Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

1977. december 11. Q KM VASÁRNAPI MELLÉKLET írás beszél... y rás beszél, kutya ugat. A váltók, I zöldhitelek, árverések világában járta ez a szólásmondás. Bizony, aki csak szóval tudta igazát előadni, az legtöbbször annyira sem jutott vele, mint a láncra kötött kutya az ugatással. Különösen az írástudatlanok között — ilyenek pedig apáink, nagyapáink korá­ban szép számmal éltek — volt nagy respektje az írásnak. Féltek tőle, hatal­mat láttak benne, az írástudók hatalmát, mert a magyarázatban mindig kételked­hettek. Ma az írásnak ez a fétise már nincs, de született másik. Az írást gyártók, a kibocsátók pajzsa, védelmezője lett. Kri­mibe illő eseteket hall az ember a vál­lalatok, szövetkezetek vezetőinek men­tegetőző leveleiről, amelynek hivatalos neve: akadályközlés. Olykor a valóságot bizonyítani, a hibák eredőjét megtalál­ni segít az akadályközlés, de sajnos sok­szor ezt a munkahelyen szükséges esz­közt céllá avatják. Ha a gazdasági ve­zetőknek lenne tízparancsolatuk, bizo­nyára az elsők között egy ilyesféle szö­veg szerepelne: fontos, hogy teljesítsd termelési, szállítási tervedet, de meg- ítéltetésed mérlegében legalább annyira fontos az akadályközlés idejében való postázása. Sajnos, azok a vállalatok, amelyeknél bármilyen okból gyengén áU a tervteljesítés, mentőövként figyelik nem érkezik-e valamelyik partnertől egy akadályközlés, amelyre hivatkozni lehet, amelyből el lehet indítani a mentegető­zés láncolatát. Talán túlzás, de olykor néhány csavar hiányával akár milliós munkák elmaradását is igazolni lehet. Más. A pénz ki-, befizetéseknél, anya­gok forgalmazásánál alapvető a bizony­lat egyidőben való pontos kiállítása. Ez nem lehet bizalom kérdése, itt nem le­het senki jóbarát, ismerős, e papírok hi­ánya sok csalásnak, bírósági ügynek volt már előzménye. Ez szükséges, és nem papírimádat, viszont a papírbálványozók szektájába tartoznak azok, akik azonos hivatal, egy épületben dolgozó osztályai között jelentéktelen ügyekben is levelez- getnek. Sokszor olyan adatokat kérnek egymástól, amelyek a szomszéd szobá­ban egy noteszlapra öt perc alatt kiírha­tók lennének, de ez a jegyzet nem hi­vatalos. Igaz, a jelentés készítése vagy egy-egy ügy elintézése néhány nappal előbb nyélbeüthető lenne, de a notesz­lapon nincs rajta az osztályvezető alá­írása, és nem lenne felelőse az adatok­nak. Találkozni sajnos olyan esetekkel is, amikor az egy üzemben, telephelyen dolgozó társadalmi szervek is meghívót gyártanak azok részére, akikkel gyűlé­seken kívül is találkozniuk kellene. A tömegkapcsolatok erősítéséhez a papír gyenge kötőanyag. ' A közelmúltban az egyik tanácskozá­son az oktatási törvényről tárgyaltak. Egy felszólaló kifogásolta az általános iskolákban a tesztfeleltetés eluralkodá­sát. Példája szerint tíz feleltetésből a kérdéses iskolában nyolc írásban, teszt­lápon történik. Ahol a nevelés, a tárgyi tudás alapjainak lerakását végzik, nem követhetik sablonosán a 20—22 éves egyetemistáknak esetleg megfelelő tu­dásfelmerést. Szó esett ott arról is, hogy ilyen módon a gyermekeket leszoktatjuk a beszédgyakorlásról, az átfogó gondol­kodásról. Másrészt az objektívnek kine­vezett tesztelés jó védőeszköz a gyermek gyengébb teljesítményét reklamáló szü­lővel szemben. A tesztlapot elő lehet venni, be lehet mutatni: íme, az írás be­szél. Kell az írásos felmérés is, — mód­jával — de van még alkalma a zsenge gyermeknek később is leszokni a legter­mészetesebb érintkezési módról, a