Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1. o Izmusok és forradalom Femme en pleurs, de Pablo Picasso Collection Roland Penrose, Londres PICASSO: SIRÖ ASSZONY. Képzőművészetről képben és szavakban A századforduló táján meginduló irányzatok közül legfontosabb a konstruktivizmus (szó szerint: szerkezetiség). Első mestere, Cézanne, az impresszionizmusból indult ki, de mihamar tudatosan szembefordult a csak színre és fényre szűkített látványfestészettel. Újra főszerephez juttatta a festői ábrázolás többi fontos elemét, a formát, teret, valamint a szerkezetet, a kompozíciót. A konstruktivizmus nem jelent egységes stílust, inkább általános törekvést, mely a még oly ellentétes célú modern izmusokban is felfedezhető. Szembetűnő ismertetője a hangsúlyozott vonalakkal, formákkal jelzett szerkezet. így alkottak a Fauves — a „Vadak” — csoport avantgardista művészei — Picasso, Rouault, Matisse — is, akiknek munkássága újabb izmusok egész sorát serkentette. A kubisták a végletekig fejlesztették a konstruktív képépítést. Kis mértani idomokra — tubusokra — bontották a formákat, s gyakran több nézetet egyesítettek egyetlen képen. A kubiz- mus, mint önálló irányzat, hamar letűnt, viszont máig jelentős szerepe van korunk művészetében a dekoratív — díszítő jellegű — festészetnek. Célja a szemnek nyújtott vizuális gyönyör felkeltése lágyan ívelő vonalak és derűs összhatású színfoltok révén. A konstruktív és dekoratív törekvések rendszerint keverednek egymással, tiszta formájukban csak egyes mestereknél találhatók meg. Az ábrázolásmódok, festői törekvések keveredése általában jellemzi a modern művészet egészét. Mivel az alkotók jó részét elsősorban a formai kérdések érdeklik, az ábrázolás tárgya másodrangúvá vált. A szerkezetiség, dekorativitás rögzítésére legalkalmasabb képtárgy a csendélet, szobabelső, táj vagy állapotszerű — cselekvéstelen — figura, akt. Ezért jutottak ezek a témák uralkodó szerephez a „nem beszélő” modern festészetben. A századelő művészeti forradalma nemcsak esztétikai lázadás volt, hanem a hanyatló kapitalista társadalom szellemiségének a kritikája is. Az izmusok meghirdetői és hívei között ezért találunk olyan sok forradalmár egyéniséget. Az októberi szocialista forradalmat előkészítő mozgalmak része volt az orosz modern festők — Tatlin, Malevics, a költő és festő Majakovszkij — konstruktivizmusa. Részben az ő példájuk inspirálta Kassák Lajos eredeti konstruktivista kép- architektura stílusát. Artner Tivadar HENRI MATISSE: AKT. FILMJEGYZET Mérleg 1977 magyar filmjeiről NEM KÖNNYŰ FELADAT tárgyilagos mérleget készíteni egy esztendő filmalkotásairól. Több okból is fogós a lecke. Egyrészt: a fejlődés nehezen mérhető esztendőkben, a művészeti tendenciák bizonyos folyamatokban mutatkoznak még, a januártól decemberig terjedő időszak sok esetben lezáratlan, kezdődő, alakuló, változó törekvéseket foglal magába. Másrészt: a filmévad voltaképpen ősztől nyárig tart s nem az év első hónapjától az utolsóig. Továbbá: az évi termés alakulása bizonyos tényezők függvénye, az összetevők egy része azonban előre megter- vezhetetlen. Ilyenformán a „bizonyítványosztást” szubjektív körülmények is befolyásolják. Az első — örvendetes — eredmény, melyről mindenképpen illik szót ejteni: nemzetközi tekintélyünk megint erősödött, a legkülönbözőbb fesztiválokon és filmversenyeken szerepeltünk sikeresen. Igaz, nem elsősorban 1977-es alkotásokkal, de ez is a krónikához tartozik. Az ÖTÖDIK PECSÉT moszkvai nagydíja, Mészáros Márta külföldi sikerei és a több országban is megrendezett magyar filmnapok bizonyítják, hogy változatlanul előkelő helyen „jegyeznek” bennünket a hetedik művészet világában. MAS KÉRDÉS, hogy itthon néha dohogunk és kifogásainkat is jócskán elősoroljuk, mikor egy-egy időszak termését igényesen értékeljük. Most például azt kell szóvá tenni, hogy 1977-ben elég kevés a máról szóló, az „itt és most” példázatát megfogalmazó mű. Régi közhely, ám ugyanakkor vitathatatlan tény: egy-egy nemzeti filmiskola rangját és tekintélyét az adott társadalom jelenségeire való reagálás képessége biztosítja. Meg az elemzés mélysége. A neorealisták közvetlen környezetükről beszéltek. A honvédő háború eseményeit új tükörben láttató szovjet sorozat a közösség és az egyén közérzetét ábrázolta. A mai amerikai film legjobb darabjai jellegzetesen új élethelyzeteket, mással föl- cserélhetetlen szituációkat jelenítenek meg. De nem kell példákért a szomszédba menni: a HÚSZ ÓRA, a TÍZEZER NAP, a SODRÁSBAN rólunk szólt, személyes ügyeinket avatta közüggyé (illetve közügyeinket személyes üggyé). Az ÉKEZET, A KARD, a PÓKFOCI derűje — noha mindhárom filmben vannak jó részletek — kevés ahhoz, hogy a „kiválasztódás” egy- egy mozzanatának lényegiét érzékeltesse. A VERI AZ ÖRDÖG A FELESÉGÉT viszont hiteles lenyomat, pompás szatirikus tabló. És ami a „komoly” filmeket illeti: itt is szóródik a mezőny. A RIASZTÖLÖVÉS konfliktusai valóságosak (a vezető és a vezetettek, a fiatalok és az idősebbek, a szülők és a gyerekek, a férfi és a nő közötti kapcsolatok stb.), a válaszok azonban kissé, tételszerűek. A TEKETÓRIA mintha valami idegen bolygón játszódna, annyira hidegen hagyja a szemlélőt. Ezzel szemben lehetetlen közömbösen nézni Kosa Ferenc KÜLDETÉS-ét Bizonyos társadalmi-politikai összefüggések exponálásában ez a film jutott legmesszebbre (bár következtetéseinek, hangsúlyainak egy része megosztotta a közvéleményt). A mű iránt megmutatkozó érdeklődés bizonyítja, hogy az igazán érdekfeszítő emberi sorsok akkor is vonzzák a mozilátogatókat, ha nincs cselekmény és a játékfilm műfaji sajátosságai még sejtjeikben sincsenek jelen. Amikor a mát „körbejáró” filmek számát keveseljük és minőségüket bíráljuk, az igazság kedvéért hozzá kell tennünk: a közelmúltban játszódó műveknek is lehet aktuális „olvasata”, friss üzenete. Ez elmondható a BUDAPESTI MESÉK-ről (kár, hogy a „tolni a villamost” ötlete kevés volt másfélórányi filmhez), kevésbé érvényes A KIRÁLYLÁNY ZSÁ- MOLYÁ-ra (művészi kiérle- letlensége miatt). A magyar film és a magyar irodalom „békés egymás mellett élésének” mór nagyon sok, útjelző korszerű alkotást köszönhettünk. Ez a skála is erősen kileng mostanában. Az EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA alapjában véve sikerült film, de lehetne valamivel szikárabb. A KÍSÉRTÉS — melyet először televíziójáték formájában tekinthettek meg a nézők — még illusztrációnak is gyenge. A KI LÁTOTT ENGEM? című Ady-filmet hasonlóképpen egyöntetű elmarasztalással fogadta a kritika. A rajzfilm is egyre jobban kötődik a literaturához: a LÚD AS MATYI az Ígéretes, egész estét betöltő művek számát szaporította. Bemutató előtt áll A CSILLAGSZEMO, melyre — ha előzetesen akarnók jellemezni — a „korrekt” jelző pecsétjét ütnénk. A MAGYAR FILM ANYAGI BÁZISA nem a legkedvezőbb (a FEKETE GYÉMÁNTOK viszonylag látványos kiállítását más művek költségvetésén kellett megtakarítani). Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az írók és rendezők rajta tartsák kezüket az élet ütőerén. Hogy ne a csip-csup igazzal törődjenek, hanem a valódi világgal. Hogy bátran kísérletezzenek és ne kiszolgálják, hanem szolgálják a közönséget Évente mindig akad nálunk három-négy időtálló film. Ez nem is olyan csapnivaló arány. 1977-ben, egy eléggé közepes esztendőben sem rosszabb a helyzet. A KÜLDETÉS-t, a VERI AZ ÖRDÖG A FELESÉGÉT című filmet, a BUDAPESTI MESÉK-et, az EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKÁT — gondolom évtizedek múlva is lehet vetíteni. A SÁMÁN-t és a KISÉRTÉS-t viszont aligha. Bizakodjunk. A magyar filmnek jelentősek a tartalékai. Veress József Aki a zöldernyős levélmintázatú kötetfedél láttán nyugalmas szobabelsőkre, békés idilli hangulatokra következtet — csalódnia kell. A kötet ugyan nincs híján a tartalmas emberi kapcsolatok bemutatásának, a bensőséges pillanatok megörökítésének, leírásainak tárgya azonban többnyire a harmónia kiküzdése illetve elvesztése marad. Kezdjük a felsorolást a legvégén, a kötet záró elbeszélésével. Egy házasság lassú válságát, az érzelmek csendes csődjét szemlélhetjük, s mindezt polgári környezetben, polgári módon, sok-sok belső vívódással. Az asszony és a férfi másfél évtized múltán rádöbben arra, hogy ami kettőjük viszonyában valamikor igaz volt, ma már nem igaz, ami közös hit volt, nem hit többé, szép érzéseik helyét fortyogó indulatok foglalták el, egyáltalán: sorsuk zsákutcába tart. Eddig a pontig szokványos történet is lehetne, bizonyos előre megfogalmazható és Fábián Zoltán: A VÍZipállIlcl helytálló tanulsággal, miszerint: ahogy a szobanövénynek éltető eleme a friss víz, a folyamatos vízcsere, úgy egy házasságban nélkülözhetetlen az őszinte szó, a feltétel nélküli bizalom. A mondanivaló azonban attól lesz a receptnél több és jelentésében is más, hogy az író felfejtve az ellentétek szövevényét, eljut a tágabb kapcsolatrendszer, a társadalom közlekedőedényeinek, vízmintáinak vizsgálatáig. Történelmünk egy ma már minden szempontból lezárt rövid fejezetéről, a személyi kultusz éveiről tudósít a Faggatás nélkül c. kisregény, mely a kötet élén Fábián Zoltán egyik leghangsúlyosabb írásának számít. Az időben és térben pontosan körülhatárolható cselekmény központi alakja Varjú Elek újságíró, akinek életvitele, sorsának alakulása ugyanakkor jó alkalmat ad a színtér jellegzetes típusainak, rekvizitumainak felvonultatására is. Az akkori légkör, a napi politika kétes értékű igazságai, az ennek jegyében foganatosított intézkedések stb. kényszerpályákon mozgatják a történet szereplőit. Varjú személyiségének paradox ellentmondásossága, életrajzának minden jellemző jegye az időszak sajátosságaihoz köthető. A fenti két írás közé sorolt elbeszéléseinek jó felében háborús témákat elevenít fel, s az „ ... egyszerre pusztulás — pusztítás lesz a törvény...” láttán az íróval együtt mi magunk is megdöbbenünk (Csendes búcsú, Kopár tarlón — pipacsok közt), újra ismételjük megnevezéseit az utolsó halálnak (A százados, odafent a hegyen), vagy elmélkedhetünk történelmünk európai beágyazottságán, kortörténeti érdekességeken (A Pilisben). És hogy ismertetésünk teljes legyen, a zord hangok után, a kötet hangulati ívének megfelelően hadd említsük a jó közérzettel kimondott szót és a vidámat is. A mában játszódó történetek szereplői fiatalok. Közülük elsősorban azokról hallunk, akik törekvésükkel, magatartásukkal példázzák: közösségi ember módján tartalmasabb életet élni nem mindig könnyű, de megvalósítható életprogram (Emiberi szükséglet, Azon. a hajnalon), ismét mások a tisztán átélt szerelmi kapcsolatukban szépülnek meg, s maradnak számunkra emlékezetesek (Utazás Párizsba stb.). (Kozmoszkönyvek, 1977.) Futaky László KM VASÁRNAPI MELLÉKLET mm
