Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 8. Képek testvérországokból Magyar felszólalás Belgrádban A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó kedden is munkacsoportokban folytatta tanácskozásait. Az 1. számú munkacsoportban, ahol az európai biztonságra és a leszerelésre vonatkozó javaslatokról folyt a vita, felszólalt dr. Gyarmati Ferenc, a magyar küldöttség tagja. Aláhúzta, hogy az európai béke és biztonság erősítése egyben a nemzetközi béke és biztonság erősítését is jelenti. A Magyar Népköztársaság mélyen érdekelt földrészünk békéjének fenntartásában és szilárdításában. Népünk megvan győződve arról, hogy az egyik legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog csak békés megoldásokkal, a nukleáris háború veszélyének elhárítása útján biztosítható. Ennek érdekében csökkenteni kell a katonai költségvetések szintjét és az így felszabadult összeg egy részét a Szovjetunió által korábban javasolt módon a fejlődő országok segítésére kell fordítani. Az MPLA kongresszusa A kubai internacionalista csapatok angolai jelenlétének kérdése elvi kérdés, amely kizárólag a két országra tartozik — jelentette ki az MPLA kongresszusán Raul Castro, a Kubai KP KB másodtitkára, a kubai küldöttség vezetője. „Az Angolai Népi Felsza- badítási Front fórumának emelvényéről szeretnénk ismételten leszögezni — mondotta a szónok —, hogy Kuba számára elvi kérdések soha nem képezhetik alku tárgyát. Az Egyesült Államok kormánykörei csak idejüket fecsérelik, amikor az országunkhoz fűződő államközi kapcsolatok javításához feltételként szabják meg a kubai internacionalista csapatok Angolából történő kivonását. E csapatok nagyságrendjére, tartózkodási idejére, összetételére, küldetésére vonatkozó bármiféle döntés meghozatala egyedül és kizárólag az angolai és a kubai kormány, az MPLA és a Kubai Kommunista Párt hatáskörébe tartozik” — jelentette ki a kongresszusi küldöttek tapsvihara közepette Raul Castro. Begin: Izrael nem enged Menahem Begin izraeli miniszterelnök Londonban leszögezte, hogy Egyiptom semmiféle viszontgesztusra vagy engedményre-nem számíthat azért, mert Szadat elnök az első arab vezetőként hajlandó volt ellátogatni Jeruzsálembe. A miniszterelnök a hatnapos angliai látogatást záró sajtóértekezleten óvatosabb formában megismételte, amit Dajan külügyminiszter mondott Bonnban, hogy Izrael átfogó rendezés kilátásának híján kész különbékét kötni Egyiptommal. Begin szerint Izrael nem kezdeményez különmegálla- podást, „de ha Szadat elnök javasolja azt, mi nem utasítjuk el”. Begin félórás sajtóértekezletén nem árult el semmi lényegesen újat Izrael tárgyalási stratégiájáról vagy területi elképzeléseiről. Azt állította, hogy Szadat elnök látogatása alkalmával Izrael egy szóval sem utalt esetleges különbékére Egyiptommal. „Izrael nem akar éket verni az arab államok közé” bizonygatta Begin, hanem igazi békére törekszik, de ha a többi arab állam elzárkózik a konzultációktól és Szadat különbékére tesz javaslatot, nem utasítja el. Sztrájk Malagában Teljes volt a munkabeszüntetés a politikai pártok és a szakszervezetek felhívására kedden Andalúziában, tiltakozásul a vasárnapi véres incidensek miatt, amelynek áldozatául esett a 19 éves Jose Manuel Garcia Caparros, a munkásbizottságok aktivistája, az SKP tagja. A sztrájk nyomán Malaga teljesen kihalt város képét mutatta, de több andalúz városban is teljes volt a részvétel, I tália hajója egyre veszélyesebb zátony felé halad. A júliusban kötött hatpárti megállapodás után úgy tűnt: sikerül az alattomos szírieket elkerülnie. Kétségtelen, hogy Giulio Andreotti mindvégig