Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 11. KOMMEKTÁR Közel-keleti kérdőjelek A közel-keleti dilemma eddig is a földkerekség legbonyolultabb „problémacsomagjai” közé tartozott. Most azonban, Szádat furcsa manőverei után, még a megszokottnál is sokkal jobban megszaporodtak a kérdőjelek. Reza Pahlavi a közel- keleti kérdésben eddig egyfajta sajátos semlegesség talaján állt. Amikor e sorok írója Teheránban járt, valamennyi hivatalos fórumon azt hangsúlyozták: Irán népessége nem arab és vallásilag is csak viszonylag laza kötelékek fűzik az arab világhoz (a perzsák az iszlám egy másik ágához tartoznak), konfliktusban. Ez az alapállás gyakorlatilag egészen mostanáig tartott. Ügy tűnik, a térség szakértőit is meglepte, hogy az iráni uralkodó Ausszánban, a Szadattal tartott közös sajtóértekezleten egyértelmű támogatásáról biztosította az egyiptomi lépéseket. Vajon mi lehet a változás háttere? Az elképzelhető lehetőségek a következők: 1. Iránt szoros szá- lik fűzik Washingtonhoz és az amerikai kormány nyomatékos kérése legalábbis valószínűnek látszik. 2. Mivel a politikailag haladó országokból és erőkből áll a Szadat lépéseit elutasítók frontja, Teherán úgy érzi, a konzervatív, Nyugat-barát arab tömörülést kell erősítenie. Szinte valamennyi vonatkozásban teljes mozgásban van a közel-keleti diplomácia. Ez azonban mitsem változtat a lényegen, amit Arafat beiruti beszéde és Asszad szíriai államfőnek a Newsweek című amerikai magazinnak adott nyilatkozata így fogalmaz meg: sem a palesztin kérdés megkerülésével, sem a Szovjetunió és a haladó arab rendszerek kirekesztésével nem lehet valóban tartós megoldást elképzelni. Befejeződött a LEMP második országos pártértekezlete A Lengyei Egyesült Munkáspárt országos értekezlete kedden délelőtt Edward dereknek, a LEMP KB első titkárának elnökletével folytatta munkáját. A hétfőn elhangzott referátum vitájának folytatásában elsőként Piotr Jaroszewicz, a minisztertanács elnöke szólalt fel. A miniszterelnök méltatta az egy évvel ezelőtt megkezdett gazdasági struktúraátalakítás5 manőver eredményeit és rámutatott, hogy a manőver lehetővé teszi az ötéves terv célkitűzéseinek elérését. A beruházásokról szólva Piotr Jaroszewicz rámutatott arra, hogy az erőket és az eszközöket a folyó beruházások befejezésére és a kiemelt területekre keli összpontosítani, kategorikusan fellépve azok ellen a kísérletek ellen, amelyek új létesítményekkel próbálják szélesíteni a beruházási frontot. A struktúraátalakítás egyik központi feladata az összhang megteremtése az élelmiszerek és fogyasztási cikkek termelése és a lakosság vásárlóerejének növelése között. A piaci termelés kiemelt ágazattá tételének köszönhetően, az idei terv szerint mintegy 112 milliárd zloty értékkel több árucikket kap a közös piac, mint a múlt évben. Szorosan e kérdéshez kapcsolódik az élelmiszer- program megvalósítása, vagyis a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével a lakosság élelmiszer-ellátásának javítása. Az állam az összberuházá- sok mintegy ötödét fordítja idén a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére, modernizálására. A külkereskedelemről szólva a miniszterelnök rámutatott arra, hogy a népgazdaság fejlődése és korszerűsítése jól szolgálja a külkereskedelem érdekeit és aláhúzta a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fontosságát. A szónok befejezésül hangsúlyozta, hogy azok a körülmények, amelyek között az ország megvalósítja a párt hetedik kongresszusán elfogadott társadalmi-gazdasági fejlesztési programot, sokkal nehezebbek annál, mint amit előre láthattak a terv kidolgozásakor. Az olyan objektív körülmények, mint a nyugati recesszió és egyes tőkés országok növekvő protekcionista kereskedelempolitikája, vagy a kedvezőtlen időjárás miatti rossz mezőgazdasági évek sora, nem befolyásolható tényezők, de tekintettel keli lenni rájuk és úgy kell módosítani tevékenységüket, hogy az megfeleljen a megváltozott körülményeknek — mondotta Piotr Jaroszewicz. A konferencia az esti órákban több határozat elfogadásával befejezte munkáját. Véget értek a szovjet-ja pán tárgyalások Moszkvában kedden folytatódtak. és befejeződtek a hétfőn megkezdett szovjet— japán külügyminiszteri tárj gyalások. A japán külügyminiszter a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. Andrej Gromiko és Szono- da Szunao keddi megbeszélésein folytatták a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek megvitatását és véleményt cseréltek néhány kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi problémáról. A két külügyminiszter között levélváltásra került sor, amely meghosszabbította a kulturális kapcsolatokról 1972-ben kötött megállapodás hatályát. SZOVJET ÉLET A tehetség felfedezéséről és csiszolásáról A ndrej Rapincsuk, egy minszki iskola hetedik osztályos tanulója valószínűleg a főiskolásoknak szóló matematikai adásokat kedveli legjobban a televízió minden műsora közül. Mi több, olykor a képernyőn javasoltaktól eltérő egyéni megoldásokat is talált a feladatokhoz. így hát nem véletlen, hogy amikor a városi esti újságban megjelent a felhívás, hogy a Belorusz Tudományos Akadémia Matematikai Intézete mellett működő Ifjú Matematikusok Iskolája felvételt hirdet, Andrej is azok közé került, akik sikeresen letették a felvételi vizsgát. Hallgatóink rendelkezésére állnak az intézet számítás- technikai laboratóriumai — mondja az Ifjú Matematikusok Iskolája igazgatója, Va- szilij Bernik kandidátus. — Két éven keresztül hetente két alkalommal kiváló tudósok foglalkoznak a gyerekekkel — társadalmi munkában —, speciális házi feladatokat adnak nekik, amelyek nehézségi foka az idő haladtával egyre magasabb. A foglalkozások programját, tematikáját az intézet tudományos tanácsa hagyja jóvá. A tanulmányi idő alatt a gyerekek saját általános tan. tervű iskolájukban tanulnak. A tudomány legújabb eredményeiről igyekszünk tájékoztatni a ránkbízott fiatalokat, olyan anyagot adunk le nekik, amelyet az általános tantervű iskola természetesen nem tud nyújtani — mondja az intézet igazgatója, Vlagyimir Platonov professzor, aki egyébként a Belorusz Tudományos Akadémia legfiatalabb levelező tagja. — És bár a bizonyítvány, amit a nálunk végzett hallgatók kapnak, semmiféle előnyt nem jelent a felsőoktatási intézményekbe való felvételeknél, növendékeink általában sikeresen teszik le a felvételi vizsgákat. Néhányan pedig később visszatérnek hozzánk, már aspiránsi minőségben. Mindazonáltal — Vaszilij Bernik szavaival élve — az akadémiai intézet mellett működő iskola egyáltalán nem valamiféle csodagyerekképző intézet. Képletesen szólva afféle korai „merítőháló” ez, melyet kivetünk, hogy megtaláljuk a jövendő tudósait. S ha végül mégsem válik tudóssá valaki, ezt senki sem könyveli el kudarcként. A foglalkozások ideje alatt a gyerekekben kifejlődik az analitikus gondolkodás készsége, beoltódnak az alkotó kutatás vágyával — s ez már nem is kevés. A matematikai intézet mellett működő iskola nem az egyetlen útja Belorussziában a matematikai tehetségek felfedezésének és képzésének. Azok a gyerekek, akik e tudomány iránt érdeklődnek, évente több lépcsős olimpián vesznek részt, melynek grádicsai az iskolai, a kerületi, végül a köztársasági versenyek. Ez utóbbi győztesei nyáron egy hónapot töltenek együtt a Narocs tó partján, a Zub- renok úttörőtáborban. Ez idő alatt Belorusszia legkiválóbb matematikusai tartanak előadásokat számukra. És — az írásos beszámolók alapján — itt folyik a Szovjetunió matematikai olimpiája jelöltiei- nek kiválasztása is. Egyébként a múlt évben ezen az olimpián második helyezést ért el '~v belorusz kisváros. Mjadel nyolcadikos tanulója, Igor Liszenok. Ö is, akár a többi 149 vidéki «verek, a Belorusz Tudományos Akadémia mellett működő Ifjú Matematikusok Iskolája levelező tagozatán tanul. A közelmúltban pedig határozat született egy speciális fizika-matematika szakos kollégium létrehozásáról, az ilyen gyerekek számára, (szintén a Tudományos Akadémia égisze alatt), melynek befejeztével a tanulók ugyanolyan érettségi bizonyítványt kapnak, mint a rendes tízosztályos iskola elvégzése után. Az itt megszerzett matematikai tudás színvonala azonban természetesen lényegesen magasabb. Jurij Szapozskov Húsz év történelem Kádár János kötetéről Húsz év magyar és Világtörténelme. Röviden így lehetne megfogalmazni, mit is tartalmaz Kádár János nemrég napvilágot látott új kötete, az „Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság”. Az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának 1 1957 és 1977 között elmondott beszédei, a különböző lapokban megjelent cikkei és interjúi nem csupán nemzeti történelmünk egy fontos szakaszára, a szocialista építés két évtizedének küzdelmeire világítanak rá. A kötetben megjelent állásfoglalások, nyilatkozatok sora a nemzetközi munkás- mozgalom egyik legfontosabb húsz évéről vallanak, bizonyítva: a címben szereplő három kifejezés egymástól elszakíthatatlan egység, vezérfonala az MSZMP tevékenységének. © Nyilvánvaló: ezek a beszédek, cikkek mindig egy adott időszak feladatainak, megfelelően születtek, mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése lenini követelményének alapján íródtak. (Kevesen gondolnak rá, de tény, hogy azok, akik 1957-ben születettek, ma már a tudatosan politizálok soraiba léptek.) A könyv húsz évvel ezelőtt megírt elemzései ma is élnek. Alig pár hónappal az ellenforradalom leverése után mondta el Kádár János beszédét a moszkvai szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen. Az értékelés, amelyet akkor szocialista történelmünk talán legnehezebb idejében elmondott, ma is érvényes. S érvényes az, amit a magyar párt első embere a proletár internacionalizmus hatalmas erejéről mondott Moszkvában : „Meggyőződésünk sze - rint a proletár internacionalizmus a nemzetközi munkásosztály és az emberi haladás nagy ereje, amely minden zsákutcába vezető nézetet leküzdve halad előre a maga fejlődésének útján.” A megállapítás, amely a proletár internacionalizmust és a szovjet—magyar barátságot összekapcsolta, két évtizede egyik legfőbb alapelve az MSZMP külpolitikájának, hazánk nemzetközi kapcsolatainak. A legnehezebb időszakban a proletár internacionalizmus jegyében nyújtották segítő kezüket magyar elvtársaik felé a világ kommunistái, s az interna- cionista szolidaritás határozta meg és határozza meg ma is az MSZMP kapcsolatát a testvérpártokkal, a nemzetközi munkásmozgalom osztagaival, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Párt- és államközi viszonyainkban kiemelt he- helyet foglalnak el a Szovjetunióhoz, az SZKP-hoz fűződő sokoldalú kapcsolatok. Érthető hangsúlyt kapnak tehát ezek a gondolatok a kötet szinte minden írásában. Ma is változatlan érvényű az a megállapítás, amelyet az MSZMP VII. kongresszusának előadói beszédében tett Kádár János: ... a Szovjetunió történelmi útjának tapasztalatai alapot és útmutatást adnak a magyar kommunistáknak is a szocialista építés feladatainak megoldásához. Az általános törvényszerűségek azonban mindig konkrét módon, az adott történelmi korszak és a változó nemzeti környezet sajátos viszonyai között érvényesülnek. Az egyes kommunista pártok feladata éppen abban áll, hogy tudják: „felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot. .. az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására...” o Kádár János kötetének egyes anyagaiból nehéz lene kiválasztani, melyik az, amelyik inkább foglalkozik az internacionalizmus, melyik az, amelyik a hazafiság kérdéseivel. Tudjuk: ez a két fogalom szorosan egybefügg, elválaszthatatlan egységet képez pártunk politikájában. A párt megalakulásának 50. évfordulóján elmondott beszédében hangsúlyozta: „A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti és nemzetközi érdekeket össze lehet és ösz- sze kell egyeztetni. Semmiféle vélt vagy valóságos nemzeti érdeket nem lehet a nemzetközi érdek rovására érvényesíteni. Ha a szocialista közösség általános érdekét megsértjük, annak végső soron a nemzeti érdek is csak kárát látja.” A nemzeti érdeknek és a szocialista internacionalizmusnak ez a határozott felfogása következetesen végighúzódik az egész köteten. Ez vonatkozik elsősorban a magyar—szovjet párt - és államközi kapcsolatokra, de a nemzetközi munKas- mozgalomról elmondottakra is. „Az internacionalizmus — ma” című tíz évvel ezelőtti cikkében írta Kádár János, az azóta is sokat idézett sorokat: „Elveink és pártunk forradalmi tapasztalatai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz fűződő viszony mindenkora legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzatnak és mindenekelőtt a proletár internacionalizmusnak. .. Mindenki, aki tudatos ellensége a munkáshatalomnak, a népi demokratikus államnak, a szocializmusnak, egyben szovjetellenes is; ilyenek természetesen az imperialisták, s nálunk itthon azok, aki visz- szasírják a kapitalista-földesúri rendszert... Üjabban azonban akadtak a világban olyan emberek, akik kommunistáknak mondják magukat s közben szovjetellenesek. Mi azonban nem ismerünk szovjetellenes marxizmus—leninizmust, szovjetellenes internacionalizmust, szovjetellenes kommunizmust. Tudjuk, hogy ilyen a valóságban nincs.” A tíz évvel ezelőtt a leghatározottabb formában megfogalmazott elvek ma is érvényesek, s ezek a gondolatok jellemzik a későbbiekben elmondott beszédeket, a 70-es években megírt cikkeket is. o ItVl Fontos része a kötetnek az a néhány cikk, amely a lenini örökség elemzésével, a lenini típusú párttal foglalkozik. Az MSZMP-4, mint marxista, lenini típusú pártot jellemzik az alább idézett szavak: „A párttal szemben követelmény, hogy a marxizmust élő tudományként kezelje, alkotó módon alkalmazza, ne silá- nyítsa dogmává, mindig bátran nézzen szembe az új helyzet új kérdéseivel, új feladataival, és találja meg azokra a marxista megoldást. A párt nem tudja betölteni küldetését, ha önmagába zárkózik, elszakad a tömegektől. Erejét a tömegekkel való szoros kapcsolata, összeforrottsága biztosítja. Pártunk elutasít minden olyan nézetet, próbálkozást — bármilyen köntösben jelentkezzék is —, amely gyengítené a munkásosztály élcsapatát, annak politikai, eszmei egységét, a tömegekhez fűződő, állandó szoros kapcsolatát. Saját tapasztalataink is arra tanítanak, hogy sokrétű, bonyolult feladataival csak az a párt tud megbirkózni, amely hűséges a lenini tanításokhoz, tisztán megőrzi és alkotó módon alkalmazza a forradalmi elméletet, eszmeileg, politikailag egységes, fegyelmezett, a tömégekkei jó a kapcsolata, internacionalista politikát folytat.” Végezetül, de talán nem utolsósorban a könyv még egy részletére kell felhívni a figyelmet. Kádár János kötetében helyet kapott nem egy interjú, amelyeket az évek során nyugati burzsoá és kommunista sajtószervek képviselőinek adott, s válaszai az elmúlt egy évben tett külföldi látogatásain rendezett sajtóértekezleteken feltett kérdésekre. Nos, nem is arról van szó, hogy ezekben valami lényegesen különbözne az egyébként más formákban formulázott állásfoglalásoktól. Sokkal inkább ad azonban lehetőséget a közvetlen beszélgetések és rögtönzött válaszok olvasása arra, hogy megismerjük a nyilatkozó személyiségét, következetes gondolkodását, s azt, ami egy ilyen posztot betöltő politikusnál sem utolsó szempont, humorát, emberi szerértységét. * * * Tehát húsz év magyar és világtörténelem, s hozzá egy tapasztalt, képzett kommunista gondolatai a lenini elvekről, az internacionalista szolidaritás és a szocialista hazafiság kapcsolatairól, a magyar kommunisták történelmi tapasztalatairól. Ennyi van a kötetben, de valamivel mégiscsak több. Az írásokban tükröződik, megfogalmazódik az az immár húsz esztendős következetes kommunista politika, amelyet pártunk folytat, s az a tagadhatatlanul kiemelkedő szerep, amelyet ennek a politikának a formálásában és határozott végrehajtásában az írások szerzője, Kádár János, az MSZMP KB első titkára tölt be.
