Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1. o Csatárlánc a havon Munkás, tanár, orvos — egy körben Repülőgép születik Egy nyíregyházi mérnök külföldi és hazai sikerei Vasárnap reggel. A napot felhőtakaró borítja, a föld felszínén ritka köd. A levegő mozdulatlan. A mínusz nyolc fokos hideg a piros aiinden árnyalatára színezi az arcokat. Jól jön ilyenkor a vastag pufaj- ka, a szőrmegallér és a nagy sapka. A Nyíregyházi Munkás vadásztársaság tagjai jókedvűen készülődnek a csikósla- posi vadászatra. — Akkor induljunk! — hangzik eligazítás után a vadászmester, Peti János rövid, határozott parancsa, aki „civilben” az élelmiszer KISKER hűtőgépszerelője. Mindenki tudja a dolgát, nincs szükség magyarázkodásra, felesleges minden szó. Már korábban, a megszokottak szerint rendezték a sorokat. Jobbra is, balra is elindulnak az elsők, majd őket harminc-negyven lépésnyi távolságban követik a többiek. Megkezdődik a vadászat A tizenhét puskás laza csatárláncban elindul és a hajtók- kal együtt maguk előtt terelik a vadakat. A szélen lévők mindig előbbre járnak, mintegy félkörívben mennek. A felröppenő és kitörni akaró fácánok élete már csak a vadászok ügyességén múlik. Egy szuszra négy-öt kilométert gyalogolnak. Ez amolyan bemelegítésféle. Még fürge a láb, így hol a jobb-, hol pedig a balszárny húz túlságosan előre, csitíta- ni kell a tempót. A kukoricaföldet takaró vastag havon csak az ember friss lábnyoma látszik. Vad éjszaka járhatott erre. Jól kivehető az őzek finom patája, a nyulak „papucsai” és a fácánok jellegzetes futásának nyomai. Aztán néhány lépés után kiderül, hogy az a távoli kupac, amit az ember legjobb esetben is a táblán hagyott kukoricacsöveknek néz, megmozdul, négy láha van és úgy szalad, mint a nyúl. Azonban most nem emelkednek a puskák, nyugodtan rejtekhelyükre futhatnak a tapsifülesek. Ezen a vasárnap csak fácánra vadásznak a társaság tagjai. De ugyanígy nehéz felismerni a mesz- szi fákon fészeknek gyanított sötét foltokat is. A közeledésre a fészek meglódul, szárnya nő és fácánként repül tovább. Azért nem minden vadnak van ilyen szerencséje. Ahogy szűkül a kör, egyre gyakrabban szólalnak meg a puskák, s a csövek apró sörétet permeteznek a repülő madarak felé. Azok zuhanva élettelenül buknak alá. Az első kör után rövid megbeszélés következik, és számba veszik az elejtett vadakat. Peti János a vadásztársakat kérdezi, ki mennyit lőtt; tizenhat fácán került puskavégre. — Régi puskások vagyunk — mondja Márkus András, a vadásztársaság titkára, aki szintén az ÉKV-nál dolgozik, s a karbantartó részleg művezetője. — Én már közel negyedszázada vadászom. A teljes létszámunk harmincnégy, ennek a háromnegyede fizikai dolgozó, de van közöttünk főiskolai tanár, orvos, meg nyugdíjas is. Most egy vendégvadászunk van a tisaavasvári vadásztársaságból, Ács Lajos. Nekem a fiam is itt van, szintén vadászik már hat éve. Azelőtt sokáig hajtó volt A kis pihenő után ismét rendeződnek a sorok, elindulnak a vadászok újabb zsákmányszerzés reményében. A Nagykálló és Napkor között elterülő Csikóslapos enyhén dombos, erdős terület. Ennek ellenére a „meredekebbje” megdolgoztatja a lábat és a tüdőt. Egyre szaporább a levegővétel, még az a szerencse, hogy az emelkedőt lejtő követi. Nyulak rohannak el a vadászok mellett, pedig ha tudnák, hogy a mai nap megkegyelmeznek életüknek, akár sétálhatnának is. Özek is gyakran bukkannak fel, néhol csapatostul. A vadász- társaság tizenkétezer hektáros területén mintegy négyszáz őzet tartanak nyilván. Talán ők érzik, hogy most nem fenyegeti veszély a létüket, nyugodtan, kényelmesen baktatnak el a puskások mellett — A vadászat nemcsak szórakozás, egyéni passzió — mondja Peti János, a vadász- mester, — hasznot is hajtunk vele. Ebben az idényben nyolcszáz fácánt szerződtünk, s ezt teljesítjük is. A vadszámyast hazai és külföldi piacra viszik. November végén hálós nyúlbefogást végeztünk. Több, mint százötven akadt a hálóba. A vadászás a vadgazdálkodás legközvetlenebb, leglátványosabb része. De a Munkás vadásztársaság komolyan veszi a vadgazdálkodás előírásait. Erre a legjobb példa, hogy ebben az évben 1920 fácáncsibét vásároltak és neveltek fel, majd elengedték a területükön. — Sárospatak mellett — emlékezik vissza az öt évvel ezelőtt történtekre Vincze József, a vadásztársaság elnöke, aki már nyugdíjas, — vaddisznóra vadásztunk és egy egész csorda jött felénk. Céloztam, s lőttem a kétcsövűmmel. A három másodperc alatt kirepülő két lövedék két disznót talált el. Egy másik alkalommal pedig a Hortobágyon három óra alatt huszonnégy vadkacsát sikerült lőnöm. Ezután se szeri, se száma az elmesélt, de inkább anekdotaízű eseményeknek. Erre a mostani vadászaton is akadt példa. Valahol, az egyik bokorból felröppent egy fácánkakas. Hosszú farktollát már messziről észre lehetett venni. Mintha csak incselkedett volna a vadászokkal, végig repült a fejük felett. Fél kilenctől délután kettőig öt hajtást csináltak a vadászok. Óvatos becslés szerint tizenöt, de inkább húsz kilométert gyalogoltak. Persze senki sem fáradt el, a végén mindenki jókedvűen vette számba az elejtett fácánkakasokat A tizenhét puskás összesen nyolcvannyolc madarat lőtt. Ebből a huszonhét éve vadászó Bogár József egymaga tizenhetet. Volt már olyan napja is, amikor harminchat kakas került puskájának csöve elé. Csak azt sajnálja, hogy vaddisznóból eddig még egyet sikerült lőnie. Fácánokon kívül egy róka is terítékre került, és Orosz Jánosnak, a napkori Kossuth Téesz fpker- tészének életében ez az első dúvadja. Nagy volt az öröm, és a szokásos avatás — minden elejtett első vad után — csak időhiány miatt maradt el, de a legközelebbi vadászaton bepótolják. Négy éve tagja a vadász- társaságnak Kurucz Dezső, aki másodéves a mezőgazda- sági főiskolán. — Nagyapám ismertette és szerettette meg velem a vadászatot. A puska is az övé volt — mutatja a már régi, de még mindig kitűnő fegyvert. — Kellemes, hasznos időtöltés. Tanulás után jó kikapcsolódás az erdőn, mezőn való mászkalás. Most nyolcat lőttem. Ha majd másnap megkérdezik az évfolyamtársaim, hogy alacsonyan repültek-e a fácánok?, nyugodtan válaszolhatom ne- kek, nem sokáig. Sipos Béla vadászat előtti eligazítás. (Mikita Viktor felvételei) Ki hallott ilyet, modern korunkban egy bátor, vállalkozó szellemű fiatal mérnök saját tervezésű repülőgép építésén dolgozik, amelyen repülni is akar. Természetesen nem utasszállító, nem motoros, hanem Vitorlázó- gépről van szó. A vállalkozás így is szinte egyedülálló, hisz sokak által ismert, hogy hazánkban nincs repülőgép- gyártás. Hogyan született az ötlet? Mi adta a bátorságot? Ki adta a szükséges pénzt? Mikor szállhat majd a magasba a kísérleti repülőgép? Az új rendszerű kormányzással és szárnyillesztéssel tervezett gépet dr. Keselyák Mihály, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa, repülőmérnök „álmodta meg” és lassan egy éve dolgozik a megépítésén. Játékból valóság A 37 éves repülőmérnök első barátkozása a repülővel — mint a legtöbb gyermeknél — egészen kis korában kezdődött. Amikor egy játékrepülőt kapott ajándékba a szüleitől. Fantáziáját az átlagosnál jobban megmozgatta a kis modell működése, irányítása. Tízéves korában ott van a legifjabb modellezők között, ismerkedik a repülés titkaival. Saját konstrukciójú modellekkel is próbálkozik, s középiskolás korától módszeresen készül a repülőmérnöki pályára. „Életcélnak tekintettem, hogy repülőmémök legyek, bár jól tudtam, Magyarország nem tartozik a repülő- gépiparral rendelkező országok közé.” A műegyetemen az ötödik félév után dőlt el, hogy az általános gépész- mérnöki alapozás után — egy szerencsés évfolyam indítása folytán — besorolha 4 a szakosodók közé. Hatvannégyben diplomázott, jelesen. A most épülő gép csíráját a diplomamunkában „ültette” el. Azóta foglalkoztatja közelebbről a vitorlázógépek újszerű kormányrendszerének megoldása és egy ugyancsak újszerű szárnyillesztési modell. Korábbi munkahelyén, az esztergomi gyárban egy kollektív és egy egyéni pályázaton szép sikereket ért el Keselyák Mihály, több ötlete valósult meg, az 1969- ben készült E—V 1—K Fecske szárnyára bocsátásakor. Meghívás az USA-bál „Esztergomból január 16- án lesz nyolc éve, hogy a nyíregyházi főiskolára jöttem. Itt a fő dolgom a repülési ágazat hallgatóinak oktatása, heti 16 órában jelenleg négy tantárgyat tanítok, aerodinamikát, repülésmechanikát, repülőgép szerkezettant és szilárdságtant. De volt idő, amikor igen kevesen voltunk, még navigációt is oktattam...” A főiskolai oktatói hivatás mellett nem mondott le a közben találmánnyá „érett” ötletek megvalósításáról sem. Doktori disszertációját is ebből a témából készítette, pályázatokon vett részt. Egy ausztráliai pályázatát említi, amely különösen sok energiát és „zsebpénzt” kívánt, mert angolra kellett fordít- tatni a tanulmányt. Egy fél évig minden szabad idejét, éjszakáit rááldozta. Kiderült, a pályázat meghirdetői nem gondolják komolyan a pályamunkák hasznosítását, túl komplikáltnak „ítélték” Keselyák Mihály konstrukcióját. Nem így az AIAA, az amerikai repülési és űrhajózási társaság, amelynek tudományos ülésén ismertették a nyíregyházi repülőtervező- mémök előadását. Meg is hívták a szimpozionra... „Sajnos nem tudok angolul, ez volt az egyetlen aka-‘ dály, hogy kijussak Bostonba. De úgy érzem sikerült felkelteni az érdeklődést az új rendszerű kormányzási megoldással, mert meglepetésemre levelet kaptam, amelyben közlik, hogy legyek az amerikai repülési és űrhajózási társaság tagja...” Keselyák Mihály IKARUSZ RÖPIRATAIBÓL Csak építem a repülést toliból viaszból fémből elektronjaimból az ég tüzéből és dühéből (Részlet Simái Mihály verséből) Hazai mecénások Egy kicsit az valósult meg, amire már voltak példák; külföldön előbb felfigyeltek a találmányra, mint itthon. (Igaz, nálunk nincs repülőgépipari háttér.) Két évvel ezelőtt azonban a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Növényvédő RepülőA gabcikovo—nagymarosi erőmű és vízlépcsőrendszer kiépítése hazánkban is és Csehszlovákiában is a következő 15 év legnagyobb beruházása lesz. Magyar részről az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság lesz a munkák egyik legfőbb gazdája. Az előkészületekről és az építési munkák megkezdéséről nyilatkozott az MTI munkatársának Markó László igazgatóhelyettes főmérnök. — A kivitelezési munkák megkezdését fontos hatósági intézkedéseknek kell meg- előzniök. Rendkívül fontos például, hogy a vízjogi engedélyek kiadása gyorsan és rugalmasan történjék. Ezek nélkül ugyanis nem lehet építkezéseket kezdeni. A pozsonyi társ vízügyi hatósággal már egyeztettük ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, amelynek lényege, hogy egymás megkérdezése nélkül egyik ország területén sem adunk ki vízjogi engedélyeket. — Igazgatóságunkra ezenkívül még sok feladat hárul. Egyebek között a következő 15 évben milliárdos nagyság- rendű kivitelezési munkákat gépes Szolgálatának vezetői egy főiskolai tudományos tanácskozáson közelebbről is megismerkedtek Keselyák Mihály találmányával. Az érdeklődésből anyagi és erkölcsi mecénási szerep lett, s a nyíregyházi repülőmémök — egy volt esztergomi munkatársával közösen — hozzáláthatott a kísérleti gép bölcsőjének elkészítéséhez. „Rengeteg utánajárással megy ez, a légügyi hatóságoktól építési engedélyt kellett kérni, tudományos intézetekkel, gépészeti technológiai intézettel, a műanyag- ipari kutatóintézettel tudományos vizsgálatokat végeztetünk, ugyanis a gép műanyagépítésű és fémragasz- tású lesz. Miután minden elrendeződött, a pénzt is megkaptuk, 76 nyarán elkezdtük a munkát a szerelőcsarnokban. De 77 októberétől indulhatott a munka ütemesebben, ekkor kaptam négy állandó embert, akik most már az új gép építésén dolgoznak, nemrég csoportvezetőt is, egy régi nyíregyházi modellező, Hársfalvi Sándor személyében...” A szárnyhéjak bölcsője A szerelőcsarnokban egyelőre hatalmas formaelemeket lát az idegen, ezekbe ön- tik majd a műanyag szárny- héjakat. A szárnysablonok készen állnak, a műszaki leírások, tervek most már gyorsabb ütemben öltenek testet, Keselyák Mihály szerint két év múlva készülhet el a kísérleti gép, ekkor adják majd át próba berepülésre. Hogy születnek majd újabb testvérei, még korai róla beszélni. Repülős körökben mindenesetre érdeklődéssel kísérik a nyíregyházi vállalkozást. S mit csinál a repülőmérnök, amikor nem oktat, nem dolgozik a „saját” gép építésén? Repül, a magyar vitorlázórepülő válogatott keret tagja. Van egy titkos reménye, hogy utánpótlásként kijusson a franciaországi világbajnokságra. S „titokban” egy szerelőcsarnokban — a repülőtér egyik épületében — születőben a kísérleti repülőgép. Szárnyai már bontakoznak. kell elvégeznünk. Ennek érdekében építési és szállítási kapacitásunkat is jelentősen növelnünk kell. Egyebek között 17 millió köbméter földet és másfél millió köbméter követ .kell megmozgatnunk. A munkába be kívánjuk vonni a szombathelyi, székesfehérvári, a budapesti és a bajai vízügyi igazgatóságokat is. A társigazgatóságok hajó- és gépparkjának a miénkkel való összevonása látszik a legcélszerűbbnek. — A magyar oldalon Szigetköznél kezdjük a munkát, mégpedig a jövő év tavaszán. Utat építünk az ártéri erdőrengetegbe, és megkezdjük a tározó tó zsilipjének földmunkáit. Előzőleg kerül sor ezen a területen az erdőirtásra. A továbbiakban fokozzuk a tempót és újabb vállalatok kapcsolódnak be a gigantikus méretű munkába. A tervidőszak végén, 1980- ban már jelentős gépi erő és nagyszámú munkás is dolgozik a dunai erőmű és vízlépcsőrendszer építésén, A csehszlovák oldalon hasonló módon és ütemben dolgoznak a vízügyi szervek, az építő vállalatok. Páll Géza Tizenöt év legnagyobb beruházásaj Kezdődik a dunai erőmű építése KM VASÁRNAPI MELLÉKLET TALÁLAT L..
