Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
1977. december H. o Változó életünk A sűrűkrajcáros bolt Kis bolt Nagydobos szélén. Ama felén, mely Mátészalkához van közelebb. S hogy pontosan meghatározzuk, hogy melyik a falu három boltja közül, tegyük hozzá: a Kondorné-fé- le. Ez így stimmel, hiszen Erzsiké, másnak Erzsiké néni, van akinek lányom, egyben boltvezető és raktáros, fűtő és áruátvevő, takarító és pénztáros, rakodó és eladó. Talán így jár a legjobban a szövetkezet meg Kondomé egyaránt. / Vendéglősök, cukrászok, színészek Nyíregyházi Ady-emlékek örömmel olvastuk barátaimmal a Kelet-Magyaror- szág november 22-i számában a híradást „Ady nyíregyházi leánykérése” címmel a költő 1912es vendégjárásáról. Egy korábbi, szintén nyíregyházi vendégjárásával, illetve azt ezt bizonyító cikkel szeretnénk hozzájárulni az emlékgyűjtéshez. Ady-plakett. Tóth Sándor szobrászművész alkotása. Kincsen megállás Már hajnaltól iparkodik a kis kályha, hogy valami meleget lopjon a boltba. De minden hiába, a folyton- íolyvást nyíló ajtón a java mindig kiröppen. Mert az ajtó kora reggeltől bizony nem pihen, a forgalom ugyancsak tempós. — Adjál négy kiló lisztet, fél citromot, meg kávét. Ori- entet meg Riót — sorolja Zsuzsika néni, aki a tél elől bekecsbe bújt s rá berliner kendőt terített. Közben bejön egy vasutas. Megveszi a féldecit, s mivel bent nem szabad inni, éppúgy tesz, mint az imént a daruskocsi vezetője: az üzlet előtti fák mellett hajtja le a „szemcseppet”. Aztán visszaoson, kicsit szégyenlősen teszi le az üveget, s távozik. — Kettő, tizenegy, tizenöt, húsz... marad a kettő, 194,90 Zsuzsika néni... Gyors a számolás, a sarokban feberreg a daráló, s máris kávéillat tölti be a boltot. Vásárol Szender- né is, csomagok sorakoznak a pulton, s közben folyik a szó. — Emlékszel, kenderezés- kor még a határban is terített asztal volt. És még az asszonyok is lehajtották a felest. Jó pénzt is adott. Adott a fenét, tavaly több volt. A 400 ölről csak 4800-at kapunk. Erzsiké keze közben meg nem áll. Szeletel és csomagol, mér és számol. Zsákot dob arréb, szalonnát hoz ki a raktárból. — Pali bácsi, aztán ne feledjen el szólni Juliska néninek, hogy jött szalonna — mondja a cigarettát vevőnek. Babaolaj Megjön közben Zoli bácsi, akitől hamar megtudni, megkezdődött a disznóölés Nagydoboson. Táskájában jókora fejet szorongat. — Ez az igazi, nem a kopasztott. Ez perzselve van. S máris áll a vita, hogy melyik a jobb. Közben Rácz Gáborné vesz egy tasak gulyáslevest, hiszen a káposztáspaszuly ezzel az igazi. — Jók is ezek a porok — mondják az asszonyok. A Szi- las is. A férjem már kéri. ha valamiből kimaradt: hol ebből a műleves? — Jaj míg el nem feledem, babaolaj van? — Van. Nyúlnak kell? Nem, a' mi nyulunknak nem beteg a füle. Tudom, hogy főleg arra viszik mostanában. Jó is rá. Ágika közben felvágottat vesz, meg sajtot. Giziké a kis Szilárddal ultrát keres, hiszen jön a nagymosások ideje, karácsony előtt. Csak állok a pult mellett, s figyelem a forgolódást, hallgatom a szót. S közben azon gondolkodom: ugyan milyen is a mai falusi kisbolt? Kisboltszaga nincsen. Nem ^ ke« veredik a kenyér, a petró, az egérpiszok szaga. Sehol nem látok rafiát, nincsen dena, sehol a zsákoscukor, s nem látni az üvegbe ragadt savanyúcukrot sem. Nincsen lámpaüveg, Flóra szappan, medvecukor, marmaládé, s a sarokban sem áll a tavottás hordó. Semerre sincs kénesgyufa, lámpabél, szentjánoskenyér. Bizonyára beleőszülne a régi boltos, ha ma kellene számot adnia áruismeretéről. Mert aligha tudná, mi is a parkettfény, a leveskocka, az Amo szappan, a Biopon és a 15 féle más csodaszer, a kávék, a nem Frank és Kneipp- készítmények, a fogpaszták, a borotvakrémek, a bagaro- lok és szardíniák. De ám vissza a valósághoz, kár itt elmélkedni, amíg az üzletben zajlik az élet. Jókora vita van kialakulóban arról, hogy jó-e a töltött káposzta kásával és olajjal. Törő néni amondó, hogy jó, főleg ha szalonnakocka is van belevágva. Van, aki vitatja a kása jogosultságát, hiszen itt a boltban szokott lenni hosz- szúszemű rizs, ami az igazi. Végül salamoni a döntés: jó a kása, ha nem kell enni. Míg muszáj volt enni, addig szidták, hiszen mindenkinek elege volt belőle. Ma azonban, jó csemegének elmegy a puliszka is tejjel, de bizony jó a káposzta is, amúgy régiesen. \ Vágott és nem vágott Törő néni azonban gyorsan témát vált, míg mustrálgatja a kenyeres pultot. — Ez jó, most vágott van. Mert huncutak ezek a pékségben. Hol vágott van, amelyik fehér, az el is áll. De aztán keverik simával, ami sö- tétebb is, meg másnapra savanyú. — Az ám, pedig kétkilójá- val vesszük, s egyik is másik is 7,20. A vágott, az igen... — Ha valaki eddig azt hitte téved, most már bizonyosságot kapott. Még a Szabó családban is volt erről szó. Márpedig ott mindig kiderül, mikörül dong a légy... Juliska néni közben vásárol, valami levest keres. Sándorom a borlevest kedveli — mondja. De nekem valami könnyű kellene. Van Maggi? És máris veszi a tyúklevest, egy személyre. — Úgy vagyunk ma ezzel — így az egyik asszony — hogy azt se tudjuk mit mondjunk ha az orvoshoz kerülünk, s az kérdi: mit szoktak enni. Ha azt mondjuk ami van, rögtön legorombit: zsíros. De ha szegényest mondanánk, akkor meg nem hinné el. És máris száll a tréfa, hogy ki miként néz ki, mennyi rajta, a súlyfelesleg. — Rajtad is van Erzsi! — Pedig emelek itt a boltban, még sokat is. A havi 200 ezres forgalomért hajtani kell. De el is megyek egyszer világgá, belefárad az ember. — Ha egy hétig oda lennél, már keresnénk — vágja rá valaki, s ettől Erzsiké megenyhül, hiszen kaphat-e több bizalmat a boltos. Rendelés előtt A boltos közben járatja az észkereket, Mert, hogy itt az ölési idény, meg jön a karácsony és az újév. Tavaly is kellett 50-60 üveg pezsgő. Kellene gyorsan a szaloncukor is, több mint egy mázsa. De nem jön. Aztán a napi 80 liter tej, a sok fűszerféle. És újra kellene só, mert a múltkor olyan szép fehér jött, hogy zsákszámra vitték. Fogytán a konzerv, de kell a jobb ital is, mert nevezetes névnapok jönnek. S mintha csak rá akarna szólni az élet, bejön Jolánka néni. — Adjon cseresznyét Erzsiké. Ferinek. — Jobban szereti az a rumot. — Maga tudja. Meg két tábla csokoládé is kellene. Közben egy papírra felír valamit a boltos. „Kalács, élesztő, édestészták..." Mert ez is kell, kevesen sütnek. Igaz, a havi öt kiló élesztő elmegy, de ünnep előtt kész kalács kell. Irénke közben tejet vesz és vajat. Kérdem tőle, jó-e? — Jó is meg olcsó. Amikor a csarnokban több mint ötöt adnak a tejért, akkor csak itt érdemes venni öt forintért. Csak nyáron van néha baj, hogy gyorsan összemegy. Vajat meg nem köpül már senki. Nekem is ott a zurboló. De sokat is bajoltunk egykor, amíg vaj lett. Nem is emlékszem, mikor ettem házi vajat. Közben a vásárlási kiskönyvbe bekerülnek a tételek. Jó kiadós összegek, hiszen van pénz bőven. Hitelt nem kér senki, s felírás sincs. Egy-egy család jó kétezret itthagy havonta, fillérenként, kis tételekért. — Sűrű krajcáros bolt ez — mondja Kondomé. Sokat kell itt hajolni, futni, emelni a forgalomért. Van, aki egy nyalókát vesz, más csak sót. De hát ez a dolgunk, itt sosem fut be egy tévéből több ezer egyszerre. Már csak az is elég, ha naponta a közel két mázsa kenyeret berakom a pultra... Sok beszédre nem marad idő. Közben szenet is kell dobni a kályhára, ki ne hüljön a bolt. És csak jönnek az újak. Padlófény, szardínia, palackos bor, felvágott, Túró Rudi, csigatészta, makaróni, csomagolópápír, falvédő, liszt, citrom és fogpaszta, paradicsomlé, narancsital, élesztő, sütőpor, Rapid borotvakrém, túró és tejföl kerül a pultra. A kis bolt tiszta, ragyogó. Mint Erzsiké köpenye. Forog a vevő, s megtudni itt: valahol a falu túlsó végén a téesz- ről tárgyalnak a brigádok. Mert az év nem valami jól sikerült. Azért nagy baj nincsen, pénz van és lesz elég. Van, aki már veszi a mákot az ünnepre, hiszen az is van, mégpedig finom. Így megy ez fél 11-ig. Ekkor a bolt rácsos redőnyét lehúzza Kondomé. Fellélegzik. Egy kis pihenő? Nem. Előkerül a seprű, a lapát. S közben lesi az utcát, jön-e a kenyeres. Mert amikor délután nyit, újra rend kell hogy legyen, a polcokon áru, friss kenyér, s minden jól láthatóan. A cikk nincs aláírva, mint oly sok korabeli Ady-írás. De hogy ő írhatta, azt több közvetett bizonyítékkal is alá lehet támasztani. S ha egyszer az irodalomtudomány bebizonyítana egy másik szerzőt — ami nagyon valószínűtlen —, a kedves, humoros írás akkor is a 78 évvel ezelőtti Nyíregyházát mutatja be. Színházról szól és a Debrecen című debreceni napilap 1899. június 22-i számának 4. oldalán jelent meg. Mindehhez tudni kell, hogy ez év április 25. óta ennek a lapnak a színházi tudósítója, sőt egyetlen riportere, utazó munkatársa Ady volt. Lovagias ügy a primadonnáért A korabeli tanuk arról is vallanak visszaemlékezéseikben, hogy Ady — aki mindennapos látogatója volt a Csokonai Színháznak — ez év tavaszán nagy szerelembe esett Szabó Irmával, a színház csinos primadonnájával. Hogy miként fogadták udvarlását, arról eltérnek a vélemények. Egy bizonyos: egy nyíregyházi újságíróval, aki néhány szóban bírálni akarta Irmuska színjátszását, lovagias ügyet provokált a költő. Az is bizonyos, hogy szokása volt — nagy ügyek nélkül is — a város színtársulatának, ahol színházi kritikus yolt, a társulat nyári vendégszereplésekor utána utazni. (Így tett a következő évben Nagyváradon is, amikor a társulat Kaposvárra utazott nyári vendégszereplésre.) Komjáthy színtársulata pedig — melyről oly sokat írt — annak az évnek a májusától a nyíregyházi színházban vendégszerepeit. Ezek után, — ahogy mpn- dani szokás — „vájjon ki írhatta az alábbi hangulatos beszámolót?” — Nos, akárki írta, Nyíregyházát mutatja be 1899 nyarán. A „Korona" zárórája Most pedig lássuk a cikket: SZÍNHÁZ NYÍREGYHÁZI ÖTLET. Míg a debreceni színészek Nyíregyházán tartózkodtak, egészen más képe volt a városnak. A Széna-téri múzsacsarnok papjai és papnői egy kis elevenséget vittek be a társadalomba. Szerették is őket nagyon. — Kávéháziban, cukrászdában egyaránt elhalmozták őket kitüntetésekkel, sőt, kedvükért a „Koronát” néha még 2 óráig is nyitva hagyták. Egy élelmes nyíregyházi kereskedő felhasználta ezt a dolgot s igen ügyesen a színésznők nevéről nevezett el több dolgot. Az ötlet annyira tetszett, hogy például Fáy és Kállay cukorkákat örömmel vásároltak még az úri emberek is. Ezt megirigyelték a vendéglősök. Ha ti úgy, gondolták magukban, mi is úgy. Elnevezték az eledeleket színészek nevéről. így lehet aztán megmagyarázni a levelet, melyet Nyíregyházáról kaptunk s amely a következőket tárja fel: A tanügyi bácsik cukorkája Nyíregyháza, jún. 21. Tekintetes Redakczió! Ettek-e önök Bartha egyveleget? Ner. Ej, ej, pedig a Bartha-egyveleg nagyon kellemes ízű s méltán foglalhat helyet minden család spájzá- ban. Sőt, a Bartha-egyveleget gyomorgörcs ellen is ajánlják a nyíregyházi vendéglősök, nem azért, mert Barthá- ról van elnevezve, hanem azért, mert olyan. A Bartha-egyveleggel rokon s vegyes Komjáthy-felvá- gott, Tanay-krém, Fáy Flóra eper, roulade de Szabó Irma, avec schateau és a Kállay cukros narancshéj. Debrecenben nem is képzelik, hogy az ételek és cukorkák mérték nélkül fogynak s még a szigorú tanügyi bácsik is ezzel ajándékozzák meg jól vizsgázó fiukat és leányukat és ilyeneket esznek a munka befejezése után a Koronában.” Mi ugyan nem tudjuk, de megengedjük, hogy Bartha sokkal többre becsüli az alakításait, amióta egyvelegnek lett a hőse és ifj. Szathmári is igyekszik a körülményekhez képest fennhordani az orrát, amióta az ottani ortodox vendéglők forgalomba hozták a „Szatyi libamájat”. Mert Irwingről elneveztek kalapot, Űjházyról az alsós egy fortélyát, — de szelet és egyveleg, roulade és krém még nem jutott senkinek sem a színészet birodalmában osztályrészül. A vendéglős 500 forintja Elismerés illeti s köszönő levelet érdemelnének a nyíregyházi vendéglősök és cukrászok. Mert mit árt annak a savanyú bonbonnak, ha Karács rocksdropschnak nevezik el? És megváltozik e az égetett mandula íze, ha Tóth Elekkel hozzák kapcsolatba? Így kifejezi a színművészet iránti rajongást és hódolatot — s amellett még kelendőbbé teszi az árut. ... a divat halad. A konkur. rencia versengeni fog ezekért az elnevezésekért. — És a cukrokról, meg a cukrász- süteményekről átmegy az eredeti szokás más cikkekre is. Szacsvaynak 500 forintot ígér egy vendéglős, hogy egyik tatárszószát róla nevezze el. Fenyéri árlejtést hirdet a hentesek közt arra, hogy az ő nevéről melyik nevezhesse el legújabb formájú disznósajtját. És ha a karból valaki megszorul, fölösleges a Komjáthy előlegje: eladja a nevét valamelyik déligyümölcsárus narancsának. Amilyen ideális állapotok uralkodnak Nyíregyházán, — más is lehetséges lesz. A gacsályi szerkesztő Eddig a megjelent cikkecske. Rejtett szépségei közé tartozik, hogy — színészeken kívül — egy Kállay, a „narancshéjas” a cikkben akkor Szabolcs egyik ura volt. És egy Bartha nevű, Ady szerkesztője, a pályakezdő újságíró igazi első szerkesztője, aki publicisztikára megtanította. A fehérgyarmati származású ember, Kossuth futára, az első szamossályi almáskert telepítője. A szerkesztő ismerte a célzást. De jó humorú ember volt és szerette riporterét. Változtatás nélkül leadta a cikket. A szerkesztőről, akinek nemrég Gacsályban került elő a naplója, talán legközelebb. GNZ A falusi boltnak ma is van hangulata. Igaz, árukészlete olyan, mint a városokban. De maradt valami a régi találkozóhely légköréből. A gyors eszmecserék helye ez, ahol ma is megtudni mindent faluról, egymásról. Tehetik, hiszen senkinek nem kell szégyellnie szegénységét. Bürget Lajos VASÄRNAM MELLÉKLET KM
