Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

1977. december 1. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Bátor emberek búvárruhában A modern búvárfelszereléshez — egyebek mellett — levegővel tölthető vastag műanyag ruha. fejvédő rézsisak üvegablakkal, ehhez kapcsolt légvezeték és tele­fonkábel tartozik. A búvárruhá­ban megváltozik a test súlya, ezért a búvár ólomsúlyokat és ólomtalpú cipőket hord. Az oxi- génlégzős búvárruhánál palackból állandóan oxigént szolgáltatnak. A búvárbetegség akkor lép fel. ha a víz mélyéről feljövő búvár távozhatnak el a tüdőn át. ha­nem buborék alakjában kiválnak és súlyos — nem egyszer életve­szélyes — embóliát vagy heves izü­leti fájdalmakat okoznak. A bú várbetegséggel felszínre érkező személyt azonnal hordágyra te­szik és betolják a képen látható betegzsilipbe, ott újból nyomás alá kerül, s ezt azután nagyon lassan, óvatosan csökkentik külső légköri nyomásra. ^ nem tartja be a túlnyomás nagy­ságától függő emelkedési időt és sebességet. Nyomás alatt a test­folyadékokba (vér, nyirok stb.) került és ott oldott gázok nem A betegzsilip életet menthet. Barátságos arcot kérek! Ha valaki nem tud feste­ni, annak a „camera obscu- rá”-hoz kell csak folyamod­nia — tanácsolta már a XV. században egy természettu­dós. A camera obscura tel­jesen zárt, belül feketére festett doboz, amelynek egyik oldalán parányi lyuk helyez­kedik el, a hátsó falán pedig e lyuklencse által alkotott, fordított állású kép látható. A képen csak meg kell húz­ni ceruzával a körvonalakat, s a színezés már némi kéz­ügyességgel is elvégezhető. Nos, a lyukas oldalú dobozt a XVI. század folyamán kü­lönböző gyújtótávolságú üveglencsékkel, majd fény­rekesszel látták el, később pedig a doboz hátsó falára fényérzékeny felületi lemezt helyeztek el. A képen látható favázas fényképezőgép Bécsben ké­szült, valamikor a múlt szá­zadban; ma egy varsói múze­umban őrzik. Még ma is le­het vele jó felvételeket készí­teni. Pedig nincs különösebb zárszerkezete, a lencséje sem a legkiválóbbak közül való, a harmonikás előfal mozgatá­sával való élességállítás is eléggé kezdetleges. A maga idejében azonban mindez korszerűnek számított és fontos hivatást töltöttek be az ilyen és hasonló fotogra- fáló masinák: élethű képeket készítettek szürke sorsú pol­gári ősökről, vagy hajdan élt híres-neves emberekről az utókor számára. (MTI Külföldi Képszolgálat) Panelek útja A búvár öltöztetése. A számítások szerint néhány évtized múlva az egyek országok népességének, tehát az emberi­ségnek 80 százaléka lesz városla­kó. Az urbanizálódásnak erre az arányára ma már ijesztő példákat találunk szerte a világon. Ennek a folyamatnak egyik fő oka a lakáshiány: nincs elegendő lakás és sokan laknak még olyan ..lakásokban”, amelyek tulajdon­képpen nem azok. A legfontosabb tendencia tehát világviszonylat­ban a lakások tömeges termelésé­nek a megvalósítása. Mai érte­lemben vett tömegtermelés csak ipari úton lehetséges. Az építő­iparnak az egyetlen és nagy tö­megben gyári úton előállított ter­méke sokáig csak a közönséges falazótégla volt. Egy köbméter falazatban kb. 400 tégla van, eze­ket kézzel kell összerakni. Az elemek kezdtek tehát növekedni, hogy számuk csökkenhessen. Be­vezették a kisblokkot. majd a na­gyot, végül pedig a