Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1978. február 2. Sztálingrád UJ ARÁNYKOR? Képünkön: a hősi emlékmű Mamajev-Kurgánon, a leg­ádázabb harcok egykori színhelyén. zetek viseltek az agresszió erői ellen...” De Gaulle francia tábor­nok a győzelem napján így nyilatkozott: „Elismeréssel adózom Sztálingrádnak és szeretnék figyelmeztetni arra a leckére, amelyet Sztálin­grád adott. A harcoló francia nép lelkes üdvözletét küldöm a hős Sztálingrádnak, amely az ellenség feletti közös győ­zelmeinket szimbolizálja...” Néhány évvel ezelőtt e so­rok írója személyesen is meg­ismerkedett a hős város né­pével. Járt a Volga-parti vá­ros múzeumában, ahol felje­gyezte többek között: a náci repülőgépek százezer tonna bombát, a német ágyúk más­fél millió tüzérségi lövedéket zúdítottak a városra. A lakó­házak 90 százaléka teljesen elpusztult. A győzelmet kö­vető egy évre már a termelő gyárak tankokat adtaik a frontnak, a második világhá­ború után pedig új város épült fel a Volga partján. Ma a város ipara kilencszer több ipari terméket ad az egész országnak, mint 1940-ben. 1980-ra pedig a város lakos­sága eléri az egymilliós lé- lekszámot. A szovjet fegyverek sztá­lingrádi győzelme örök fi­gyelmeztető minden, a szo­cializmus földjére támadó agresszomak. A sztálingrádi hősöket nem feledjük, szí­vünkbe zártuk. A Mamajev- Kurgánon a monumentális emlékmű méltó módon hir­deti a város hős védőinek di­csőségét. Dragos Gyula Brezsnyev fogadta Raul Castrót Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, szer­dán a Kremlben fogadta Raul Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt KB Poli­tikai Bizottságának tagját, a központi bizottság másodtit­kárát, a forradalmi fegyve­res erők miniszterét. A testvéri, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésen, amelyet a teljes né­zetazonosság jellemzett, a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének kérdéseit, vala­mint néhány időszerű, köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát vitattak meg. A találkozón jelen volt Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­Szovjet—dél-jemeni tárgyalások Alj Nasszer Mohamed kor­mányküldöttség élén szer­dán hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Poltikai Bizottságának tagja, a szovjet kormány el. nöke, Kirill Mazurov, a mi­nisztertanács elnökének első helyettese és más hivatalos személyiségek fogadták a re­pülőtéren. A dél-jemeni kormányfő, aki több európai szocialista államban — köztük hazánk­ban — tett látogató körútja befejező állomásaként érke­zett a szovjet fővárosba, Alekszej Koszigin miniszter- elnökkel és más szovjet ve­zetővel a tíz éve, Dél-Je- men felszabadulása óta ered­ményesen fejlődő kétoldalú kapcsolatok kérdésein túl át­tekinti az időszerű nemzet­közi kérdéseket is. A Szovjetunió és a JNDK kormányának a legtöbb nem­zetközi kérdésben vallott ál­láspontja megegyezik vagy egymáshoz közel áll. A ha­ladó Jemen külügyminiszte­re is részt vesz ezekben a napokban a különutas alku­dozások ellen, a közel-keleti válság átfogó rendezéséért fellépő arab államok kül­ügyminisztereinek algíri ér­tekezletén. Nyugati fegyverek Szomáliának Hírügynökségi jelentések szerint Szomália a napokban nagy mennyiségű fegyvert, többek között amerikai gvártmányú harckocsikat és angol légvédelmi ütegeket kapott Ománon, Pakisztánon és Szaúd-Arábián