelőknek, csempézőknek és — ki győzné felsorolni, hogy még hányféle szakma képviselőjének. Tény. a szakma tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz. Nincs olyan termelési tanácskozás, brigádgyűlés és felajánlás, ahol e téma ne kerülne szóba. A vállalatok újabb és újabb módszerekkel kísérleteznek a teljesítmények elbírálásában — ezzel is a fegyelmezettebb, pontosabb munkára próbálják meg ösztönözni dolgozóikat. Ám ennek ellenére az eredmény igen szerény. Azért, mert aki ehhez a problémához nyúl, — nyomasztó gondokkal találja szembe magát. Krónikus munkaerőhiánnyal, az építési határidők és pótlandó munkák szorításával. Azzal a hatalmas építési feladattal, amely az építőipar elé tornyosul; s amelyben a célszerűt, a tervszerűt már-már fölváltotta a késések miatti szükséghelyzet. a mindezt végiggondoljuk, alighanem az is nyilvánvaló: ha sikerül a realitások medrébe terelni a beruházási építési tevékenységet, ezzel nem csupán a nemzeti jövedelem fölhasználásának kitűzött cél szerinti arányait lehet jobban betartani. Hiszen a túlfűtött beruházási láz enyhítésével lépéseket tehetünk a munka- fegyelem megszilárdítása felé is; az építési kereslet és kínálat közelítésével a szorító munkaerőgondok is csillapodnak. S ekkor olyan segítséget kaphatnak az építőipar irányítói, magukkal és másokkal szemben is szigorú művezetők és brigádvezetők, amely lehetővé teszi számukra, hogy feltételeket szabjanak, hogy az eddigieknél sokkal határozottabban és valóságos érvek birtokában követeljék meg a pontos, fegyelmezett munkát. M. I. Orenburgi gázvezeték: 13 □ Huszton kéthónapos a szerelők előnye A KEMÉV 1977-ben 176 millió forint értékű munkát végzett a szovjetunióbeli Huszton. Elkészült 141 kényelmes, központi fűtéses la- ,<ás. a hozzá tartozó kazánház, tető alá került a 200 ágyas korház. Befejezték a nemzetközi összefogással készülő orenburgi gázvezetékhez kapcsolódó kompresszor- állomás épületeinek alapozását. A helyszínen 180, itthon további 60 KEMÉV-es dolgozó vett részt ebben a munkában. Gyorsaságukkal kéthónapos előnyt adtak a kompresszorszerelőknek. Ezzel megnyerték az építkezésen dolgozó magyar vállalatok között a múlt évben indított munkaversenyt. 1978-ban utolsó, befejező szakaszához érkezik a huszti építkezés. A hátralévő hónapok alatt nagy feladat vár a KEMÉV-re. Szeptemberben már gázt kell fogadnia a kompresszorállomásnak. Ehhez technológiai vezetékeket, nyomásszabályozó épületeket emelnek a városban. (A nagy munka mellett a 141 lakás között utcát alakítanak ki. s átadják a befejezett kórházat is. Itt ez év telén már gyógyítják az első betegeket.) A huszti munkaterületről a harmadik negyedévben kezdik meg a hazaköltözést. A KEMÉV szovjetunióbeli megbízatása ezzel -nem ér véftet. A Huszttól 200 kilométerre, a Kárpátok túloldalán lévő Ivano-Frankovszk- ban lesznek az új feladatok egy 200 ágyas kórház, egy 140 személyes óvoda-bölcsőde komplexum és 230 lakás építésére. A dolgozók áttelepítését már megkezdték. Ez év végéig 300 millió forint értékű munka vár az építőkre. Áz Alkaloida kezdeményezése Gyógyszernyersanyag termelési rendszerből nagyüzemi máktermelés gondja Megoldódott a Az 1977-es esztendő neve- zetés év a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár életében: ekkor ünnepelték az üzem alapításának 50. évfordulóját és ettől az időtől lett hivatalosan elismert a gyár által létrehozott máktermelési rendszer. Az előbbiről annyit: Kabay János tiszavasvári gyógyszerész 1927- ben — a világon elsőkéht — nyert morfiumot az értéktelen száraz mákgubóból. Azóta, Kabay nyomdokán haladva, a néhány tucat emberrel kezdő üzem több mint kétezer munkást foglalkoztató, világszerte ismert vegyi gyárrá nőtt. A fejlődés során a gyár alapanyagainak a máktok már csak egyike, hiszen szintetikus úton sok mindent előállítanak, közben kifejlesztették a növényvédő- szer-gyártást is, de mindezek mellett nem halványult el a máktok jelentősége. Három probléma A gyár évente mintegy ötszáz vagon száraz mákgubót dolgoz fel. Amíg a kistermelők látták el máktokkal a gyárat, a termelés finanszírozása a többet hozó mák vetőmag-nemesítéséből állt. Ebben a munkában több kutatóintézet és egyetem vett részt. A nagyüzemek számára már nem volt elégséges a jó vetőmag. A kistermelőktől örökölt máktermesztési technológiához egyre kevesebb munkáskéz akadt. Három probléma várt megoldásra: a kézi egyelés, a gyomirtás és betakarítás gépesítése illetve kemizálása. Az 1960-as évek második felében egyre csökkent a máktermelés, vele együtt a gyár alapanyag-ellátása is nehezebbé vált. A mélypont 1972—73-ban következett be. A gyár egyre több import nyersanyagra szorult, de az étkezési mák árának gyors növekedése is jelezte a problémát. Az Alkaloida vezetői néhány környező mezőgazdasági üzemmel, elsősorban a Tiszalöki Állami Gazdasággal a nagyüzemi máktermelés már említett gondjainak csökkentéséhez, a kézi munka kiküszöböléséhez kezdtek. A kézi egyelést olyan számú, egyenlő elosztású nö- vényegyeddel lehet kiiktatni, amely az optimális sűrűséget adja. Több évi kísérletezés után, a Gyógynövénykutató Intézet és a Tudományos Akadémia Csillebérci Atomkutató . Intézete radioaktív besugárzással kezelt — elölt csírájú — magkeverékkel oldották meg. A csírátlanításra azért van szükség, mert vetőgéppel olyan kis meny- nyiséget nem lehet vetni mákból, amely ne lenne sűrű. A vegyszeres gyomirtáshoz a gyár saját készítményét is használják. 1974-ben a Dicu- rán, 1975-ben a Region, 1976- ban a Mezotox lépett be. Ezek nagyüzemi alkalmazásával ma már elmondhatjuk: a gyomirtás megfelelő, a kézi kapálás kiküszöbölhető. Az Alkaloida 1974-ben külső megbízásokkal hozzákezdett a mák gépi betakarításának megoldásához. A Gyógynövény Kutató Intézet már korábban foglalkozott ezzel a témával. Külföldi — elsősorban szovjet — tapasztalatokat is felhasználtak a betakarítás gépeinek kialakításához. Olyan gépet szerkesztettek, amely tíz—tizenöt centi- méteres szárhosszal levágja a mákfejet, majd utánérlelést követően szérűn, stabil cséplőgéppel különválasztják a mákszemet a toktól. Gyors döntés Az említett három probléma megoldásával megteremtették a nagyüzemi máktermelés alapjait. Így több éves kísérlet után 1976 októberében kidolgozták a máktermelési rendszer feltételeit. A termelési rendszerek engedé- lyezője, a MÉM és az Alkaloida főhatósága, a NIM gyorsan döntött. Míg más növénytermesztési rendszerek engedélyezése évekig is elhúzódik, az Alkaloida előterjesztése 1977 januárjában már kedvező visszaigazolást nyert. A korábbi kísérletekből, társulásokból termelési rendszert szervezhettek. A gyors engedélyezéshez hozzájárult az étkezési mák hiánya is. A rendszergazda, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár a máktokért — a morfin és egyéb alkaloidát tartalmazó alapanyagért — hozta létre a rendszert, de a termelőknek a nagyobb bevételt az étkezési mák adja. Az Alkaloida mint rendszergazda a technológia kidolgozása mellett adja a vetőmagot, gyomirtó szert és a gépeket, valamint a máktok felvásárlásán túl, a TSZKER- en keresztül, garantálja a szemtermés átvételét is. A rendszerrel együtt a gyár egy termelési programot is jóváhagyott, a MÉM-mel. Mely szerint 1980-ig 10 ezer hektárra szerveznek nagyüzemi máktermesztést és ezzel megteremtik a szükséges nyersanyagtermelő bázist. Ugyanakkor nagy szolgálatot tesznek a lakosság étkezési mákkal való ellátásában. A termesztési programban 1978- ra ötezer hektár nagyüzemi mákvetés szerepel, a gyár erre az évre 5400 hektárra kötött megállapodást. Tíz szabolcsi tsz A rendszerhez eddig az ország minden tájáról 58 tsz és két állami gazdaság csatlakozott. Megyénkből tíz termelőszövetkezet és egy állami gazdaság kapcsolódott be az Alkaloida-rendszerbe. Az országban, a székhely Tisza- vasvárin túl, négy alközpontban géptároló és -javítóbázist létesítettek. Mint más rendszerekben, itt is meghatározták az alapegység nagyságát, amely egy zárt rendszert alkot. Mákból ez a terület száz hektár. Természetesen előfordul, hogy két termelőszövetkezet vállal egy egységet — így lépett be például a ro- zsályi Rákóczi és a szamos- szegi Dózsa Tsz, de vannak partnergazdaságok, amelyek önállóan több egységet is vállalnak. Az eddigi tapasztalatok szerint az a gazdaság, amelyik a rendszergazdával közösen kiválasztott területen a technológiát pontosan betartja, idejében elveti a mákot és betakarítja a termést, megtalálja a számítását. A megye két 'téglagyárában, a korszerű fehérgyarmatiban és a régóta működő tiszaberceliben ebben az évben mintegy 3 millió darabbal több téglát gyártanak, összesen 52 milliót — kis méretű téglaegységben számítva. A termelési feltételek olyanok, hogy az idei terv teljesítése — ha csak nem lesz rendkívül kedvezőtlen időjárás — nem ütközik különösebb nehézségbe, kaptuk a tájékoztatást az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat központjától. A korszerű fehérgyarmati gyár az 1975-ben befejeződött rekonstrukció után fokozatosan növelte termelését. A 42 millió darabos termelésre képes üzemben, ebben az évben ezt mindenképpen szeretnék elérni. Az év eleje ehSzámítástechnika a megyében A Nyíregyházi Konzervgyár a termeltetés programozásához a számítástechnikát veszi igénybe. A borsó vetését, betakarítását számítógép irányítja. A tanárképző főiskolán a hallgatók oktatása mellett a tanszékek kutatómunkájában is felhasználják a számítógépet. A SZAVI- CSAV-nál üzembe helyezett géppel a nyilvántartásoktól a vízdíjszámlázásig sok mindent megoldanak. Épül a záhonyi vasúti számítógép-központ. amely a gyors, operatív irányítást, a kocsik nyilvántartását könnyíti meg — hangzott el többek között azon a rendezvényen, amelyet szerdán délelőtt Nyíregyházán, a tanárképző főiskolán tartott a Neumann József Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete. A szakemberek kerekasz- tal-beszélgetésen vettek részt az Országos Számítógép-technikai Vállalat, valamint a Számítástechnikai és Ügyvitel-szervezési Vállalat igazgatóhelyetteseinek részvételével. Felmérték a megyei helyzetet, amely szerint 1980 után a SZÜV számítógép-központot létesít Nyíregyházán, valamint megbeszélték a számítógépek vállalati alkalmazásának jelentőségét. hez jól indult, több, mint 300 ezer darabos többletet értek el a tervhez képest. A gyárban elsősorban a minőséget szükséges javítani, a technológiai és a munkafegyelmet szigorítani ahhoz, hogy a tervezett mennyiséget elérjék. Kisebb technológiai változtatásokra is sor kerül a jobb termelés érdekében. így megoldják a száraz törmelék be- őrlését, s a korábbi rekonstrukcióban nem érintett présgépeket cserélik ki még ebben az évben. Az olasz import gépekkel több évre megoldják a termelés mai szinten tartását. Az 1980-as években viszont újabb jelentősebb változások lesznek a gyárban. Egyrészt javítják a nyersanyag-előkészítést, másrészt ekkor egy újabb technológiai rekonstrukciót szükséges végrehajtani. A vállalat azt várja a fehérgyarmati téglagyártól, hogy ettől az évtől kezdődően már nyereségesen termeljen. A korábbi években 5—8 milliós veszteséggel dolgoztak, az idén minimális nyereségre számítanak. Ennek is tudható be. hogy az idén újabb 6 százalékos bérfejlesztést várnak a dolgozók, s igyekeznek megoldani a munkásszállítást is egy autóbusz vásárlásával. A hagyományos téglagyárak közül a vállalat egyik legjobbja a tiszaberceli. Tavaly 10,2 millió kis méretű téglát gyártottak, az idén szintén tízmillió a tervük. A gyárban csak kisebb, munkakönnyítő beruházásokat hajtanak végre a következő években, azonban a gyár termelésére a későbbiekben is szükség van. A termelés igen nagymértékben függ az időjárás viszontagságaitól, ám a gyárban olyan jó munkáskoílektí- va alakult ki, hogy tavaly is november közepére teljesítették éves tervüket, míg a nyereségük meghaladta az ötmillió forintot. (lb) GÉPI RAKODÁS. Az ÉRDÉRT 14-es számú telepén, Tuzséron naponta kétszázötven köbméter fát rakodnak ki Lippai Miklós darus brigádjának tagjai. A korszerű gépekkel szállított és rakodott fából az építőipar részé re készítenek deszkát. Csikós Balázs Két gyár: 52 millió tégla Kedvezni az építőknek