panelgyár­tást, utóbb pedig a térelemek gyártását. A panelek már emelet­magasságú elemeket képviseltek, egy-egy födémelem megfelel egy szoba területének, a térelemekkel pedig teljesen kész teret, például fürdőszobát készítettek oldalfa­lakkal, padlóval, mennyezettel, előre beépített káddal és más sze­relvényekkel. A házgyári termékek azután új problémákat vetettek fel, például az elemek hő- és hangszigetelé­sét. Megszüntették a középfolyo­sós épülettípust, mert így egy zajforrással kevesebb van, de saj­nos a szomszéd lakás is zajfor­rás. Ezek a panelszerkezetek be­tegségei, amelyeket különböző módon, műszakilag, vagy akár az elrendezés megváltoztatásával le­het megoldani. Világszerte foly­nak a kísérletek az építőiparban használt gyári termékek tökélete­sebb hang- és hőszigetelésének a megvalósítására. Képünkön: szá­rításra készítenek elő egy építési panelelemet termikus tulajdonsá­gainak a vizsgálata előtt a prágai Építőanyag-ipari Kutató Intézet­ben. (MTI — Külföldi Képszolgá­lat) A z ember, a gépjármű és a pálya dinamikus összefüggéseit napja­inkban egy kiemelt szerephez jutó új tudományág: az er­gonómia vizsgálja. Célja, hogy a biztonság és a kénye­lem fenntartásával a moto­rizált kor emberére háruló mind nagyobb megterhelése­ket mérsékelje, a veszélyha­tásokat kivédje. Különböző országokban élő ergonómisták megállapítot­ták, hogy a hivatásos gépjár­művezetők fél életüket, ma­gánvezetők pedig életük egy- tizedét az autó volánjánál töltik. Ez nagy követelmény­sorozat elé állítja a szerve­zetet. Éppen ezért, az ergo­nómiával ma már számos országban foglalkozó tudós és gyakorlati szakember leg­főbb feladatának azt tekinti, hogy milyen módon tud a forgalomban részt vevő gép- járművezetők életfeltételein segíteni. Rugalmas volán Az egyik legismertebb er- gonómista Dr. Step professzor például minden figyelmét a fékrendszerek tökéletesítésé­re fordította. Erre vonatkozó — sokszor kockázatos — kí­sérleteit is többnyire maga végzi. Az ő nevéhez fűződik AZ AUTÓ ÉS AZ ERGONÓMIA Kivédeni a veszélyeket a rugalmas volán feltalálása is. Bebizonyította ugyanis, hogy vészfékezés, vagy üt­közés közben a gépkocsive­zető legtöbbször a volántól kapja a legnagyobb ütést, ami nem egyszer a halálát okozza. Véleménye szerint az autókra szerelt rugalmas vo­lánok révén a gépkocsigyár­tók sok életet menthetnek meg. Nincs „ostorhatás" Biztonsági szempontból nagyon fontos a gépkocsika­rosszéria kiképzése is. Egyre több autón használják az energiaelnyelő vészhárító- kat. Különböző megoldások látnak napvilágot. Van már olyan teleszkópikus vészhárí­tó megoldás, amelyik a gép­kocsi 5 km/óra sebességénél történő ütközés esetén nem szenved maradandó alakvál­tozást. Az utastér belső kialakítá­sával az esztétikai és a biz­tonsági szempontokat egya­ránt érvényesíteni kell. En­nek szellemében készülnek ma már az olyan kormány- berendezések, amelyek csuk­lós megoldásúak. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gépkocsi elejével történő ütközés ese­tén a kormányoszlop a kor­mánykerékkel együtt nem „benyomul” az utastérbe, ha­nem az ütközés pillanatában megcsuklik és ez által nem roncsolja szét a vezető mell­kasát. Ugyanilyen elv alap­ján készülnek napjainkban a fejtámlával ellátott ülések. Ezeknek a feladata az úgyne­vezett „ostorhatás” meggáto­lása. Ez alatt azt kell érteni, hogy az ütközéskor előre len­dülő test a következő pilla­natban visszavágódik, és ha ilyenkor nincs az üléssel ki­alakított fejtámla, a fej hát­ravágódik, ami igen súlyos sérüléseket eredményez. Az ergonómisták megálla­pítása szerint az a legkedve­zőbb, ha nyáron 18, télen pe­dig 19 Celsius-fokos hőmér­sékletet tudunk teremteni az utastérben. A meleg eltom­pítja a gépkocsivezető refle­xeit, s nem egy szerencsét­lenségnek ez volt a közvet­len okozója. Biztonsági szempontból az autókban használt rádiónak is szerepe van. Nem minden zene hasznos! A bécsi rádió­ban például ergonómisták állítják össze a legcélszerűbb műsort a gépkocsivezetőknek. Ajánlatukra egy műsor sem tarthat tovább három percnél! Két-három lemez lejátszá­sa után feltétlenül valami­lyen rövid beszédműsornak kell következnie. Természe­tesen egyik műsorszám sem „harsoghatja túl” a motor működését. Szín és gyorsaság Köztudomású, hogy a kö- nyezetünkben látott színek munkaintenzitásunkra és hangulatunkra is hatással le­hetnek. Ez ma már a színdi- namikusok hatáskörébe tar­tozó téma. Egyesek szerint a különböző kategóriájú gép­kocsikat már gyárilag eleve úgy kellene előállítani, hogy színük is elárulja: milyen sebességet képesek elérni. Így a leggyorsabbakat piros­ra, majd teljesítményük csökkenő arányában sárgára, kékre illetve zöldre kellene befesteni. Ebből az álláspont­ból kiindulva a leglassúbb, kedvezőtlen gyorsulású adottságú autóknak jutna a szürke és fekete szín. Bohus Pál autógépész ü. mérnök. ki* n r • /. r Minosegjcmtas — pincében A szőlő érését sok külső té­nyező befolyásolja. Ezek mind hatással vannak a bor minősé­gére. Ezért megtörténhet olyan eset, hogy bár hibátlanul ke­zeltük a bort, mégis javításra szorul. Ilyen feladatok lehetnek: sav­csökkentés, savszaporítás, szesztartalom növelése, cukor- tartalom pótlása és növelése, szíritelenítés, szagtalanítás, bor­frissítés. Savcsökkentés. A magyar bortörvények a bor sav­tompítását csakis kalcium-kar­bonáttal (CaCOo) engedélyezik. Az eljárás lényege az, hogy az oldható borkősavból oldhatat­lan borkősavas mész keletke­zik, mely kicsapódik — s ezál­tal a savtartalom csökken. Vég­rehajtását mindig próba-sav- tompítással kezdjük. Egység­nyi mennyiségű borhoz érzék­szervi, vagy kémiai úton meg­állapított mennyiségű CaCO:rat adjunk. A már helyesen meg­állapított mennyiségnél — elő­ször kevés borban keverjük el a kalcium-karbonátot és foly­tonos kevergetés mellett ada­goljuk a javítandó borhoz. A hordót teljesen feltölteni nem szabad. Az üledékről a bort 4 —7 hét múlva kell lefejteni. Bortörvényeink a savtarta^ lom növelését csakis a borok házasításával engedélyezik. A szesztartalom általában a bor értékmérője. Szintén a bortörvény előírásai határozzák meg, hogy mely esetekben in­dokolt, illetve engedélyezett a szesztartalom pótlása, esetleg növelése. Csakis hibátlan íz- és szagmentes borpárlat, vagy ki­vételesen finomszesz használ­ható fel erre a célra. A cukortartalom növelését is a bortörvény előírásai határoz­zák meg. Ilyen esetekben csak sűrített mustot használhatunk. A szín- és ízhibák általában a gondatlanul végzett kezelés­ből adódnak: a szüreti váloga­tás elmulasztásából, illetve a feldolgozáskor hanyagul vég­zett