Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-22 / 19. szám
1978. január 22. Q Művészeti csoportjaink Még magasabbra a mércét! „A legnagyobb örömöt — és a legnagyobb meglepetést a Szabolcsi szimfonikus zenekar szerezte muzikalitásé, val, karakteres előadásával, sőt az egyes részletek kidolgozottságával — és remek koncertmesterével. Műsor- összeállításuk (Beethoven: VIII. szimfónia, Molnár László: B—A—C—H Passacaglia) azt jelezte, hogy a hangversenypraxisból is kiveszik részüket, és jó elgondolni, hogy az ország művészileg leghátrányosabb helyzetű területén. Szabolcs- Szatmár megyében ilyen odaadó társulat szegődött a zenei közművelődés szolgálatába. ..” A Muzsika című folyóirat egyik tavalyi száma mutatta be az idézett sorokkal a nyíregyházi zenekart, amelynek helyzete művészeti együtteseink között minden szempontból különleges: akár működésének feltételeit, körülményeit, akár tagjainak szakmai képzettségét, felkészültségét tekintjük. Van azonban valami, ami még mindezeken felül jelöli ki a zenekar helyét a megye művészeti csoportjainak sorában: az úgynevezett félhivatásos jellege. Molnár Lászlónak, a zenekar karmesterének segítségével elöljáróban e félhivatásos funkció tényezőit tisztáztuk. Ez a besorolás azt jelenti, hogy az együttes rendszeres és magas színvonalú munkájára az Országos Filharmónia igényt tart. a filharmóniai koncerteken rendszeresen szerepelteti, s ennek fejében az együttes tagjai a fellépésekre és a próbákra úgynevezett szolgálati díjat kapnak. Jogilag ez a mellékfoglalkozás munkakörének felel meg, ám a zenekar a hivatásos együttesekkel nem sorolható egy kategóriába. Éveken át fenyegetett az a veszély, hogy az együttes egyszerűen felbomlik, mert erről a besorolási kategóriáról nem tudtak megegyezni. Karmesterek jöttek-mentek, ám a pénzügyi viták maradtak. Jelenlegi összetételében 1972. ben kezdett el próbálni az együttes — s ez volt az utolsó újjászervezés. Tisztázódtak a félhivatásos profil feltételei — itt nem lehet indok betegség, családi probléma, stb. arra, hogy egy próba, vagy koncert elmaradjon. Éves költségvetésük 460 ezer forint, ez lényegében a zömmel zenetanárokból álló 43 tagú zenekar, valamint a karmester próba- és fellépti díja. Amikor ennek az utóbbi öt-hat évnek a történetét idéztük fel. nem véletlenül álltunk meg az anyagi feltételek ilyen pontos részletezésénél. Mert bármennyire furcsa, ilyen magas művészi színvonalat képviselő együttesnél is a pénzen múlott a legfontosabb kérdés: lenni, vagy nem lenni... Lenni — mondták 1972- ben. Közel másfél évig számítják az újrakezdés periódusát, s 1974 elejére teszik azt az időpontot, amikorra a hivatásos színvonalat elérték. Rendszeressé váltak a filharmóniai koncertsorozatok, amelyekről érdemes megjegyezni, hogy ma már nincs üres, vagy félházas bérleti előadás: a zenekar mind nagyobb létszámú és mind igényesebb barátokat nevel a komoly zenének. Népszerű vállalkozásuk az a zenei ismeretterjesztő sorozat, amely - lyel kisebb községeket, iskolákat, művelődési házakat keresnek fel — részt kérve ezzel az amatőr művészeti csoportok közművelődési feladatából. Ott vannak az országos szimfonikus zenekari versenyeken, évről évre nagy sikerrel, ezenkívül eredményes volt a bemutatkozásuk a veszprémi kamarazenekari fesztiválon. Jártak a Szovjetunióban és Romániában, három külföldi turnéjuk után megvalósult a karmestercsere is a szomszédos Szatmár megyei zenekarral. Az elmúlt évben 130 szolgálatot