Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-08 / 288. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 8. Képek testvérországokból Magyar felszólalás Belgrádban A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozó kedden is munkacso­portokban folytatta tanács­kozásait. Az 1. számú mun­kacsoportban, ahol az euró­pai biztonságra és a leszere­lésre vonatkozó javaslatokról folyt a vita, felszólalt dr. Gyarmati Ferenc, a ma­gyar küldöttség tagja. Alá­húzta, hogy az európai béke és biztonság erősítése egyben a nemzetközi béke és biz­tonság erősítését is jelenti. A Magyar Népköztársaság mé­lyen érdekelt földrészünk bé­kéjének fenntartásában és szilárdításában. Népünk meg­van győződve arról, hogy az egyik legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog csak békés megoldásokkal, a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítása útján biztosítható. Ennek érdekében csökkente­ni kell a katonai költségve­tések szintjét és az így fel­szabadult összeg egy részét a Szovjetunió által korábban javasolt módon a fejlődő or­szágok segítésére kell fordí­tani. Az MPLA kongresszusa A kubai internacionalista csapatok angolai jelenlété­nek kérdése elvi kérdés, amely kizárólag a két or­szágra tartozik — jelentette ki az MPLA kongresszusán Raul Castro, a Kubai KP KB másodtitkára, a kubai kül­döttség vezetője. „Az Angolai Népi Felsza- badítási Front fórumának emelvényéről szeretnénk is­mételten leszögezni — mon­dotta a szónok —, hogy Ku­ba számára elvi kérdések soha nem képezhetik alku tárgyát. Az Egyesült Államok kor­mánykörei csak idejüket fe­csérelik, amikor az orszá­gunkhoz fűződő államközi kapcsolatok javításához felté­telként szabják meg a kubai internacionalista csapatok Angolából történő kivonását. E csapatok nagyságrendjére, tartózkodási idejére, összeté­telére, küldetésére vonatkozó bármiféle döntés meghozata­la egyedül és kizárólag az angolai és a kubai kormány, az MPLA és a Kubai Kom­munista Párt hatáskörébe tartozik” — jelentette ki a kongresszusi küldöttek taps­vihara közepette Raul Castro. Begin: Izrael nem enged Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök Londonban le­szögezte, hogy Egyiptom semmiféle viszontgesztusra vagy engedményre-nem szá­míthat azért, mert Szadat el­nök az első arab vezetőként hajlandó volt ellátogatni Je­ruzsálembe. A miniszterel­nök a hatnapos angliai láto­gatást záró sajtóértekezleten óvatosabb formában megis­mételte, amit Dajan külügy­miniszter mondott Bonnban, hogy Izrael átfogó rendezés kilátásának híján kész külön­békét kötni Egyiptommal. Begin szerint Izrael nem kezdeményez különmegálla- podást, „de ha Szadat elnök javasolja azt, mi nem utasít­juk el”. Begin félórás sajtóértekez­letén nem árult el semmi lé­nyegesen újat Izrael tárgya­lási stratégiájáról vagy terü­leti elképzeléseiről. Azt állí­totta, hogy Szadat elnök lá­togatása alkalmával Izrael egy szóval sem utalt esetle­ges különbékére Egyiptom­mal. „Izrael nem akar éket verni az arab államok közé” bizonygatta Begin, hanem igazi békére törekszik, de ha a többi arab állam elzárkó­zik a konzultációktól és Szadat különbékére tesz ja­vaslatot, nem utasítja el. Sztrájk Malagában Teljes volt a munkabeszün­tetés a politikai pártok és a szakszervezetek felhívására kedden Andalúziában, tilta­kozásul a vasárnapi véres in­cidensek miatt, amelynek ál­dozatául esett a 19 éves Jose Manuel Garcia Caparros, a munkásbizottságok aktivis­tája, az SKP tagja. A sztrájk nyomán Malaga teljesen ki­halt város képét mutatta, de több andalúz városban is tel­jes volt a részvétel, I tália hajója egyre veszélyesebb zátony felé halad. A júliusban kötött hatpárti megállapodás után úgy tűnt: sikerül az alattomos szírieket elkerülnie. Két­ségtelen, hogy Giulio Andreotti mindvégig tapasztalt, ügyes kormányosnak bizonyult: az 1976. június 29. óta egyfolytá­ban hivatalban lévő kisebbségi kereszténydemokrata kabi­netje eddig sikerrel állta a legvadabb hullámveréseket is. Most azonban a korábbinál is veszedelmesebb szakasz kö­vetkezik. Egy nemrég Budapesten járt római barátom — író és főszerkesztő — szóviccel jel­lemezte Itália jelenlegi álla­potát. Szerinte a történelmi kompromisszum helyébe a történelmi optimizmus lépett (compromesso storico — ot- timismo storico). Ha már az előbbi nem valósulhatott meg, hanem a hatpárti meg­állapodás helyettesíti, a köz­ismerten derülátó alaptermé­szettel megáldott olaszok leg­alább megőrzik optimizmu­sukat: ki-ki szája íze szerint bízik valamiben. A munkanélküli például abban, hogy előbb-utóbb ál­lást kap. Kilátásai korláto­zottak: legalább egymillió­hétszázezer emberrel oszto­zik sorsában, nem is szólva arról, hogy közülük 600—700 ezer az úgynevezett első munkahelyet kereső ifjú, egyetemi diplomával, de leg­alább középiskolai végzett­séggel. Bizakodik a tőkés is: a kor­mány által ígért kedvező fel­tételek egyszer csak érvény­be lépnek, s új gyárat nyit­hat, vagy legalább bővítheti a meglévőt a búsás profit re­ményében. Ha nem, legalább sikerül külföldre juttatnia tő­kefeleslegét, olyan feltételek­kel, amilyenekkel Michele Sindona, a Vatikán bankára segítette a határokon túlra vagy félezer nagyiparosét, és politikusét. Nem túlzottan nagy a kockázat: a sibolók listáját máig sem sikerült megtalálni. Derűlátóak a terroristák: hetenként átlagban több, mint két embert elrabolnak Itáliá­ban, nőttön nő a politikai merényletek száma, a felde­rített bűncselekmények sta­tisztikája pedig egyre rosz- szabb. Vannak persze mérsékel­tebb optimisták, sőt kifeje­zetten pesszimisták is Olasz­országban. A szakszervezeti szövetségek például eddig példás önuralmat tanúsítot­tak a bérből és fizetésből élők helyzetének fokozatos romlása iránt: híven a hat­párti megállapodáshoz, á szakszervezeti szövetségek sem léptek föl a kormánnyal szemben, még ha nem is ér­tettek egyet minden egyes döntésével. Most azonban egyre sűrűbben hirdetnek sztrájkokat. Legutóbb, a múlt héten a vas- és fémipa­ri dolgozók szüntették be a munkát, követelve a kabinet­től az infláció megállításá­ra Ígért hathatós közbelé­pést, erélyes intézkedést az áremelkedések ellen és a munkanélküliséggel szemben. Ilyen körülmények között valóságos bombaként hatott a közéletben Ugo La Malfa- nak, az Olasz Republikánus Párt tekintélyes elnökének javaslata: kapjon nagyobb felelősséget a kormányzás­ban az Olasz Kommunista Párt. A kormányprogram kidolgozásába amúgy is be­vonták a kommunistákat — érvelt La Maifa —, csakhogy a közös elhatározások hatá­rozott végrehajtására az egy­színű kereszténydemokrata kabinet eddig képtelennek mutatkozott. A polgári poli­tikus szerint elérkezett a kommunistákat is tömörítő kormánytöbbség színrelépé­sének ideje. Kétségtelen, hogy ez re­kordnak számítana az Alpok­tól délre, ahol a fasizmus bukása óta 29 hónapig egyet­len kormány sem irányította az ország sorsát. Mindeneset­re jókora optimizmus kell ahhoz, hogy a jelenleg egy­színű kereszténydemokrata kormány manőverezési kész­ségét úgy ítélje meg bárki, hogy azzal sikerül kikerülnie a zátonyokat. Persze, Itáliá­ban minden lehetséges. Még az is, hogy az idő a derűlá­tókat igazolja. Gy. D. A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gazdaság, ahol ebben az év­ben 570 tonna kaucsukot kívánnak meg­termelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatoknál. Képünkön: a gumifa megcsapolása. (Fotó: DNA — MTI) Értékes leletre bukkantak a krakkkói Szent Mária templom tornyának restaurálói. A tornyot koronázó aranyozott gömbben három ládikót találtak, amelyek a templom korábbi restaurá­lási munkáiról beszámoló dokumentumokat tartalmazták, visszanyúlva a 15. századig. A do­kumentumok és érmek mellett különösen jelentős két üveglemezre készített színes fotó, ame­lyet 1913-ban készített egy körmenetről egy ismeretlen amatőr fényképész. A dolog azért szenzációs, mert a színes képeket a legfejlettebb technikájú országokban is csak az 1920-as, 30-as években készitették először. /A kakasok gabonát csépelnek, két sze­kérbe fogott tyúkocska elviszi a malom­ba, ahol a kecske megőrli, majd egy má­sik a lisztet szitálja. Ilyen és ehhez hasonló kedves jelenetek láthatók a litvániai Butenaj falu szokat­lan múzeumában. Vannak itt madarak és állatok, mesefigurák, szoborkompozí­ciók. A szobrokat egy tehetséges fafara­gó, Zenonasz Valunta készítette, fából. A népművészt kifogyhatatlan fantáziája, eredeti figurák faragására ösztönzi. Haj­lott kora ellenére a mester most is dolgo­zik. A múzeumot gyakran felkeresik az or­szág legkülönbözőbb részéből jött vendé­gek, hogy gyönyörködjenek az eredeti művészeti alkotásokban. Zenonasz Va­lunta múzeumában már több mint ezer , látogató fordult meg. A múzeum egyik (részlete. (Fotó: TASZSZ) KOMMENTÁR „Kincstári optimizmus” n brüsszeli Charle- magne-palotában véget ért a közös piaci országok immár hagyományos év végi csúcsértekezlete. A hiva­talos közlemények ezút­tal nem fukarkodnak a „siker” kifejezéssel és nem győzik hangsúlyoz­ni, hogy a résztvevők „újabb nagy lépést tet­tek” integrációjuk meg­valósítása felé. Ugyan­akkor a nyugati lapok döntő többsége enyhén szólva, nem osztja a hi­vatalos lelkesedést és több tekintélyes kom­mentátor is „kincstári derűlátásról” beszélt. j Mi az igazság? A lé­nyeget valahogy úgy le­hetne megfogalmazni, hogy Brüsszelben a leg­utóbbi csúcsértekezlet­hez képest valóban szül- letett egy-két kompro­misszum, de ezek eltör­pülnek a megmaradt ne­hézségekhez képest. A kilencek legfonto­sabb megállapodásának a közös elszámolási egy­séggel kapcsolatos dön­tés tűnik. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egymás közötti anyagi ügyletei­ket legalább részben megpróbálják függetle­níteni a nemzeti valu­ták nagyon is rapszodi- kus áringadozásaitól. Et­től, egyebek, között azt remélik, hogy a jövőben — már a tavaszi kop­penhágai csúcs idején is — kevesebb lesz az eddig oly gyakori, az „igazságtalan teherelosz­tást” támadó hang. Az elszámolási egy­ség értéke valamivel több mint egy dollár — ebben kell majd befizet­niük a tagországoknak költségvetési hozzájáru­lásaikat állítólag az eddiginél jóval „igazsá­gosabban”. A múltban ugyanis az egyes orszá­gok egymástól alaposan eltérő pénzügyi körül­ményei nyomán az NSZK-ra aránytalanul nagy, Angliára arányta­lanul kis összeg jutott. Ebből eleve az követke­zik, hogy a mostani dön­tést Bonnban jóval na­gyobb örömmel fogad­ták, mint Londonban ... Anglia ellenállása miatt most sem szület­hetett meg a határozat az európai parlament megválasztásával kap­csolatos, immár mara­toni vitában és számos más kérdésben. A ki­lencek abban viszont egyetértettek, hogy kö­zösen kell lépéseket ten­niük a nyomasztó ame­rikai és japán konkuren­ciával szemben. S zinte valamennyi megfigyelő egyet­ért abban, hogy a brüsszeli csúcsra rá­nyomta bélyegét egy ki­ábrándító tény — még­hozzá olyan tény, amely­nek orvoslására a je­lenlegi struktúrában még kilátás sincs. Arról van szó, hogy a Közös Piac „sikeresnek” minő­sített csúcsértekezlete kilenc olyan országot képviselt, amelyben a munkanélküliek össz- létszáma meghaladja a hatmilliót! H. E. „Derűlátó" Itália

Next

/
Thumbnails
Contents