Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 29. Haderőcsökkentés Kevesebb is elég □ em a babonás szám teszi, hogy sikertelenül fejeződött be a bécsi haderőcsökkentési tanácskozás idei szakasza. Az előző tizenkét menet sem hozott több eredményt. Négy esztendeje üléseznek az egykori Habsburg-palota termében a tizenkilenc állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint tizenhét más ország — küldöttei és arról tárgyalnak: csökkenteni kellene Közép-Európában a csapatok létszámát és a fegyverzetet. Ebben elvileg meg is egyeztek —, a továbbiakat illetően már nem. A katonai kérdések bonyolultak, érezhetően mindenki félti országa biztonságát, s a megegyezés e témakörben valóban nehéz, a vita szövevényes, olykor nehezen követhető. Egy-egy kiemelt példán azonban világosan kimutatható a lényeg: ki hogyan érvel és valójában kinek is van igaza. A két világhatalom középeurópai helyzetének meghatározásában kétségtelenül szerepe van a földrajznak. Egy esetleges megegyezés esetén az amerikai csapatokat a tengerentúlra kellene visszavinni, a szovjeteket csak néhányszáz kilométernyire hátrább. Hisz a Szovjetunió — mondják a nyugatiak — könnyebben visszadobhatja Közép-Európába erőit, mint az Egyesült Államok. A földrajzi érv egyébként nem újkeletű: az Egyesült Államok az elmúlt három évtized alatt az Északisarkkörtől a Földközi-tengerig szárazföldi, légi és tengeri támaszpontok gyűrűjét építette ki a szocialista országok körül — egyebek között — úgymond — a földrajzi tényezőt ellensúlyozandó. Itt van azonban egy másik — ha úgy tetszik katonaföldrajzi — szempont. Valamilyen, hagyományos fegyverekkel vívott európai ösz- szecsapás esetén a Szovjetunió felvonulási területei sebezhetőbbek — éppen, mert közelebb vannak. a apcsoljuk ehhez a gondolatmenethez a nyugatiak másik követelését: a kivonandó szovjet csapatok vigyenek magukkal minden hadfelszerelést, az amerikaiak fegyvereit azonban — a földrajzi hátrány kiegyenlítésére — hagyják nyugat-európai raktáraikban. Mi lenne ebből? Mozgósítás esetén nemcsak az amerikaiak teremnek itt óriásgépeiken néhány óra alatt, hanem még ennél is gyorsabban felszerelhetik magukat e raktárakból a közép-európai szocialista országoknál jóval nagyobb lélekszámú NÄTO- országok; az NSZK, Anglia, Olaszország, Franciaország. S ez csak az egyik ellenérvünk. Ha a nyugati félre csak a létszám csökkentése lenne kötelező, ki akadályozhatná meg azt a legféktelenebb fegyverkezési hajsza kibontakoztatásában, hiszen olyan és annyi harckocsit, helikoptert, rakétát, löveget, járművet hordhatna ide, amennyit csak akar. A szocialista országoknak viszont meg lenne kötve a kezük. íme egy téma, amely fölött kezdettől tart a vita Bécsben. Nem az egyetlen, de megmutatja, milyen taktikát követnek a NATO-államok az „egyensúly helyreállításának” jelszavával. H sakhogy az egyensúlyt nem kell helyreállítani, azt a második világháborút követő évtizedek megteremtették. A katonai potenciál, a gazdasági szint, a lé- lekszám, a közlekedés fejlettsége, a politikai erkölcsi tényezők együtt teszik ezt. Nem ezen kell változtatni, hanem az Európában szokatlanul és fölöslegesen ösz- szegyűlt katonai erőt kell csökkenteni, úgy, hogy a történelmileg kialakult egyensúly ne billenjen meg. Tatár Imre PORIUGtllI ismét Soarest bízták meg kormányalakítással Antonio Ramalho Eanes portugál államfő a legfelsőbb forradalmi tanács szerda délutánra összehívott ülése előtt a Belém palotába kérette Mario Soares ügyvezető miniszterelnököt és azzal bízta meg, hogy a szocialista párt vezetőjeként kezdjen tárgyalásokat a politikai pártok vezetőivel új kormány megalakításáról. Az államfőtől távozóban Mario Soares hangsúlyozta: Eanes elnök nem nevezte őt ki, csupán felkérte, hogy alakítsa meg az új kormányt, amennyiben a pártok