Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 7. KOMMENTÁR Dollárcsekk és digitalis éra B őkezű gavallérnak, nagyvonalú barátnak ismerték. Ajándéko­zott méregdrága svájci digi­tális karórákat és sok tízezer dolláros csekket, faragott zöld nefritkő dísztárgyakat és mesés értékű keleti sző­nyeget. „Barátainak” listája — Washingtonban legalább is úgy tudják — a Waterga- te-botrányéval vetekedik. Pedig az újkori Krőzus, a gáláns ajándékozó egy vi­szonylag kis ország polgára. A neve: Pák Tong Szun. Ma már kétségkívül közis­mert az USA-ban. Főszerep­lője annak a nagyszabású vesztegetési ügynek, amely hónapokkal ezelőtt robbant ki, s középpontjában a dél­koreai bábrezsim titkosszol­gálata, a KCIA áll. Pák Csöng Hi diktátor most kény­telen-kelletlen hozzájárult, hogy főkémét az igazságügyi hatóságok Washingtonban kihallgassák. A botrányt ugyanis nem lehet tovább leplezni, amióta nyilvános­ságra került a dél-koreai hír­szerzés titkos dokumentuma, miszerint a szöuli hatóságok nemcsak amerikai honatyá­kat vesztégettek meg, hanem a Fehér Házra, a külügymi­nisztériumra, sőt a hadügy­minisztériumra is ki akarták terjeszteni ügynöki hálózatu­kat. Tulajdonképpen minden simán ment. Pák Tong Szun fényűző klubot tartott fenn az amerikai fővárosban. A Ge­orge Town Clubot kizárólag befolyásos emberek látogat­ták : képviselők, szenátorok, tábornokok. Gyakran vendé­geskedett ott például a ko­rábbi elnök, Gerald Ford fe­leségének titkárnője, férje társaságában. A Howe-há- zaspár luxusutazásra kapott meghívást a dél-koreai házi­gazdától. El is fogadták az ingyen üdülést, de amikor a vizsgálat megkezdődött, Ho­we kétségbeesésében agyon­lőtte magát. Mások kisebb-nagyobb ösz- szegek fejében — s az aján­dékok hatására — vállalták, hogy a szöuli rendszer támo­gatását a maguk részéről elő­segítik. John Brandemas kép­viselő ötezer dollárt, Otto Passman és Cornelius Gal­lagher honatya még ennél is többet kapott. Ok például az amerikai katonai elkötelezett­ség és jelenlét további fenn­maradása érdekében tettek értékes szolgálatokat. Több, mint 22 ezer dollár jutott Richard Hannanak, a képvi­selőház nemzetközi kereske­delmi és pénzügyi bizottsága tagjának hasonló okokból. lighanem joggal hábo- rog az amerikai köz- I vélemény a KCIA- botrány miatt. Nemcsak Ázsia, hanem a világ egyik legkorruptabb diktatúrája hozta hírbe az Egyesült Álla­mok törvényhozását, annak jónéhány befolyásos tagját. A szöuli hírszerzés amerikai akcióit maga a diktátor irá­nyította a Kék Palotából, ahonnan sikerült kiépíteni a Szöul-Lobbyt, a Pák Csong- hi-t támogatók körét. S ha a washingtoni főkém nem bi­zonyul túl mohónak, tán még vaskosabbra dagad a KCIA- botrány dossziéja. Gy. D. Egyiptom veszélyes úton Cyrus Vance Kairóba utazik Kedden Kairóban katonai ,kordon zárta körül az algériai, az iraki, a dél-jemeni és a Szíriái külképviseletek épüle­tét. Teherautókon szállították el a diplomáciai testületek dolgozóinak holmiját. Líbia már 10 nappal korábban meg­szakította kapcsolatait Egyip­tommal. A kairói lapok támadják a konferencián részt vett álla­mokat és a Szovjetuniót. Az A1 Ahram szerint a tripoli ér­tekezletet „a Szovjetunió er­nyője és irányítása alatt” tar­tották. A diplomáciai kapcso­latok megszakítása mindén­képpen azt mutatja, hogy Egyiptom az arab országok egy részének éles elutasítása ellenére tovább kíván haladni a jeruzsálemi találkozóval megkezdett úton. Egyiptomi