Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-13 / 292. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 13. Napirenden a jövő évi terv és költségvetés Ülésezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa KOMMENTÁR Javuló kapcsolatok V ilágszerte figyelmet keltett az a vietna­mi—thaiföldi beje­lentés, amely szerint „a két ország síkraszáll a kapcsolatok rendezését célzó intézkedések mel­lett”. A közlemény nem kevesebbet jelenthet, mint azt, hogy — kölcsönös jó szándék esetén — csök­kenhet a jelenleg nem egyszer tapasztalható fe­szültség Délkelet-Ázsia egyik igen fontos térségé­ben. Bangkok addigi polgári kormányai sokáig harcias szólamokkal dobták félre ezt a parancsoló szüksé­gességet, de 1976. augusz­tus 6-án megjelent az el­ső vietnami—thaiföldi közös közlemény és úgy tűnt, ez az okmány jó alap lehet a komolyabb közeledésre. Tavaly ok­tóberben azonban katonai puccs döntötte meg a köz­leményt aláíró thaiföldi kabinetet és az új kor­mány ellenséges politikát követett a haladó orszá­gokkal szemben. Néhány hete újabb ka­tonai államcsíny színhe­lye volt Bangkok. A fő­tisztek menesztették a huszonegy tagú junta ál­tal korábban kinevezett polgári miniszterelnököt, Kraivicsient és első nyi­latkozatukban „számos kül- és belpolitikai válto­zást” ígértek. A mostani — immár második — vietnami— thaiföldi közlemény tanú­sága szerint az országot vezető főtisztek nyilat­kozatuknak ezt a részét komolyan gondolták. H. E. A jövő évi terv és költség- vetés, az 1976. évi költségve­tés végrehajtásáról szóló je­lentés szerepel a Szovjetu­nió Legfelsőbb Tanácsa szer­dán kezdődő ülésszakának napirendjén. Ezen az ülés­szakon választják meg a Szovjetunió Legfelsőbb Bí­róságának tagjait, mivel a bíróság jelenlegi mandátuma lejárt. A tanács elnöksége hétfői ülésén Vaszilij Kuz- nyecov első elnökhelyettes vezetésével vitatta meg az új ülésszak napirendjét. A tervet és a költségve­tést előzőleg áttekintették a szovjet parlament bizottsá­gai, amelyekben részletes vi­A szerdára kitűzött kairói konferencia jegyében folyta­tódik a diplomáciai mozgás a Közel-Keleten, Cyrus Van­ce, amerikai külügyminiszter befejezte jeruzsálemi tárgya­lásait. Asszad szíriai elnök va­sárnap Abu Dhabiban tár­gyalt. Az ottani tanácskozá­sokról nem adtak ki hivata­los közleményt, Abdel Ha­lim Khaddam szíriai külügy­miniszter azonban — aki Asszaddal együtt járja be a Perzsa-öböl menti országokat — újból kijelentette, hogy Szíria nem megy el Kairóba akkor sem, ha az értekezlet­nek sikerül haladást elérnie. Távol marad a genfi béke- konferenciától is, ha azt a Szadat kapituláns politikájá­nak eredményei alapján hív­nák 'össze. A kairói értekezletet egyébként szerdán a délelőtti ta folyt az egyes előirányza­tokról, a tervfeladatokról. A bizottsági üléseken megálla­pították, hogy az idei terv teljesítése jó volt, az év vé­ge előtt is bizonyos, hogy — kisebb elmaradások mellett — a főbb mutatókat tekintve teljesítik, sőt túl is teljesítik az idei előirányzatokat. Így a jövő évi terv szilárd ala­pokra épül. A legfelsőbb tanács el­nökségének ülésén áttekin­tették a törvényalkotási programot. Az új alkotmány elfogadásával szükségessé válik a fennáló törvények, törvényerejű rendeletek egy részének módosítása. órákban kezdik meg rendkí­vüli biztonsági intézkedések közepette. Az egyiptomi ha­tóságok legújabb intézkedé­sükkel korlátlan számú izra­eli újságíró beutazását enge­délyezték. Vance amerikai külügymi­niszter közel-keleti körútja arra szolgál, hogy csökkentse az arab államok bírálatát Kairóval szemben és Egyip­tomot kimozdítsa elszigetelt­ségéből. A Pravda kairói tu­dósítója Egyiptom és Izrael küszöbönálló kairói tárgyalá­sairól azt írja, hogy azok Iz­rael régi szövetségese, az Egyesült Államok részvételé­vel folynak majd le. Az egyiptomi