keresztül. Franciaországból. Olaszor­szágból és Szaúd-ArábiáLő. kézifegyverek, Svájcból lég­védelmi fegyverek érkeztek Mogadishuba. Az NSZK 25 millió márka kölcsönt nyúj­tott, amelyen — mint a Welt am Sonntag írta — Szomália Egyiptomtól szeretne fegyve­reket vásárolni, s Bonn ezen­kívül katonai gépkocsikat is szállít. Szaúd-Arábia nemré­giben három hajórakomány nehéztüzérségi felszerelést küldött Berbera Szomáliái kikötőbe. Az Egyesült Álla­mok korábban késznek mu­tatkozott arra, hogy „védel­mi fegyvereket” adjon el Mogadishunak: persze kér­dés, hogy milyen fegyvereket ért „védelmi” alatt és hol használnák azokat „védelem­re”. TELEX... MOSZKVA Szerdán fejeződik be a ra­kodás a Progressz űrhajóra: Romanyenko és Grecsko minden felesleges tartályt, műszert, szerelési anyagot és hulladékot gondosán elrak­tároz a teherszállító űrhajó első részlegében. Minden egyes darabot külön kell rög­zíteniük, éppen úgy, mint ahogy a Földről érkezett, másfél tonnányi szállítmány volt rögzítve, különben a Progressz hajtóműveinek mű­ködésbe léptekor veszélyes vibráció, nem kívánatos mel­lékhatás jelentkezhetne. BONN Willy Brandt, a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt elnöke, a kelet—nyugati eny­hülési politika jelenlegi hely­zetéről nyilatkozott a Vor­wärts című hetilapnak. — „Azon a véleményen vagyunk — mondotta, hogy határo­zottan, egyben illúziók nélkül tovább kell haladnunk a megkezdett úton.” Brandt szerint az enyhülés a követ­kező évek erőpróbáját csak akkor állhatja ki, ha a poli­tikai irányvonalat a leszere­lés, a fegyverkorlátozás terén elért eredmények erősítik meg és töltik meg konkrét tartalommal. ANKARA A Shell olajtársaság török- országi vállalatának 130 munkása bérsztrájkba kez­dett a kelet-törökországi Diyarbakir tartományban lé­vő fúrókutaknál. Ez a térség adta Törökország olajterme­lésének közel 60 százalékát, de az ország belső termelése a szükségletnek csupán egy­negyedét fedezte. A sztrájk jelentőségét növeli, hogy Tö­rökország súlyos pénzügyi helyzete miatt már amúgy is csak nehezen tudott fizetni az Iránból és Líbiából vásá­rolt nyersolajért. MADRID A Madridban nyilvános­ságra hozott adatok szerint Spanyolországban 1977-ben az előző évhez képest átla­gosan 26,4 százalékkal emel­kedtek az árak. A XX. század első évtizedeiben az arany lassan kiszorult a pénzforgalomból és Anglia monopolizálta az aranyárat. Ezt megtehette, mert az aranytenmélés nagyob­bik hányada a brit birodalom országaiban folyt; London volt a nemzetközi pénzköz­pont, és az aranyforgalom kb 70 százalé­kát az angol aranykereskedők bonyolítot­ták le. E korszakban a mindennapi monopol­árat a 6 legnagyobb angol aranyügynökség határozta meg és legendás hírűvé vált e cégek napi 11 órás tanácskozása. Az itt megállapított magánmonopolár érvénye­sült az aranykereskedelemben. Az aranyár új korszaka 1934-ben kez­dődött, amikor az USA-kormány meghir­dette az 1968-ig érvényben lévő 1 troy un­cia (kb. 31 gramm) = 35 dollár aranyárat. Ezt az aranyárat aZ' USA garantálta. Áz „elértéktelenedett" arany Az amerikai aranyárat 1944-ben a Nemzetközi Valuta Alap is elfogadta és annak védelmét nemzetközi rangra emelte. Az arany rögzített ára, amely a dollár át­válthatóság szilárdságát is jelentette, el­szakadt a gazdasági realitásoktól. Az aranytermelés termelékenysége nem nőtt látványosan, a kitermelés költségei állan­dóan emelkedtek, s miközben az áruk ára dollárban megtöbbszöröződött, az aranyár változatlan maradt, tehát az arany „elér­téktelenedett”. Ez óriási ellentmondás volt évtizede­ken keresztül. De az alacsony aranyárhoz az USA-nak számos érdeke fűződött, mert az aranykincsnek az Egyesült Államokba való összpontosítására törekedett (1974-ben a tőkés világ összes hivatalos aranytarta­lékának több mint 75 százaléka a Federal Reserve Banknál összpontosult.) Ezt ala­csony aranyár mellett, egyre kisebb ex­portszállításokkal érhette el, az aranyat a nemzetközi valutáris kapcsolatokban elő­nyösen tudta papírdollárokkal helyettesíte­ni. A nemzetközi gazdasági és pénzügyi erőviszonyok átalakulása következtében, a valutaválság, illetve az USA nyomására a Nemzetközi Valuta Alap 1968-ban lemon­dott az aranyár stabilitásáról és kialakult a „kettős” aranyár. Ennek lényege az volt, hogy csak a központi jegybankoknál érvé­nyesült az USA, illetve a Nemzetközi Va­luta Alap rögzített aranyára, viszont a sza­bad piacon az arany árát a kereslet és kí­nálat alakulására bízták. A történelmi fordulat 1971. augusztus 15-én következett be, amikor az USA be­szüntette a dollár aranyra való beváltását és megszüntette a stabil aranyár garantá­lását. Ez az aranypiacon látványos áremel­kedést okozott és 1974-ben és 1975-ben is előfordult, hogy az 1 troy uncia arany pia­ci ára meghaladta a 200 dollárt. Napja­inkban úgy tűnik, hogy az aranyár a 150 dollár körüli színvonalon ingadozik és ár­emelkedése nem gyorsabb, mint a nemzet­közi infláció. Á közgazdászok várakozása Az aranyár szabadságának visszaállí­tásával összefüggésben a tőkés közgazdá­szok a következő hatásokat várták: 1. Az arany termelés ugrásszerűen nö­vekszik, mert gazdaságossá válnak azok a bányák is, amelyek a stabil aranyár mel­lett nem bizonyultak jövedelmezőnek. Ez a kínálat olyan bővítését hozza, ami az aranyárat visszaszorítja a normális szintre. Hogy mi lenne a normális szint, arra nincs válasz a polgári irodalomban .... 2. Azt remélték, hogy a központi ban­kok gyorsan értékesítik a páncélszekrénye­ikben összegyűjtött aranykincset. 3. Arra számítottak, hogy az aranyár gyors növekedése kicsalogatja majd a ma­gánosok birtokában lévő aranykincset is, ez átáramlik a piacokra, ami szintén árcsök­kenést vált ki. Az aranyár jelenlegi alakulása nem igazolja a polgári közgazdászok várakozá­sát. Az arany iránti kereslet irányzata úgy tűnik állandó jellegű. Nyitott kérdés azon­ban, hogy valóban sikerül-e 'kicsalni arany­kincseket a piacra és az aranyat ilyen mó­don trónfosztani, a közönséges fém rangjá­ra lefokozni? A tőkés aranytartalékok nagyságára vonatkozóan nincs megbízható statisztika, mert csak a hivatalos aranytartalékokat tartják nyilván és hogy mennyi arany hal­mozódott fel a magánosok kezében, arról csak becslések vannak. A Nemzetközi Va­luta Alap statisztikája szerint 1976 végén a tőkés államok központi bankjai 40 ezer tonna aranyat halmoztak fel. A szaklapok szerint jelenleg a magá­nosok kezében 25 ezer tonna arany van. Ennek értéke meghaladja a 120 milliárd dollárt E kincs földrajzi elhelyezkedése igen érdekes, mert becslések szerint Fran­ciaországban található a magántulajdonban lévő aranykincs 22,6 százaléka és a többi európai országban a 20,7 százaléka, a kon­tinensek között Európa vezet, 43,3 százalé­kos részesedéssel. A további sorrend: Ázsia 23,4, Amerika (Észak és Dél) 21,4 és Afri­ka 11,9 százalék. Á Fort Knox erőd kincse A tőkés világ aranytartalékai lényegé­ben állandó mennyiségűek: változatlan áron számítva 1976 végén ugyanannyi arany volt a központi banknál, mint 1952- ben. A legnagyobb aranytartalék még ma is az USA-ban található; a tőkés világ összes tartalékának 27 százalékát őrzik a legendás hírű Fort Knox erődben. Az USA aranytartalékai évről évre jelentős mér­tékben csökkentek. 