munka miatt. Ilyen borok javítására a növényi szenek al­kalmasak: a hársfafűrészpor, lencseszalma, dióhéj. Hatásu­kat tekintve a szénkészítmé­nyek lehetnek színtelenítők és szagtalanítók. A választott ké­szítményt 50—300 g hl mennyi­ségben kell számítani. Mivel a szénkészítmények szivacsos szerkezetűek, az anyagrészecs­kéket megkötik, vagyis adszor- beálják. így képesek megkötni a bor felületén lévő gázokat, illat- és zamatanyagokat. Ezek a szerek, ha már telítődtek, ha­tásukat vesztik. A szénkészít­mények használata előtt okvet­lenül tegyünk kis mennyiség­gel próbát. Színező anyagként a zöldes szín javításához szaf- lórt, a sárgás színhez pedig ka- ramellt használjunk. A szaflór a vadsáfrány virágának főzete. 15—20 százalékos finomszesz hozzáadásával tartósítható. A vörösbort nem szabad színezni. Kivételes esetekben az „Othel- ló-festő bor” használata enge­délyezett. Az aktív szenet alaposan a borhoz kell keverni és négy—öt nap múlva leszűrni. A szín- és illatjavítás szűrőlapokkal is vé­gezhető. A bort folyékony szénsavval kezelve üdébbé és frissebbé te­hetjük. A borba juttatott CO_»- mennyiség általábah 0,8—2,5 g 1, legoptimálisabb az 1,5 g/1 arány. A folyékony széndioxidot acél­palackokban hozzák forgalom­ba. Erre az eljárásra azonban a kis szőlőterülettel, illetve kevés borral rendelkezőknek nincs szükségük. Hogyan szaporítható a szőlő? A kiskerttulajdonosok mun­kája a szürettel nem fejeződik be. A tél beállta előtt el kell végezni a szőlő takarását, és a szaporítási teendőket. A szőlőt a termesztésben ki­zárólag vegetatívan szaporítják. Á szőlőtőke bármelyik része ké­pes járulékos gyökeret fejlesz­teni. A vegetatív szaporítású utódok az anyanövények tulaj­donságait jól öröklik. Az ilyen szaporításnak "több módja ala­kult ki. Bújtásnál az anyatöke egy­éves vesszőjét vagy hajtását — anélkül, hogy az anyatőkéről leválasztanánk — a tőke mel­lett készített gödörbe fektetjük, felső részét függőlegesen a fold felszíne felé hajlítjuk és a föld­del betakarjuk. A földben ma­radt vesszőrész, az anyatőkétől kapott tápanyagok által táplál­va, gyorsan és biztosan meg­gyökeresedik. A bújtás, rendel­tetése szerint, többféle lehet. A tőkepótló bújtás esetében a szomszédos anyatőkétől a hi­ányzó tőkéig lejtősen 35—40 cm mély, egy ásónypm széles- ségnyi árkot ásunk. 'Ezután a tőke ellenkező oldalán fejlő­dött, a kacsoktól, .oldalágazá­soktól, vagy ezek maradványa­itól megtisztított vesszőt kímé­letesen az árokba fektetjük és a hiányzó tőke helyénél hirte­len hajlítással függőleges hely­zetbe állítjuk. Az árkot bete­metjük és a jövő ősszel meg­gyökeresedett vesszőt leválaszt­juk az anyatőkéről. A porbújtás árka sekélyebb, 20—25 cm mély. Laza, homokos talajon nem is érdemes árkot ásni, hanem az ásó leszúrása és mozgatása után keletkezett mélyedésbe rögzíthetjük a vesszőt. A porbújtással gyoke- reztetett vesszőt ősszel, lomb­hullás után, vagy kora tavasz- szal leválasztjuk az anyatőké­ről, s mint gyökeres vesszőt, ültetésre felhasználhatjuk. A fejbújtásos módszernél a szőlővesszőt csúcsi részével egy -két ízköznyi hosszúságban a laza talajba szúrjuk és rögzít­jük. A leszúrt szálvessző a te- nyészidő alatt meggyökeresedik úgy, hogy a földbe került szár­csomók rügyei kihajtanak. Ösz- szel a kihajtott rügyekből nőtt vesszőt a leszúrt szálvessző egy darabjával levágják, és mint gyökeres vesszőt használják fel a telepítésre. A kínai bújtatás alkalmazá­sakor az anyatőke egy-két jól beérett, egészséges vesszőjét !5 —20 centiméter mély árokba fektetjük és tápdús, porhanyós földdel betakarjuk három—öt cm vastagon. Erre a célra csak azokat a vesszőket használjuk fel, amelyeknek rügyei kihaj­tanak. Az árkot fokozatosan be- töltjük porhanyós és nyirkos talajjal. A lefektetett vessző ép rügyeiből hajmásokat kapunk, melyekét? őssíer Ifcvagíink és szétültetünk. Döntéssel a gyökérnemes és oltványszőlőkben egyaránt sza­poríthatjuk- a szőlőt. A döntést azzal kezdjük, hogy a tőke kö­rül a földet elhányjuk és a talpgyökeréig leásunk. A tőkét a gödör mélyére fektetjük, a pótlásra szánt vesszőt a meg­felelő helyen felvezetjük és rá­húzzuk a földet. A döntés az idősebb tőkék ifjítására kiváló­an alkalmas, és biztonságos szaporítási mód. A dugványozás: a beérett vessző meggyökereztetése. A dugványozásra szánt vesszőket a szüret után, a fagyok beállta előtt kell összegyűjteni. A túl vékony és rosszul beérett, be­tegségektől és egyéb mechani­kai hatástól sérült vesszőket és a faggyúvesszőket ne szedjük le. A leszedett vessző hossza 40 cm legyen. Az összegyűjtött dugványokat kötegeljük és a téli időszak előtt elvermeljük. A tartós tároláshoz készítsünk vermelőgödröt. A vesszőköte- geket döntve helyezzük a gö­dörbe, homokkal .kitöltjük a közöket, majd 20—30 cm-es szalmatakarót helyezünk rá, s az egészet 20—30 cm vastag földdel is lefedjük. A dugvá­nyozásra tavasszal kerülhet sor, amikor a talaj 8—10 fokra felmelegedett. A leggyakoribb oltási mód az angolnyelves párosítás: az alany szárpólusánál a felső szárcsomó fölött két-három cm-es csonkot vágunk, majd a rügy felőli oldalon kezdve a lapos oldal felé 50—60 fokos szögben metszlapot vágunk. Ugyanilyen metszlapot vágunk a nemesen is. Ezután a metsz- lap alsó harmadából kiindulva a tengelye felé ferde bevágás­sal nyelvet készítünk mindket­tőre. A kés lapjával kissé ki­feszítjük, majd a nemest és az alanyt összeillesztjük. Az el­készített oltványokat ládákba helyezzük, amelyeket előzőleg nedves fűrészporral bélelünk ki. A ládába rétegezve helyez­zük az oltványokat, érdemes kénporral is megszórni a vesz- szőket, a penészes fertőzések elkerülésére. A teli ládát fű­részporral lefedjük és 0—5 Cel- sius-fok hőmérsékleten tartjuk a hajtás kezdetéig, márciusig. Sz. Cs. A föld lakossága 1975 közepén a föld lakossága 4,147 milliárd fő volt, évi 2,2 szá­zalék szaporulattal. Ázsia lakos­sága 2,407 milliárd és évente 2,5 százalékkal növekedik. Afrika 480 milliós lakossága 2,8 százalékkal, Dél-Amerika 328 millió lakosa pedig 2,9 százalékkal szaporodik évente. Európa 27 országában 474 millió ember él és csak évi 0,8 százalékkal szaporodik. A Szov­jetunió és az USA lakossága 254, illetve 242 millió. Növekedésük is közel áll egymáshoz: 0,9, illetve 1,0 százalék. A föld lakosságának 37 százalé­ka 15 évesnél fiatalabb. 15 év alatti életkorú Afrika lakosságá­nak 44, Ázsiáénak 40 és Európá­nak 26 százaléka. A Szovjetunió lakosainak 29 százaléka fiatalabb 15 évesnél, míg Észak-Amerika lakosainak 27 százaléka. ÚJDONSÁGOK, I0D0MÁNY0S KOTDIÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents