Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
1978. február 15. KELET-MAGYARORSZAG 3 NEB-vizsgálat Mérlegen a háztáji □ megye mezőgazdasági termelésében jelentős helye van a háztáji és kisegítő gazdaságoknak. A burgonya-, zöldség- és gyümölcstermesztésben több mint egyharmadát, állattenyésztésben és tejtermelésben több mint negyven százalékát a központi árualapnak a kisgazdaságok adják. A ki sárutermelés országos átlagban is itt a legmagasabb, nagy a háztáji földterület, számottevő a kisállattenyésztés, a méhészet, házinyúl- és galambtenyészet, a baromfi nagy részét is a háztáji gazdaságokban tartják, tenyésztik. A háztáji termelés nagy volumene indokolja, hogy a termelésnek ezt az ágazatát különös gondossággal támogassák, szervezzék. Mindezekhez a termelői kedvet jó irányban befolyásoló kormányrendeletek, megyei intézkedések adnak ösztönzést. A NEB az elmúlt évben 50 egységnél, helyi tanácsoknál, ÁFÉSZ-eknél, termeltető és felvásárló vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél végzett alapvizsgálatot, majd az év végén 41 helyen utóvizsgálatot. A vizsgálati anyag alapján a háztáji és kisáruterme- lést a helyi tanácsok megfelelően támogatják, javulás történt a termelésfejlesztési feladatok meghatározásában. Az eredmények ellenére a háztáji gazdaságok elbírálása, a termelés irányítása és támogatása helyenként eltérő, sok a javítanivaló. Szembetűnő fogyatékosság például, hogy a termelőszövetkezetek jó része nem él azzal a rendelet adta lehetőséggel, hogy a háztájiban végzett munkanapokat a kistermelők részére jóváírják. A nyíregyházi járásban a vizsgált termelőszövetkezeteknél csak egy, az újfehértói Lenin Termelőszövetkezetben számolták el az említet'f'munkanapokat. A munkanap-jóváírás — különösen azoknál a termelőszövetkezeteknél, ahol a tagok éves foglalkoztatására csak korlátozott a lehetőség, a különböző juttatások jogának megszerzéséhez szükséges. Nem egységes a kisáru-, és háztáji termelés elismerése. A termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságokat nem tekintik szerves részeként a mezőgazdasági termelésnek. A legtöbb helyen a háztáji gazdaságokat nem kezelik úgy, mint az egyéb ágazatokat. Nincs függetlenített felelős vezető, sok helyütt a háztáji bizottságok munkája is csak formális. Ez a probléma az ÁFÉSZ-szakcsoportoknál is tapasztalható. Annak ellenére, hogy az ÁFÉSZ-ek termeltetői, szervezői munkája az elmúlt évben nagymértékben javult, akadnak még megoldásra váró feladatok, gondok. Jó dolog például, hogy a Nyíregyházi ÁFÉSZ-nél 1100 tagot egyesítő sertéstenyésztő szakcsoport működik, évi 4500 darab sertést adnak le, de hiba, hogy ennek a szakcsoportnak nincs függetlenített vezetője. Ugyanígy a legtöbb termelőszövetkezetben csak „mellékesen” megbízott szakemberek, agrcnómusok irányítják a munkát. A vizsgált tsz-ek közül elenyészően kevés azoknak a száma is, akik a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelt árut felvásárolják és értékesítik. Javult a háztáji gazdaságok termelésének segítése azáltal, hogy a legtöbb helyen intézkedési terv készült. Ezeknek alapján döntöttek az állattenyésztésről, a legelő- biztosításról, az állatmegőrzésről, az apaállattartásról, továbbá az utak, árokpartok, töltések fűtermésének hasznosításáról. Az egyéb szolgáltatásokban a fuvareszközök, vetőmag, növényvédő szerek, műtrágya biztosításában is történt fejlődés. Gond viszont az anyag- és eszközellátásban, hogy még mindig hiánycikk a hazai gyártmányú olcsó