vezetőivel tartandó megbeszélései után ezt lehetségesnek véli. Azért kapott Soares ilyen formában megbízást, mert az alkotmány értelmében a kinevezett miniszterelnöknek tíz napon belül a parlament elé kell terjesztenie kormányának programját Soares viszont ily módon lélegzetvételnyi időt nyert, amelyet az ellenzéki pártok támogatásának megszerzésére fordíthat. Ha Soares megalakítandó kormánya nem kap többséget a parlamentben, akkor az államfő általános választásokat fog kiírni. Ezzel kapcsolatban Eanes elnök borúlátóan jelentette ki „az újabb választások csupán az országot sújtó gazdasági válság elhúzódását okozhatják anélkül, hogy a kormányválság megoldásával biztatnának”. Ezért csak a legvégső esetben kíván ehhez az eszközhöz nyúlni. Az űrhajósok egy napja Á régensek 24 karika sajtot kapnak... Európa miniországai A régi parasztházban elhelyezett andorrai börtön vaskapuját minden szombaton este kinyitják, hogy a két elítélt moziba mehessen. San Marinóban, a műemlék toronyban levő várfogház hat cellája közül három üres. Liechtensteinben a tizenhárom zárka közül csupán egy foglalt, de az annál több fejtörést okozhat. A rácsok mögött vár sorsára a 42 esztendős Hans Frick, aki részegen kiirtotta családját s ezért háromszor ítélték halálra. Ha az államfő, II. Ferenc József herceg nem ad kegyelmet, akkor pallossal veszik fejét, utoljára 1785-ben hajtottak végre Vaduzban hasonló kivégzést. .. „Ötös fogai" A tizennyolcadik munkanap az űrben A szovjet sajtó változatlanul részletes beszámolókat közöl a Szál jut—6 szovjet tudományos űrállomáson harmadik hete dolgozó űrhajósok munkájáról. A következőképpen alakult Romanyen- ko és Grecsko egyik munkanapja: 8,00: A „Tajmirok” — a Szaljut—6 legénységének fedőneve — földi ébresztése után azonnal tisztálkodás, bemelegítés, reggeli és az első helyzetfelmérő pillantás az űrlaboratórium ablakából: „Hol is repülünk most?” 9,50: A munkanap az előző este véglegesített programnak megfelelően orvosbiológiai kísérletekkel kezdődik. 10,00: Az űrállomás műszereinek, berendezéseinek mindennapi megelőző, karbantartó átvizsgálása. 11,00: Közlés a földre: „A 14. számú ablakom ritka jelenséget, mikrometeorit karcolását fedeztük fel. Az üvegen másfél milliméter átmérőjű kráter árulkodik erről.” A becsapódás helyét, a mikrometeorit nyomát gondosan több szögből lefényképezik. 11,30: Repülésük során másodszor találkoztak az északi fénnyel, a hajónaplóba pontosan rögzítik: mikor, hol, hogyan. A Déli-sark felett pedig egy eddig megmagyarázatlan természeti jelenséget: ezüstös csillogású felhőket figyeltek meg. Ezt is beírják a naplóba. 12,00: A földről megerősítik, hogy a „delta” automatikus navigációs rendszer kifogástalanul működik. 13,30: Ebéd, amelynek elköltése közben nem szakítják meg kapcsolatukat a földdel: eszmecsere a központtal a nap eddigi eseményeiről. Majd ismét biológiai kísérletek: megfigyelések, elemzések, feljegyzések. 15,00: Újabb vizsgálatok a hajóablak okon keresztül. A műszerek elektromos ellenőrzése. Egy kis pihentető zene. 16,30—17,00: A legénység szabadideje, a földi központ igyekszik nem zavarni nyugalmukat. Ma azonban a központ megsérti a kialakult rendet, mert két telemetri- kus berendezés adatainak minőségét kifogásolja. A „Tajmirok” a csendes pihenőt megszakítva hozzák rendbe a műszereket. A „Hajnal” — a Föld — visszaszól: Minden rendben fiúk. ismét normális az adatszolgáltatás. 21,00: Vacsora. Ezután még egy fordulat és másfél óra munka következik. Napi beszámoló a központnak, értékelés, megjegyzések, kérések, a következő napi program egyeztetése. 23,00: Takarodó. A „Tajmirok” s a „Hajnal” a jól végzett munka örömével nyugodalmas jó éjszakát kíván egymásnak. Romanyenko és Grecsko kedden pihenőnapot tartott. Szerdán 18. munkanapjukat töltötték a világűrben. