Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 22. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 26. Kádár János és Losonczi Pál üdvözli) távirata Nicolae Ceausescuhoz NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, BUKAREST Kedves Ceausescu elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a magunk nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek 60. születésnapján. Népünk elismeréssel tekint a Román Szocialista Köztársaság népeinek az ön irányítása alatt kifejtett erőfeszítéseire a szocialista építőmunkában. További sikereket kívánunk a népgazdaság fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelésében. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink együttműködése a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján egyaránt szolgálja népeink javát és közös szocialista céljainkat. Engedje meg, kedves Ceausescu elvtárs, hogy jó egészséget, és további sikereket kívánjunk a Román Szocialista Köztársaság felvirágoztatásának és népeink barátsága erősítésének szolgálatában kifejtett felelősségteljes munkájához. Kádár János, Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Mun- a Magyar Népköztársaság káspárt Központi Bizottsá- Elnöki Tanácsának gának első titkára, elnöke Választási kampány Franciaországban flz elrabolt iparbáró Nem hozott eredményt a hétfőn elrabolt belga iparbáró, Edouard-Jean Empain felkutatására indított gigantikus rendőri akció: több mint 150 ezer gépkocsi ellenőrzése, több mint negyedmillió személy igazoltatása, sokezer ház átvizsgálása ellenére még mindig csak különböző feltevésekre szorítkozhat a francia rendőrség, amely többezer emberét mozgósította. A nyomozók komolytalannak tekintik mind a NAPAP- tól, mind pedig egy flamand autonomista szervezettől eredő keddi telefonhívásokat, bár teljesen nem zárják ki hipotéziseik közül e szervezetek akcióját sem. Empain báró sofőrje azt vallotta, hogy amikor kirántották autójából és megkötözték, az akciót irányító egyik férfi idegen nyelven, valószínűleg németül beszélt, míg két másik franciául. Növekszik a valószínűsége annak, hogy Empain bárót „olasz stílusú” rablóbanda kerítette hatalmába annak reményébe^ hogy magas váltságdíjat zsarolhat ki cégétől és családjától. Erre utalhat a nyomozók szerint az, hogy míg a terroristák álVálasztási győzelem esetén a szocialista párt „kormányzati paktumot” ajánl fel kommunista és baloldali radikális partnereinek — jelentette ki kedden Francois Mitterrand, a szocialista párt első titkára. Mitterrand a_z FKP főtitkárának, Georges Marchaísnak szavaira válaszolt — Marchais hétfőn kijelentette, a kommunisták részt kívánnak venni egy baloldali kormányban, a dolgozók által követelt igazi változás biztosítására. Mitterrand tervei szerint a kormányzati paktum a közös programnak a szocialisták által időszerűsített változatán alapulna. Ami a kormánypártokat illeti, Giscard d’Estaing közAz egyiptomi álláspont megmagyarázására indított politikai kampány keretében Hoszni Mubarak alelnök szombaton körútra indul, amelynek során az Arab Liga több tagállamát keresi fel. A meglátogatandó országok: — társasági elnök pénteken elhangzó beszédében fejti majd ki, mit tart „jó döntésnek” a franciák számára. A legutóbbi közvéleménykutatások eredményei, különösen pedig a belügyminisztérium bizalmas felmérései nagy aggodalmat keltettek a kormánytáborban, a francia tőkések soraiban. Ezek szerint a felmérések szerint a baloldal pártjai megosztva is esélyesek arra. hogy megszerezzék a parlamenti többséget. A tőzsde jól tükrözi a tőkések aggodalmait: az év eleje óta több mint 10 százalékkal csökkentek a részvények árfolyamai, az arany ára pedig Párizsban gyorsabban emelkedik, mint a többi nyugat-európai tőzsdéken. Szudán, Szaúd-Arábia, Jordánia, Kuvait, Oman, Észak- Jemen, az Arab Emirátusok Államszövetsége, Katar és Bahrein. Ugyanakkor az egyiptomi külügyminiszter szerdán megkezdte találkozóit a Kairóban akkreditált nagykövetekkel. tálában rögtön bejelentik követeléseiket, a gengszterek szeretnek várni mindaddig, amíg a rendőri készültség csökken. A francia televízió szerda déli híradójában tudni vélte, hogy Empain báró 19 éves lánya kedden este komolyabb telefonhívást kapott és talán már létrejött a kapcsolat az emberrablókkal. Andreotti próbáikozik Giulio Andreotti, Olaszország megbízott miniszterelnöke csütörtökön befejezi kormányalakítási konzultációit és beszámol Leone elnöknek a pártok vezetőivel folytatott tanácskozásainak eredményeiről. Ferdinando di Giulio, az OKP vezetőségi tagja, a KP parlamenti csoportjának al- elnöke a L’Espresso szerdai számában megjelent nyilatkozatában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Andreotti küldetésének sikertelensége esetén nem kereszténydemokrata politikust bíznak meg az új kormány megalakításával. Háttér: a fdldgomb Magyarázó körúton az egyiptomi alelnök A mióta a múlt év október 21-én Carter elnök Des Moines- ban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy küszöbön áll az újabb szovjet —amerikai SALT-egyezmény aláírása, azóta az Egyesült Államok lapjaiban gyakorta olvasható a kifejezés: olvadás. Korábban az enyhülésről, majd egy sajnálatosan hosszú hónapig tartó időszakban az enyhülés megtorpanásáról cikkezett az amerikai sajtó, érzékenyen illusztrálva a szovjet—amerikai kapcsolatok változó hőfokát. Ezekben a napokban érthető módon a szokottnál is gyakrabban foglalkoznak az amerikai lapok Washington és Moszkva viszonyával. Az ürügy: a szovjet Legfelsőbb Tanács küldöttségének látogatása. A Borisz Pono- marjovnak, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, az SZKP KB titkárának, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa Külügyi Bizottsága elnökének vezetésével az USA-ban tárgyaló delegáció már ösz- szetételében is jelzi, hogy ezúttal nem szokványos, protokolláris formaságokra korlátozódó udvariassági látogatásról van szó. Egyrészt ilyen magas rangú szovjet parlamenti küldöttség nem járt mostanában az USA-ban. Másrészt — s ez a körülmény a delegáció látogatása időpontjának a függvénye — a küldöttség nyilvánvaló felhatalmazással utazott az óceánon túlra. A két nagyhatalom között ugyanis felgyülemlettek a tisztázásra váró témák, megsokasodtak a higgadt, közvetlen tárgyalásokon eloszlatásra váró problémák. Ügy is mondhatjuk: a kérdőjelek feloldására kölcsönösen nagy az igény. Nos, ebből kiindulva Po- nomarjov már az első találkozón, az amerikai szenátus tagjai előtt tiszta vizet öntött a pohárba. Akárcsak korábbi beszédeiben és nyilatkozataiban Carter elnök, vagy december 24-én a Pravda tudósítójának kérdésére Leonyid Brezs- nyev, a szovjet delegáció vezetője is hangsúlyozta: a kölcsönös megértés jegyében kedvező lehetőségek mutatkoznak az új SALT- megállapodás megkötésére. Az SZKP KB titkára ezzel összefüggésben két fontos körülményre mutatott rá. Egyrészt: a Szovjetunió az egyenjogúság és az egyenlő biztonság alapelvéből indul ki, másrészt határozottan ellenzi a neutron- bomba létrehozását. Az is világosan kiderült Pono- marjov szavaiból, hogy a szovjet felfogás nem azonosul azzal az amerikaival, miszerint a fegyverkezési verseny — közelebbről a SALT — elkülöníthető a világ másfajta feszültséggócainak témájától. K étségtelen, hogy az USA jelenlegi vezetésétől nem idegen a világproblémák reális megközelítése. Ponomarjov és az általa vezetett delegáció küldetése, úgy tűnik, éppen arra irányul, hogy ezt a reális látásmódot bátorítsa, a velük szemben állókat pedig semlegesítse. Egyszerűsítve: a kétoldalú kapcsolatokat javítsa. Magától értetődik, hogy ebben a párbeszédben háttér a földgömb. cA SZOCIALISTA cTUAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE ' ' 8. VÁROS ÉS FALU M ár utaltunk arra, hogy általában Kelet- és Középkelet-Európában és így Magyarországon is a kapitalista fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erősebben konzerválta város és falu különbségét, mint az a nyugat-európai fejlődésben történt, és a szocialista építés kezdeti időszakában a nemesi-úri és a polgári társadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lépett. A város és a falu termelési viszonyai közötti különbség felszámolásában mindenekelőtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amelynek következtében a falusi társadalomban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, másfelől pedig a feszített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság jelentős részét az iparba vonzotta és ennek következtében „városi dolgozóvá” tette, azonban lakóhelyük továbbra is a falu maradt. Ennek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a mezőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül a városi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosztály. Míg országosan az aktív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkás- osztályhoz, addig ez az arány a községi aktív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi összetétele kiegyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosztályhoz tartozók aránya adja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a városokban — különösen Budapesten — sokkal több a szellemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban pedig elenyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti parasztság. Bizonyos különbségek a munkásosztályon belüli rétegek területi elhelyezkedésében is vannak, éspedig nemcsak abban, hogy a mezőgazdasági munkások túlnyomó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szakmunkások inkább a városokban, a betanított és segédmunkások inkább a községekben összpontosulnak. Viszonylag jelentős különbségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokra már többször utaltunk és ezek a gazdaságok döntően a faluhoz (de nem csupán a parasztsághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átlagosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lényegesen többet dolgozik, mint a városiak. A jövedelmi kutatások viszont azt mutatják, hogy ezzel a többletmunkával nem feltétlenül jár többletjövedelem. 1972-ben a községi lakosság egy főre jutó havi jövedelme elmaradt a városi lakosságétól, és ez nem egyszerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi rétegnél megfigyelhető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a községi háztartások ezt a városiaknál alacsonyabb jövedelmet úgy érik el, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmekkel lényegesen kiegészítik a munkaviszonyból származó jövedelmeket. A háztáji és kisegítő gazdaságokból származó jövedelmek aránya a paraszti háztartásokénál 38, a kettős jövedelmű háztartásoknál 24 és a munkás háztartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben részesülnek a paraszti és kettős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a falun élő munkás és szellemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrányait. A községi népesség hátrányos helyzetét fokozza a falvak városoknál gyengébb infrastrukturális és kulturális ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a szocialista fejlődés során. A lakások villannyal vagy gázzal való ellátottságában ma már csak minimális a különbség város és falu között. A lakások vízvezetékkel vagy csatornával való ellátottságában azonban nagy az egyenlőtlenség. Míg Budapesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások vízvezetékkel és csatornával való ellátottsága. Ehhez tartozik az is, hogy míg a budapesti lakásoknak 66, a vidéki városokban lévőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rákényszerült, hogy lakásproblémáit szinte teljes egészében önerőből oldja meg. A települési szerkezetben meglévő egyenlőtlenségek között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két további jellemzőjét is. Az egyik Európa legtöbb országától megkülönböztető jellemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 százaléka tömörül a fővárosban és Magyarországon, a többi város nemcsak a lakosság száma, han®m a városiasodottság szintje, a lakosság összetétele és társadalmi helyzete tekintetében is különbözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsúlyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy ítéli meg hogy ez a helyzet inkább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan arra törekszik, hogy egyes vidéki városokat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „ellenpólusaivá” váljanak (bár Budapest jelentőségét a belátható időben nem fogják elérni). Elsősorban öt városra összpontosítjuk a fejlesztést, amelyek Budapesttől körülbelül egyenlő távolságban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc). Ezek a kiemelt nagyvárosok a fővárossal együtt a. centrufhát jelentik az ország hat tervezési-gazdasági körzetének, amelyek a közigazgatási jellegű megyerendszer mellett a regionális tervezés egységei. Hazánkban u"”anis az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az elmúlt 15 évben jelentősen mérséklődtek — a regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén lévő alföldi megyék infrastrukturális ellátottsága jelentősen elmarad az ország nyugati felén lévő dunántúli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarországi sajátossággal is ösz- szefügg. A településstruktúrával kapcsolatos különleges probléma Magyarországon az úgynevezett tanyasi népesség helyzete is. A tanyák, amelyek különösen a XIX. században fejlődtek ki Magyarország egyes részein, elsősorban az Alföldön, egyedülálló lakó- és gazdasági épületek, amelyek a hajdani egyéni parasztgazdaságok földjeinek közelében helyezkedtek el. A tanyai kitelepülés előnye volt a megművelendő földek egyszerűbb megközelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartásra is. A legutóbbi népszámlálás idején 1970-ben az ország lakosságának mintegy 6 százaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vonatkozásban hátrányosabb körülmények között él. Rosz- szabb a közművesítettség. távol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanyasiak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sokrzor felvetődött az a célkitűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámolok. Valóban gyors ütemű volt a tanyai népesség csökkenése. (1949-ben még a lakosság mintegy 20 százaléka éli tanyán), az ország egyes részein azonban meglehetősen nagy életképességet mutatnak a tanyák. Elsősorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcstermelés folyik a tanyák körüli háztáji földeken és szakszövetkezeti gazdaságokban. Ugyanakkor a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek is kialakítanak új külterületi lakóhelyeket —, amelyek bizonyos vonatkozásban hasonlítanak a tanyához — amikor a települések belterületén kívül szerveznek üzemegységeket, ahol bizonyos népesség állandó jelleggel lakik. Az ilyen tanyasi és szocialista nagyüzemekkel kapcsolatos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek infrastrukturális ellátásának fejlesztése, az ottani életkörülmények javítása szükséges. S zocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csökkent a város és a falu közötti osztályjellegű egyenlőtlenség, azonban települési szerkezetünk még ma is viszonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket hordoz és hazánk lakosságának fele a ma meg hátrányt jelentő községi lakosok közé tartozik. (Következik: 9. Nyitott és mobil társadalom.) Kolosi Tamás