sajtó, a rádió és a televízió most széles körű kampánnyal igyekszik meg­dolgozni a közvéleményt a különutas tárgyalások érde­kében. n neutron­bomba közvetlen veszély Tanácskozott a szovjet békevédelmi bizottság A szovjet közvélemény, a világ minden békeszerető em­berével együtt, részt vesz a neutronbomba gyártásának és elterjesztésének megtiltá­sát követelő, világméretű mozgalomban. Erről adtak tájékoztatást a bizottság ve­zetői, a szovjet közvélemény rangos képviselői, hétfői saj­tókonferenciájukon Moszkvá­ban. Jevgenyij Fjodorov akadé­mikus, a bizottság alelnöke rámutatott: a neutronbomba olyan új fegyvertípust jelent, amely új szakaszt nyithat meg a fegyverkezési verseny­ben, a tömegpusztító fegyve­rek elterjedésében, s ezért különösen veszélyes. Konsztantyin Szimonov, a világhírű szovjet író arról be­szélt, hogy a leszerelés nem öncél, nem csupán elvont követelés. Minél többet for­dítanak az egyes országok fegyverkezésre, új tömeg- pusztító ' fegyverek gyártásá­ra és elterjesztésére, annál kevesebb jut a társadalom problémáinak megoldására, a nép jólét emelésére. Ez for­dítva is igaz: ha sikerül meg­valósítani a leszerelést, ak­kor könnyebb lesz megoldani az égető gondokat, kielégíte­ni az emberiség alapvető szükségleteit. A neutronbomba közvet­len veszélyéről számos fel­szólalás hangzott el. A szovjet békevédelmi bi­zottság az egész országban gyűléseket, tiltakozó meg­mozdulásokat szervez. A szovjet közvéleményt széles körben ismertetik meg a Bé- ke-világtanácsnak a neutron- bombával foglalkozó köny­vével. Lázas diplomáciai tevékenység a Közel-Keleten Vance célja: megszüntetni Egyiptom elszigeteltségét A Genfi-tótól a kék Dunáig A sokszögletű asztal J ószerencsém vezetett, hogy az óváros egy kis szállodájában, a Grand Rue-n kaptam szállást: né­hány házzal arrébb, a 40. számon emléktábla hirdeti, hogy ott született — egy órásmester fia — Jean- Jacques Rousseau, a nagy francia gondolkodó. Sok más híresség mellett Genfben élt a filozófus Voltaire is. A múlt eseményeire emlékez­tetett az az emlékmű, ame­lyet azon a helyen állítottak fel, — szemben a kikötővel —, ahol egy anarchista agyonszúrta Erzsébet király­nét, Ferenc József feleségét. S ha már a történelemnél tartunk, itt van az egykori Népszövetség palotája, amely ma — duplájára bővítve — az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének nyújt otthont. Ha­talmas parkjában, 150 éves libanoni cédrusok szomszéd­ságában két hatalmas em­lékmű, amelyet talán jelké­pesnek is tekinthetünk. Az egyik: a világmindenség ég­öveit ábrázoló gömb, — az Egyesült Államok, a másik: a moszkvai űrhajós-emlék­mű kicsinyített mása — a Szovjetunió ajándéka. A park mögött a Genfi-tó víz­tükre kéklik, mögötte pedig az Alpok karéja. Azt mond­ják, tiszta időben oda látszik a 4807 méter magas Mont Blanc, Európa legmagasabb csúcsa. Sajnos a ködös, fel­hős idő miatt csak egy köze­lebb fekvő, lényegesen ala­csonyabb hegyet láttam. A helybeliek nevetve mesélték, hogy ezt a hegyet „amerikai Mont Blanc”-nak becézik. Az idelátogató nagyszámú ame­rikai turista ugyanis a Bae- decker alapján mind a Mont Blanc-ot kívánja látni. Hogy kívánságukat kielégítsék, ki­nevezték a közelebb fekvő helyet Mont Blanc-nak. Leg­alább is így szól a fáma ... De térjünk csak vissza a Nemzetek Palotájához. El­képesztő méretek, sok-sok látnivaló. Néhány napi ott- tartózkodásom során kilomé­tereket jártam a folyosókon, mozgólépcsőkön, lifteken, de — szavamra mondom — csak annyit sikerült megjegyez­nem, hogy a bejárat a 6-os kapunál van. (Kapu is van vagy 30.) A bejárattal szem­ben az újságírók hatalmas, önkiszolgáló presszója. Legtöbbször itt cserél­nek gazdát az értesülések. Egyébként az épület hajlata­iban, kiszögeléseiben sok-sok kényelmes fotelekkel és gyö­nyörű kilátással rendelkező eszpresszó van. Ha a kávé el is marad a miénktől, mégis, a jelenlévő politikusok, ENSZ-tisztviselők számára kiválóan alkalmasak az esz­mecserére. Ezek az eszpresz- szói beszélgetések sokszor fontosabbak mint a tárgyaló- termekben elhangzó beszé­Biztosan nem túlzás, ha Genfet — a hasonnevű kanton és az egész Francia-Svájc fővárosát — történelmi városnak mondjuk. Már Julius Caesar is megemlékezett Genaváról, majd. i. u. 443-ban Burgundia fővárosa lett. A szellemi élet különösen a XVI. században lendült fel, amikor Calvin itt hirdette tanait és a város a kálvinizmus központjává vált. Egy kép a genfi archívumból. Az 1973-as közel-keleti konferencia sokszögletű asztala. Középen Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, mellette két oldalt a társelnökök: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kép­viselői, majd Egyiptom, Jordánia és Izrael küldöttsége. A hatszög egyik oldaia, Szíriáé, üres — ők nem vettek részt az értekezleten. (Fotó: United Nations) dek. Tárgyalótermek: se sze­ri, se száma. Lenn a bejárat-, nál tábla igazít el, hogy hol, melyik teremben melyik szerv, bizottság vagy albi­zottság ülésezik. A közgyűlé­si teremben kétezer személy számára van hely. Minden teremben helyiségek a szink­rontolmácsolásoknak. A folyosók, termek sokasá­gán az ENSZ genfi tájékoz­tatási osztályának francia helyettes vezetője- kalauzol. Külön érdekességként meg­mutatja a különleges tanács­kozások részére fenntartott termet. Páncélajtó gondosko­dik itt a tökéletes biztonság­ról. Ebben a teremben foly­tak 1954-ben az indokínai bé­ketárgyalások, 1965-ben csúcstalálkozó helyszíne volt. Itt tartották, 1961-ben a La­osszal foglalkozó, egy éve pedig a Rhodesia-konferen- ciát. Itt zajlott 1973 decem­berében a Közel-Keletífel foglalkozó, első tanácskozás. Mint kalauzom elmondta: egy-egy konferencia techni­kai előkészítését nehezíti, hogy általában külön megál­lapodás szabályozza az asz­tal, vagy asztalok alakját. Volt kerek asztal, volt ová­lis, volt négyzet-, téglalapala­kú, sőt: a közel-keleti kon­ferencián annak idején hat­szögletű volt az asztal. M ost is folynak előkészü­letek: a tolmácskészü­lékeket szerelik, hogy mint mondta, — bármely pillanatban készen legyenek az újabb közel-keleti, vagy más rendkívüli konferencia fogadására. Gáti István (Következik: Prognózis 1990-ig) Amerikai levelünk A mikor az iráni sah a helikopterből a Fehér Ház kertjének pázsitjára lépett, feldördültek az ágyúk, megkezdődött a 21 lövésből álló díszsor- tűz. Az ágyúdörgés miatt a kertben nem vettük mind­járt észre, hogy a kerítésen kívül álló több ezer főnyi sahellenes és több száz főnyi sahpárti tüntető szinte az ágyúlövésre várva egymásnak esett és a jelszava­kat hordó rúdaknak álcázott botokkal iszonyú módon verni kezdték egymást. A sahellenes tábor tagjai papírból, zsákból és vá­szonzacskóból rögtönzött maszkokkal álcázták arcukat, hogy az amerikai és az iráni titkosrendőrség ne ismer­je fel őket, s így elkerülhessék a későbbi megtorlást. A Fehér Ház köré kivezényelt több, mint ezer rendőr megpróbált rendet csinálni, biztosítani a ma­gas vendég zavartalan fogadását. A rendőrök botokkal verni kezdték az álarcos sahellenes tüntetőket. Az így szövetségesre talált sahpártiak még nagyobb lendület­tel vetették magukat a verekedésbe. Az álarcosok csapata azonban lényegesen nagyobb volt és elszántabbak is voltak. A botütések nyomán repedt a bőr, kiserkent a vér, tört a koponya- a láb- és a kézcsont. A fájdalmas jajkiáltások és harcra buz­dító jelszavak keveredtek a rendőrszirénák szaggatott, ugatásszerű hangjával és a rendőrkocsik vijjogásával. A rendőrök, akik nem számítottak ekkora vereke­désre, sisak és védőpajzs nélkül sok ütést kaptak, s hogy megfékezzék a verekedést, néhány tucat könny­gázgránátot dobtak a tüntetők közé. Eközben a Fehér