Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 13. KOMMEHTÁR fl lengyel életszínvonal A Lengyel Egyesült Mun­káspárt II. országos konferen­ciáján a központi bizottság beszámolója megállapította, hogy a kedvezőtlen külgaz­dasági helyzet, valamint a lengyel mezőgazdaság objek­tív akadályai nem tették le­hetővé a nemzeti jövedelem 1976—77. évre tervezett szint­jének elérését. A LEMP KB V. és VI. plénumán új prog­ramot fogadtak el a fejlődést akadályozó tényezők leküz­désére. 1977-ben már érez­hetők voltak a program végrehajtásának első ered­ményei. Az elmúlt évek nagybe­ruházásai közül kiemelkedik a szovjet közreműködéssel épült katowicei óriáskohó, az új gyártmányok előállításával foglalkozó hatalmas vegyi­üzem, 35 új házgyár; négy új bútorgyár, sok más új ipa­ri, közlekedési és kommuná­lis létesítmény. Ezzel együtt sok még a kiaknázatlan le­hetőség az iparban. A beszámoló a fejlesztés­ben elsőséget biztosított a mezőgazdaságnak, a lakás­építésnek és az export növe­lésének. A lakosság jobb el­látása érdekében tovább kell fejleszteni az élelmiszeripart, az építőipart; a beruházáso­kat a legfontosabb célok ér­dekében kell összpontosítani. Javítani kell a pénzügyi fe­gyelmet, súlyt kell helyezni az anyagtakarékosságra. A párt első titkára javasol­ta a minimális bérek 200 zlotys emelését, a nyugdíja­sok házastársi pótlékának és a kisgyermekes anyák segé­lyezésének bevezetését. A LEMP II. országos kon­ferenciája megszabta az utat a párt soron következő VIII. kongresszusáig, s méltán kel­tett széles körű érdeklődést, mert a lengyelek tudják: a célok és a követelmények megfelelnek az egyes ember és az egész ország érdekei­nek. G. I. Olyan helyzetben, amikor Dél-Amerika a jobboldali, katonai vagy félkatonai re- zsimek megszilárdulásának korszakát éli — az egész kontinens szempontjából je­lentős, hogy a perui katonai rendszer milyen irányban ha­lad tovább. A már említett első szakasz jelentős lépése volt a radiká­lis államosítási folyamat, amelynek során 18 százalék­ról 48 százalékra nőtt az ál­lami szektor részesedése a nemzetgazdaságban. A máso­dik nagy vívmány a földre­form volt. Ennek során nyolc­millió hektárt osztottak föl és a felosztott földek zöme kü­lönböző típusú parasztkollek­tívák csoporttulajdonává vált. Az első forradalmi fá­zis harmadik jellegzetessége a külföldi beruházások korláto­zása és ezzel a külföldi tőke részesedésének csökkentése volt. (34 százalékról 13 szá­zalékra.) Visszatekintve: ma már kétségtelen, hogy a forrada­lom első szakaszában jelentős Bumedien Moszkvában Csütörtökön Moszkvába érkezett Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság államfője. A hivatalos közlés szerint Bumedien baráti látogatás­ra, egyben megbeszélésekre jött Moszkvába. Az algériai államfőt Moszkva vnukovói repülőte­rén Alekszej Koszigin mi­niszterelnök és Andrej Gro- miko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, Vaszilij Kuz- nyecov, a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége elnökének első helyettese, a politikai bizottság póttagja és más hi­vatalos személyiségek fogad­ták. Bumedien látogatását moszkvai megfigyelők a kö­zel-keleti helyzet alakulásá­val hozzák összefüggésbe. Az algériai államfő az elmúlt napokban számos arab or­szág fővárosában járt és megbeszéléseket folytatott a Szadat—Begin tárgyalások nyomán kialakult helyzetről. A szovjet sajtó ezeket a megbeszéléseket úgy értékel­te, mint Bumedien arra irá­nyuló erőfeszítéseit, hogy megvalósuljanak az egyipto­mi—izraeli tárgyalásokkal szemben álló arab országok Tripoliban megtartott ta­nácskozásán elfogadott hatá­rozatok, megteremtődjön az arab egység a különutas kí­sérletekkel szemben. Nincs megegyezés a kairói katonai tanácskozáson Az egyiptomi—izraeli kato­nai bizottság csütörtök dél­előtti ülése nem oldotta meg a Sínai-félszigeten létesített mintegy húsz izraeli telepü­lés sorsát. Az ülés befejezé­sekor tartott sajtóértekezle­ten mindkét küldöttség ve­zetője elismerte, hogy mély a szakadék a tárgyaló felek álláspontja között, de mind­ketten hangoztatták meg­győződésüket, hogy a nézet- különbségeket át fogják hi­dalni. Ezer Weizman izraeli had­ügyminiszter, a tárgyaláso­kon részt vevő izraeli dele­gáció vezetője a sajtóérte­kezleten elmondta, hogy a két küldöttség nagy nehézségek­kel néz szembe, s egyelőre nem sikerült megoldást ta­lálni a Sínain lévő izraeli te­lepülések problémájára. RÓMl: Veszélyben az Andreotti-kormány Az Olasz Keresztényde­mokrata Párt (DC) vezetősé­ge szerda esti ülésén elutasí­totta azt a baloldali és hala­dó polgári javaslatot, hogy olyan demokratikus egység­kormánnyal orvosolják a sú­lyosbodó gazdasági-társadal­mi bajokat, amelyben a kom­munista párt is részt venne. Megfigyelők véleménye sze­rint a DC vezetőségének egy­hangúlag hozott döntésében, az OKP-val való kormány­szintű együttműködés eluta­sításában. szerepet játszottak Washington Olaszországgal kapcsolatos legutóbbi állás- foglalásai is. „Amennyiben Andreotti miniszterelnök a továbbiak­ban is elutasítja a baloldal részvételét egy közös demok­ratikus egységkormányban, az Olasz Szocialista Párt megkísérel népfrontkormányt létrehozni, amelyben helyet kapnak a kommunisták is” — írja a L’Avanti. Egy tábornok halála A latin-amerikai kontinens társadalmi és politikai szempontból egyik legérdekesebb országában, Peruban két, szimbolikusnak is te­kinthető esemény történt az esztendő fordulóján. 1977 utolsó heté­ben hosszú betegség után meghalt Velasco tábornok, Peru volt el­nöke, akinek nevéhez az 1968-as katonai felkelést követő héteszten­dős időszak reformpolitikája kötődik. Ezzel az eseménnyel csaknem egy időben Velasco utódai — az 1975 óta hatalmon lévő, Bermudez tábornok által vezetett katonai kormány — 1978-ra választásokat hirdetett. Homályos ígéretek is hangzottak el arról, hogy „a ka­tonák visszatérnek laktanyáikba” és polgári kormány veszi kezébe a hatalmat. Ez a helyzet idézte elő 1975-ben az újabb fordulatot: Velasco leváltását és a ko­rábbi gazdasági és pénzügy- miniszter, Bermudez tábor­nok hatalomra kerülését jEzt a fordulatot a katonai rend­szer erőteljes jobbratolódása követte. A kormány fokoza­tosan elfordult a radikális re­formoktól, a ránehezedő pénzügyi kényszer súlya alatt élénkíteni igyekezett a bel­földi tőke tevékenységét és Fiatalok az NDK-ban kártalanította a külföldi mo­nopóliumokat. 1977 folyamán voltaképpen két lényeges esemény'történt Az egyik az, hogy a kor­mány csaknem egy esztendős vita után elfogadta a Nem­zetközi Pénzügyi Alap (IMF) „nadrágszíjszűkítő” gazdaság- politikai követeléseit. (Az IMF a maga immár közismert nem­zetközi gyakorlatához híven ehhez kötötte a nemzet­közi bankkölcsönök folyósítá­sát.) A második meghatározó jelentőségű esemény a júliu­si demonstratív általános sztrájk volt, amely jelezte, hogyan növekednek a társa­dalmi feszültségek s egyben az ellenállás is az 1975-ben megkezdődött második sza­kasz gazdaságpolitikájával szemben. Az 1978-as esztendőben (akár megtartják a meghir­detett választást, akár nem), várhatóan eldől majd az úgy­nevezett „perui út” sorsa. Ez az esztendő megválaszolja majd a kérdést: fennmarad­hat-e a jelenlegi dél-ameri­kai környezetben egy olyan katonai rendszer, amely en­ged a nemzetközi tőke gaz­dasági nyomásának, de ugyanakkor el akarja kerülni az argentin, brazil vagy ép­pen chilei rezsimek brutális elnyomó kurzusát. —i —é Házunk lesz — ötszobás K iszállunk az autóból. Gudrun rámutat egy emeletes házra: ilyen lesz az övék is, öt szoba plusz mellékhelyiségek. Kissé kételkedem az öt szobában. A méretekből ítélve „nem nézek ki eny- nyit” a házból. Persze nem is kinézés dolga, százhar­minc négyzetméter az száz­harminc négyzetméter. kában megtekinti a számára kijelölt lakásokat és nyi­latkozik, hogy megfelel-e neki vagy sem. A harma­dik felajánlott lakást már köteles elfogadni. Gudrunék kettőt elutasí­tottak, de már megkapták a harmadik címet is a ta­nácstól. Ha ez az ajánlat sem felel meg nekik, to­vábbra is vállalják a be­lut fog össze: Grossgörno- wot, Kleingömowot és Sagsdorfot. A hatvanas évek végén a mezőgazda­ság gépesítésében még nem tartottunk ott, ahol ma tar­tunk, ezért munkaerőt kel­lett hozni. Az embereket szoba-konyha-kamrás bun­galókba költöztettük. Há­rom ilyen lakásból alakí­tottunk ki később kettőt, Beszállunk az autóba, legurulunk az emelkedőn az ötezer lakosú Stemberg központja felé. Közel va­gyunk Schwerinhez, a me­gyeszékhelyhez, közel a tengerhez, az erős szél for­rásához. Néhány perc és Gudrun Wilier úttörővezető, tanítónő irodájában va­gyunk, ott, ahonnan elin­dultunk „háznézőbe”. — Az anyósoméknál la­kunk két gyerekkel — mondja Gudrun. — Henry kilenc-, Arne hároméves. Bützowból járunk naponta Sternbergbe dolgozni. Fér­jem a néphadsereg tisztje. A gyerekeket is visszük magunkkal óvodába, illet­ve iskolába. Az anyósomék­nál két szobánk van, de szeretnénk külön lakást itt Sternbergben, hogy ne kell­jen bejárni. Gudrun az íróasztalon lévő papírhalomban válo­gat. — Tudja, mi az a látoga­tási kártya? — áll meg a keze egy pillanatra. — — Nem tudom — vála­szolom. Felhagy a kutatással és készséggel fog a magyará­zatba. Lakáskérelmet nyúj­tott be a Stembergi Városi Tanácsra, és megnyugtatták, hogy a háromszáz igénylő ellenére is mindent meg­próbálnak. A tanács átme­neti otthonul maximum három, többnyire régi, le­lakott, s valóban csak ide­iglenes célra alkalmas la­kást ajánl fel az igénylő­nek, amíg végleges otthont nem tud kínálni. Az igénylő a látogatási kártya birto­Korszerű, falusi házak Schwerin megyében (Fotó: Panoráma—DDR) járást, amíg a ház, az öt­szobás, mellékhelyiségek­kel, garázzsal el nem ké­szül. Kopognak az ajtón. Kö­zéptermetű vékony, egyen­ruhás fiatalember lép az irodába. Gudrun férje — Georg Wilier, ö az építke­zés részleteiről beszél. — ötvennyolcezer márka állami kölcsönt veszünk fel, körülbelül 90 márka lesz a havi törlesztés mintegy öt­ven évig. Ha mi is segítünk az építkezésben, természe­tesen kevesebbe kerül. Ná­lunk az ifjú házasulok 26 év alatt, 5000 márka házas­sági kölcsönt kapnak, amer lyet öt év alatt kell vissza­fizetni. Ám csak négyezer márkát fizetnek vissza, ha az öt év alatt egy gyerek születik. Ha kettő, csak két­ezret, s ha nyolc éven be­lül vállalják a harmadik gyereket is, semmit nem kell törleszteni. Ez népese­déspolitikai intézkedés. Elhagyjuk Stemberget és Grossgörnow község felé vesszük utunkat, ahol Rudi Friedrich, a kölcsönös pa­rasztsegélyező egyesület Sternberg járási titkára már vár bennünket. Sört bont, a felesége kávéval kedveskedik, s miközben a német szokás szerint bő lé­re eresztett kávét ízlelget­jük, beszélgetünk. Van időnk, még várunk valakit. Rudi Friedrich, a saját la­kásának történetét meséli: — A grossgömowi ter­melőszövetkezet három fa­mindegyiket külön fürdő­szobával. Magam is ilyen lakásban lakom. A grossgömowi szövetke­zet 7500 hektáron gazdál­kodik, százkilencven tagja van, közülük hetvenhat a dolgozó, a többi nyugdíjas. A hetvenhat tag el tudja látni a főként állattenyész­tésben adódó munkát a gé­pesítés jelenlegi foka mel­lett. Közben megérkezik az, akit vártunk: Hildegard Etem, a szomszéd. Foglal­kozása könyvelő, a férje talajjavító agrárszakember. Három gyermekük van. — A közeli Brühlben építkezünk — mondja Hil­degard. ötszobás házat ga­rázzsal, központi fűtéssel. Az építkezést 1976-ban kezdtük meg, idén szep­temberben valószínűleg be­költözünk. Az egész min­tegy 70 000 márkába kerül, de csak 59 000 márka köl­csönt vettünk fel, a többit barátok, rokonok segítsé­gével ledolgozzuk. A ter­melőszövetkezet is támogat bennünket anyagilag. A tá­mogatást csak akkor kell megtéríteni, ha nem objek­tív okokból változtatok munkahelyet. A z utolsó mondatot Rudi Friedrich nem állja meg nevetés nélkül. Hildegard Etem mostanában nem fog mun­kahelyet változtatni. P. M. Kuba „minikormányai il „Követelem, hogy megma­gyarázzák, mi történik élel­miszerüzletünkben. Az utób­bi időben keveset törődnek a vásárlókkal”... Kuba bármely részén bármely állampolgár szájából elhangozhat mosta­nában ilyen mondat a népi hatalom szerveinek beszámo­ló gyűlésein. Az országot ugyanis egy olyan hatalmas vállalathoz hasonlíthatjuk, amelynek igazgató tanácsá­ban 9 millió tulajdonos fog­lal helyet. A kubaiak 1977 elejétől gyakorolják a közügyek inté­zésének ezt az új, hatékony módját. Ekkor kezdték el munkájukat az 1976 végén megtartott választások során létrejött területi „minikor­mányok”, a népi hatalom szervezetei, amelyek a ki­sebb közösségek ügyes-bajos dolgait intéző népképviseleti szerveket egyesítik. A népi hatalom helyi szer. veit delegátusok képviselik a tartomány vagy egyes váro­sok népképviseleti testüle­téiben. A közösségek rendszeresen találkoznak a magasabb szintű szervbe delegált kül­dötteikkel, hogy elmondják panaszakat, s meghallgassák a választ. A gyűléseken gyak­ran szóváltásra kerül sor, az interpellálók ugyanis világos, egyértelmű választ követel­nek a kérdéseikre. A népképviselet új szerve­zeti formái mellett az idén a gazdaságirányítás új rend­szerét is bevezették Kubá­ban. Ennek célja, hogy elő­segítse a munka termelékeny­ségének és hatékonyságának növelését, hozzájáruljon a termelési költségek csökken­téséhez, a nyereségesség fo­kozódásához. hibák is történtek. Így a túl­ságosan nagyratörő beruházá­si tervek miatt négymilliárd dolláros külföldi adósság hal­mozódott fel. Ugyanakkor a szociális reformok következ­tében — különösen a váro­sokban — növekedtek a fo­gyasztói igények, s az ország gazdasága ezeket az igénye­ket nem tudta kielégíteni. Je­lentős tényező volt, hogy a kormány reformprogramjá­ra a bel- és külföldi tőke egyaránt visszahúzódással és beruházási szabotázzsal rea­gált. Mindehhez a kedvezőtlen világpiaci konjunktúra is hozzájárult: mindenekelőtt a réz áresése és a sorsdöntő fontosságú perui hallisztipar válsága. 9

Next

/
Thumbnails
Contents