Tájékoztatás szerint Izrael és Egyiptom kairói megbeszélé­se az Egyesült Államok és az ENSZ képviselőinek jelenlété­ben jövő szerdán kezdődik a kairói Mena House hotelben. Kedden bejelentették azt is, hogy „előreláthatólag decem­ber 9-én” Kairóba érkezik Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter. Az amerikai diplomácia vezetőjének láto­gatása az egységes arab front felbomlása után az egyipto­mi politikai vonal hangsúlyo­zott megtámogatását jelenti. Khaled Mohieddin, az Egyiptomi Haladó Egységpárt vezetője a múlt héten a par­lamentben figyelmeztetett ar­ra, hogy a genfi értekezlet alapfeltétele az egységes arab álláspont kidolgozása, egysé­ges arab delegáció létrehozá­sa. A jelenlegi helyzetben Genf távolabb került a meg­valósítástól, mint valaha volt. MPLA-kongresszus Vidéki körúton a magyar delegáció Az MPLA első kongresszu­sa kedden Luandában három bizottságban — politikai, gaz­dasági és nemzetvédelmi-biz­tonsági — folytatta munkáját. A kongresszuson részt vevő külföldi küldöttségek — köz­tük az Aczél György, az MSZMP PB tagja vezette ma­gyar delegáció — valamint újságírók, és tv-tudósítók kedden kiránduláson vettek részt: a Luandától mintegy 50 kilométerre északra fekvő Caxitó városba és környéké­re látogattak el. Caxitót történelmi neveze­tességű városnak tekintik An­golában. Híressé válása nem régi keletű, 1975 novemberé­ben, nem sokkal a független­ség kikiáltása után — döntő fontosságú ütközetben az MPLA népi hadserege a ca- xitói támaszpontnál szétverte az FNLA szeparatista szerve­zet fegyvereseit. Az MPLA kongresszusa ma plenáris üléssel foly­tatja munkáját. Belgrádi találkozó A szovjet küldött Európa biztonságáról Julij Voroncov, a belgrádi találkozón részt vevő szovjet küldöttség vezetője a találko­zó plenáris ülésén kijelentet­te: a belgrádi találkozó leg­főbb feladata az, hogy össz­pontosítsa az erőfeszítéseket a katonai szemben állás eny­hítésére, a fegyverkezési haj­sza korlátozására, a leszere­lés és az európai együttmű­ködés fejlesztésére. A helsinki értekezlet után Európában kedvezően válto­zott a helyzet — mondotta Voroncov. — Megnyugvásnak azonban nincs helye. Jóllehet a feszültség enyhült, korai lenne úgy vélni, hogy meg­szűnt a termonukleáris hábo­rú veszélye. Csupán távolo­dott ez a veszély. A világban vannak még befolyásos körök, amelyek igyekeznek lefékez­ni a pozitív folyamatokat, sőt visszafordítani az események menetét. A katonai készülő­dés sehol sem ér el olyan szintet, mint Európában. Voroncov kiemelte azok­nak a javaslatoknak a fontos­ságát, amelyeket e vonatko­zásban Bulgária, Románia, a Szovjetunió, valamint a sem­leges és el nem kötelezett or­szágok ^csoportja terjesztett elő. Egyebek között megálla­pította, hogy fokozódik az érdeklődés az európai katonai enyhülés megszilárdítását célzó szovjet akcióprogram iránt, amelyet Leonyid Brezs- nyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke terjesztett elő. Szovjet élet Moszkva: Troparevo-lakótelep. (Fotó: APN — KS) Megoldás küszöbén a lakásprobléma Minden családnak komfortos lakást biztosítani, személyenként egy szobát és egy közös hallt. Ez a szovjet lakásépítési program célja. A szovjethatalom fenn­állásának 60. évfor­dulóján a Szovjetunió a világ minden más orszá­gánál közelebb jutott a la­kásprobléma megoldásához. Ha figyelembe vesszük, hogy az indulás szintje mi­lyen katasztrofálisan ala­csony volt, akkor ez annyit