Kelet-Magyarország, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

4 kelet-magyarorszäg 1978. január 17. Of KOMMENTÁR A belgrádi finis leírásokból és kép­ről világszerte is­mert belgrádi kon­ferencia-palotában, a Szá- va-központban újra össze­ülnek a delegátusok. Sport­nyelven azt mondhatnánk, elérkezett a finis, valahol már feltűnt a célegyenes. Az eddig eltelt időszakban valamennyi megvitatott kérdésről számos javaslat hangzott el, most pedig megkezdődik az összegezés, a fogalmazás ideje. A résztvevők előtt az a távolról sem könnyű fel­adat áll, hogy valamennyi témacsokorban, „kosárban” integrálják a konferencia során eddig elhangzott véle­ményeket. Ebből a bizony most még nem egyszer ag­gasztóan gomolygó masszá­ból kell kikristályosodni egy olyan, valamennyi fél által elfogadható szöveg­nek, amely valóban jól szol­gálja a tanácskozás célját: azt, hogy a világ közelebb kerüljön a helsinki záró­okmányban elfogadott aján­lások teljes megvalósulásá­hoz. Ez lenne a most induló szakasz tartalmi feladata. Ami a dolog formai részét, mikéntjét illeti, a közös szö­veg csak az úgynevezett konszenzussal, teljes egy­hangúsággal érhető el. A feladat mégsem meg­oldhatatlan. A témák elvi pillérei ugyanis — hála a helsinki záróokmánynak — adottak. Talán egyszerű­sítésnek hangzik, de a meg­oldás útja mégiscsak az, hogy valamennyi megje­lentnek hűnek kell marad­nia Helsinki betűjéhez és szelleméhez. Ez az igény számos nyugati ország szá­mára eddig sajnos nem bi­zonyult magától értetődő­nek. Pedig hisztérikus han­gok és hamis ürüggyel foly­tatott hecckampányok he­lyett a Helsinkiben általá­nosnak bizonyult magatar­tás, a tapintat, kölcsönös jószándék és minden kér­dés konstruktív megköze­lítése hozhat csak ered­ményt. Az viszont biztosan. )kat segítene az ál­talános légkör to­vábbi javulásában, ha Belgrádban sikerülne el­fogadtatni az úgynevezett bizalomépítő intézkedések­kel kapcsolatos szovjet ja­vaslatokat. Ezek jelentősé­gét jól érzékelteti, hogy az egyik közülük szó szerint így hangzik: „a záróok­mányt aláíró államok szer­ződésben mondjanak le a nukleáris fegyverek egy­más ellen elsőként való be­vetéséről...” Harmat Endre s Helmut Schmidt Brezsnyev tervezett bonni látogatásáról Helmut Schmidt nyugatné- ] met kancellár a Der Spiegel című hamburgi hetilapnak ■ adott interjújában pozitívan ■ értékelte a szovjet—nyugat­német viszony alakulását és bizakodóan szólt Leonyid Brezsnyev tervezett bonni lá­togatásáról. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen kézzelfogható megálla­podások megkötését tervezik a szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozón, Schmidt kijelen­tette: „A sajtónak meg kell szabadulnia attól a képzettől, hogy politikusok csak akkor találkozhatnak, ha az újsá­gok szalagcímeibe kívánko­zó eredmény várható ettől. Sokan egyáltalán nem értik, hogy gyakran nagyon elége­detten térünk haza ilyen megbeszélésekről — „csu­pán” azért, mert kölcsönösen és közvetlenül, nem pedig harmadik személyen vagy más közegen keresztül, inten­zíven tájékoztathattuk egy­mást. Az ilyen találkozóknak nagy jelentőséget és értéket tulajdonítok. Nem is beszélve arról, hogy a Brezsnyev-lá- togatás mindkét fél számára lehetőséget biztosít majd, hogy a partnert az enyhülési politika folytatásával kap­csolatos készségéről biztosít­sa — nemcsak személyesen, hanem a nyilvánosság előtt A Comité Zaire leleplező cikke A CIA tevékenysége Zaire-ban A Comité Zaire, egy Ant­werpenben bejegyzett belga társadalmi szervezet hét­főn sajtóértekezletet tartott Brüsszelben abból az alka­lomból, hogy brosúrát jelen­tetett meg a CIA, az ameri­kai hírszerző ügynökség Zai­réi tevékenységéről. A brosúra amerikai, belga, francia és nigériai források alapján ismerteti azokat az intézményeket, amelyekben CIA-ügynökök tevékenyked­nek és közli számos Zaire-ban működő CIA-alkalmazott ne­vét is, élükön Stuart E. Meth- Ven ezredessel, aki — a ki­advány szerint mint követsé- gi első titkár — leplezi va­lódi tevékenységét. A Comi­té Zaire hangoztatja, hogy a kinshasai amerikai intézmé­nyeken kívül (nagykövetség, az Egyesült Államok infor­mációs szolgálata, katonai misszió, fejlesztési hivatal) a zaire-i biztonsági szolgálat is számos CIA-tanácsadóval rendelkezik. A brosúra leírja, hogy az Angola elleni akciókat is Zaire-ból irányították, s on­nan támogatják a rhodesiai és namíbiai „mérsékelt” ele­meket is, akiknek kezébe akarják átjátszani a hatal­mat ezekben az országokban. Az a 200 ezer négyzetkilomé­ternyi terület, amelyet Mo­butu a nyugatnémet Orbitál Transport und Rakétenge- sellschaft rendelkezésére bo- csájtott s ahol a társaság amerikai megbízásból kísér­leteket hajt végre közepes hatósugarú ballisztikus raké­tákkal, olyan katonai bázisa az imperializmusnak, amely­nek puszta léte is nagy ve­szélyeket rejt magában — hangoztatja a Comité Zaire kiadványa. Tisztújítás a brit kommunista pártban Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának a novemberi 35. kongresszuson megválasz­tott végrehajtó bizottsága a hét végén ülést tartott és megválasztotta a párt új tisztségviselőit. A vezető posztokon általában nem tör­tént változás: a párt főtitká­ra továbbra is Gordon McLennan, elnöke pedig Michael McGahey, a skót bányászszakszervezet elnöke. Az ipari osztály élére — a nyugalomba vonult Bert Ra- melson utódjaként — Micha­el Costello került. A politikai bizottságnak három új tagja van: Peter Coughlin, a párt észak—nyu­gati területi bizottságának titkára, Michael Costello és Martin Jacques, a Marxism Today című folyóirat szer­kesztője. A MEGÚJULÓ POZSONY Nagy lendülettel folyik Csehszlovákia gazdag műemlékei­nek újjáépítése, az ország mind többet áldoz műemlékvédelemre. Napjainkban Po­zsonyban kezdődött jelentős átalakítás: egykori szépségében állítják helyre a város központját, ahol épületek, szobrok, díszudvarok, szökőkutak, utcák és terek szépülnek meg a szakértő kezek munkája nyomán. Képünkön: a „Jó pásztorhoz” elnevezésű ház, amely a rokokó stílus jegyeit viseli magán. (Fotó: ORBIS — KS) Kormányválság a válságban? Olaszországban közeledik a döntés órá­ja. Hétfőn lemondott a kisebbségi keresz­ténydemokrata kormány. Andreotti minisz­terelnök azonban az új kabinet megalaku­lásáig ideiglenesen hivatalban marad. Azt, hogy ezután mi történik Olaszor­szágban, senki sem vázolhatja fel ponto­san. Csak két dolog világos. Az egyik az, hogy az 1977. júliusában aláírt hatpárti megállapodás leglényegesebb pontjait a kormányzó kereszténydemokraták elszabo­tálták. A másik az, hogy mind egyértel­műbb az Egyesült Államok beavatkozása az olasz belpolitikába. A hatpárti megállapodás Ami az első kérdést illeti: emlékezetes, hogy a júliusi megállapodás hátterében a kommunista pártnak a választásokon elért rendkívüli előretörése állott. A választások megmutatták, hogy az Olaszországot har­minc éve gyakorlatilag egyedül kormányzó kereszténydemokraták a gazdasági és poli­tikai csőd szélére sodorták Itáliát. A vá­lasztások után a parlamentben a keresz­ténydemokratákkal csaknem azonos erejű kommunista párt állott szemben, oldalán politikai szövetségesként egy lényegesen gyengébb, de így is a szavazatok 10 százalé­ka felett rendelkező szocialista párttal. Ilyen körülmények között Andreotti ke­reszténydemokrata kisebbségi kormánya csak úgy maradhatott hatalmon, ha a par­lamentben a kommunisták — rendkívüli mértéktartást tanúsítva — tartózkodnak a kormány leszavazásától. Az Olasz Kommunista Párt ebbe csu­pán úgy egyezhetett bele, ha határozott ga­ranciákat kap egy reformprogram végre­hajtására. Ez volt a hatpárti megállapodás elvi alapja. Júliusban a programot a ke­reszténydemokrata és kommunista párt képviselőin kívül a szociáldemokraták, a szocialisták, a republikánusok és a liberá­lisok is aláírták. A programmegállapodás mindenekelőtt erőteljes gazdasági intézke­déseket irányzott elő. Nemcsak a válság megoldására, hanem az olasz gazdaság rég­óta időszerű szerkezeti átalakítására is. Emellett előírták a rendőrség és a titkos- szolgálat átszervezését, valamint a közbiz­tonság megszilárdítását is. Már december utolsó .napjaiban vilá­gossá vált, hogy a kereszténydemokraták gyakorlatilag szabotálják a megállapodást. Ekkor az Olasz Kommunista Párt a koráb­binál határozottabb és erélyesebb hangot ütött meg. Szüksegprogram létrehozását sürgette és azt, hogy ennek végrehajtására szülessen demokratikus egységkormány a kommunisták részvételével. Január 4-én a hatpárti programot aláíró pártok tanácsko­zásán a szocialisták és a republikánusok egyaránt támogatták ezt az igényt. Sőt, a szociáldemokraták is elismerték, hogy nö­velni kelj a baloldal tényleges felelősségéi és szerepét a program végrehajtásában — anélkül azonban, hogy az Olasz Kommu­nista Párt részt venne a kormányban. Amerikai nyomás Voltaképpen ekkor éleződött ki Wash­ingtoni beavatkozási kurzusa. Hazarendel­ték a Rómában állomásozó nagykövetet, akivel előbb Vance külügyminiszter, majd a világkörüli útjáról éppen hazatért Carter elnök is tárgyalt. Ugyanakkor Olaszország­ba küldték Perry hadügyminiszter-helyet­test. Hivatalosan azért, hogy NATO-ügyek- ről tárgyaljon, valójában azzal a nyilván­való céllal, hogy az olasz hadsereg csúcsain meglévő ellenállást megerősítse a nemzeti egységkormány megalakításával szemben. Ezt követte az amerikai külügyminisztéri­um szóvivőjének nyilatkozata, amely im­már nyíltan is kimondotta: az USA „nem híve annak, hogy a nyugat-európai kormá­nyokba kommunista politikusok is bekerül­jenek”. Ilyen háttérrel kell értékelni az Olasz Kereszténydemokrata Párt vezetősé­gének január 12-re virradó éjszaka hozott határozatát, amelyben ismét elutasította a kommunista részvétellel létrehozandó egy­ségkormány gondolatát. Elkerülni a választást Az idő és a tényleges gazdasági-társa­dalmi feszültségek azonban másfajta dön­tést Ígér: veinek. Olaszország gazdasági vál­sága mélyül, a terrorakciók mindennapo­sak. Ilyen körülmények között az ország gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált, a politikai bomlás folyamatát tehát az eddig alkalmazott módszerekkel nem lehet fel­tartóztatni. Ilyen helyzetben a keresztény- demokratákra és a kommunistákra rendkí­vül súlyos és felelősségteljes döntések vár­nak. Egy esetleges új választás most igen komoly politikai feszültségnövekedést ered­ményezne. s egyben hónapokra lehetetlen­né tenne minden gyakorlati reformintézke­dést. Ez egyben az egyik fő oka annak, hogy a kommunista párt miért részesíti előnyben a jelenlegi parlamenti erőviszo­nyok alapján létrehozandó nemzeti egység­kormányt. (A szakszervezetek hasonló okokból ugyancsak ellenzik az új választá­sok kiírását.) Várható tehát, hogy a belpolitikai harc a következő napokban éleződni fog. A meg­oldás körvonalai még nem látszanak — csak annyi bizonyos, hogy az eddigi mód­szerekkel nem lehet tovább kormányozni Itáliát. A közélet hírei Győri Imre. a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának meg­hívására vasárnap este Ber­linbe érkezett. Kíséretében van dr. Móna Gyula, a KB agitációs és propagandaosz- tályanak helyettes vezetője és Kurucz István, a Buda­pesti Oktatási Igazgatóság vezetője. Az MSZMP KB titkára a Német Demokra­tikus Köztársaságban tanul­mányozza az NSZEP tömeg­politikai munkájának tapasz­talatait és a tömegtájékozta­tást, s eszmecserét folytat a két testvérpárt munkakap­csolatairól, együttműködésé­ről az agitáció és propagan­damunka területén. ség élén hazánkba érkezett Angelo Niculescu román mi­niszterelnök-helyettes. mező- gazdasági és élelmiszeripari miniszter. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Romány Pál. jelen volt Victor Bolojan, Románia budapesti nagykövete. A küldöttség a két ország kö­zötti agrártermelési együtt­működés fejlesztéséről tár­gyal, s agrártudományi okta­tási és kutatási intézménye­ket, valamint termelőüzeme­ket látogat meg. V, G. Lomonoszovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa munka- és szociálisügyi álla­mi bizottsága elnökének meg­hívására hétfőn Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter vezetésével küldöttség utazott Moszkvába. A tárgyalások so­rán áttekintik a két munka­ügyi szerv közötti együttmű­ködés 1977. évi eredményeit ér- az 1978. évre vonatkozó el­képzeléseket Tájékoztatják egymás! a népgazdaság, kü­lönösen a munkaügyek el­múlt évi fejlődéséről és az ez évi feladatokról. A kül­döttség búcsúztatásán a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Buda Isti’án munkaügyi ál­lamtitkár és F. P. Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára hétfőn hazaérkezett a2 NSZK-ból, ahol a Német Kommunista Párt meghívá­sára pártküldöttség élén tett látogatást. Üdvözlésére meg­jelent Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára. Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter meghívására hétfőn küldött­Vance Izraelbe érkezett Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter hétfőn Izraelbe érkezett, hogy részt vegyen az egyiptomi—izraeli politi­kai bizottság tanácskozásán. A Ben Gurion repülőtéren Dajan külügyminiszter fo­gadta az amerikai diplomá­cia vezetőjét. Vance megér­kezésekor „történelmi jelen­tőségűnek” nevezte a tár­gyalásokat. Elégedetten szólt arról, hogy a felek megol­dották az eljárási problémá­kat, de figyelmeztetett rá, hogy a békéhez vezető úton még nehéz akadályokat kell elhárítani. A döntés órája Rómában

Next

/
Thumbnails
Contents