Ház kertjében, mintha a kerten kívül mi sem történne, folyt a sah ünnepélyes fogad­tatása. Felzengtek a két ország himnuszainak dallamai. Carter elnök, amerikai szokás szerint, jobb kezét a szí­vére helyezve hallgatta a himnuszokat, amelyeknek utolsó akkordjai már nagyon belevesztek a Fehér Ház körül röpködő, a helyzetet felmérni igyekvő rendőr­helikopterek zúgásába. Mikor Carter elnök mondani kezdte üdvözlő be­szédét, már furcsa illat csapta meg az orrokat és fa­kasztotta könnyre a szemeket. Ha nem láttuk volna, hogy mi folyik a kerítésen túl, azt lehetett volna gon­dolni, hogy az elnök szavai hatották meg és fakasz­tották könnyekre az előkelő ünnepi közönséget. Az elnök mellett álló perzsa császár is előhúzta fehér zsebkendőjét és törölgetni kezdte a szemeit. Hátrafor­dult, a feleségére nézett. Az is könnyezett, de mikor meglátta férje őfelsége vörösödő, könnyes szemeit — protokoll ide vagy oda — feltűnően mosolyogni kez­dett. Még biztosan nem látta ő se sírni őfelségét, a per­zsa császárt. A furcsa, csípős illat nem volt egyéb, mint a tün­tetők közé dobált könnygázgránátok füstje, amely mind töményebben érkezett az enyhe szellő szárnyán és árasztotta el az egész ünneplő közönséget. Carter után a Sah lépett a mikrofonhoz. Feltette a szemüvegét és olvasni kezdte a szöveget. Olvasása nem volt egészen folyamatos, mert a gáztól folydogá- ló könnye zavarta látását. Az eddig csak sűrűn pislogó Carter és felesége is törölgetni kezdte szemeit. Carter később kijelentette, hogy életében először és reméli utoljára találkozott könnygázzal. Az elnök tréfásan közölte az újságírók­kal, hogy a sahtól elnézést kért Washington levegő­jének ideiglenes szennyeződése miatt. A sah azzal vi­szonozta a feszültséget feloldani akaró elnöki meg­jegyzést, hogy közölte, az ő könnyei örömkönnyek voltak, a meleg, baráti fogadtatás csalta ki szeméből. Ha csak az elnök fogadtatását vette figyelembe, akkor helytálló a megjegyzése, de a kerítésen túli állapoto­kat tekintve, legfeljebb a túlfűtött hangulat közelítette volna meg a valóságot. Mire a két üdvözlő b eszéd véget ért, a hallgatóság nagy része krákogott, szipogott, könnyeit törülgette. Ez az egész ceremóniának rendkívül komikus ízt adott. A kertben lévők közül — beleértve a rendőröket is — egyetlen ember, egy amerikai újságíró volt felkészül­ve mindenre. Mikor megérezte a gázt, lecsatolta de­rekáról a fekete gázálarcot, fejére húzta és jegyzetelt tovább. Ennyi irigye biztosan nem volt még soha éle­tében. Egy elnök és egy császár irigyelte a gázálarc miatt. Gázálarc biztosan nem volt a császári poggyász­gép holmijai között sem. Ez is bizonyítja, hogy soha nem lehet minden szükségessel felkészülve elmenni egy hosszabb útra. Mindig kimarad a csomagból va­lami kicsi, de fontos kellék. OCo-ixáeL 9ltaűJt (Folytatás az 1. oldalról) mácsolják a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának, a Kubai Köztársaság államtanácsának és minisz­tertanácsának üdvözletét a magyar népnek, s megújítot­ta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának szóló meghí­vását: látogasson el Kubába. Hazatérőben a delegációt Lisszabonban fogadta Alvaro Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára. A portu­gál testvérpárt azért harcol, hogy az 1974. áprilisi forra­dalmi fordulat óta elért vív­mányokat megőrizzék. A Portugál Kommunista Párt tömegbefolyása nagyon je­lentős. A mintegy 1 millió 700 ezer tagot magában foglaló egységes szakszervezet is a vívmányok megvédéséért, jo­gaik megőrzéséért, a forrada­lom továbbviteléért haxcoL A kommunista párt azt a kor­mányt támogatja, amelynek a demokratikus szabadságjo­gokat megvédő, a forradalmi vívmányokat megőrző, to­vábbfejlesztő programja van — fejezte be nyilatkozatát Bíszku Béla. Asah sírva fakad (2.)

Next

/
Thumbnails
Contents