1960-ban az USA aranytartalékai 17,8 milliárd dollár értéket képviseltek és a világ aranytartalékainak közel fele az Egyesült Államoké volt. 1976- ban — változatlan áron számítva — az USA aranytartaléka 9,7 milliárd dollár volt, azaz a csökkenés a vizsgáit időszak­ban 45 százalék. 1976-ban az NSZK-ban volt a világ aranytartalékának 11,5, Franciaországban 9,8, Svájcban és Olaszországban 8—8 szá­zaléka. A felsorolt négy ország és az USA az összes aranytartalék 64,3 százalékát ke­zében tartja és a fennmaradó 35,7 százalék 116 ország között oszlik meg. A koncentrá­ció foka tehát nagyon magas. Az aranytartalékoknak továbbra is je­lentősége van a központi bankok számára — őrzik az aranyat, amely mint kincs nem jövedelmez az évszázados hagyományok miatt, de mégis a stabilitás, a biztonság zá­loga. Az arany úgy tűnik végérvényesen ki­került a nemzetközi pénzforgalomból, s an­nak újjászervezésére nincs szándék. Am de az arany speciális jelentősége nem szűnt meg, az arany mint nemzetközi gazdasági tartalékeszköz változatlanul őrzi pozícióit, s mint a gazdagság megőrzője, a magánosok körében sem veszítette el nimbuszát. Az arany iránt egyre növekvő ipari szükséglet és felhasználás az aranytermelés jövőjét belátható ideig biztosítja. A tőkés világ legnagyobb aranytartalékait kezelik a New York-i Federal Re­serve Bank alkalmazottai z emberiség történel­mének egyik legna­gyobb csatája bonta- között ki 1942 nyarán a doni és a volgai szetyeppéken. A hitlerista csapatok a főcsa­pást Sztálingrádra, a körzet legfontosabb ipari központjá­ra irányították. Hitler augusz­tus elsejére mintegy 50 had­osztályt vont itt össze. 200 nap és 200 éjjel 700 ellensé­ges támadást visszaverve, a szovjet katonák ragyogó győ­zelmet arattak, s ezzel kivív­ták az egész emberiség elis­merését. 1943. február 2-án a fasisz­ta csapatok veresége a má­sodik világháború forduló­pontját jelentette. Ettől a naptól a Nagy Honvédő Há­ború új szakasza kezdődött el, mely a fasizmus teljes megsemmisüléséhez vezetett. A fasiszták Sztálingrádnál vesztették el annak az erő­nek egynegyedét, amely ab­ban az időben az egész szov­jet—német fronton harcolt. A krónikások feljegyzése sze­rint: a sztálingrádi csata volt Németország számára a leg­súlyosabb vereség, a Szovjet­unió számára pedig a legna­gyobb győzelem. F. D. Roosewelt, az Egye­sült Államok akkori elnöke visszaemlékezéseiben olvas­hatjuk: „Az Egyesült Álla­mok népe nevében átnyúj­tom ezt a díszoklevelet Sztá­lingrád városának, hogy mél­tassam a város védőinek az 1942. szeptember 13-tól 1943. január 31-ig tartó ostrom alatt tanúsított hősiességét, bátorságát, lelkierejét és ön- feláldozását, ami örökre lel­kesíteni fogja az embereket. A sztálingrádi védők dicső győzelme megállította a tá­madás hullámát és forduló­pont lett abban a háborúban, amelyet a szövetséges nem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents