Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

4

KELET-MAGYARORSZÄG

1978. január 22.

HÉTFŐ: Az olasz kormány hivatalosan is bejelenti lemondását — Visszatér a Földre a Szojuz—27 űrhajó személyzete — Nép- szavazás Ecuadorban.

KEDD: Belgrádban, a téli szünet után folytatódik a 35 ország képviselőinek találkozója — Jeruzsálemben, egynapos halasztással megkezdi munkáját az egyiptomi—izraeli—amerikai politikai bizottság — Tárgyalások Ciprusról — A Kekko- nen-front sikere a finn elnökválasztásokon.

SZERDA: Az egyiptomi külügyminiszter hazarendelésével megszakadnak a jeruzsálemi megbeszélések — TASZSZ-nyilatkozat az „Afrika szarvánál** kialakult helyzetről — Vietnami tiltakozás az újabb kambodzsai provokációk miatt.

CSÜTÖRTÖK: Portugáliában Soares egy jobboldali párt közreműködésével alakít kormányt — A JNDK kormányfője Budapesten — Az SZKP küldöttsége a Koreai Munkapárt képviselőivel tárgyal Phenjanban.

FENTEK: A Szovjetunióban felbocsátják az első teherszállító űrhajót — Carter elnök évi üze nete az Unió helyzetéről — NDK— NSZK tárgyalások — Budapesten megnyílik az európai ifjúsági szervezetek leszerelési értekezlete.

SZOMBAT: Afrikai körútja során Púja Frigyes külügyminiszter Angolában folytat megbeszéléseket — A Holland Kommunista Párt kongresszusa.

Á hét három kérdése

Ha a világűrben csúcsforgalom volt a héten, hiszen a Szojuz—27 legénysége visszatért a Földre, méghozzá a Szojuz—26 űrhajón s felbocsátották az első, utánpótlást szállító „kozmikus kamiont" — a nemzetközi politika porondján meglehetősen változó módon alakultak az események. Európát, legalábbis kontinensünk nagyrészét afféle várakozó álláspont jellemzi: Belgrádban a hoszszabb téli szünet után újrakezdődtek a viták; Olaszországban kormányválság; Portugáliában és Törökországban két új, bizonytalan koalíció teszi első lépéseit; Francia- országban élénkül a választási csata; s a különböző utazások azt jelzik, hogy talán történik valami Ciprus körül. Ugyanakkor sűrűsödtek a jelentések a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában kialakult „forró pontokról...”

O

Mi az oka a közel-keleti diplomáciai idegháborúnak?

A meglepetésekben ugyancsak edzett közel-keleti szakértők is kapkodhatták fejüket a héten: szinte naponta zajlottak az ütközetek a diplomáciai idegháborúban. A hét kezdetén Egyiptom és Izrael éles szóváltásai kavarták a kedélyeket s az amerikai külügyminiszter váratlanul lemondta utazását, nyilván azért, hogy lecsendesítse a szembenálló feleket. Némi késéssel azután mégis útrakelt s úgy tűnt, hogy képesek lesznek megállapodni egy kompromisz- szumos napirendben. A jeruzsálemi politikai bizottság nyitó ülését követő banketten, Begin izraeli miniszterelnök azonban szokatlanul kemény hangot használt, mire az egyiptomi külügyminiszter elállt eredetileg tervezett udvarias pohárköszöntőjétől. Néhány óra múlva Szádat visszarendelte az egyiptomi delegációt, bizonytalanná vált a katonai tárgyalások folytatódása is, a konferencia megmentése érdekében új amerikai közvetítési kísérletek indultak.

Tulajdonképpen nem a kudarc jelentett váratlan fordulatot, hiszen a Kairóban és a Jeruzsálemben kifejtett álláspontok — szavakban! — fényévnyi távolságban vannak egymástól, hanem inkább az értekezlet ilyen gyors félbeszakadása. A szavak viszont nem mindig fedik a tetteket s a valóságos ellentétek kétségtelenül keverednek a dramati- kus színjátékkal. Ügy tűnik, hogy Washingtonnak, Izraelnek és a jelenlegi egyiptomi vezetésnek közös érdeke az igazi rendezéshez vezető genfi utak elkerülése, közben azonban kölcsönös zsarolás és pozícióharc folyik. Izrael a

békésebb kifejezések hangoztatása mellett folytatja erőpolitikáját; Kairó a keménykedés mögött hajlandó további engedményekre, csak elfogadható formákat szeretne találni; az Egyesült Államokban pedig kettős nyomás nyilvánul meg, az Izrael —lobby és az arab olaj—

lobby egyaránt tevékeny.

Amennyiben a Közel-Keleten lehet egyáltalán politikai időjárási előrejelzést adni, valószínű, hogy ez a „hidegmeleg” klíma folytatódik. Egyelőre nem látni olyan pontokat, ahol igazi megegyezést köthetnek, viszont túl sokat kockáztattak már eddig is, semhogy be lehetne jelenteni a teljes eredménytelenséget. Ez a látványos hely- benjárás tovább bonyolítja a helyzetet, s változatlanul eltéríti a közel-keleti fejleményeket a kibontakozáshoz vezető utakról tévutakra és zsákutcákba.

O

Mi történik „Afrika szarvánál”?

A gyéren érkező s néha ellentmondásos hadijelentések arra engednek következtetni, hogy új helyzet van kialakulóban az ogadeni háborúban. Megtört a Szomáliái támadás lendülete, állóháború bontakozott ki, s ahogyan időt és lélegzetet nyer az etiópiai haladó rendszer, kedvező feltételek teremtődnek az ellen- támadáshoz, a behatolt külföldi csapatok kiszorításához.

Mindez látható idegességet, helyenként már valóságos fejvesztettséget keltett a térség imperialistabarát köreiben, a Szomáliái elnök egyik fővárosból a másikba utazik, mind aktívabbá válik Szaud- Arábia, s megkezdődött az álhírek terjesztése. Olyan közlemények láttak napvilágot, hogy a szovjet honvédelmi miniszter Etiópiában tartózkodna, a „Varsói Szerződés inváziót tervez Szomália ellen” s hasonló képtelen kitalációk. A TASZSZ határozott nyilatkozatban tette helyére a dolgokat, megcáfolta a hazugságokat, ugyanakkor megerősítette az ismert tényt: a Szovjetunió támogatja Etiópia igazságos, önvédelmi harcát.

Ilyen körülmények között zajlott — zárt ajtók mögött

— öt nyugati hatalom válság-tanácskozása Washingtonban, de a jelek szerint nehéz lenne vállalni egy nyílt beavatkozást Szomália mellett. így marad a közvetett segítségnyújtás és változatlanul az áttételes módszer

— Szaud-Arábián át érkeznek amerikai s egyes értesülések szerint Pakisztánon át kínai fegyverek Mogadisuba. Etiópia fellép minden veszélyes, külső manőver ellen, s változatlanul lehetségesnek tartja a békés megoldásokat. Hajlandó elfogadni az afrikai egységszervezet közvetítő tevékenységét (ugyanakkor jellegzetesen afrikai ügy lévén nem tartja a biztonsági tanácsot illetékesnek ebben az ügyben), nincs semmifajta területi követelése Szomáliával szemben, viszont jogosan követeli, hogy a szomszéd ország csapatai hagyják el Etiópiát. A megoldás kulcsa most minden eddiginél inkább Szomália és támogatóinak kezében van: a kalandok és a hamisítás helyett mennyiben hajlandók a kijózanodásra, a végsősoron kölcsönös érdekeken alapuló békés rendezésre.

©

MI jellemzi a szocialista Vietnam diplomáciai aktivitását?

A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelyet érthetően elsősorban a belső feladatok, az újraegyesítés valamint az újjáépítés foglaltak el, az utóbbi hetekben mind tevékenyebb békediplomáciát folytat. A VSZK ' külügyminisztere több délkeletázsiai országot keresett fel, új kezdeményezések történtek Vietnam és az ASEAN országok kapcsolatainak fejlesztésére — így széles körű együttműködési programmot dolgoztak ki Malaysiával és a Fülöp-szigetekkel, rendeztek számos vitás problémát Thaifölddel. Bejelentették a vietnami kormányfő közeli, indiai utazását, s gazdasági jellegű tárgyalások folynak Japánnal.

Újabb vietnami lépések történtek Kambodzsa irányába is: az év kezdete óta immár a harmadik indítvány Hanoi részéről, hogy rendezzék békés úton a súlyos ösz- szeütközéseket kiváltó határvitákat. Kambodzsa sajnos még mindig nem hajlott az ésszerű figyelmeztetések megfogadására, fegyveres erői a hét derekán nyolc helyen hajtottak végre újabb határprovokációkat s 23 vietnami polgár életét vesztette. A VSZK részéről természetesen nem maradhatott el a megfelelő válasz, de a határozott intézkedésekkel egy- időben újabb javaslat hangzott el — mint már korábban annyiszor — a kétoldalú tárgyalásokra. A haladó világ messzemenően szolidáris Vietnammal, támogatja békediplomáciáját, és őszintén reméli, hogy mielőbb sikerül megoldást találni az újabb délkelet-ázsiai ellentétvonal felszámolására, amelynek léte árt a sokat szenvedett Indokína népeinek s csak azoknak használ, akik nem törődnek Vietnam és Kambodzsa igazi érdekeivel.

Réti Ervin

aA SZOCIALISTA A cTHAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE

5. A parasztság

munkakörben dolgozik, több mint 20 százalékuk szakmunkás.

Ehhez járul az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó nem nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak csak a fele dolgozik a növénytermelésben, állat- tenyésztésben és takarmányozásban, tehát végez kifejezetten mezőgazdasági tevékenységet. Hasonló arányokat mutat a közös gazdaságokban ledolgozott munkaidő is. Míg 1963-ban 76 százalék, addig ma már csak közel 50 százalék a hagyományos paraszti munkaidő aránya a mezőgazdasági termelőszövetkeztekben, az összes fizikai munkaidőn belül. A tsz-tagság közel fele tehát ma már tevékenységét tekintve nem hagyományos paraszti munkát végez.

Azt is figyelembe kelll venni, hogy a fő foglalkozáson túli mezőgazdasági tevékenység — mint erre már utaltunk — nem egyszerűen az állami szektor és a szövetkezetek, a munkásosztály és a parasztság közötti differenciál. A KSH mezőgazda- sági kisüzemi összeírás alapján Magyarországon I 681 076 mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaság van, ezekben — természetesen különböző rendszerességgel — 2 210 404 aktív kereső dolgozik, akiknek csak 24,5 százaléka tsz-tag(!) 1 302 057 a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak száma, ebből több, mint egymillió a nem mezőgazdasági fizikai dolgozó. Azt mondhatjuk tehát, hogy a mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokban érintettek kevesebb, mint egynegyede a szövetkezeti paraszt és több, mint fele a munkásosztályhoz tartozó.

A munkásosztály és a parasztság közeledésének fontos tényezője volt a jövedelmek kiegyenlítődése is. Jövedelemstatisztikánk szerint ez 1968-ban következett be és azóta a parasztság, és különösen a kettős jövedelműek munkából származó jövedelme valamelyest meg is haladja a munkásosztályét. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a parasztság ezt a valamivel magasabb többletjövedelmet több munkával érte el; hogy a statisztika a háztáji és kisegítő gazdaságból származó becsült jövedelmet a paraszti jövedelmekhez hozzászámítja, a munkások mellékkereseteit azonban nem; hogy a munkásság természeti juttatásból származó jövedelme mintegy 30 százalékkal meghaladja a parasztságét és — mint Ladányi János kutatásaiból tudjuk — a fogyasztói árak állami eltérítése következtében egy főre számítva a munkásság mintegy évi 700 forint többlethez jut, a parasztság egy főre jutó jövedelme pedig évi 133 forinttal csökken. Ferge Zsuzsa kutatásaiból azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent a munkásság és a parasztság fogyasztási szerkezete közötti különbség is. így összességében elmondhatjuk, hogy a munkásosztály és a parasztság életszínvonala az utóbbi 10—15 esztendőben jelentősen közeledett egymáshoz, és ma már a lényeges életszínvonalbeli különbségek egyáltalán nem ebben a relációban tapasztalhatók.

mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban tehát jelentős léptekkel haladt előre a parasztság történetileg megkésett felbomlása, nagy rétegeinek közeledése a munkásosztályhoz Ezért állapíthatta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata, hogy a szövetkezeti parasztság „munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese.”

Következik: 6. AZ ÉRTELMISÉG.

Kolosi Tamás

□

Maróthy László felszólalása

(Folytatás az 1. oldalról)

különös gondot fordítanak az európai fiatalok szervezetei, vei kialakított együttműködés fejlesztésére.

— A kontinens ifjúságának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy mindenki, az illetékes kormányok is megértsék: a

fegyverkezési versenyt nem lehet új, és mind újabb, hatásosnál-hatásosabb fegyverekkel ímegállítani. A leszerelés nemcsak a fegyverek kérdése. Sokkal többről van szó. Az életről, minden ember jogáról egy igazságosabb, biztonságosabb jólétet ígérő holnaphoz. Arról, hogy minden nép szabadon döntse el milyen utat választ saját boldogulásá. hoz. Arról, hogy az emberiség a rendelkezésre álló hatalmas tudományos és termelési kapacitást ne önmaga elpusztítására használja fel. Arról van szó, hogy ne neveljük félelemre, bizalmatlanságra és ellenséges érzületre a fiatalságot. Terjesz- szük a népek kultúráját, tanuljuk egymás nyelvét, utazzunk, ismerkedjünk, kereskedjünk — egyenrangú félként. A leszerelés kérdése ilyen ügy! Ezért szavazunk tiszta lelkiismerettel a konferencia közösen kidolgozott záródokumentumára és biztosíthatom önöket, hogy a magyar ifjúság, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kész aktívan közreműködni annak megvalósításában — mondotta befejezésül Maróthy László.

(Folytatás az 1. oldalról)

megadott programnak megfelelően haladt. A pályamódosítás után a teherszállító űrhajó pályája megfelelt a kiszámítottnak és a Progressz berendezései a tervezettnek megfelelően dolgoztak.

Közben az űrállomáson folytatódott a megadott programnak megfelelő munka. Romanyenko és Grecsko — nyilván a várható nagyobb megterhelés miatt, csak kisebb feladatokat kapott: ellenőrizték számos műszer és berendezés működését, ismét nagytakarítást rendeztek és az összegyűjtött tudományos megfigyelési anyagot osztályozták. A pénteki orvosi vizsgálat szerint egészségük kifogástalan, vérnyomásuk és pulzusuk normális.

A Földre visszajuttatott anyag, amit az űrállomásról Dzsanibekov és Makarov hozott magával, már eljutott az érintett tudományos kutató intézetekbe és feldolgozása haladéktalanul meg is kezdődött. Az űrhajózási szakértők szerint a hatalmas anyagmennyiség rendkívül értékes, azt tanúsítja, hogy az állandó személyzet éppúgy, mint az űrnégyes, kimagaslóan jó munkát végzett. Ez volt egyébként az értékelés az állami bizottság ülésén is, ahol — a Csillag- városba visszatérve — Dzsanibekov és Makarov jelentést tett kísérleteiről.

A két űrhajós a Csillagvárosban, a szovjet űrhajósok szép hagyományainak megfelelően, megkoszorúzta a világűr első meghódítója, Jurij Gagarin emlékművét.

Íj iWX'TTf í7/aViv

Q

z elmúlt 15 esztendő gyökeres változásokat hozott parasztságunk életében is. Míg az ötvenes évek első felében a parasztság helyzetét még a korábbi erőteljes polarizáltság és agrárpolitikánk jelentős torzulásai határozták meg. addig a párt 1957 nyarán elfogadott agrár- politikai tézisei a fő figyelmet már nem a parasztság polerizáltságára, hanem a „derékhadra” irányították. S a párt agrárpolitikájában a munkás-paraszt szövetség elveit érvényesítették.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az ötvenes—hatvanas évek fordulóján nemcsak azt eredményezte, hogy a parasztság is a szocialista termelési viszonyok közé került, hanem egyszersmind véget vetett a a parasztság korábbi osztálytagozódásának, illetve a tsz-parasztság és az egyénileg gazdálkodó parasztság eltérő fejlődésének. Éppen ezért volt domináló ezekben az években az egységes szocialista paraszti osztály megteremtésére irányuló törekvés, amely mind a propagandában, mind a tettekben érvényesült.

Az ennek a törekvésnek ellenszegülő erők közül véleményünk szerint csak kisebb jelentőségű és egyre gyengülő volt a korábbi rétegkülönbségeknek és ellenté- . tekkel átmentődése a szövetkezeti gazdálkodás keretei közé, illetve a régi és az új tagok közötti, az előbbivel részint párhuzamos ellentétek időnkénti felbukkanása. Ezeknél sok tekintetben jelentősebb, hogy az új keretekben kialakult egy új tagozódás is, amelynek alapja már értelemszerűen nem a termelő eszközökhöz való eltérő viszony, hanem a konkrét munkamegosztás, a munka jellege, valamint a rátermettség és a szakképzettség, s a mindezekhez kapcsolódó jövedelem nagysága.

Tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nem az következett be, hogy egy, a munkásosztálytól elkülönülő egységes paraszti osztály jött létre, hanem éppen ellenkezőleg — Lenin kifejezését egy más szituációra alkalmazva — az „elparasztiatla- nodás” folyamata a jellemző.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezése idején a szocialista tulajdon e formája még erőteljesen magán viselte saját kisárutermelő előzményeinek következményeit. A hatvanas évek közepétől azonban — a termelőszövetkezetek technikai-anyagi bázisának erősödésével párhuzamosan — egyre erőteljesebben a vállalati gazdálkodás jellemzői alakultak ki. Egyfelől a szövetkezetek vállalati jellegének erősödése, a fel nem osztható alapok növekedése, az alapvető termelőeszköz — a föld — szocialista szövetkezeti tulajdona, a szövetkezetekre is kiterjedő állami felügyelet és szabályozás, másfelől pedig az állami szektorban a vállalati önállóság növelése — a gazdálkodás eltérő elemei ellenére is — lényegét és típusát tekintve azonos termelési viszonyt hoz létre az állami és a szövetkezeti szektorban.

A termelőszövetkezetek igen gyors fejlődése (ez egy főre jutó termelékenység például az elmúlt 10 évben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az iparban), termelési szerkezetének átalakulása, az iparszerű termelés kezdődő meghonosodása azt eredményezi, hogy ma már egyre jobban szűkül a termelőszövetkezeteken belül azok köre, akik a hagyományos parasztság örökösének tekinthetők.

Ma már a termelőszövetkezetek aktív keresőinek közel fele abból a fiatalabb generációból kerül ki, akik sohasem voltak kapcsolatban az egyéni parasztgazdasággal. Az aktív termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak mintegy 10 százaléka szellemi