Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-10 / 290. szám
1977. december 10. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus Az Auróra-sapka Fegya szüleivel és öccsével Péterváron lakott. Édesapja matróz volt, édesanyja pedig a gazdag emberek fehérneműjét mosta. Amíg a szülők dolgoztak, Fegya feladata az volt, hogy öccsére, Koljára vigyázzon. Ez bizony nem nagyon tetszett a fiúnak, mert testvérkéje gyakran sírt, és a játékhoz még túl kicsi volt. Egy napon Fegya a régi ház szobájában kuporgott, és befogta a fülét, hogy ne hallja Kolja ordítását. Ekkor egy férfi ment el az ablak előtt. Fegya felpillantott. — Lenin bácsi! — kiáltotta. Tudta szüleitől, hogy a munkások valamilyen fontos dologra készülődnek, és hogy Lenin lesz a vezérük. — Történt valami? — kérdezte a fiú. Lenin bácsi veled akarok menni! Lenin nagyon komolyan nézett rá. — Még nem lehet kisfiam — mondta —. Nemsokára te is velünk jöhetsz majd, de most még más dolgod van, Koljára kell vigyáznod. Mesélj neki, hogy apád nyugodtan pihenhessen, mert a matrózokra még nagy szükség lesz. És ha elűztük országunkból a gonosz gazdagokat, akkor majd te is fogsz feladatokat kapni. Ekkor Fegya odament Koljához és elaltatta. Most váratlanul lövés hallatszott, ez volt a jel az Auróráról. A fiú nem tudott tovább a szobában maradni, kirohant az utcára, már a mama is ott volt. — Apához és Lenin bácsihoz akarok menni! — kiáltotta. — Fegya. Most nem mehetsz oda — mondta boldog izgalommal édesanyja. Mindketten / a szemközti ház falára függesztett feliratot nézték: „Szebb lesz az életünk!” A mama is és a fiú is a család, boldogságáról ábrándoztak. Anya elegendő tejet és óvodát szeretett volna gyermekeinek, Fegya pedig egy igazi puskáról és az Auróra képével díszített sapkáról" álmodozott. Fordította: Moldván Györgyné Katica a kórházban Szomorúság szállt a bázra, beteg lett Katica, siratja az alvó baba, siratja a cica. Meghűlt szegény kis Katica, felszökött a láza, el is vitték Kisvárdára a szép új kórházba. Épp hat ágy van egymás mellett a nagy kórteremben, az ágyak közt ápolónő, mint a fény úgy lebben. Drága vigasz minden szava, simogat a keze, ahogy az ágy fölé hajol, mosolyog a szeme. Doktor nénin fehér köpeny, fejében tudomány, kit a doktor néni gyógyít, meggyógyul szaporán. Beveszi az orvosságot s meggyógyul Katica, hej, örül az alvó baba, hej, örül a cica. ö. I. A hóember az éjszakában Leszállott az alkony, a zuzmarás, téli, otthagyta kályháját a gesztenyés néni. Van még csipetnyi láng az öreg kályhában, s a fázó hóember odamegy nagybátran. Meggyújtja pipáját s felül a kályhára, s ni, te ni, már csepeg bundája, szakálla. A nap, a hideg és a szél Volt egyszer egy szegény ember, aki találkozott a nappal, a hideggel és a széllel. Az ember mélyen meghajolt, megemelte a fövegét és köszöntötte őket. — Engem köszöntött — szólt a nap. — Nem téged, engem — mondta a hideg. — Akármit is beszéltek, mert engem köszöntött — így a szél. Így vitatkoztak^ végül a nap ily szavakkal pendere- dett elő: — Mivel nem tudjuk eldönteni, kérdezzük meg a szegény embertől, kinek köszönt hát. Meg is kérdezték: — Hármunk közül melyikünk tetszik neked legjobban? — A szél. — No, látjátok, én tetszem neki a legjobban, — huhogta a szél. — Agyon is égetem — így a nap. — Nem teheted — így a szél — mert én nem engedem. — No, majd megfagyasztom az ipsét — toporzékolt a hideg. — Én is ott leszek ám és elűzlek — kacagott a szél. A szegény ember újra meghajolt, s fövegét megemelte tisztelettudóan. S továbbment. A szél, a nap, a hideg, a mai napig veszekednek, hogy melyiküknek is köszönt a szegény ember. És mire megvirradt, a nagy kalap alatt a vén hóemberből csak pocsolya maradt.-y I. Zalán Tibor: A föld tükrei A három gyöngyszem Volt egyszer egy ember, annak három fia, valameny- nyi ügyes, szorgalmas dalia. A szegény embernek meghalt a felesége, összeesett, punktum, egyszeriben vége. A szegény ember is így járt nemsokára, de előbb ránézett három szép fiára, a három fiúhoz így szól szeretettel, az a súlyos, beteg, nagyon szegény ember: — Három dali fiam, mondanék valamit, mert biz én nem élek már holnap hajnalig. Nem hagyok én rátok csak három gyöngyszemet, de e három gyöngynél nincs már értékesebb. Ott van a szekrényben, egy nagy kupertá- ban, a fényük tündököl ragyogva, csodásán. Ha majd örök álmom alszom a föld alatt, nyíljon ki a szekrény, nincs rajta hét lakat. Nyíljon ki a szekrény, felakasztva kulcsa, a három gyöngy elég lesz az életútra. így lett minden, ahogy az ember megmondta, kinyílott, kitárult a szekrény ajtója. S a szekrényben ott volt az a nagy boríték, de abban nem az a három szép gvöngvszem ég. Három igaz mondás tündököl papíron, ezt firkantot- ta rá a fekete Írón: „Első gyöngyszem, élni igazán, nemesen és cselekedni kell mindig jellemesen. Ne kisebbítsetek meg senkit se soha, s ne legyen szátoknak káromkodó szava. A második gyöngyszem ím az életútra, kísérjen titeket napestig a munka. Dolgozni napestig, akár a kis méhek, munkálkodva élni, ez az igazi élet. ' A harmadik gyöngyszem: fűtse szíveteket át a ragyogó szép lángoló szeretet. Szeressetek minden beteget és árvát, az öregek iránt érezzétek hálát. Szeressétek őket, segítsétek őket, támogassák őket mindig az erősek. Ez a három gyöngyszem, amit rátok hagyok, mind a három fénynél fényesebben ragyog. Ha megfogadjátok három tanácsomat, nem lesz már nálatok senki se boldogabb.” S megfogadták mind a hárman a tanácsot, ezért lett életük áldott, nagyon áldott. Ö. I. Tavak, tükrei a földnek, belétek nézni tündérek jönnek. Nézik magukat tündérek, s könnyük: meséik hullnak beléte! 2. Tengerek, nagy álló-tükrök, bennetek az Ür nézi magát, s csillag-tücskök ciripelik fényesre alvók szembogarát. Tarnkó Sirató Károly: Szivárvány Hétszínű fényív az . egei Nezte, nézi földi szem ... Tűnődünk már rajta régen mit jelképez? Mit jelent? Mesék, mondák keltek róla a legősibb idők óta. De ma tudja minden gyermek mikor lelkesedve nézi hogy tündöklik hét színe: ez a szép kozmosz-mosolygás nem lehet más — a világűrbe kiszálló győzelmes földi ember fénylő diadalíve! Mese a jó E lindult egyszer egy szegény favágó az erdőbe, hogy a mindennapi betevő falatért dolgozzon, öreg, kopott tarisznyájában csak egy darab félig száraz kenyeret vitt magával egész napra, igaz nehéz munkát végzett, de keresetéből csak ennyire tellett neki. Amikor beért az erdő sűrűjébe, felakasztotta a tarisznyáját egy fára, és hozzákezdett dolgozni. Nehéz munkája közben észre sem vette, hogy hipp- hopp ott termett mögötte az ördög és észrevétlenül ellopta a szegény favágó kenyerét. Meghallotta ezt Lucifer, az ördögök királya, magához hívatta a tolvaj ördögöt, és •így szólt hozzá: — Te megloptad azt a favágót, aki ve- rejtékes munkával dolgozott meg azért a kis darab kenyérért, amit elloptál tőle, ezért büntetésből egy álló évig fogod szolgálni őt. Ment az ördög elszegődni az emberhez. — No nem bánom, akkor menjünk, aprítsuk a fatörzseket — szólt a favágó és most már ketten . nyűtték az erdő fáit. Harmadnapra any- nyi fát kivágtak, hogy az öreg favágó egy év alatt nem vágott volna ki annyit egyedül. Ettől kezdve nem sírtak a szegény favágó gyermekei, hogy éhesek. Egy napon így szólt az ördög: — Én ma elmegyek búzát aratni, hogy télére legyen családodnak elég kenyere — mondta. — Jól van, menj el és járj szerencsével — engedte el a favágó az ördögöt. Az ördög ment, mendegélt és elszegődött egy földesúrhoz, aki éppen aratáshoz keresett béreseket. Ez a földesúr híres volt kapzsiságáról, és így szólt az ördöghöz, aki erős, széles vállú fiatalember képében állt előtte: — Csak nem egyedül akarod learatni ezt a tengernyi búzát, öcsém? — De, bizony egyedül — így az ördög. Nevetett a földesúr, hogy ilyen merész kijelentést tett ez a fiatalember, majd így szólt: — Aztán mikorra lennél készen az aratással? — Akár holnap reggelre is készen lehetek, gazduram — felelte az ördög. Még jobban elkezdett hahotázni a földesúr. Vacsora után aludt pár órácskát, éjfélkor felébredt, csak füttyentett egyet, és csak úgy sereglettek elő az ördögről ördögök. Nekiláttak az aratáshoz, csak úgy feketéllett tőlük a hatalmas búzamező, és egy órán belül le is volt aratva az összes búza. Reggel tátva maradt a földesúr szája a nagy álmélkodástól, amikor meglátta, hogy ameddig a szem ellátott, mindenütt a learatott búzát látta, gondosan, szépen keresztbe rakott búzakévéket. — Na látom, betartottad a szavad öcsém — szólt az ördöghöz a földesúr — most annyi búzát, meg amit akarsz rakatok rád, amennyit elbírsz, és mehetsz isten hírével, megdolgoztál becsülettel — szólt a szolgáknak, hogy kezdjék el a búzás zsákokat rakni az ördög hátára. Örült a földesúr, hogy kevés fizetéssel elengedi a „fiatalembert”, egy pár zsák búzával, de amikor meglátta, hogy a fiatalember hátán a zsákok már a ház tetejéig érnek, akkor esett gondolkodóba, és a szolgák meg csak rakták, csak rakták a búzát, amíg az összes el nem fogyott. Már a zsákok tetejét alig lehetett látni, egyet-kettőt ugrott a rengeteg búzászsák alatt az ördög: — Már elfogyott? Tegyetek még rá vagy tíz-tizenöt hízott malacot, mert ezzel a súllyal még táncolni is tudok! — mondta. A földesúr kék-zöld volt a méregtől, de állta a szavát, rárakatta még azt is, sőt még két tehenet is, de mire a szolgák a hosz- szú lajtorján leértek a nagy magasságból, már esteledett. Elindult az ördög a hatalmas rakománnyal a hátán a szegény favágó háza felé. Amikor megérkezett, lett nagy álmélkodás. Az öreg munkában megtört favágó sírt örömében, a gyermekei körültáncolták a búzatömeget, az ördög pedig a rengeteg