be­szédről. A szülő és iskola közötti kapcsolat is sok esetben írásos, üzenetváltásra szűkül. Különösen a nehezebb esetekben váltja fel a családlátogatást az írás. A mulasz­tások elleni küzdelemben kell a feljelen­tés, de nem ez az egyedüli út. Az idézett tanácskozáson elmondták, vannak köz­ségi tanácsok, ahol kötegszám áll az is­kolai hiányzók feljelentése. Hogy egyes helyeken a papír, a bürokrácia lett az uralkodó a tanács, az iskola és a szülők kapcsolatában, ez közös felelősség. Ilyen esetekben mindig megtalálható a beszél­getést helyettesítő, a dolgok egyszerűbb, könnyebb útra való terelése, a papírhoz való folyamodás. Fejlődő társadalmunkban életünk írá­sos papír nélkül nem képzelhető el. A maga helyén van értelme, tartalma. Azonban az emberi kapcsolatokban min­dent és mindig a papír nem helyettesít­het. Az írás nemcsak összeköt, el is ide- geníthet. Ágócs Józseffel, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjével A költségvetési gazdálkodásról A A Kelet-Magyarország minden év ele- w jen beszámol arról, hogy a tanácsok mi­lyen összegekkel gazdálkodnak. Az idén — hasonlóan a korábbi esztendőkhöz — a költségvetés két és fél milliárdjáról később, év közben szinte szó sem esett a nyilvánosság előtt, a fejlesztésekre szánt egymilliárdos összeg felhasználását vi­szont szinte hétről hétre figyelemmel kísérhette a közvélemény. A költségve­tési gazdálkodás Ön szerint is szinte automatikusan, gondok nélkül történik? — Ez egyáltalán nem így van. Inkább arról lehet szó, hogy a költségvetés „szürke eminenciás”, mindenki természetesnek veszi, hogy az élet rendben zajlik e területen is. Nem volt még példa arra. hogy valamelyik óvodában, iskolában nem adtak volna ebé­det, mert nem volt rá pénz, vagy ilyen ok miatt tagyoskodtak volna gyerekek, felnőt­tek. Aztán az emberek nagyvonalúan termé­szetesnek veszik, hogy például Nyíregyházán szép virágosak a központi terek, főbb útvo­nalak és aligha jut valakinek eszébe, hogy azt a kilencvenezer szál tulipánt, ami egy szezonban pompázik, jelentős összegekért ül­tették oda De megközelíthetjük másképpen is a költségvetést. A megye minden egyes ál­lampolgárára a fizetésén kívül átlagosan 4286 forint jut a megyei költségvetésből, tehát egy öttagú család több, mint 21 ezer forintot vesz igénybe anélkül, hogy tudna róla. Ennyi jut átlagosan bölcsődei, óvodai, iskolai, kórházi és más. a tanács által fizetett ellátásokból. Azt is mondhatnánk, hogy a tanácsi költség- vetésből az állampolgárról történő gondosko­dás már születése előtt megkezdődik (a ter­hesgondozással), és tart az élete végéig. Ha kevesebb szó hangzik róla. az lehet az egyik oka: ma már mindenki természetesnek veszi, veheti, hogy ezek a szolgáltatások egyetlen napra sem szünetelnek. És ez tulajdonkép­pen jó. ez az összeg készpénzben mekkora tömeget lenne ki — átutalások, banki intézkedések formájában fizetünk, készpénzben csak leg­feljebb a tanácsi apparátus fizetését szoktam látni, kb. egymillió forint értékben. A többi ott válik készpénzzé, ahol felhasználják, sőt többsége ott sem, mert élelmezési anyag, bér, gyógyszer, stb. formájában kapja az állam­polgár — a tanácsi pénzgazdálkodás átuta­lások formájában zajlik. Ami a kért milliók­ra vonatkozik: nem tudom megadni. A pénz­ügyi apparátus csak a döntés-előkészítést és a végrehajtást szolgálja. Nagy a felelősség, amikor a választott testületek, vb, tanács elé terjesztünk egy-egy tervet, beszámolót. Sok­oldalúan kell informálnunk a testületeket. Olyan képet adni, amelynek