jelent, hogy az országban rendkívül rövid idő alatt — amelynek egyharmada a szovjet népre rákényszerí- tett háborúkkal és a hábo­rús rombolások helyreállí­tásával telt el —, gyökeres változások történtek ezen a téren. A NOSZF előtt Oroszország 180 millió négyzetméter alap- területű városi lakásállo­mánnyal rendelkezett (a vá­rosokban 28,5 millió ember élt). Nyolc emberre átlago­san 50 négyzetméter alapte­rületű lakás jutott. Mint minden kapitalista ország­ban, ezek mögött az átlagos mutatók mögött óriási el­lentmondások rejtőztek. A gazdag gyárigazgató 40 szo­bás magánvillában lakott a családjával, ugyanakkor a gyárának munkásaira sze­mélyenként kisebb lakóte­rület jutott, mint egy sír­hely a temetőben. A szov­jet lakásépítési program már a kezdet kezdetén fel­számolta ezeket a döbbene­tes ellentmondásokat. A szovjet „lakóházépítő futószalag” 21 évvel ezelőtt kezdte meg a jelenlegi „se­besség” elérését. Most már évente mintegy 2,2 millió lakás épül. Képletesen szól­va, az évente épülő laká­sokból olyan város kere­kedne ki, mint Moszkva vagy Párizs. Most ejtsünk néhány szót az átlagos statisztikai szín­vonalról, amely a családok száma és a lakások közötti viszonylagos összefüggést fejezi ki. Nálunk az átlagos számok eléggé pontosan tükrözik a családok helyze­tét, a kapitalista országok­ban azonban ellenkező a kép. Ott az átlagos mutató­számok a legmélyebb ellen­téteket takarják: a fényűző villák és a nyomornegyedek lakói között, a szabadon bé­relhető lakások bére és azokat megfizetni képtelen emberek között. Az olvasó gyakran értet­lenül csodálkozik: az ország lakossága 60 év alatt még meg sem duplázódott, a la­kásállomány pedig csaknem húszszorosára növekedett. Miért nem tekintjük a la­kásproblémát véglegesen megoldottnak? Ebben nincs semmi külö­nös. A fő célt még nem ér­tük el — egyelőre kevesebb a lakás, mint a családok száma. Ez az első ok. Van azonban egy másik is. A szovjet társadalom egyre gazdagabb lesz, az emberek mind igényesebbé válnak. Az a lakás, amely húsz-har­minc évvel ezelőtt tökéle­tesnek tűnt, ma már az em­berek szemében gyakran korszerűtlen. Az elhaszná­lódott, elöregedett lakásál­lományt fel kell újítani. A hajléktalan bármi­lyen lakást elfogad, csak minél előbb megkapja. (A Nagy Hon­védő Háború éveiben 20 millió szovjet ember ma­radt hajlék nélkül.) Akinek elfogadható lakása van, az igényesebbé válik: jobbat, szebbet akar. Ezt a válto­zást mi természetes, sőt ör­vendetes jelenségnek tekint­jük. Alekszandr Guber Harc a spanyol alkotmány körül A spanyol parlament a júniusi választások után azt kapta legfőbb feladatául, hogy dolgozza ki az ország új alkotmányát. A politikai jövő szempontjából az alkotmánynak óriási jelentősége van. A végrehajtott demokratizálási intézkedések ellenére Spanyolország átmeneti korszakban él. Ezt az átmeneti korszakot az jellemzi, bogy a demokratikus átala­kulást a Francótól örökölt politikai keretek között kell végrehajtani. A madridi kormány erőteljes baloldali ellenzéke arra törekszik, hogy minél határozottabban törjék szét eze­ket az örökölt kereteket. AZ ÖSSZECSAPÁS KOCKÁZATAI? Ezért az alkotmány e meg­fogalmazásával kapcsolatban Spanyolországban heves poli­tikai harc várható. E politikai harc olyan háttér előtt folyik, amelyet súlyos gazdasági vál­ság, infláció és fokozódó mun­kanélküliség jellemez. A köz­vetlen gazdasági gondok meg­oldására a kormány és az el­lenzék pártjai létrehoztak egy pártközi egyezményt. A bal­oldal a maga részéről azért tartotta szükségesnek az egyezmény aláírását, mert még gyengének ítéli a spa­nyol demokrácia szerkezetét. Ügy véli: mind a gazdasági nehézségek orvoslását, mind pedig az alkotmány létreho­zását politikai összecsapás, konfrontáció nélkül kell meg­oldani. Csak így lehet elke­rülni, hogy a nagy politikai váltás időszakában a Francó­tól örökölt hadsereg és az erő­szakszervezetek egy éles poli­tikai összecsapást kihasznál­va feladják tartózkodásukat és beavatkozzanak az esemé­nyek menetébe! Ezért a bal­oldal nagy pártjai és minde­nekelőtt a kommunisták éle­sen elítélik a Cuadernos Para el Diagolo című spanyol heti­lap lépését. A lap november vége felé nyilvánosságra hoz­ta az új alkotmány első ter­vezetének mintegy harmad­részét. Az alkotmány kidolgo­zását végző parlamenti bi­zottság vitái természetesen titkosak. A lap eljárása azért is zavaró volt, mert szerkesz­tősége meglehetősen szoros kapcsolatban áll a spanyol szocialista és baloldali ke­reszténydemokrata értelmiség vezető köreivel. Lépése ezért ürügyet szolgáltathat az al­kotmánytervezeten dolgozó bizottság elleni jobboldali tá­madásokra. AZ ELSŐ FOGALMAZVÁNY Nyílt kérdés, hogy ez a bot­rány miképpen befolyásolja az alkotmányozó bizottság to­vábbi munkáját. A lap köz­lése mindamellett lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük: milyen politikai határok kö­zött mozog az előkészítő mun­ka. A részben nyilvánosságra hozott első fogalmazványból kiderül, hogy a várható kompromisszum szerint a mo­narchia megmarad, de hatal­mát a jelenlegihez képest erő­teljesen korlátozzák. 1. A miniszterelnököt a ter­vezet szerint nem a király ne­vezné ki, hanem a képviselő­ház, a törvényhozás alsóháza választaná. 2. A miniszterel­nök és kormánya nem az uralkodónak, hanem a parla­mentnek lenne felelős. 3. En­nek következtében a kor­mányt az alsóház bizalmat­lansági szavazással megbuk­tathatja, amennyiben egyide­jűleg a parlament meg tud ál­lapodni egy új miniszterelnök személyében. 4. Megszűnnék az uralkodó mellett működő koronatanács, amelynek még mindig igen komoly tanács­adó szerepe van, s amely a Franco-korszak maradványa. 5. Az uralkodó elveszti azt a jogát, hogy kinevezze a sze­nátus, a felsőház 40 tagját. Ezzel megszűnnék a konzer­vatívok automatikus előnye, amely eltorzítja a felsőházban a választások eredményeit. 6. Az új alkotmány megnövelné az alsóház hatalmát a szená­tussal szemben. A választói korhatárt egyben 21 évről 18- ra szállítaná le, ami egyértel­műen a baloldali erőknek kedvez. Ez természetesen csak a születő spanyol alkotmány el­ső tervezete — és annak is mindössze nem hivatalosan nyilvánosságra került har­madrésze. Mégis: a fejlődés irányát meglehetős világos­sággal mutatja. Korlátáival együtt várhatóan olyan alkot­mány születik Spanyolország­ban, amely megerősíti az ál­lam demokratikus szerkezetét, szűkíti a régi rezsimtől örö­költ előjogokat és szélesebb működési lehetőségeket biz­tosít a demokratikus erők számára. Mindebből következik, hogy a haladás legszélesebb érte­lemben vett erőinek Spanyol- országban elerr! érdeke a nagy politikai összecsapások elkerülése az alkotmány szü­letésének időszakában. Az, hogy ezt feszült gazdasági helyzetben meg lehet-e való­sítani — a spanyol politikai élet talán legnagyobb kérdő­jele és egyben próbatétele. —i. —e.

Next

/
Thumbnails
Contents