búzát berakta a kamrába, fészerbe, felvitte a padlásra, még így is maradt az udvaron, .a két tehénkét bekötötte az istállóba, a tizenkét hízott malacot beterelte az ólba, és így szólt a szegény favágóhoz: — Megtettem a kötelességemet, gazduram. Vége a szegénységnek, az én időm is letelt. A szolgálatomért csak egy jó vacsorát kérek, utána elmegyek egy ió tanulsággal: „Ne bántsd, ami nem a tied, de ha már bántottad, százszorosán add azt vissza.” Szlovákból ford. Járdán Károly né Úttörőposta P ajtások! A nyíregyházi tanárképző főiskola Hámán Kató Ifiklubja idén újra meghirdeti pályázatát a hagyományőrző őrsök között. A pályázatra küldjétek olyan rajzos, írásos munkát, mely tartalmazza őrsötök valamely hagyományát. Találtatok egy forradalmi emlékhelyet, egy szép tájat, épületet, emlékművet, amelyhez história fűződik? Az oda szervezett akadályversenyt, emléktúrát, őrsi stafétát, koszorúzást, vetélkedőt, hadijátékot stb. dolgozzátok fel kiállítható formában, mely kapcsolódhat a Szabolcsi fáklya úttörőakcióhoz. Értékeléskor a hagyomány eredetiségét, feldolgozásának ötletességét veszi figyelembe a zsűri. Arra is ügyeljetek, hogy az alakja is minél jobban kifejezze a hagyományotokat, és más gyerekeknek is tetszen. A pályázati anyagból 1978 márciusában — a főiskolások hete keretében — kiállítást rendeznek a tanárképzőn. A kiállítás során „Pajtás díjat” is átadnak a közönségszavazatok alapján. A legjobb pályamunkát és a „Pajtás díjas” munkát beküldő őrsöket négynapos minitáborozásra hívja az ifiklub, a helyezettek pedig jutalmakat kapnak. A pályamunkákat legkésőbb 1978. február 20-ig küldhetitek be az alábbi címre: Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága „Űttörőha- gyomány”, 4401 Nyíregyháza, Postafiók 166. A tornyospálcai úttörők ismét küldtek egy példányt „Csapathang” című újságjukból, mely idén második évfolyamába lépett. Sok érdekesség olvasható a kis lapban. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (negyedik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Azonos betűk. 7. Ama helyen (+’). 8. Ilyen lap van a vendéglőkben. 9. Római 551. 11. Sem itt, sem amott. 12. Jugoszlávia, az NSZK és Ausztria gépkocsijelzése. 14. Dísz fémpénz. 16. Megfejtendő (a vízszintes Lefolytatása). 18. A nitrogén vegyjele, kettőzve. 20. Baba és a negyven rabló. 21. Zamat. 22. Ének. 24. Tetőkészítő mester. 25. Baltiszovjet állam fővárosa. 27. MSSÁ. 28. Táplálkozás. 29. Szintén, kettőzve. FÜGGŐLEGES: 1. Község. 2. Háziállat. 3. Száz, oroszul (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 4. Keresztül. 5. Élete. 6. Megfejtendő: nagy magyar költő (egyik ismert költeményét a vízszintes 1. és 16-os sorok tartalmazzák). 10. Női név. 11. Időegység (—’). 13. Szülő. 14. Évácska. 15. Száz kilós. 17. Talpon van. 19. Ártatlanul hiszékeny. 21. Kicsi négyötöde. 23. Lég betűi keverve. 24. Sás betűi keverve. 26. Régi római váltópénz. 27. Római 1001. Megfejtendő: Függőleges 6., vízszintes 1., 16. Múlt heti megfejtés: SÜMEG — KAPOSVÁR — KŐSZEG. Könyvet nyertek: Kertész Tibor Tiszanagyfalu, Puskás Béla, Péter Anikó, Suba Hajnalka Nyíregyháza, De- marcsek Mária Vásárosna- mény, Árvái Katalin Nagydobos és Kovács Béla Mátészalka.