tapasztalt, ügyes kormányosnak bizonyult: az 1976. június 29. óta egyfolytában hivatalban lévő kisebbségi kereszténydemokrata kabinetje eddig sikerrel állta a legvadabb hullámveréseket is. Most azonban a korábbinál is veszedelmesebb szakasz következik. Egy nemrég Budapesten járt római barátom — író és főszerkesztő — szóviccel jellemezte Itália jelenlegi állapotát. Szerinte a történelmi kompromisszum helyébe a történelmi optimizmus lépett (compromesso storico — ot- timismo storico). Ha már az előbbi nem valósulhatott meg, hanem a hatpárti megállapodás helyettesíti, a közismerten derülátó alaptermészettel megáldott olaszok legalább megőrzik optimizmusukat: ki-ki szája íze szerint bízik valamiben. A munkanélküli például abban, hogy előbb-utóbb állást kap. Kilátásai korlátozottak: legalább egymillióhétszázezer emberrel osztozik sorsában, nem is szólva arról, hogy közülük 600—700 ezer az úgynevezett első munkahelyet kereső ifjú, egyetemi diplomával, de legalább középiskolai végzettséggel. Bizakodik a tőkés is: a kormány által ígért kedvező feltételek egyszer csak érvénybe lépnek, s új gyárat nyithat, vagy legalább bővítheti a meglévőt a búsás profit reményében. Ha nem, legalább sikerül külföldre juttatnia tőkefeleslegét, olyan feltételekkel, amilyenekkel Michele Sindona, a Vatikán bankára segítette a határokon túlra vagy félezer nagyiparosét, és politikusét. Nem túlzottan nagy a kockázat: a sibolók listáját máig sem sikerült megtalálni. Derűlátóak a terroristák: hetenként átlagban több, mint két embert elrabolnak Itáliában, nőttön nő a politikai merényletek száma, a felderített bűncselekmények statisztikája pedig egyre rosz- szabb. Vannak persze mérsékeltebb optimisták, sőt kifejezetten pesszimisták is Olaszországban. A szakszervezeti szövetségek például eddig példás önuralmat tanúsítottak a bérből és fizetésből élők helyzetének fokozatos romlása iránt: híven a hatpárti megállapodáshoz, á szakszervezeti szövetségek sem léptek föl a kormánnyal szemben, még ha nem is értettek egyet minden egyes döntésével. Most azonban egyre sűrűbben hirdetnek sztrájkokat. Legutóbb, a múlt héten a vas- és fémipari dolgozók szüntették be a munkát, követelve a kabinettől az infláció megállítására Ígért hathatós közbelépést, erélyes intézkedést az áremelkedések ellen és a munkanélküliséggel szemben. Ilyen körülmények között valóságos bombaként hatott a közéletben Ugo La Malfa- nak, az Olasz Republikánus Párt tekintélyes elnökének javaslata: kapjon nagyobb felelősséget a kormányzásban az Olasz Kommunista Párt. A kormányprogram kidolgozásába amúgy is bevonták a kommunistákat — érvelt La Maifa —, csakhogy a közös elhatározások határozott végrehajtására az egyszínű kereszténydemokrata kabinet eddig képtelennek mutatkozott. A polgári politikus szerint elérkezett a kommunistákat is tömörítő kormánytöbbség színrelépésének ideje. Kétségtelen, hogy ez rekordnak számítana az Alpoktól délre, ahol a fasizmus bukása óta 29 hónapig egyetlen kormány sem irányította az ország sorsát. Mindenesetre jókora optimizmus kell ahhoz, hogy a jelenleg egyszínű kereszténydemokrata kormány manőverezési készségét úgy ítélje meg bárki, hogy azzal sikerül kikerülnie a zátonyokat. Persze, Itáliában minden lehetséges. Még az is, hogy az idő a derűlátókat igazolja. Gy. D. A Vietnami Szocialista Köztársaság Nghe Tinh tartományában van a Tay Hieu állami gazdaság, ahol ebben az évben 570 tonna kaucsukot kívánnak megtermelni, 50 tonnával többet az eredeti előirányzatoknál. Képünkön: a gumifa megcsapolása. (Fotó: DNA — MTI) Értékes leletre bukkantak a krakkkói Szent Mária templom tornyának restaurálói. A tornyot koronázó aranyozott gömbben három ládikót találtak, amelyek a templom korábbi restaurálási munkáiról beszámoló dokumentumokat tartalmazták, visszanyúlva a 15. századig. A dokumentumok és érmek mellett különösen jelentős két üveglemezre készített színes fotó, amelyet 1913-ban készített egy körmenetről egy ismeretlen amatőr fényképész. A dolog azért szenzációs, mert a színes képeket a legfejlettebb technikájú országokban is csak az 1920-as, 30-as években készitették először. /A kakasok gabonát csépelnek, két szekérbe fogott tyúkocska elviszi a malomba, ahol a kecske megőrli, majd egy másik a lisztet szitálja. Ilyen és ehhez hasonló kedves jelenetek láthatók a litvániai Butenaj falu szokatlan múzeumában. Vannak itt madarak és állatok, mesefigurák, szoborkompozíciók. A szobrokat egy tehetséges fafaragó, Zenonasz Valunta készítette, fából. A népművészt kifogyhatatlan fantáziája, eredeti figurák faragására ösztönzi. Hajlott kora ellenére a mester most is dolgozik. A múzeumot gyakran felkeresik az ország legkülönbözőbb részéből jött vendégek, hogy gyönyörködjenek az eredeti művészeti alkotásokban. Zenonasz Valunta múzeumában már több mint ezer , látogató fordult meg. A múzeum egyik (részlete. (Fotó: TASZSZ) KOMMENTÁR „Kincstári optimizmus” n brüsszeli Charle- magne-palotában véget ért a közös piaci országok immár hagyományos év végi csúcsértekezlete. A hivatalos közlemények ezúttal nem fukarkodnak a „siker” kifejezéssel és nem győzik hangsúlyozni, hogy a résztvevők „újabb nagy lépést tettek” integrációjuk megvalósítása felé. Ugyanakkor a nyugati lapok döntő többsége enyhén szólva, nem osztja a hivatalos lelkesedést és több tekintélyes kommentátor is „kincstári derűlátásról” beszélt. j Mi az igazság? A lényeget valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy Brüsszelben a legutóbbi csúcsértekezlethez képest valóban szül- letett egy-két kompromisszum, de ezek eltörpülnek a megmaradt nehézségekhez képest. A kilencek legfontosabb megállapodásának a közös elszámolási egységgel kapcsolatos döntés tűnik. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egymás közötti anyagi ügyleteiket legalább részben megpróbálják függetleníteni a nemzeti valuták nagyon is rapszodi- kus áringadozásaitól. Ettől, egyebek, között azt remélik, hogy a jövőben — már a tavaszi koppenhágai csúcs idején is — kevesebb lesz az eddig oly gyakori, az „igazságtalan teherelosztást” támadó hang. Az elszámolási egység értéke valamivel több mint egy dollár — ebben kell majd befizetniük a tagországoknak költségvetési hozzájárulásaikat állítólag az eddiginél jóval „igazságosabban”. A múltban ugyanis az egyes országok egymástól alaposan eltérő pénzügyi körülményei nyomán az NSZK-ra aránytalanul nagy, Angliára aránytalanul kis összeg jutott. Ebből eleve az következik, hogy a mostani döntést Bonnban jóval nagyobb örömmel fogadták, mint Londonban ... Anglia ellenállása miatt most sem születhetett meg a határozat az európai parlament megválasztásával kapcsolatos, immár maratoni vitában és számos más kérdésben. A kilencek abban viszont egyetértettek, hogy közösen kell lépéseket tenniük a nyomasztó amerikai és japán konkurenciával szemben. S zinte valamennyi megfigyelő egyetért abban, hogy a brüsszeli csúcsra rányomta bélyegét egy kiábrándító tény — méghozzá olyan tény, amelynek orvoslására a jelenlegi struktúrában még kilátás sincs. Arról van szó, hogy a Közös Piac „sikeresnek” minősített csúcsértekezlete kilenc olyan országot képviselt, amelyben a munkanélküliek össz- létszáma meghaladja a hatmilliót! H. E. „Derűlátó" Itália
