Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-27 / 23. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 27. Magyar parlamenti küldöttség Belorussziában KOMMENTÁR a rhodesiai alku A gyűlöletes fajüldöző rendszerek listáján vitathatatlanul a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia vezet. Közös vonásuk, hogy a fehér telepesek vékony rétege a legembertelenebb módon elnyomja a többségben lévő néger őslakosságot. A különbség annyi, hogy Dél-Afriká- ban egyelőre még szilárdnak tűnik az apartheidrendszer pozíciója, míg Rhodesiában a fajüldöző rezsim lényegében már utóvédharcát vívja. Ez utóbbi szempontból értékelendő az a legfrissebb hír is, miszerint Rhodesiában „megegyezésre jutottak a fehérek és a feketék”. Hírügynökségi beszámolók szerint Ian Smith, a salisburyi rezsim miniszterelnöke elvi megállapodást kötött az úgynevezett mérsékelt fekete politikusokkal, Mu- zorewa püspökkel. Sithole tiszteletessel, valamint Chirauval, a törzsfőnöki tanács elnökével. Ez kiterjed a belső rendezést szabályozó új alkotmányra és az ideiglenes kormányra. Az egyezség kimondja az egy ember — egy szavazat elvet, de szavatolja a fehérek előjogainak alkotmányos védelmét és 10 évre 28 mandátumot biztosít számukra a 100 tagú parlamentben. Nem vitás, hogy ez az egyezség továbbra is biztosíthatja a fehér bőrű kisebbség hatalmi monopóliumát. A 268 ezer fehér lakos mellett az országban 6,5 millió fekete él, vagyis egy fehérre mintegy 24 őslakos jut. A megállapodás azt is jele-*L hogy míg minden 9,5 ezer fehér lakos egy-egy képviselőt küldhet a parlamentbe, a fekete honatyák mindegyike 90 ezer zimbabweit képviselne. Nem mást ígér ez Zimbabwe (Rhodesia afrikai neve) népének, mint a fehértelepesek kiváltságainak a konzerválását. Zsúfolt program várta csütörtökön Minszkben a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában a magyar országgyűlés küldöttségét, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével szerdán érkezett háromnapos látogatásra Belorussziába. Apró Antalt elkísérte útjára Alekszej Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi tanácsának elnöke és Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A magyar parlamenti küldöttség a délelőtti órákban ellátogatott a Belorusz SZSZK Legfélsőbb Talácsának elnökségébe, ott I. Poljakov, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke tájékoztatott a Szamora Machet mozambiki elnök csütörtökön fogadta Púja Frigyes magyar külügyminisztert, aki hivatalos és baráti látogatáson tartózkodik az országban. A meleg és elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen a felek véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, szerdán New Yorkban sajtóértekezleten foglalkozott a világszervezet tevékenységével és a nemzetközi helyzet több időszerű kérdésével. Az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó, küszöbönálló rendkívüli ülésszakáról megállapította, hogy annak nagy jelentősége lesz a világpolitika számára. A Közel-Kelettel foglalkozva, a világszervezet főtitkára hangsúlyozta, hogy a térség helyzetének általános és igazságos rendezésére kell összpontosítani a figyelmet. Waldheim a továbbiakban a ciprusi kérdéssel foglalkozott. A főtitkár, ak> q jcÖZél- mú'tbán látogatást tett a belorusz törvényhozás tevékenységéről. Ezt követően az Apró Antal vezette küldöttség koszorút helyezett el a belorusz főváros győzelmi obeliszkjénél, majd felkereste az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt X. kongresszusának múzeumát A délutáni órákban parlamenti küldöttségünk a Minszki Traktorgyárba látogatott, s ott szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen vett részt. Majd az országgyűlés küldöttsége a nap folyamán a belorusz köztársasági népgazdasági kiállítást, Minszk nevezetességeit tekintette meg. A Belorusz Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöksége fogadást adott parlamenti küldöttségünk tiszteletére. Magyarország és Mozambik együttműködése időszerű kérdéseiről. A íárgyaió felek kijelentették, hogy mélységesen elégedettek a magyar—mozambiki kapcsolatok jelenlegi alakulásával, s aláhúzták, hogy a kapcsolatokat továbbra is fejleszteni és erősíteni kell. szigetországban, Görögországban és Törökországban, elmondta, hogy véleménye szerint a vitás kérdések rendezése a török fél javaslatainak tartalmától függ. Afrikával foglalkozva a világszervezet főtitkára felhívta Szomália és Etiópia kormányát, hogy minden problémát a tárgyalóasztal mellett oldjanak meg. Namíbiáról szólva Kurt Waldheim úgy vélekedett, hogy az év vége előtt rendeződik az ország jövője. A Vietnam és Kambodzsa közötti fegyveres konfliktussal összefügésben Waldheim szintén azt a reményét hangoztatta, hogy hamarosan végét érnek a harcok és megkezdődnek a tárgyalások. Púja Frigyes tárgyalásai Mozambikban Waldheim sajtóértekezlete I an Smith az úgynevezett „jó négerekkel” — valójában a népellenes rendszere kollaboránsaival — olyan szégyenteljes alkut kötött, amely aligha bizonyulhat életképesnek. Annál is kevésbé, mert az említett fekete előkelőségeknek nincs jelentős tömegbázisuk. Az ország elnyomott fekete lakossága ugyanis a Joshua Nkomo és Robert Mugabe vezette Zimbabwe Hazafias Frontot támogatja, amely pedig elveti a fajüldöző fehér rezsimmel való alkudozást. Smith és társai vesztüket érezve az elvtelen egyezséggel valószínűleg csupán rövid haladékot nyertek. P. V. Ünnepség Indiában Csütörtökön nagyszabású ünnepségeken emlékeztek meg szerte Indiában a köztársaság kikiáltásának 28. évfordulójáról. Uj-Delhiben katonai díszszemlét és felvonulást tartottak, amelyen megjelent Nilam Szandzsiya Reddi köztársasági elnök, Morardzsi Deszai miniszter- elnök, az indiai kormány tagjai, valamint Patrick Hillery, az ír Köztársaság Indiában tartózkodó elnöke. (Folytatás az 1. oldalról) Borisz Ponomarjov ismertette a Szovjetunió politikáját, amely az enyhülés megszilárdítására és fejlesztésére, a szovjet—amerikai kapcsolatok előbbrevitelére irányul. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége csütörtökön látogatást tett az Egyesült Államok kongresz- szusának képviselőházában. A szovjet vendégeket John Brademas, a demokratapárti képviselőcsoport helyettes vezetője üdvözölte, hangoztatva, hogy a küldöttség látogatása lehetővé teszi a két ország törvényhozó testületéi közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, s így hozzájárul a szovjet—amerikai kapcsolatok ál faló—- (jovítésé- uez. Borisz Ponomarjov köszönetét mondott az Egyesült Államok kongresszusa részéről tapasztalt szívélyes vendéglátásért, majd részletesen ismertette a Szovjetuniónak a békére és nemzetközi biztonságra, és egyes regionális problémákra vonatkozó elvi álláspontját. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi színtéren következetes, fáradhatatlan harcot folytat a népek békéjéért és biztonságáért. Borisz Ponomarjov a továbbiakban a neutronfegyve-. kifejlesztésére 'Unatkozó amerikai tekékről beszélt. Kijelez* ette • a Szovjetunió .lúrelessége ismét felhívni az amerikai törvényhozás figyelmét arra a moszkvai javaslatra, amely a neutronfegy- verrőj való kölcsönös lemondást ajánlja. Egyéb időszerű nemzetközi problémákról szólva Ponomarjov emlékeztetett arra, hogy az ENSZ határozatainak szellemében megfelelő fórum született a közel-keleti válság rendezésére. A genfi értekezletről van szó, amelynek társelnöke a Szovjetunió és az Egyesült Államok. 1977. október 1-én a két társelnök nyilatkozatot tett közzé a térség helyzetéről és a rendezésre vonatkozó elképzelésekről. A Szovjetunió megítélése szerint e nyilatkozat jelentősége elsősorban abban rejlik, hoev létrejöttéé azoK a mindkét részről elfogadott elvek, amelyek alapján a konferenciát össze lehetett volna hívni, és az értekezlet sikerrel oldhatta volna meg feladatát. Az Afrika szarvának nevezett térség helyzetével kapcsolatban Ponomarjov kijelentette: Sziad Barre Szomáliái elnök a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország állítólag támadásra készül Szomália ellen. Nyilvánvaló, hogy ezekr>^ az állításoknak _sem^éle 'alap_ juk nincs '^juk egyedül az, .“V Szomália újabb nyugati fegyverszállítmányokhoz jusson. Ponomarjov befejezésül az Indiai-óceán térségének helyzetét elemezte. cA SZOCIALISTA cThagyar társadalom SZÜLETÉSE^ ^7 9. Nyitott és mobil társadalom H asonlóan a város és a falu közötti különbség csökkenéséhez a szocialista fejlődés időszakában óriási lépést tettünk előre a különböző társadalmi helyzeteket elválasztó falak ledöntésében, társadalmi szerkezetünk nyitottabbá tételében. A két világháború közötti időszakban a magyar társadalom szerkezete rendkívül zárt volt, a különböző társadalmi rétegek közötti mozgás csak szórványosan és egyénileg volt lehetséges. Mint arra már többször utaltunk, a szocialista építés kezdeteitől igen nagymérvű társadalmi helyzetváltozás, társadalmi mobilitás indult meg Magyarországon. A KSH Andorka Rudolf vezette mobilitáskutatásaiból kitűnik, hogy a felszabadulást követő 30 évben a lakosság mintegy kétharmadának társadalmi helyzete megváltozott. Ennek ellenére ma is viszonylag nagy különbségek vannak a különböző származású fiatalok mobilitási esélyei között. Mai értelmiségünk 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke és ez vitathatatlanul az értelmiségi réteg nyitottságát mutatja. Ugyanakkor azonban az értelmiségi apák gyermekeinek értelmiségivé válására több mint ötször akkora esélyük volt, mint a szakmunkások és több, mint hússzor nagyobb esélyük volt, mint a segédmunkás fiainak. Mindez erőteljesen összefüggésben van az iskolai esélyek egyenlőtlenségével is. A társadalmi mobilitás fő csatornája ugyanis az ötvenes évek végétől az iskolarendszeren keresztül vezet, és mai iskolarendszerünk — mint ezt elsősorban Ferge Zsuzsa és Gazsó Ferenc kutatásai bizonyították — minden törekvésünk ellenére sem képes csökkenteni a különböző származású gyermekek között meglevő társadalmilag de-- terminált különbségeket. Jól bizonyítja ezt, hogy a különböző származású gyerekek tanulmányi eredménye között már az általános iskolában jelentős különbségek vannak és ezek a különbségek az általános iskolai képzés során még valamelyest növekszenek is. A két szélső csoportot figyelembe véve azt tapasztaljuk, hogy a 2. osztályban az értelmiségi gyerekek között 2,8-szer nagyobb a jó tanulók aránya, mint a segédmunkás gyerekek között és ez a különbség a 8. osztályra 4,2-szeresre emelkedik. Ebből következik, hogy az általános iskola után tovább nem tanulók között, valamint az alacsonyabb presztízsű szakmákat tanuló szakmunkástanulók között elsősorban szakképzetlen dolgozók gverekeit találjuk. A középfokú oktatásban a szakmunkás- képző intézetek tanulóinak mintegy 80, a szakközépiskolai tanulóknak több. mint 60. az egyetemre leginkább felkészülő gimnáziumi tanulóknak oedig csak 40 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A munkás- és parasztfiatalok felsőfokú tanulásban való arányos részvételére való minden törekvésünk ellenére is a felsőfokon tanulóknak csak 43 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, jóllehet a hasonló életkorúakon belül mintegy 75 százalékos a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Természetesen ez a 43 százalékos arány lényegesen magasabb a háború előtti 5 százalékos aránynál vagy a fejlett kapitalista országok jelenlegi 10 százalék körüli arányánál, és ez azt mutatja, hogy e téren azért óriási eredményeket értünk el. Mindazonáltal az esélykülönbségek azért jelentenek társadalmi problémát, mert a szocialista építés jelenlegi időszakában és várhatóan a belátható jövőben is fennálló társadalmi különbségek igen erősen kapcsolódnak a képzettséghez és a megfelelő képzettség birtokában elérhető munkamegosztási pozícióhoz. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése perspektivikusan a társadalmi munkamegosztásnak, a munka társadalmi szervezetének átal*£”"si folyamatában valósulhat csak meg. Társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintjén a különböző munkamegosztási pozíciók, a társadalmi újratermelési folyamat feletti eltérő rendelkezési és befolyásolási lehetőségek még viszonylag jelentős társadalmi különbségek hordozói. A munka szerinti elosztás elvéből következően pedig mindez az életviszonyok, az anyagi lehetőségek egyenlőtlenségét is eredményezi. Másfelől a családok anyagi lehetőségeit nemcsak a munkabérek különbségei, hanem a „másodlagos gazdaságba” való bekapcsolódás lehetőségei, az örökölt anyagi különbségek és nem utolsósorban a család nagysága is meghatározzák. Kozma Ferenc kutatásai kimutatták, hogy a szocialista építés első időszakában amputáltuk a jövedelmi és fogyasztási szint szélsőségeit és egy különbségeket hordozó, de túlkiegyenlített jövedelmi és fogyasztási modellt hoztunk létre. Az elmúlt tizenöt-húsz évben a jövedelmek és fogyasztási lehetőségek egyrészt emelkedtek, másrészt valamelyest differenciálódtak is — bár nem kellő mértékben, és a különbségek nyilvánosabbakká váltak. Ennek eredményeként olyan jövedelmi modell alakult ki, amelynek centrumát a szerény életmód és a szerény jómód határán élő többség alkotja. A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi szinten élő családok egy tagjára jutó fogyasztási lehetőségek közötti mintegy kétszeres különbség mai fejlettségi szintünkön nem mondható egészségtelennek, és nem tűzhetjük ki célul' általában a jövedelmek nivellálását. Ellenkezőleg, bizonyos területeken éppen a nem kellő differenciálás, a munka szerinti elosztás elvének megsértése további fejlődésünk akadálya is lehet. Távlatilag azonban a legalacsonyabb jövedelmi kategóriák anyagi gyarapodásának kell a legnagyobb mérvűnek lennie, ahhoz, hogy megvalósuljék a párt életszínvonal-politikájának hármas célkitűzése: az egész nép jólétének fejlesztése, a munka szerinti jövedelmi differenciális és a családi jövedelmek különbségének mérséklése. A mai magyar társadalom még sok vonatkozásban egyenlőtlenségeket hordozó társadalom. Szocialista építésünk harminc esztendejében vitathatatlanul óriási eredményeket értünk el mind a tőkés társadalomtól örökölt osztályszerkezet felbontásában, mint pedig a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében. Az egyes társadalmi rétegek életviszonyának eltéréseivel, a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka különbségével, a különböző oktatási és mobilitási esélyekkel kapcsolatos gondjaink minőségileg más típusú gondok, mint akár a felszabadulás előtti, akár a tőkés világban ma is tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségek, antagonizmu- sok. A párt és az állam legfelsőbb szervei rendszeresen napirendre tűzik az itt jelzett kérdéseket és a továbbfejlődést elősegítő határozatokat hoznak. Az egyes konkrét intézkedéseken túl az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat pedig hosszabb távra is meghatározza társadalmi szerkezetünk fejlődésének alaptendenciáját. Társadalmunk osztályainak és rétegeinek alapvető érdekei azonosak. Szocialista fejlődésünk során részérdekeik is mind közelebb kerülnek egymáshoz. Az eltérő részérdekek közelítése, egyeztetése csak az össztársadalmi érdek alapján oldható meg. Ezen az alapon erősödik a munkásosztály. a termelőszövetkezeti parasztság, az értelmiség, s az ország többi dolgozó rétegének szövetsége, társadalmunk erkölcsi és politikai egysége. C éljaink tettekben megnyilvánuló elfogadásával — kommunisták és pár- tonkívüliek, eltérő világnézetű emberek összefogásával — háiáa előre az ország, és énm a £e4 lett szocialista társadalma. Mindezen folyamatok eredményeként jutunk majd el arra a szintre, ahol fokozatosan létrejönnek az osztálykülönbségek teljes és végleges megszűnésének feltételei. Kolosi Tamás VÉGE Progres»; Egyhónapos utánpóUé m€tO „Házipatikára egyelőre nincs szükség, a porszívók^ viszont jól jön -z jjj porzsák” — állapította meg Ge- Zrgij Grecsko, a Szaljut—6 űrállomás fedélzeti mérnöke, aki „egyenes” televíziós közvetítésben csomagolta ki a Progressz teherszállító űrhajó egyik tartályát, hogy bemutassa, miket is küldenek az űrhajósok számára. Az űrállomás kéttagú személyzete a tervnek megfelelően csütö^-KOn is folytatta a kirakodást, egyben előkészítette a hajtóanyag áttöltését is. Az űrállomás személyzetének hozzávetőleg egy tonnányi felszerelést, műszert és a létfenntartáshoz szükséges anyagot, élelmiszert küldtek az üzemanyagon kívül. Ez valamivel több, mint egy hónapra látszik elégségesnek A világűrbe juttatott felszerelés között új ruhák, tréningruhák és fehérnemű is volt. Az űrhajósok ugyanis alaposan beleizzadnak ruháikba a rendszeres izomfejlesztő tréning során. A ruhaváltás ugyan megoldott, de — bár zuhanyozó már van Szaljut űrállomáson — nagymosás kérdése még nincs megoldva... Ezért küldik teherszállító űrhajóval az utánpótlást ruhából és fehérneműből is számukra. 05 05