kéziszerszám és időnként akadozik a kívánt minőségű vegyszer-, illetve műtrágyaellátás. □ háztáji gazdaságok egyre nagyobb tömegű árut termelnek. A felvásárlásnak, az átvételnek is ehhez kell igazodni. Az állatíulvásárlásban történt ugyan javulás, de továbbra is szükséges az ilyen irányú szervező munkát finomítani. Nem történt számottevő fejlődés a zöldség-gyümölcs felvásárlásban — ennek részben a bőséges tavalyi termés is oka volt — de az alapvető gond az átvevőbelyek szűkös kapacitása, technikai elmaradottsága. Ahhoz, hogy a háztáji gazdaságok termelése a továbbiakban is a nagyüzemi termeléssel egyenes arányban fejlődjön, szükség van a hibák, gondok és problémák gyors megoldására. Nem halasztható feladatok ezek. A megoldásért mindennap tenni kell valamit. Seres Ernő Alapanyag bátorhoz A vásárosnaményi faforgácslapgyárban ebben az évben várhatóan 70—80 ezer köbméter forgácslapot állítanak elő a bútoripar megrendelésére. (Elek Emil felvétele) Napközi és iskolaotthon Egész nap az iskolában A szülő fáradtan, idege- sen-ingerülten hazajön a munkából, otthon várja a ház körüli teendők sora, szeretne végre megpihenni egy kicsit, elolvasni az újságot, békességben megvacsorázni. S akkor jön az általános iskolás gyerek: „Segíts apu! Ezt mondd meg, anyu!” „Csoda hát. hogy kifakadok a napközi ellen? Mi az ördögnek járatom oda a fiamat, ha itthon engem nyaggat?!” — kérdezi több szülő. Kinek jótett? Köztudott, hpgy nem a szülő gyakorol jótettet, ha napközibe íratja gyerekét. Ellenkezőleg: az ő számára jelent könnyebbséget, kisebb gondot, ha biztos helyen, nevelői felügyelet alatt tudhatja gyerekét, míg ő dolgozik, ha tudja, hogy tanár foglalkozik vele, segít neki a tanulásban, irányítja játékát. A legtöbb általános iskolában gondot jelent a napközisek elhelyezése, nem tudnak minden gyereket fölvenni, aki jelentkezik. Nyíregyházán például 10 700 általános iskolás közül 5900 jár napközibe — az igény ennél magasabb. Az új jósavárosi iskolákban is igencsak szűkös a helyzet. A kilencesben az 1350 tanulóból 860 a napközis, 240 gyereknek pedig ebédet tudnak adni. Ezen csodálkozni nem lehet, hiszen a 36 osztályra tervezett iskolában ma 41 osztály tanul — váltott műszakban. A 15. számú általános iskola is hasonló cipőben jár: a 6—7—8. osztályosoknak nem tudnak napközit biztosítani, legfeljebb ebédelni maradhatnak az iskolában. — összesen tizenegy napközis csoportunk van — mondta Szikszai Jánosné pedagógus. — Az átlagos létszám harminc fölötti. Ötödik osztály után aztán nincs tovább, mivel egyszerűen kevés a hely. Sajnos, még nem tartunk ott, hogy az új iskolák korszerűségéhez a külön napközis foglalkoztatók is hozzá tartozzanak. Nem válik ketté a nap Ez nyilván érthető, hiszen jócskán megdrágítaná az épülő iskolákat. Van viszont más megoldás — s ezzel kísérleteznek ma több helyütt, így a tizenötös iskolában is. Az ősszel indult első osztályosok már „iskolaotthonban” tanulnak. Az egyik osztály vezetője Szikszainé. — A gyerekek reggel nyolctól délután ötig vannak az iskolában. A napjuk nem válik ketté, mint a hagyományos napközis rendszernél. Ott délben vége volt a Felmondott egy népművelő Vándorbot tíz év után ? Bradács Mária harmadikos gimnazista korában határozta el, hogy népművelő lesz. Talán az akkor épülő, emeletes művelődési ház is közrejátszott a döntésében. Nyírbéltek apraja-nagyja építette a művelődés otthonát. A nagyközségek között elsőként alkalmaztak függetlenített, szakképzett népművelőt. — Hatvanhatban végeztem Debrecenben, ekkor kezdtem el a munkát — emlékezik a falu szülötte. — Mindent elölről kellett kezdeni. Előttem egy tiszteletdíjas pedagógus látta el a népművelési munkát. Először is nyitva kellett tartani a művelődési házat, mert amíg nem volt hivatásos igazgató, ez is gond volt. Az első „nagyágyú” az ismeretterjesztő előadások szervezése volt, amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy-egy alkalommal 150-en is eljöttek. Akkor volt a nagy dohánytermesztési láz, a dohányfermentáló igazgatóját is meghívták a megyeszékhelyről. Az emberek kérdeztek, vitatkoztak. De nemcsak az érdekelte őket, amiből élnek, hanem az orvosi előadások is. .— A másik próbálkozás az ifjúsági klub volt — folytatja. — Magunk eszkábáltunk mindent, a fiúk a falat festették, az erdészettől nyírfát kértünk széknek, asztaloknak. És lett ifjúsági klubunk. Háromszor nyertük el a kiváló címet, végül az aranykoszorút. Ügy éreztük nagy dolog, hogy eljutottunk az országos módszervásárra, ahol már ismerősként üdvözöltek bennünket. A felnőttek sem maradtak műsoron kívül, pávakört szervezett a 40—60 éveseknek. A szép sikereknek köszönhették, hogy Nyírbéltek kapta évekkel ezelőtt a megyei népzenei fesztivál rendezésének jogát. És, tegyük hozzá, — gondját is. — Megmozdult a falu, mindenki szépítette az utcákat, a ház előtti tisztásokat. Azt akarták, hogy a több száz fős vendégsereg lássa, hogy szeretik itt a szépet. Már tavaly majdnem elvették tőlünk a népzenei fesztivált, de visszasírtuk. Megrendezték, siker volt, s hozzáláthattak a következő fesztivál előkészítéséhez. S ekkor történt valami... után azt kapta a falu egyik vezetőjétől: „Nem muszáj elmennie, maradhat, bizonyíthat. .. ” — Ezek után nem tudtam tovább a művelődési házban maradni. Felmondtam. Volt egy mellékállásom, a helyi moziüzem vezetője voltam, itt 6—700 forintért dolgoztam havonta. Onnan is kitúrtak. Elmentem SZTK-ügyintéző- nek a FEFAG nyírbélteki erdészetéhez. Tavaly április 15- től szeptember 15-ig dolgoztam ott. Azt mondtam, elég volt a népművelésből, hallani se akarok róla ... Fegyelmit indítottak Bradács Mária ellen, mert nem tartotta meg a reprezentációra vonatkozó rendelkezést. Érvelt, hogy az összeget a tanácsi tisztségviselők „megszavazták”, s 15 forintból mégsem telik ki egy vacsora a közreműködőknek, akik két napig a csoportok versenyét irányították. Egyedül maradt, idegileg kikészült. Saját pénzéből befizette a kérdéses 1062 forintot a tanács számlájára. Tízéves munka Bradács Mária 1977. szeptember 15. óta a megyei művelődési központ módszertani csoportvezetője. Szerencsére mégsem váltotta be a saját magának tett fenyegetését. Hazulról, Béliekről jár be naponta. A vonat és a busz havi bérlete 800 forintba kerül. Vállalta, mert ezt szereti, ezt tudja csinálni. Ingázó népművelő lett. Mosolyogva mondta: éppen most szervezik a művelődési központban az ingázók klubját... <P. G.) tanításnak, ebéd után már egy egészen más dolog következett — legalábbis így érezhették a gyerekek. — Az iskolaotthonos rend szernél megoszlanak a tanítási órák napközben. Ma például ez volt az én osztályom rendje: első óra matematika, második testnevelés, a harmadik órában pe dig önálló foglalkozás. Ez utóbbin a gyerekek a tanultakat elmélyíthetik — ez felel meg a napközis „tanulási időnek”. Előnye viszont, hogy itt ugyanaz a nevelő foglalkozik velük, segít a tanultak feldolgozásában. Az önálló foglalkozás után játék következett. Aztán kézmosás, ebéd — utána csendes pihenő, körülbelül félórányi. Minden gyereknek van párnája, azt a padjára teszi, arra hajthatja a fejét... Nem túlzottan jó megoldás ez — de több a semminél. Az óvodai délutáni alvások után nem lehet egy csapásra azt várni egy hatévestől, hogy átállítsa életritmusát. Nem volna hát haszontalan egy pihenőterem sem. ahol kis heverők állnának. De ez sajnos, egyelőre csak vágyálom lehet. Mindenesetre a padra hajtott fejjel is pihentek egy sort az apróságok — és közben a tanító néni meséjét hallgathatták... — Pihenő után levegőzés, kinti játék következett, mint egy 45 perc. Aztán folytatódott a tanulás: olvasás-, írásóra, önálló tanulás, végül szabad foglalkozás. Ezzel fejeződik be a napjuk — itt rajzolhatnak, gyurmázhatnak, játszhatnak a gyerekek hazaindulás előtt. A „szabad foglalkozás” egy újdonságszámba menő kezdeményezés helye lett az iskolában: klubokat alakítottak a gyerekek között. Ez annyit jelent: négy órától ki ki abba a terembe mehet a klubnapokon, ahol az általa választott foglalkozás folyik. A bélyeggyűjtőknek éppúgy van klubjuk, mint a mesekedvelőknek, a barkácsolóknak, vagy a néptáncosoknak, rajzolni szeretőknek. Egyelőre százan... Egyelőre csak mintegy száz kisdiák tanulhat így — több, mint kétszer ennyi „régi napközibe” jár, jó részük pedig felügyelet nélkül tölti délutánjait. A klubok rendszere arra is hasznosnak bizonyulhat, hogy a felsőbb osztályosokat is becsalogassa délután az iskolába. És szük- ségmpqoldásként — mely feltehetőleg hosszú ideig élne! — a tanulószoba bevezetése lehetne hasznos! Tarnavölgyi György Kérdez a tanácstag O öznapi jelenség, hogy a tanácstagot, megállítják a választó- polgárai, érdeklődnek lakóterületük fejlesztéséről, a várható szanálásokról, ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez kérnek gyakorlati tanácsot. De kitől kérdez a tanácstag, ha nem tud valamit? Erre gondoltak a Hazafias Népfront Nyíregyházi városi Bizottságán, amikor a TIT-tel közösen megszervezték a tanácstagok fórumát, egyelőre még csak a megyeszékhelyen. Az ország más területein már bevált „tanácstagok akadémiáját” Nyíregyházán ebben a formában kívánják életre hívni. S ha beválik, bizonyára másik három városunk is szükségesnek tartja a tanácstagok képzésének ezt a formáját. Az első összejövetel februárban lesz. Tanácsi vezetők, a szakigazgatási szervek képviselői tájékoztatják majd a „városatyákat”. A múlt év gazdasági eredményei, és az idei esztendő gazdaságpolitikai céljai, tervszámai adják az első találkozás anyagát. A következő hónapban a tanácstagok jogairól és kötelességeiről a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára eleveníti fel a tanácstagok ismereteit. A HNF tervei szerint áprilisban a különböző szakigazgatási szervek, a műszaki, a terv-, a pénzügyi, a művelődési, az egészségügyi és a tervosztály vezetői, előadói válaszolnak a tanácstagok körzetét érintő kérdésekre. Hogy milyen tapasztalatokat hoz ez a vitafórum, egyelőre nem lehet tudni. A Hazafias Népfront nagy reményeket fűz a kezdeményezéshez. Nemcsak azért, mert ekkor kötetlenebb formában találkozhat a 124 tanácstag, mint a városi tanács ülésein, s beszélgetésre. véleménycserére nemcsak a szünetekben nyílik lehetőség. A másik célja az a továbbképzésnek, hogy a tanácstagok ismeretei naprakészen, pontos adatokkal álljanak a választópolgárok rendelkezésére. átszólag ez az akadémia a tanácstagok ismereteit hivatott bővíteni, valójában a választópolgárok, a lakosok érdekét, gyorsabb tájékoztatását szolgálja, (tóth)
