Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-05 / 4. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 5. Napi külpolitikai kommentár Pártalapítás Indiában ALIGHA KELTETT MEGLEPETÉST A HÍR: Indira Gandhi vezetésével új párt bontott zászlót Indiában, s az ellenzékbe szorult nemzeti kongresszus pártban súlyos szakadás történt. A legutóbbi választásokon elszenvedett kudarc után Gandhi asszony távozott a párt éléről de utódját még ő segítette az elnöki tisztségbe. Brahmananda Redbi és a korábbi elnök—miniszter- elnök asszony között — akárcsak a párt bal- és jobbszárnya között — az ellentétek mindinkább mélyültek. Sokan Indira Gandhit és fiát okolták a választási vereségért, mások abban vélték a kongresszus párt iránti bizalom helyreállításának egyetlen lehetőségét, ha a korábbi élnök távoltartja magát a párt irányításától. Indira Gandhi a múlt év végén — hét másik vezető politikussal együtt — leköszönt a kongresszus vezetésében betöltött tisztségéről. Szükségszerű lépés volt ez, miután Redbi, az új elnök elődjével szemben bizalmatlanságról tett tanúbizonyságot, s egyetlen fontosabb kérdésben sem kérte ki a véleményét. Ilyen előzmények után ült össze vasárnap Gandhi asszony híveinek országos konferenciája. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt vezetősége a tanácskozás összehívását ellenezte. Ennek ellenére majdnem kétezer párttag gyűlt össze, s egyhangúlag Indira Gandhit választották meg a párt elnökévé, hangsúlyozva, hogy pártjuk „az igazi kongresszus”. Felhatalmazták egyben a volt miniszterelnök asszonyt, hogy az országban minden szinten szervezze meg a „régi—új” pártot. Egyelőre nincs pontos kép arról, milyen erők váltak ki a nagymúltú, 1885- ben alapított nemzeti kongresszus pártból, csatlakozva az előző elnök híveihez. Mindenesetre, nem ez az első szakadás a pártban. 1947- ben az Indiai Kommunista Párt, 1948-ban a Paraszt- és Munkáspárti valamint a Szocialista Párt, 1951-ben a Paraszt-, Bérlő és Munkáspárt hasadt ki soraiból. A hatvanas években a jelenlegi kormányzópárt magva vált ki belőle, s a legutóbbi választások előtt is elhagyta a kongresszust a politikusok egy nagyobb csoportja, Dzsagdzsivan Ram, jelenlegi hadügyminiszter vezetésével. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a 21 tagú legfelső vezetés hét tagja Indira Gandhival együtt az új párt híve. A SZUBKONTINENS HATALMAS, 3 millió 138 ezer 944 négyzetkilométeres területén, ahol annyi sok politikai áramlat van. Indira Gandhi irányításával „az igazi kongresszus pártnak” bizonyára alkalma lesz bebizonyítani, hogy a legutóbbi választások kudarca csupán rövid időre bénította meg a kongresszus pártot, amely a nép felemelkedését, az ország el nem kötelezettségét és a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval fenntartott baráti kapcsolatokat írta zászlajára. Gyapay Dénes Carter Asszuánban i JljJ'.ani ">‘p,'|i‘w>j . , Egy órát sem tartott a délegyiptomi Asszuánban Carter amerikai és Szadat egyiptomi államfő találkozója. Az idő rövidsége érdemi tárgyalásokra nem nyújtott lehetőséget. Bebizonyosodott, hogy Carter az útiprogramjába utólag beiktatott egyiptomi megállót csak amolyan „megnyugtató vizitnek” tekintette. A két államfő megbeszélésének végén rövid közleményben tájékoztatták a sajtót. • Szadat elnök „intenzívnek és gyümölcsözőnek nevezte a dialógust” és közölte, hogy Egyiptom és az Egyesült Államok „a békefolyamat fenntartását akarja”. Az amerikai fél nyilatkozatából kiderült, hogy a vitás kérdésekben nem történt előrelépés. Az amerikai elnök azt hangsúlyozta, hogy a rendezéshez az „alapvető kérdéseket kell megoldani” és ezek közül első helyen említette — az izraeli álláspontnak megfelelően — a „normális kapcsolatok kialakítását” a térség államai között. Az amerikai nézet szerint Izraelnek vissza kell vonulnia az 1967-ben megszállt területekről, de Carter ismételten közölte, hogy az Egyesült Államok a Jordán folyó nyugati partjának Izraelhez vagy Jordániához való „szerves kapcsolódását” kívánja és nem palesztin államot. Arról az egyiptomi követelésről, hogy az Egyesült Államok „gyakoroljon nagyobb nyomást Izraelre”, hogy az elfogadja a békerendezés alapelveként a megszállt területekről való kivonulást és a palesztin jogok helyreállítását, Carter nem ejtett szót. Csupán demonstrálni kívánta, hogy az amerikai kormányzat helyesli az egyiptomi—izraeli dialógust, az Egyesült Államok — megállapítható — nem mozdul ki „korábbi szerepéből”, ahogyan azt az egyiptomi sajtó követelte szerdán. Berlini intézkedés a Spiegel-ügyben A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma közölte a Der Spiegel című nyugatnémet hírmagazin szerkesztőségével: mindaddig, amíg a lap szerkesztősége nem mutat készséget arra, hogy felhagyjon az NDK és az NSZK — két egymástól független, szuverén állam — viszonyát mérgező tevékenységével, az NDK megfelelő törvényes rendelkezéseivel összhangban nem járul hozzá ahhoz, hogy a lap új tudósítót küldjön a Német Demokratikus Köztársaságba. Wolgang Meyer, a külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője tájékoztatta a hamburgi lap szerkesztőségét: „A Der Spiegel tartalmának elernzése megmutatta, hogy az újság az elmúlt hónapokban növekvő mértékben arra a feladatra vállalkozott, hogy kitalált hírek terjesztésével rosszindulatúan rágalmazza a Német Demokratikus Köztársaságot és szövetségeseit.” E vonatkozásban különösen kirívó volt a lap legutóbbi számában közzétett anyag, „amely állítólag az NSZEP közepes és magasabb beosztású tisztségviselőitől származott volna”. Az NDK külügyminisztériuma hangsúlyozza, hogy a Der Spiegel anyaga „siralmas kontármunka, amit a valóságban a szövetségi hírszerző szolgálat (BND) székhelyén, a München melletti Pullachban, az NSZK egyik kémszervezetében találtak ki. Az ilyenfajta publikációkkal nyilvánvalóan a régi ellenséges képet kívánják feléleszteni az NSZK- ban, akadályozni akarják az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok további normalizálását, s zavarni kívánják az enyhülési folyamatot”. Wojtaszek Leningrádban Szerdán befejeződtek a szovjet—lengyel külügyminiszteri tárgyalások. Emil Wojtaszek, a lengyel diplomácia vezetője — mint ismeretes — kedden érkezett kétnapos látogatásra Moszkvába. A lengyel külügyminiszter szerdán, a tárgyalások befejeztével ebédet adott szovjet kollégája, Andrej Gromiko tiszteletére. A meleg, elvtársi légkörű ebéden Emil Wojtaszek és Andrej Gromiko pohárköszöntőt mondott. Emil Wojtaszek az esti órákban Leningrádba utazott. A lengyel külügyminisztert a repülőtéren Andrej Gromiko és más szovjet vezetők búcsúztatták. NDK—NSZK párbeszéd Dr. Michael Kohl nagykövet, az NDK állandó bonni képviseletének vezetője szerdán Bonnban találkozott Hans-Jürgen Wischnewski államminiszterrel, a nyugatnémet kancellári hivatal parlamenti államtitkárával. A találkozón, amely az NDK képviselőjének kérésére jött létre, a kiadott közlemény szerint az NDK és az NSZK közti enyhülési folyamat töretlen folytatásával összefüggő kérdéseket vitatták meg. Iraki— algériai tárgyalások Bumedien algériai elnök, aki kedden este érkezett Bagdadba, szerdán ismét találkozott El Bakr iraki elnökkel. Mint az INA iraki hírügynökség jelenti, a megbeszélés fő témája a jelenlegi egyiptomi akciókkal szembeni arab ellenállás összehangolása volt. Részt vett a tanácskozáson Szad- dam Husszein, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának alelnöke és Buteflika algériai külügyminiszter is. Az iraki fővárosban tartózkodik egyébként Ali Abdes- szalam Triki líbiai külügyi titkár (külügyminiszter) és két radikális palesztin vezető, George Habbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért és Amin Gosah, a Népi Harci Front elnevezésű Szervezet vezetője is. A diplomáciai erőfeszítések középpontjában a Szadat politikáját ellenző arab országok újabb csúcskonferenciájának összehívása áll. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy e csúcsértekezlet útjában a legfőbb akadály a szíriai—iraki ellentét. Mi. után Bumedien algériai elnök Bagdadból egyenesen Damaszkuszba utazik, aligha kétséges, hogy közvetíteni próbál a két ország között. ENSZ Napirenden Namíbia Kedden New Yorkban ülést tartott az ENSZ Namí- bia-tanácsa. Az ülésen felszólalók hangsúlyozták, a nemzetközi közvélemény, az afrikai kontinens valamennyi népe erélyesen követeli Namíbia törvénytelen megszállásának beszüntetését. Felszólították a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy haladéktalanul teljesítse az ENSZ Namíbiával kapcsolatos határozatainak alapvető rendelkezéseit, nevezetesen: haladéktalanul vonja ki a térségből az 50 000 fős dél-afrikai megszálló hadsereget, számolja fel az ott létrehozott fejüldöző-gyarma- tosító rendszert, és az ENSZ közvetítésével adja át Namíbia irányítását az ország népének. Terrorizmus — eszme és gyakorlat (2.) Össztűz az államra K arácsony előtt néhány nappal röpítették világgá a hírügynökségek, hogy a svájci határon tűzharc után sikerült elfogni a RAF, az év legnagyobb terrorakcióit végrehajtó nyugatnémet „Vörös Hadsereg Frakció” két tagját. Jó két hónappal azután történt ez, hogy a Szomáliái főváros repülőterén a nyugatnémet határőrség különleges osztaga három terroristát lelőve kiszabadította az elrabolt Lufthansa-gép utasait és személyzetét, mire a RAF meggyilkolta a negyvenhárom napig ismeretlen helyen fogva tartott Hanns-Martin Schleyert, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét. Ezután indított az NSZK és szifite valameny- nyi nyugat-európai állam rendőrsége olyan példátlan széles körű hajszát, amelyet eddig a túszok érdekében nem tehetett. A nyomozás totális, a módén technika valamennyi eszközével és főként a közvélemény teljes bevonásával. Százezrével ragasztották ki a Schleyer-ügyben való részvétellel gyanúsított fiatal terroristák arcképtablóját szerte Nyugat-Európában a házak falára, repülőterek, pályaudvarok hirdetőtábláira. A lakosságot újra és újra felszólították, hogy segítsen a nyomozásban, a leglényegtelenebbnek látszó adatot is azonnal közöljék a hatóságokkal. Példátlan arányú és szigorú volt az ellenőrzés az országutakon, a közlekedési eszközökön, a szórakozóhelyeken. S mégis csaknem tíz hétnek kellett eltelnie, míg az első konkrét — s ki tudja nem a véletlen hozta — eredmény megszületett. Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy a mai terrorszervezetek kivételesen jól konspirálnak, aminek alapja nyilván az. hogy rendkívül jól szervezettek, kitűnő eszközeik, s alighanem komoly „nemzetközi kapcsolataik” vannak. Ezt bizonyítja sok figyelemre méltó körülmény. Az őszi hathetes túszdráma során az ugyancsak nagyarányú, bár persze nem ilyen nyílt nyomozás szálai ismételten túlvezettek az NSZK határain. Schleyert állítólag Hollandiában tartották fogva, s holttestét Franciaországban találták meg. A terroristák üzenetei hol az NSZK-ból, hol Franciaországból, hol Svájcból származtak. Nyilvánvaló, hogy a RAF tagjai otthonosan mozognak több országban, ahol szükségképpen rejtekhelyeik, támogatóik vannak. A határokon is — a fokozott ellenőrzés ellenére — szinte gond nélkül mentek át. Tehát jó útleveleik vannak. Azt már régen tudja a rendőrség, hogy ezek többnyire azonos hamisító műhelyből kerülnek ki, — akár a Baader—Meinhof csoport tagjai, akár a palesztin szélsőségesek használják őket. Ahogy az eddig elfogott, vagy megölt terroristáknál is csaknem mindig “ugyanolyan — svájci eredetű fegyvereket találtak. S végül mindennél szemléletesebb tény, hogy a palesztin géprabló kommandó — nyilvánvalóan előzetesen összehangolva az időpontot és a követelést — segítségére sietett a RAF-nek. A nyugatnémet és a palesztin terroristák közötti kapcsolatoknak ez az első igazán cáfolhatatlan példája. Eddig csak olyasmiről tudott a világ, hogy a Baader—Meinhof csoport néhány vezetője állítólag pár évvel ezelőtt kiképzést kapott szélsőséges palesztin szervezetek táboraiban. Nos ez a sok jel kétségtelenül érthetővé teszi az aggodalmat: a terrorizmus talán nemcsak nemzetközivé szélesedett, hanem formálódik már nemzetközi hálózata, esetleg központja is. Ahogy a nyugatnémet Die Zeit — nyilván az egykori anarchisták kísérletére is célozva — megjegyezte: „Lehetséges, hogy a világ hamarosan a terrorizmus internacionáléjával kénytelen szembenézni?” A nyugati sajtó mindenesetre latolgatja ezt az esélyt, ha józanabb kommentárok túlzottnak is tartják az efféle jóslatokat, rámutatva arra, hogy túl nagyok az ideológiai, politikai nézetkülönbségek az egyes terrorcsoportok között. Az azonos módszer önmagában aligha elegendő alap a tartós együttműködésre. Valószínűbb inkább, hogy a változó, s a terroristák számára egyre nehezebbé váló körülmények hozzák össze időnként a különböző célokért küzdő csoportokat. 1977 azonban mindettől függetlenül sok tanulsággal szolgált a közvéleménynek és a kormányoknak egyaránt. Az emberrablások, a repülőgép-eltérítések, a bomba- merényletek szaporodása az elszántság, a fanatizmus fokozódásáról tanúskodik. Az „össztűz az államra” taktikájának helyességét látják igazolva a terroristák azzal, hogy a hatalom védekezik, fedezékbe vonul, s a közvélemény nyugtalansága növekszik. Ez azonban semmivel sem visz közelebb a földalatti csoportok céljához: az állam lerombolásához. Sőt! Az érintett államok egyre nehezebben engednek a zsarolásnak, s a fokozódó rendőri tevékenység is elsősorban a terroristák helyzetét nehezíti. Emlékezetes, hogy míg két esztendeje a bonni kormány engedett a Peter Lorenzet, a nyugat-berlini CDU vezetőjét elrablók követelésének, s szabadon bocsátotta néhány bebörtönzött társukat, addig Schleyer és az eltérített repülőgép ügyében a kemény álláspontra helyezkedett. Végül pedig talán a legdöntőbb tényező, hogy a világ közvéleménye ma már rendkívüli ellenszenvvel figyeli a terroristák tevékenységét. Olyannyira, hogy már azok az államok is megvonták közvetett támogatásukat, amelyek korábban hajlandók voltak esetenként befogadni a menekülő repülőgéprablókat. E ddig még azonban sehogyan sem sikerült hatékony, nemzetközi méretekben érvényes intézkedéseket hozni a jelenség továbbterjedésének megakadályozására. Pedig abban minden politikus és bűnügyi szakértő egyetért, hogy csak nemzetközi összefogással lehetne igazán eredményesen fellépni a terrorizmus ellen. A közös érdek megvan hát, de addig aligha lehet közös nevezőre jutni, amíg egyes nyugati államok a saját nézeteiknek megfelelően minősítik a terrorcselekményeket. Következik: Mi az ellenszer? Avar Károly Elhagyták Vietnamot a kambodzsai diplomaták Sok Kieng, Kambodzsa vietnami nagykövete és a nagykövetségen dolgozó valamennyi kambodzsai diplomata hétfőn elhagyta Hanoit. A repülőtéren Nguyen Dang Koa, a VSZK külügyminisztériumának osztályvezető-helyettese búcsúztatta őket. Ezt megelőzően, vasárnap Nguyen Xuan vietnami külügyminiszter-helyettes a VSZK külügyminisztériumában fogadta Sok Kienget és baráti megbeszélést folytatott vele. Vietnam kambodzsai nagy- követségének teljes személyzete, élén Vietnam ideiglenes kambodzsai ügyvivőjével kedden elhagyta Phnom Penh-i állomáshelyét, és visz- szatért hazájába. SIKAMLÓS TÁRGYALÁSI TEREP. (A Die Zeit karikatúrája — KS)
