Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. január 18. Napi külpolitikai kommentár Ciprusi remények N émi viszonylagos diplomáciai csipkerózsika-álom után ismét megélénkült a Ciprus körüli diplomáciai tevékenység. A megújult pezsgés leglátványosabb jele dr. Kurt Waldheim utazása a három közvetlenül érdekelt fővárosba, Ankarába, Nicosiába és természetesen Athénba. Az ENSZ főtitkára általában fontos szerepet tölthet be nemzetközi konfliktusok elsimításában, de Ciprussal kapcsolatban ez sokszorosan igaz. A szigetországgal foglalkozó nemzetközi határozatok ugyanis immár hagyományosan megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak annak, ho^v a több országot érintő, számtalan vonatkozásban kényes megbeszéléseket az ENSZ égisze alatt folytassák. A szocialista országok helyeslik a világszervezetnek ezt az aktivitását, amire most a szokásosnál is nagyobb szükség van. Egyes brüsszeli atlanti körökben ugyanis hosszabb ideje megpróbálják elérni, hogy — mivel a kérdésben az Atlanti Szövetség déli szárnyának két országa is érdekeltnek nyilvánítja magát — a ciprusi kérdést afféle „NATO-belügyként” kezeljék. Pontosan ez az út az. ami minden szempontból járhatatlan! A szigetország jövője akkor lesz biztosítva, ha elérik. hogy az ellenséges kísérletekkel szemben Ciprus megőrizze katonai csoportosulásoktól független helyzetét, el nem kötelezett, konstruktív külpolitikáját. Mivel az említett NATO-tervek megvalósulása egy fontos térségben billenthetné fel az érzékeny egyensúlyt, a ciprusi külpolitikai folyamatosság nemcsak helyi, hanem világméretű szükség- szerűség is. E z a bonyolult kérdéscsoport vitathatatlanul legfontosabb eleme. Önmagában is sokat mond Waldheim utazásának nagyon gondosan — és Okosan — megválasztott időpontja is. Miért most utazott a három fővárosba? 1. Görögországban a választások újabb esztendőkre megerősítették Karamanlisz kormányfő helyzetét és ezzel eleve nagyobb mozgásszabadságot biztosítanak a számára. 2. Törökországban a parlamenti fordulat nyomán új kabinet került hatalomra és a kormányfő. Bülent Ecevit állítólag figyelemre méltó javaslatokat nyújtott át Wald- heimnek Ankarában. 3. Tavasszal kerül sor Cipruson az elhunyt Makariosz elnök utódjának megválasztására. Harmat Endre ROMA Kormányalakítási tárgyalások Giovanni Leone olasz köz- társasági elnök kedd este a Quirinale palotában fogadta a volt köztársasági elnököt, valamint Fanfanit és Ingraot, a szenátus és a képviselőház elnökét, s ezzel elkezdődött a kormányválság megoldására irányuló konzultációk sora. Szerdán a kereszténydemokrata és a kommunista párt vezetőivel tárgyal. Rómában arra számítanak, hogy csütörtök estére befejezi megbeszéléseit, utána pedig ismét kereszténydemokrata politikust kér fel az új kormány megalakítására. Fanny Edelman Havannában Fanny Edelman. a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára, aki jelenleg kubai látogatáson tartózkodik Havannában találkozott a XI. VIT nemzetközi előkészítő bizottságának vezetőivel. A nők VIT-részvételével, valamint a két szervezetnek a fesztivál előkészítésében való együttműködésével kapcsolatos kérdéseket vitattak meg. Moszkva Ünnepi tudományos ülésszak Ünnepi tudományos ülésszakot rendeztek kedden a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján a magyar és a szovjet akadémia együttműködési szerződésének 20. évfordulója alkalmából. Előzőleg Budapesten került sor, szovjet tudományos küldöttség részvételével, hasonló ülésszakra. Az ünnepségre Pach Zsigmond Pál. az MTA alelnöke vezetésével magyar tudományos küldöttség érke. zett a szovjet fővárosba. Az ünnepi ülést Pjotr Fe- doszéjev, az SZKP KB Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke. a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke nyitotta meg. s méltatta a két akadémia együttműködésének eredményeit. A magyar tudósok üdvözletét Pach Zsigmond Pál tolmácsolta. Az ülésszakon több előadást tartottak a magyar küldöttség tagjai és szovjet Finn elnökválasztás Urho Kekkonen győzelme A finn elnökválasztás első fordulója elsöprő sikert hozott a Kekkonen elnök újra-' választását támogató hat párt számára. A kétnapos válasz, tás eredményeként a 300 elektor köziül 260 képviseli ezeket a pártokat, így gyakorlatilag eldőlt, hogy a február 15-i második fordulóban az elektorok, újabb ciklusra, Kekkonent választják az ország elnökévé. Urho Kekkonen 1956 óta tölti be az államfői tisztet; legutóbb 1968- ban választották újra. majd 1973-ban megbízatását külön rendelettel meghosszabbították. Az idős elnök a választás végeredményének nyilvánosságra hozatala után televíziós beszédben mondott köszönetét az ország lakosságának a bizalomért. Mint mondotta, külön örömét szerzett számára, hogy viszonylag magas volt a részvétel a szavazásban: az ország 3,8 millió bejegyzett szavazója közül 69,5 százalék élt ezzel a jogával, Kekkonen nagyarányú választási győzelme — százalékban kifejezve, a választók 82,3 százaléka szavazott Kek- konenre és az általa képviselt külpolitikára — különösen jelentős, mert az utóbbi időben az ország jobboldali körei több ízben felléptek a finn semlegesség! politika ellen. s különösen célba vették azt a különleges baráti kapcsolatot, ami Finnországot a Szovjetunióhoz, nagy keleti szomszédjához fűzi. o* SZOCIALISTA A cTVIAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSE 1. Súlyos örökség — hogyan tovább? Magyarország társadalmi struktúráját a felszabadulás előtt elsősorban a tőkés fejlődés elmaradottsága határozta meg. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a keresőknek csak 23 százaléka dolgozott az iparban és 51 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatta. A népesség közel egyharmada kisáru- termelő volt és a bérmunkából élőknek a fele az agrárproletariátushoz tartozott Az uralkodó osztályban egyaránt jelen volt a feudális eredetű nemesi-nemzeti elem és a főként a kiegyezés (1867) után kialakuló polgári társadalom részét jelentő tőkés osztály. A társadalomszerkezet másik pólusán pedig a már differenciálódás jeleit mutató parasztság, valamint a polgári társadalom szervesebb részeként a kezdetekor jelentős részben külföldről bevándoroltakból verbuválódott és a háborús előkészületek hatására jórészt a parasztságból feltöltődött — de arányát tekintve még mindig viszonylag kicsiny — ipari munkásság helyezkedett el. A rendkívül nagy számú aprárprodetariátus Magyar- országon nem csupán a tőkés fejlődés terméke volt, hanem történeti előzményei már a feudális időszakban kialakultak. Jóllehet a magyar agrárszerkezet kapitalizálódásának következtében osztályhelyzetét tekintve lényegében bérmunkás volt, eredete és egy részének orientációja azonban magán viselte a paraszti jelleget, és így a társadalom szerkezetében sajátos, sémákban nehezen megragadható helyzetet foglalt el. Végül az elmaradott struktúra sajátosságát jelentették a középrétegek; egyik oldalon a városi kisáru- termelők, a másik oldalon pedig jórészt az úri társadalomvezetés hagyományaihoz kötődő értelmiségiek és hivatalnokok. Mindez együtt azt jelentette, hogy a fel- szabadulás előtti magyar társadalom struktúrájában keveredtek a tőkés és feudális elemek, s így a tőke és a bérmunka alapvető ellentétét szinte keresztbe szelte — Erdei Ferenc terminológiáját használva — a nemesinemzeti társadalom és a polgári társadalom kettőssége. Hazánkban a történeti örökségként átvett, viszonylag alacsony gazdasági fejlettségi szinten belül az egyes gazdasági ágazatok és ágak szélsőséges különbségei léteztek. Ez a helyzet rendkívül nagy differenciálódást idézett elő az eltérő fejlettségű termelőeszközökhöz kapcsolódó rétegek, csoportok között. Különösen a termelési szerkezet és termelési kultúra, a fogyasztás struktúrája, a kultúr- színvonal, a politikai tudatosság és az életmód tekintetében. Még a kapitalizmusra jellemző alapvető osztályokon belül is sajátos, szélsőséges rétegeződést találhattunk. A hazai tőkés fejlődésen belül megtalálható volt az imperializmusra jellemző szűk monopolista csoport éppúgy, mint az elmaradott paraszti viszonyok között élő, a tőkés és a feudális kizsákmányoló módszereket ösz- szekapcsoló birtokos paraszti réteg. A magyar munkásosztályban fellelhetők voltak részben a modern technikát, műszaki rajzot ismerő, kulturált, szervezett nagyvárosi gyáripari munkások csoportjai, a nagy rutinnal és általános műveltséggel rendelkező kisipari munkásrétegek, s részben az esetleg még analfabétizmusra kárhoztatott agrárproletárok, napszámosok, alkalmi munkások nagyszámú rétegei is. Hozzá kell azonban mindehhez tennünk, hogy Magyarország a középkelet-európai országok között fejlettség tekintetében egyáltalán nem állt az utolsó helyen. Ez a magyar munkásság egy részének szervezettségében, összetételében, szakmai és szakképzettségi szintjében, kulturális színvonalában is megmutatkozott. Sajátos volt Kelet-Európá- ban Magyarország helyzete abban is, hogy nálunk a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak csak felét tették ki a kisárutermelők; igen nagy volt az agrárproletárok aránya. Ez az agrárproletariátus pedig egyaránt magába foglalt proletár tradíciójú, munkás orientációjú rétegeket és tanulatlan, paraszti elzártságban élő gazdasági cselédeket. (Legnagyobb számban a két véglet között elhelyezkedő. részint már nem paraszt, részint még nem munkás napszámosokat.) Az előbbiek jó része a háborús készülődés miatt fejlődő iparba került át és így még közelebb került az ipari munkássághoz. Mindez azonban alapvetően nem változtat azon, hogy a felszabadulás után meginduló társadalmi fejlődésnek egyszerre kellett megoldania a kelet-európai fejlődésből adódó elmaradottság felszámolását és a szocialista társadalmi átalakulást. A társadalmi struktúra átalakításában a felszabadulás után az első nagy jelentőségű lépést a földosztás jelentette. Az ideiglenes kormány 1945. március 18-i rendelete alapján megszűnt a feudális eredetű nagybirtok- rendszer és több, mint 600 ezer család földet kapott. A földhöz jutottak 90 százaléka a korábbi agrárproletariátusból került ki. Az agrárproletariátus földigénye is alátámasztja azt a korábban említett tényt, hogy a lényegi bérmunkás-osztályhelyzet mellett az agrárproletariátus egy része paraszti orientációjú volt. A földhöz jutottak másik része azonban egy, a munkásosztályhoz már korábban erősen kötődő rétegből került ki, és így ők — a gazdaságpolitika átalakulásának és rossz gazdasági helyzetüknek megfelelően — viszonylag gyorsan váltak meg később földjüktől, lettek ismét munkássá, vagy léptek be az elsőként megalakuló szövetkezetekbe. A földosztás eredményeként 1949-ig a mezőgazdasági munkások aránya 23 százalékról 8 százalékra csökkent és a paraszti kisáru- térmelők aránya 25 százalékról 39 százalékra nőtt. A magyar társadalom legszámosabb csoportjává ismét a parasztság vált. 1945—48 között a másik nagy jelentőségű átalakulást az állami beavatkozás egyre erősebben kibontakozó folyamata jelentette. Be- rend T. Iván a korszakot elemezve mutat rá, hogy a stabilizációs politika során a népi demokratikus forradalom első szakaszában az MKP gazdaságpolitikai koncepciója a tőkés szektor fokozatos államosítása volt, amelyet az állami beavatkozás kiépült rendszere tett lehetővé. E folyamat lezárása volt 1948 márciusában a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása, és így az ipari munkáslétszám 83 százaléka az állami szektorban dolgozott. (Ez az arány 1946-ban még csak 22 százalék volt.) Magyarországon igen nagy volt a kisipar súlya. Az ipari munkásságnak közei felét 1947 végén még a kisipar foglalkoztatta, a nagyipar munkássága 1947—48 fordulóján a foglalkoztatottaknak még csak mintegy 13— 15 százalékát alkotta és 1947 végén még közel 100 ezer fő volt az ipari munkanélküliek száma. így az 1948-as fordulat tehát nemcsak az államosítások betetőzését, hanem az ipari munkásság szerkezeti átalakulásának a kezdetét is jelentette. Következik: 2. A szocializmus útján. Kolosi Tamás _____I ENSZ Palesztina-bizottság Budapest: január 20—22. Elítélik Izrael—Egyiptom kiilönutas párbeszédét Európai fiatalok leszerelési konferenciája tudósok az együttműködés eredményeiről, a közös kutatómunkáról, közös érdekű témákról. Nemzetközi konferencia Prágában ,.A gazdaság és a politika dialektikája a társadalom for. radalmi átalakításáért vívott harc szakaszában” címmel nemzetközi tudományos-elméleti konferencia nyílt kedden Prágában. A kétnapos tanácskozáson, melynek szerve, zője a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztősége, 44 ország képviselői vesznek részt, köztük a kommunista és munkáspártok vezető személyiségei és marxista tudósok. Az ENSZ Palesztina-bizott- ságának ülésén a PFSZ és több arab, valamint el nem kötelezett ország képviselői élesen bírálták az IzraeL és Egyiptom közötti különutas párbeszédet. A küldöttek határozottan síkraszálltak az izraeli csapatoknak az 1967-ben megszállt összes arab területről való kivonásáért, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak megvalósításáért, beleértve az önrendelkezésre, a saját állam alapítására való jogot. A palesztinai kérdés a közel-keleti probléma kulcskérdése — hangoztatta beszédében Szenegál állandó ENSZ-képviselője, a Palesztina-bizottság elnöke. Szíria állandó ENSZ-képviselője leszögezte: az ENSZ- nek kötelessége kiállni a palesztinai arab nép törvényes és elidegeníthetetlen nemzeti jogai mellett. Az ENSZ kirekesztésével tett izraeli és egyiptomi „kezdeményezések” külön megállapodás elérését célozzák. Az átfogó közel-keleti rendezés kizárólag a palesztinai nép és valamennyi közvetlenül érdekelt fél részvételével teremthető meg. A külön ügyletek és a kulissza mögötti mesterkedések nem segítik elő azoknak az elveknek a megvalósulását, amelyeket az ENSZ az igazságos és tartós közel- keleti béke megteremtésének alapjául tűzött ki — mutatott rá a szíriai delegátus. Január 20—22. között Budapesten rendezik meg az európai ifjúsági leszerelési konferenciát. A tanácskozás előzményeiről, céljáról, fő témáiról Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyilatkozott az MTI munkatársának: — Az európai ifjúsági leszerelési konferencia összehívásának gondolata, mint a szocialista oriszágok ifjúsági szervezeteinek javaslata az 1976 nyarán Varsóban megrendezett európai ifjúsági és diáktalálkozó során merült fel. A több, mint egy éves előkészítő szakasz végeztével nyugodtan mondhatjuk: a konferencia megrendezése a különféle politikai, világnézeti, vallási elveket követő nemzetközi, regionális és nemzeti ifjúsági szervezetek közös munkájának eredménye. E szervezetek 1977 tavaszán Magyarországon, Keszthelyen megrendezett konzultációjukon kezdtek hozzá a konferencia előkészítéséhez. A folytatást a Prágában és Bonnban megrendezett tematikus szeminárium. valamint a konferencia szerkesztő bizottságának két budapesti ülése jelentette. E megbeszélések során bontakozott ki az európai ifjúsági leszerelési konferencia tartalma, napirendje. — A résztvevők megvitatják az enyhülés folyamatának kiterjesztését katonai térre, a politikai és katonai enyhülés közötti összefüggéseket. Szólnak a nemzetközi leszerelési egyezmények betartásáért folyó harc tennivalóiról, arról a küzdelemről, amely a leszerelést szolgáló további konkrét lépésekért, a leszerelési tárgyalások sikerre viteléért folyik. — Az előkészítő tanácskozások eredménye, hogy a szerkesztő bizottság elkészítette és a tanácskozás résztvevői elé terjeszti a konferencia záródokumentumának tervezetét. — Örömmel adunk otthont a konferenciának, igyekszünk jó házigazdák lenni, arra törekszünk, hogy politikai munkánkkal olyan légkört teremtsünk, amely a konferencia alatt s a tanácskozás után is hozzájárul ahhoz, hogy az európai ifjúsági szervezetek a politikai és katonai enyhülésért, a leszerelésért további közös lépéseket tehessenek — zárta nyilatkozatát a KISZ Központi Bizottságának titkára.