alapján helyes, a valóságos helyzetet tükröző döntés szület­het. Később ezek pontos, szakszerű és idő­beni végrehajtása felett őrködünk — év köz­beni pénzosztásról szó sincs. Tehát a pénzügyi szakember számára nem is lehetnek „kedves” területek? — Kedvesebb területek vannak. De ezek nem községek, városok, vagy ágazatok. A pénz mindig nagyon fontos eszköz a terület felelős gazdája kezében. A felhasználás során — amennyiben mindenképpen fontos, vagy kedves területekről kell beszélni —, akkor a párt. állami, társadalompolitikai határozatok valóra váltása képezi ezeket a feladatokat. Ilyenek például a nőpolitikái, ifjúságpolitikai, közművelődési határozatok megvalósításának segítése a pénzügyi eszközökkel. Amikor ezekről van szó, akkor természetesen lehet „kedvesebb" feladat. A Említette, hogy a pénz nagyon fontos ^ eszköz. De egyben nagyon fontos muta­tó is: jelzi a fejlődés ütemét, lehetősé­geinket. Szabolcs-Szatmárban mit mu­tatnak az átlagok? A A megyei költségvetés a nem szakember ^ számára százoldalas számtenger, táblá­zatokból. Hogyan látják ezekben a me­gye hatszázezer lakóját? — Az összegezések valóban sok ezer szá­mot tartalmaznak. Rajtuk kívül köteteket tesznek ki azok a dokumentumok, amelyek alapján a megyei pénzügyi szervek gazdál­kodnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pénzügyi szakember csak számokat lát. Ve­gyünk egy példát. A szociális betegotthonok címet viselő táblázat hét otthon megnevezé­sét és háromszor, négyszer ennyi számot tar­talmaz; bevétel, kiadás, bér, stb. megoszlás­ban. A Győrtelekhez tartozó sorban 2,25 mil­lió forintos összeg szerepel. Ez az egy szám azonban sok mindent jelent. Egyebek között lehetővé teszi az épület rendben tartását, fű­tését, világítását, az ott elhelyezettek ellátá­sát, élelmezését, ruházását, az őket ellátók fizetését. Tehát lényegében 75 idős ember olyan gondozását, amelyben kényelmesen, emberhez méltóan töltheti életének öreg napjait: miközben minden egyes ellátottra pénzügyi átlag szerint 30 ezer forint jut. Ha ezt a pénzt valaki önkényesen csökkentené, mert csak számot látna, amit összébb lehet húzni, azt jelentené, hogy esetleg nem lenne kimeszelve az otthon, esetleg fáznának az öregek, hogy gyengébb lenne a koszt, mint tavaly volt... A költségvetés összes többi számát ugyanígy meg lehetne magyarázni. A Tehát igazságosan, pontosan osztják el ^ a 2.4 milliárdot? — Szerintem igen. Nem becslésekről, ha­nem alapos számításokról van szó. A pénz­ügyi apparátus (mintegy kétezer ember) az év egy adott időszakában, nyár végén, ősz elején csak azzaT foglalkozik, hogy kiszámít­sa és összegezze a költségvetés ezernyi téte­lét. Az előző évi tapasztalatokat, a jogsza­bályban meghatározott normatívákat vesz- szük alapul. Mindenütt tételesen kiszámítják a kulcsszám szerinti bért. túlórát, SZTK-já- rulékot. a helyettesítési díjakat, a fűtőnek a fűtési pótlékot, a várható villanyszámla ösz- szegét, és minden mást, ami a tanácsi intéz­mények (bölcsődék, óvodák, iskolák, kórhá­zak, stb.) normális működéséhez feltétlenül szükséges. A településenkénti, ágazatonkénti összegezésekből készül el tulajdonképpen a megyei tanácsi költségvetés javaslata, amit testületi viták, értékelések után már határo­zatként hajtunk végre. Ha úgy vesszük, az Ön aláírásai 2,4 mil­liárd forintot jelentenek. Ilyen összeg mellett megtehetné-e, hogy közérdekű célra kiutalna néhány milliót, mert fel­kereste például egy tanácstag és indokolt útépítéshez kért pénzt? — Pontosabb megfogalmazásban nem az én aláírásomra, hanem két arra jogosult sze­mély aláírására utal a költségvetés végrehaj­tása során 2,4 milliárd forint erejéig a taná­csok bankja, az OTP. Ez azzal a felelősséggel is jár, hogy sok ezer tételről keli tudni, in- formáltnak kell lenni a megye egész tanácsi életéről. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy — Eredményeket és gondokat egyaránt. Mi például rendszeresen kiszámítjuk, hogyan alakul az egyes területeken az ellátás. Ter­mészetesen nemcsak a megyei, hanem az or­szágos átlagokat is megszerezzük az elemzé­sekhez. Ezek a számok nagyon sokat monda­nak. Példaként említem, hogy 1970-ben egy napközi otthonos óvodai helyre átlagosan 4600 forintot költöttünk, 1976-ban már 7100 forint jutott. Az összehasonlítások jelzik: 1970-ben az előbb említett 4600 forint 300-zal az or­szágos alatt volt, tavaly a miénk azonos volt az országos átlaggal, tehát jelentős hátrányt sikerült „ledolgozni”, és egyre több jut a színvonal emelésére is. Nagyon sok hasonló példa van, de változatlanul az élet számos területén kell gyorsabb ütemet diktálnunk, hogy megyénk a fejlődésben lépést tudjon tartani a nálunk kedvezőbb helyzetben lévő megyékkel. Mindezeknek jelentős pénzügyi kihatásai vannak. A Tulajdonképpen mit takarnak az ilyen ^ átlagok? — Csak példával tudom illusztrálni. Egy középiskolai diákotthoni helyre mi jövőre 11 500 forintot költünk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes középiskolai kollégiumban la­kó diák 11 500 forintot „kap” (különböző el­látások formájában) az államtól. A A pénzek elosztása családi méretekben “ ismert. De azt is tudjuk: nem könnyű, mert a jó háztartásban is meg kell gon­dolni a kifizetéseket. Hogyan jelentkezik az ilyesmi a megyei gazdálkodásban? — A hasonlat jól tovább vihető a na­gyobb egységekre. Szerintem egy jó családi háztartásban a pénzek elosztásának az a he­lyeselhető módja, ha először kielégítik az alapvető igényeket: étkezés, lakás, fűtés, vi­lágítás, takarítás. Ezután következnek a be­szerzések, például ruházat; majd a kultúrá­ra. szabad időre, stb. fordítható összegek. Pontosan ugyanígy vagyunk mi is a megyei költségvetés készítésénél, csak a szóhaszná­lat más. Mi azt mondjuk: első az alapellátás, amire az állampolgároknak mindenképpen és szinte mindennap szüksége van. Köztük a legfontosabb egészségügyi és kulturális ellá­tás. Ezután következnek a bővítések, az ellá­tási szint javítása. Ezeknél a döntéseknél szólni kell a gazdálkodást irányítók felelős­ségéről — csakúgy, mint ahogy otthon a csa­ládfő felelőssége is szóba kerül. Egy család­ban sem jó az, ha például a középiskolás gye­rek mindent megkap, az otthon lévő kicsi pedig esetleg szűkölködik a legfontosabbak­ban is. Ugyanígy a tanácsoknál sem lehet az egyik intézménytípust a másik elé helyez­ni. Egy biztos: az igények mindig előtte jár­nak a lehetőségeknek, a legjobb ellátás mel­lett is voltak, lesznek kielégítetlen vagy újabb igények. Az azonban határozott állás- foglalás: az alapellátást nem lehet kockáz­tatni azért, hogy valahol különleges igénye­ket elégítsenek ki. Mindez tulajdonképpen már túl is mu­tat a gazdálkodási kérdéseken; az egyes területek, ágazatok közötti esetleges kü­lönbségek lényegesen befolyásolják az emberek állásfoglalását... — Igaz; a lakosság közérzete, politikai hangulata akkor jó, ha érzi: nem tesznek in­dokolatlan különbséget az ellátás során, nin­csenek háttérbe szorított települések. De gon­dolni kell arra is, hogy a fontos párt-, álla­mi határozatok megvalósuljanak. A költség- vetés összeállításánál, a javaslatok készítésé­nél nagy figyelmet fordítunk például a mun­kások, a munkáslakta települések ellátásának fejlesztésére, az ifjúsági törvény, a nőpoliti­kái határozat megvalósítására stb. Tehát nemcsak számok automatikus egymás mellé helyezéséről, normatívák gépies alkalmazásá­ról van szó. £ Végül is elég-e a megye tanácsi költség- vetéséhez a 2,4 milliárd forint? — Tulajdonképpen a családi kassza pél­dájával válaszolnék. Az egyes család és a me­gye egyaránt hiába tartja a markát, elköl­teni csak a meglévőt lehet. Az előkészületek során nagy viták vannak már a pénzügyi osz­tályon is, minden ágazat gazdája igyekezne többet javasolni területe számára. Ilyenkor még előfordulhat, hogy „nem ér össze a költ­ségvetés" — azaz, nincs annyi pénz, ameny- nyit beterveztünk. Akkor jön a kerekasztal- megbeszélés, amelyen a kérdések: hogyan le­het ennyi vagy annyi millióval növelni a be­vételt, melyik ágazat kiadását mennyivel le­het csökkenteni, hogy ott még ne legyen fe­szültség és így tovább. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elé már olyan költségveté­si javaslatot terjesztünk, amelyben a kiadá­sok egyensúlyban vannak a bevételekkel. A vb-ülés, tanácsülés után az ott elhangzott ja­vaslatokat is hasznosítjuk a költségvetés vég­rehajtása során. A Mi okozza azt, hogy év végén mégis w legtöbbször pénzmaradványról beszélnek, azaz nem költötték el a rendelkezésre álló pénzt, holott jogos feladatokra an­nak többszöröse is elkelne? — Egy ésszerű határon belül szükség van a pénzmaradványra. Olyan ez, mintha otthon a villanyszámlás a fizetés előtti napon érke­zik. Egy jó háztartásban akkor is ki tudják fizetni. A tanácsi pénzgazdálkodásban ehhez hasonlíthatom például, hogy tavaly december 28-án kellett kifizetni az egyébként január 2—3-án esedékes béreket. A tanácsi költség- vetésből mintegy 25 ezer ember bérét fedez­zük, ez mintegy hetvenmillió forint. Leg­alább ennyi tartalékkal kell zárnunk az évet. Ha kevesebb és ha sokkal több, egyaránt gondokat jelez. A Miből adódhatnak a megmaradó össze- w gek? — Lehet többletbevételből; jobban gaz­dálkodnak megyénk vállalatai, szövetkezetei, terven felüli befizetéseket teljesítenek. Nem készült el határidőre egy óvoda, iskola,.ami­re számítottunk — költségei megmaradnak. Megrendeltek egy külföldi gépet, esetleg több millióért — nem érkezett meg időre. Egyéb­ként az időtényező nagyon nagy dolog és fi­gyelemre méltó rész a tanácsi gazdálkodás­ban. A Volt-e arra példa, hogy „túlfizette” ma- w gát a megye, többet költött, mint amennyire lehetősége lett volna? — Az utóbbi esztendőkben nem volt. A pénzügyi apparátus sokoldalúan együttmű­ködik a tanácsi élet minden területén dolgo­zó szakemberekkel. Év közben is jelzünk egymásnak a testületi döntések alapján; át­csoportosítunk, elveszünk összegeket onnan, ahol nem tudják felhasználni, másoknak ad­juk ideiglenesen, vagy végleg. Az ilyen vál­toztatás évente több ezer tétel. Ennek is eredménye, hogy a megye költségvetése az utóbbi öt esztendőben, de a IV. ötéves terv­ben is kiegyensúlyozott volt. Minden alap­vető feladatra jutott pénz és közben fejlőd­tünk is. Szabolcs-Szatmár tanácsainak jövő évi költségvetési javaslata december 20-án kerül a megyei tanács elé — az új esztendőt kész tervek birtokában kezdhetik mindenütt. A szükséges pénz 1978-ban is minden fontos költségvetési feladat megvalósítására rendel­kezésre áll. £ Köszönöm az interjút. Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents