Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
1978. január 11. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Kinek jó? Huszonegyen írták alá a levelet, amelyet Oros községből kaptunk. A Gábor Áron utca lakói örömmel említik, hogy a községi tanács jóvoltából utcájukban is elkészült a járda, s így a településükön szinte már mindenütt. Sokat bosszankodnak viszont amiatt, hogy egyik-másik lakó nem értékeli kellőképpen a fejlődést, a gyarapodást. Arra alapozzák levélíróink ezt a megállapításukat, hogy az utca végén hiába van járda, mégsem lehet rajta közlekedni. Nyáron a gaz növi be, télen pedig — mivel senki sem takarítja el a havat — olyan mint egy korcsolyapálya. „Egyszóval — hangzik a megjegyzés — mintha arra várnának e környék lakói, hogy a járda takarításáról is a tanács gondoskodjék. Holott tudvalevő, hogy ez a ház gazdájának, lakójának kötelessége, és érdeke. Egyesek mintha arra várnának, hogy a „sült galamb a szájukba repüljön”. Minél többet kapnak, annál többet követelnek. Enyhén szólva ez már túlzás, az emberi jó tulajdonságoknak nem éppen dicsérendő példája.” Valami hasonlóról van szó egy másik levélben is, de amint a következőkből kiderül mégsem egészen... „Társadalmi munkában készült el a járda településünk egyik utcájában — írja egy magát és lakóhelyét meg nem nevező személy. A járda elkészült, de majdhogynem járhatatlan, hepe-hupás. Amolyan tessék-lássék módjára készült, pedig mindenki saját hasznára munkálkodott. Ezért is érthetetlen az „ajándék lónak ne nézd a fogát” szemlélet, amely a végzett munka minőségéről lerí...” A levélíró által idézett közmondásban valami olyasféle okoskodás rejlik, hogy az inaszakadt, ki- vénhedt igavonszoló is többet ér a semminél, ne finnyáskodjunk, hiszen ingyen kaptuk, érjük be ezzel. A mi viszonyaink között azonban már aligha lehet létjogosultsága az ilyen szemléletnek, különösen nem a társadalmi munkában. Noha a levélírónk által említett esetben valóban megkérdőjelezhető : milyen társadalmi munka volt az, aminek ilyen gyatra eredménye volt? Bizonyára olyan, amit szív nélkül végeztek, afféle tessék-lássék módon. Valami olyasmi hiedelem fészkelhette be magát a közös munkában részt vevők tudatába, hogy fáradozásuk nem egyéb, mint odavetett alamizsna, eleget tevés egy szívességkérésnek és semmi egyéb. Helytelen szemlélet. Soltész Ágnes LÁNGOLÓ CENTRIFUGA — Nyugalom, ez a centrifuga már rázott is, égett is ... még repülni is fog!!! (Kiss Ernő rajza) Hajdú típusú centrifugát vásároltam. Az üzletből való kihozatal után sajnos csak hét napig tudtam használni, mivel a villanymotor leégett. Beszállítottam meg javíttatni a mátészalkai GELKA-ba, ahonnan három hét múlva hazavihettem, de a centrifuga nem működött. Tíz hónap alatt összesen hétszer javították, ebből négyszer motort cseréltek. Az ötödik alkalommal a jótállási jegyet nem vették le (ekkor ugyanis a centrifugát ki kellene cserélni), újból javították, de a gép rázott és nem működött. Hetedik javítás után a gép egypercnyi használat után lángra lobbant. Sajnos, az ötödik jótállási jegyet ezek után is féltve dédelgetik. Ügy tűnik, hogy a GELKA-nak többet ér ez a szelvény, mint egy ötgyermekes családanya élete — írja levelében Dobat Tiborné mátészalkai lakos. BUSZKALAND Január 3-án a 11 óra körül induló buszra várakoztam Jármiban. Nagyon síkos, csúszós volt az út, úgy gondoltam, — bármennyire is jólesett volna a levegőzés — koromhoz képest (mivel túl vagyok már a 60. évemen), mégiscsak biztonságosabb és kényelmesebb, ha busszal utazom haza Paposra. Tévedtem, legalább is ami a biztonságot illeti. Felszálláskor ugyanis egyik lábammal voltam csak még a lépcsőn, amikor a vezető elindította a buszt. Miután nagy nehezen sikerült bejutnom a busz belsejébe, bátorkodtam zavarni egy kérdéssel a sofőrt: mit szólt volna, ha a hirtelen induláskor visszaesek, és eltört volna a lábam? Kár volt megkérdeznem, mert az előbbi figyelmetlenségét megtetőzte gúnyos megjegyzésével is: „Majd valaki megtalálta volna!” Egyben most már biztos vagyok, ha mégis gyalog mentem volna, legalább mellőzhettem volna e keserű mondatot — olvastuk Nagy Lászlóné Papos, Ságvári Endre u. 3. sz. alatti lakos levelében. ISKOLAKÖRNYÉK Jósavárosban a 15. sz. iskola bejárata előtti terület feltöltetlen, gödrös. Kevés csapadék esetén is bokáig süllyednek a gyerekek az ösz- szegyűlt vízbe és sárba. Majd vizes cipővel (esetenként nadrággal) mennek fel a tiszta tantermekbe. Nincs kizárva az sem, hogy megfázhatnak, megbetegedhetnek. Este még rosszabb a helyzet, mivel itt nincs villany, és világosság csak a tantermekből, illetve a szomszédos üzletből szűrődik a bejárathoz. Jó lett volna, ha a kerítés építésekor gondolnak arra, hogy a Korányi utca felőli részen is nyitottak volna egy kiskaput. Annál is inkább, mivel a gyermekek nagy többsége innen jár ebbe az iskolába. A téli és nyári szünetben a soksok figyelmeztetés ellenére is inkább a kerítésen át közlekednek — és néha még rést is csinálnak maguknak — teszi szóvá N. P. nyíregyházi olvasónk. OTTFELEJTETTÉK Szomorú látvány a nyíregyházi Ószőlő utca környékén, hogy rozsdásodnak a hólepte kerti padok, a játszótér hintái, játékai. Tudjuk, hogy az év vége előtt adták át a parkot, amihez az is hozzájárult, hogy mindent felszereljenek. Csak azt nem tudjuk, hogy miért felejtették ott őket a tél beálltával — kérdezi K. Z. levelezőnk az Ószőlő u. 99-ből. DARÁLÓ Hosszú idő óta kihasználatlanul állt Borbányán, a Margaréta út sarkán a daráló, ami ezelőtt a Dózsa Mező- gazdasági Tsz-é volt. Majd átkerült az ÁFÉSZ tulajdonába, nyilván olyan elgondolással, hogy e kis helyiséget valamilyen célra hasznosítsák. Borbányán nagyon sokan foglalkoznak kisállattenyésztéssel, sertéshizlalással, nyúl- és galambtenyésztéssel — akiknek a takarmányt a Simái útról, illetve a kórház mellől kell hordani. A szállítás sok nehézséget okoz, mivel a zsákokat a buszra nem lehet feltenni, gépkocsija nincs mindenkinek, marad tehát a kerékpár. A szállítás viszont így nem könnyű, hiszen a kerékpárt kilométereken át kell tolni, 2—3 zsákkal megrakva a forgalmas úton, ami ráadásul még a közlekedést is zavarja. fgy született az ötlet, hogy a darálót elárusítóhelynek alakítják át, illetve felújítják. Augusztusban nagy lelkesedéssel, társadalmi munkában 20—30 ember három napon keresztül fáradozott azért, hogy minél előbb árusításra alkalmassá tegyék a darálót. Olyan ember is van, aki vállalná az árusítást. Most már végképp nem értjük, mi az oka, hogy ennek ellenére is halogatják az áruda megnyitását — kérdezik a borbányai lakosok. MEGNYOMOTT GÉPKOCSI Karácsony szombatján kellemetlen meglepetésben volt részem. Kilenc óra körül CO 70—05-ös Wartburg gépkocsimat a Tanácsköztársaság téri parkolóban hagytam. Ezalatt — gondolom a csúszós út miatt — a kocsim bal hátsó és első ajtaját gépkocsival benyomták. Bár ez nekem kellemetlen, de megértem, hogy ilyen előfordul. A jó érzést viszont hiányolom, miszerint elhelyezhette volna a gépkocsivezető a betétlapját a szélvédő üvegemen. Így nagyon pórul jártam, mivel káromat az Állami Biztosító csak az elkövető biztosítása alapján térítené meg. Őszintén örülnék, ha az illető feledékenységét legalább utólag korrigálná — sérelmezi levelében Kovács István, Nyíregyháza, Tó út 3. sz. alatti lakos. Szerkesztői üzenetek Kiss Lászlóné apagyi, Veres Sándomé mátészalkai, Meggyest Imre kis- várdai, Gaál András sza- mossályi, Karmai Lajos újfehértói, Hubert László nyíregyházi, Nagy Lászlóné paposi. Lengyel Lajos- né nyírkátai, Szakos András nagycserkeszi. Pápai Jánosné mátészalkai. Haj- csók László nyírtéti. Szabó István máriapócsi, Gulcsók Mátyás kótaji, id. Olexa Ferencné újke- nézi, Végső Mihályné nyírvasvári. Molnár János penyigei, Hegedűs Antal nyírbátori. Szabó Tünde tokaji, Barna Istvánná hodászi, özv. Jász- ter Lajosné vásárosnamé- nyi, Hanufer Ferencné nyírmadai, Péterfi József rohodi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. A kisvárdai Víz utcai lakók panaszával kapcsolatban a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket a Kisvárdai Városi Tanács V, B. műszaki osztálya: A Felső-szabolcsi Vízgazdálkodási Társulatnál 1975-ben megrendelték a Víz utcai csapadékvíz csatornázását. Építési szerződés szerint a kivitelezés két ütemben történt, az első szakasz 1976. évi, a második 1977. évi befejezési határidővel. A kivitelező a szerződésben előírt határidőre a csatornát megépítette. 1975-ben megrendeltük az út ivó- vízhálózatának megépítését a SZAVICSAV-tól. ók viszont nem vették át a területet, mivel az itt lakók építési anyagokat tároltak rajta. Felszólításunkra a lakók csak másfél-két hónap múlva rakták át saját területükre az építési anyagokat. Ezután a SZAVICSAV kapacitás- hiányra hivatkozva nem vállalta az ivóvízhálózat kivitelezését 1976-ban, sem 1977-ben. 1978 évre a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal kötöttünk szerződést az ivóvíz- hálózat kivitelezési mun. kálataira. Tilki Józsefné Nyíregyháza, Ungvár sétány 14. alatti lakost többek között arról is tájékoztatta a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat, hogy a fűtési rendszerben beszabályozási és karbantartási hiányosságok tapasztalhatók, melyek megszüntetése a tulajdonos feladata. Kazár Miklós nyíregyházi lakost arról értesíti a Volán 5. sz. Vállalat, hogy a 9-es járaton új típusú (280-as) autóbuszt állítottak forgalomba. Javulást így sem értek el, mivel a 9-es járat útvonalában 4 esetben kell elsőbbséget adni, s a rendőrlámpa is közbe van. A 9-es járat menetrendje jelenleg átdolgozás alatt áll. Az illetékes válaszol A december 28-i „Bolti panasz” című cikkben az észrevétellel, bírálattal egyetértünk. A bolt vezetőit és dolgozóit kioktattuk: minden élelmiszerárut úgy kell kiszolgálni, hogy közvetlenül kézzel ahhoz hozzáérni nem szabad. Ehhez minden feltétel biztosítva van (kanál, kés, csipesz, papír stb). Egyben utasítottuk a bolt vezetőjét, hogy minden olyan üveget, amelyet a bolt forgalomba hoz, attól függetlenül, hogy ott vásárolták-e vagy sem, köteles mindenkor visszaváltani. Érvényes azonban, hogy csak tiszta üveget szabad visszavenni. Ha például a sörösüvegben mást tároltak, vagy más célra használták, azt csak kimosott állapotban vehetik vissza. Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer Kisker. Váll. Nyíregyháza 0 bérbesorolásról Kállai Sándor olvasónk a tanítóképző befejezése óta különböző helyen dolgozott, legutóbb mint művelődési ház igazgatója. Időközben beiratkozott levelező tagozaton a pedagógiai főiskolára és ezt 1977-ben sikeresen el is végezte. Még mielőtt a pedagógiai főiskolát véglegesen befejezte volna, megpályázott egy tanári állást. A pályázattal az állást el is nyerte. Volt munkaadója hozzájárult az áthelyezéséhez és változatlan bérfizetés mellett betöltötte az új állását. Amikor a pedagógiai főiskolai végzettségről az oklevelet megkapta, azt a munkaadójának bemutatta és kérte, — hogy figyelemmel a törvényes rendelkezésekre, — emeljék a fizetését. Ekkor szóban ígéretet is kapott, hogy ennek megvannak a törvényi lehetőségei, emelik a fizetését. Később azonban azt közölték vele, hogy nem fog fizetés- emelést kapni. Ezt követően írásban nyújtotta be a fizetés- emelés iránti igényét. Ebben előadta, hogy tudomása szerint a főiskolai végzettség után minimálisan 150 forinttal kell emelni az alapot. Az írásbeli kérelmére írásban kapott a munkaadótól egy határozatot, amelyben elutasították béremelés iránti igényét. Egyben közölték vele azt is, hogy a határozat ellen panaszt emelhet a munkaügyi döntőbizottsághoz. Panaszát benyújtotta. Bár a döntőbizottság még tárgyalást nem tartott, olyan értesítést kapott, hogy a panaszát el fogják utasítani, mert az alaptalan. Olvasónk levelében írja, hogy ő megnézte a jogszabályokat és abban valóban elő van írva, hogy a főiskolai végzettség után minimális 150 forinttal kell az alapbért emelni. Ezért nem tud egyetérteni azzal, hogy ne kapjon fizetésemelést. Hozzánk intézett kérdése kettős irányú: nevezetesen hogy jogos-e a béremelési igénve, a másik pedig az, hogy amennyiben elutasítja a munkaügyi döntőbizottság az igényét, van-e lehetősége más fórumhoz fordulni. Előbb utóbbi kérdésére válaszolunk olvasónknak, és közölhetjük, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújthat be (pert indíthat) a munkaügyi bírósághoz. Erre a jogára maga az elutasító határozat részletes utasításokat fog tartalmazni. Ami a másik kérdést illeti, pontos választ nem tudunk adni. Olvasónk nem írta meg azt, hogy jelenleg mennyi a fizetése, milyen bérkategóriába tartozik, mert az igényének jogosságát ez alapvetően meghatározza. Az ide vonatkozó jogszabály főiskolai vagy egyetemi végzettség megszerzése esetén nem elsősorban a fizetés emelését írják elő, hanem azt, hogy át kell sorolni a dolgozót az iskolai végzettségének megfelelő bérkategóriába. Az átsorolás azonban nem feltétlenül jelent fizetésemelést. Az egyes bérkategóriák minimuma és maximuma meglehetősen tágan van megállapítva és elképzelhető, hogy egy alacsonyabb bérkategóriába tartozó dolgozó azonos, vagy magasabb fizetést kap, mint a magasabb bérkategóriában dolgozó. A törvény értelmében a munkabért pedagógusoknál is képzettségük, munkában eltelt idejük és a munkában elért eredmények alapján a megfelelő bérkategórián belül kell megállapítani. Fentebb említettük, hogy a bérkategóriákon belül meglehetősen nagy az ingadozás. Például, ha valaki főiskolai végzettséggel rendelkezik, a fizetése az adott bérkategórián belül 1950 forinttól 3500 forintig terjedhet. Amennyiben olvasónk fizetése az adott esetben 1950 forinttól 150 forinttal magasabb, akkor a munkaadónak joga volt elutasítani a kérelmét. A végzettség szerint járó 150 forintos fizetésemelés csak abban az esetben jogos, hogyha a megfelelő bérkategória minimumát még nem érte el a dolgozó. Amennyiben olvasónk fizetése a rá vonatkozó és végzettségének és szolgálati idejének megfelelően van megállapítva, úgy a fizetésemelés iránti igényét sem a munkaügyi bíróság előtt, sem a munkaügyi döntőbizottság előtt nem érvényesítheti. A kategórián belül a munkaadó szabadon állapítja meg a dolgozó munkabérét, és ez ellen a döntés ellen jogorvoslatnak nincsen helye. A fentiek értelmében vizsgálja meg olvasónk a saját helyzetét, nevezetesen azt, hogy jelenlegi fizetése eléri-e, vagy sem a reá vonatkozó bérkategóriának megfelelő fizetés minimumát. Ha nem éri el, jogos az igénye, de ha eléri, a munkaügyi bíróság sem emelheti fel a fizetését. Dr. Juhász Barnabás