teljesítettek, 30 alkalommal léptek közönség elé, bérleti hangversenyen, ismeretterjesztő előadáson, vagy az ünnepi — például a karácsonyi — koncerteken. A felsorolásból úgy tűnhet; valami kollektív karriernek vagyunk tanúi, de legalább a gondokat nélkülöző sikernek, főképp, ha azt is hozzátesszük, hogy az elmúlt év meghozta az amatőr együtteseknek adható legnagyobb elismerést: a Kulturális Minisztérium és a Népművelési Intézet a Kiváló együttes címet ítélte a zenekarnak. Ha azonban közelebbről is megismerkedünk az együttessel, kiderül, hogy egy cseppet sem gondtalanok. Itt vannak például a fellépések. Vannak olyan művelődési házak, ahol nagykabátban kell játszaniuk, s van, ahol végigrettegik a művet, nem pattan-e el egy húr a hőségtől? Egyik „emlékezetes” koncertjük azért kezdődött késéssel, mert a fűtőn kívül senki más nem értett a kályhához, őt pedig hiába keresték. Nem tisztáztak továbbá néhány érdekvédelmi kérdést: például a próbadíjak elosztását olyan művek bemutatásánál, amelyekből bizonyos hangszerek kimaradnak. A barokk zenéhez például nem kellenek klarinétok: mi legyen akkor a klarinétosokkal? Jó lenne néhány új hangszer, de hát nagyon drágák. Most például azért kellett vendégszereplőt hívni, mert nincs angolkürtjük. (A hangszerek zöme egyébként a zenekar tagjainak saját tulajdona.) Legnagyobb gondjuk pedig, hogy legalább ötven zenészre volna szükség — erősíteni kellene a vonóskart és az úgynevezett mélyrezeket, feltétlenül kellene még egy kürtös. Ehhez azonban plusz százezer forint is kellene... A karmester szerint a zenekar fő erőssége a barokk muzsika, annak is az erőteljesebb, nagy hatású, grandiózus változata, ami különösen azért figyelemre méltó, mert napjainkban az újra népszerű barokk zenét áz előadók gyakran elfinomkod- ják. A nagy mesterek közül Beethoven egész életműve közel áll a zenekar előadói stílusához. Ugyanakkor sajátos és különleges alkalmazkodóképességet bizonyít az együttes a versenyművek kíséreténél. Emlékezetesek a nyírbátori szereplések, amelyekre különös figyelemmel készültek; a neves szólisták és karmesterek vendégszereplése, akik szívesen vállalkoztak a közös fellépésre. Nagy a vendégjárás, és Molnár László állítja, hogy minden karmester keze alatt másképp csendül fel ugyanaz a dallam. Sőt, arra is volt példa, hopy ugyanaz a mű — Beethoven: II. szimfóniája — mivel nem tartalmaz a hosz- szúságra vonatkozó tempójelzéseket — minden esetben más és más ideig tartott. Az alkalmazkodás készsége mellett az is a profizmus mércéje: mennyi időre van szüksége a zenekarnak egy darab színpadra viteléhez az első szólampróbától a frak- kos előadásig. Az országos összehasonlítás kedvező az előadások és a próbák arányával. A zeneka*- működési feltételeit, körülményeit tekintve a félig amatőr, félig hivatásos kategória határán áll. Tagjainak szakmai felkészültségét, képzettségét, mesterségbeli tudását, valamint a Molnár László keze alatt újra felnőtt együttes művészi színvonalát tekintve a hivatásosokkal egy kategóriában emlegetik. A zenekar tagjai azonban azt is tudják, amit sokan mások nem; csak az újjáalakulástól számítva jött gyorsan a nagy siker. Mert valójában már 27 éves az együttes, tagjai között olyan zenészekkel, akik 15—20 éve itt játszanak. S ha erre gondolunk, még jogosabbnak tűnik az a kívánságuk: még tovább emelni a művészi színvonalat, még magasabbra a mércét. A következő évad terveiben ez a repertoár bővítését is jelenti; merészebben vállalkoznak majd a kortárs zene tolmácsolására... B. E. A zenekar és az egyesített vegyeskar koncertje Nyíregyházán. Vezényel Molnár László. L. Ovszjannyikova: BAM Tábortűz mikor lobban szikrák égre szállnak, Erdők kiterjesztik szárnyuk, szelek fűben dudorásznak. Sötét éj telepszik ránk, ám mi nem tudunk aludni, És dalra kél a szánk, csillagokat felszítani. Ismerős dallam zendül, a léget nótánk tölti be, A serény munkanap zaja elült, gondjait tarsolyába rejtette. Ám a szív mégis muzsikál, nem tud nyugovóra térni, Dalt dal kelt életre csillagokat felszítani. Amíg láng pislákol a parázsló hamu felett, Házak, hidak nőnek föld alól, és utak erezik be a földet. Fiúk, nekünk nem kell végét az álomnak várni, elég pihenni, Így a csillagok minket a földön fognak melegíteni. Fordította: Sigér Imre A skanzeneken kívül Műemlékeink, népi értékeink védelmében Milyen állapotban vannak? Jól hasznosítják-e a megye műemlékeit? Megkapják a szükséges védelmet a gyorsan pusztuló népi építészeti emlékek? Mit kell tenni a tanácsoknak? Miben segíthetnek a társadalmi szervek? — ezekkel a kérdésekkel foglalkozott legutóbb a megyei közművelődési tanács. A megyében 72 műemlék és 197 műemlék jellegű épület van. A 269 védett épület között azonban mindössze 35 a népi építészeti emlék. Tizenöt szatmári épület az elmúlt évek során a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumba vándorolt. Az ország központi múzeumfaluja ezzel az épületegyüttessel nyitotta meg kapuit. Az épülő sóstói múzeumfalu összesen 76 népi épületet fogad a nyírségi, rétközi, mezőségi, szamosháti és tiszaháti tájegységekről. A múzeumba beköltöztetendő épületek védelme a jelenleginél nagyobb munkát kíván a helyi tanácsi és társadalmi szervektől. A városiasodás, a falukép viszonylag gyors átalakulása veszélyezteti a még fellelhető népi építészeti értékek közületi kezelésbe vételét és fenntartását. A védett bokortanya Mi a jelenlegi helyzet?' A szükséges műemléki védelmet szervezetten és építésügyi hatóság közreműködésével csak a szatmárcsekei zsellérház kapta meg, amely tanácsi tulajdonba került és gondoskodtak a helyreállításáról. A védelemben részesült népi értékek közé tartoznak még a karbantartott fa harangtornyok, haranglábak, a tákosi sövényfalú református templom, a tisza- csécsei Móricz-szülőház és a túristvándi vízimalom. Elkészült a tarpai szárazmalom helyreállítási terve is. folyamatban van a szatmárcsekei csónak alakú fejfás temető konzerválása. Nincs azonban lehetőség minden építészeti emléknek a sóstói múzeumfaluba való költöztetésére. A szakemberek több lakóházat helyben megőrzésre jelöltek ki. A megyében helyben megőrzésre kijelölt tíz népi lakóház megvételét azonban a tulajdonosok elzárkózása, esetenként a helyi tanácsok hiányos meggyőződő munkája is késlelteti. A helyi tanács segítésével lenne csak megoldható a tarpai, a botpaládi és a vajai kijelölt lakóházak megvásárlása és helyben való megőrzése. Nyíregyháza közelében egy jellegzetes bokortanyának az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával tervezett megvétele is igényli a városi tanács közreműködését. Csak a helyi patrióták meggyőző munkájával lehet elérni, hogy megmentsék a szép faragású túristvándi, vagy túrricsei — még fellelhető — lakóházakat, illetve a népi fafaragási emlékanyagát és a díszítő elemeket. A helyben maradók ügye A helyben maradó védett népi lakóházak tulajdonosai a legutóbbi miniszteri utasítás szerint vissza nem térítendő támoeatást is kaphatnak. A magántulajdonban maradó, de védett épületek fenntartására műemléknél 4—5 ezer forintra, műemlék- jellegű épületnél 3—4 ezer forintra, városképinél 2—3 ezer forintra emelték a támogatás összegét. Az ilyen épületek tulajdonosai azonban nem tudnak a kedvezményről, olykor nem tájékoztatják őkét a tanácsi szervek. Ez is nehezíti az idő pusztításainak jócskán kitett épületek fenntartását. Foglalkozott a megyei köz- művelődési tanács a műemlékkastélyok, udvarházak, kúriák és egyházi műemlékek helyzetével, hasznosításukkal is. A megyében a XI. századtól minden stíluskorszakból maradtak fenn épületek. A XV. században két feudális központ alakult ki: a nyírbátori és a kisvárdai. A két helyen értékes későgótikus és reneszánsz alkotásokat hoztak létre, amelyek országos értékűek. A központoktól távolabb eső területeken jellegzetes népi építészet virágzott, melyek ma is látható emlékei: a lakóházak, harangtornyok, malmok. Nagy művelődéstörténeti értéket képviselnek a templomok belsejét díszítő freskók, faliképek, egyéb díszítőelemek, mint a csarodai, a tákosi, az ófehértói, a nyírbél- teki. Az Országos Műemléki Felügyelőség nagy gonddal védi a műemléki templomok állagát és értékeit. A legutóbbi feltáró munka során — melyet a nyírbátori római katolikus templom bejárati részén végeztek — kiderült, hogy a templom az eddig is. mert időpontnál korábban épült. A szabolcsi Árpád-kori templom korjelzését is ilyen feltáró munka után igazították ki. Az árvízi katlanban A műemlékkastélyok és udvarházak többségükben rendben tartott épületek, gyermekotthonok, kollégiumok, tsz-irodák, művelődési házak, tanácsi irodák kaptak helyet az épületekben. A megye kastélyai és udvarházai többségükben a XVIII. században épültek, szerény méretekben és barokk stílusban, mint a vásárosnaményi, a székelyi, a mándoki, a be- regsurányi kastély, vagy a nyíribronyi udvarház. Barokk jegyekkel, vegyes klasz- szicista stílusban jóval később épült a berkeszi kastély, amely gyermekotthon. Az Országos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanács közös anyagi erővel helyreállította a megye legnagyobb barokk épületegyüttesét, a tuzséri Lónyai-kastélyt. Régóta vajúdik viszont a kastély bal oldali, volt gazdasági épületének a helyreállítása. A közelmúltban tisztázódott, hogy filmszínházzá rendezik be. Az OMF gondozásában elkészült a kótaji Fráter-kúria hasznosítási tanulmány- terve, de még végleges döntést nem hoztak. A helyi tanács a legszükségesebb állagmegóvási munkálatokat végeztette el. Bizonytalan sorsú az árvízvédelmi „katlanba” került komlódtótfalui Becsky-kúria és ugyanilyen okok miatt még nem megoldott a nagygéci Árpád-kori református templom sorsa. Képen is megmutatni... Újra időszerűvé vált a megye műemlékállományának felülvizsgálata, az intézkedések meghozatala, új, kiigazított, teljes műemléki jegyzék összeállítása. Addig is kívánatos a műemlékek, ér. tékek népszerűsítése, hogy megmutassuk az itt élőknek és ide érkezőknek a régmúlt értékes hagyományait. Ezt jól szolgálják a különböző megyei rendezvények, a Fel- ső-Tisza-vidéki napok, a nyírbátori zenei napok, a honismereti nyári egyetem és akadémia, a gergelyiugornyai honismereti diáktábor, az egyre gyakrabban szervezett múzeumi-műemléki kirándulások. Szükség lenne képes kiadványokra, képes levelezőlapokra is, melyeket a megyénkbe látogató vendégek — és az itt lakók is — régóta sürgetnek. <P. G.) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
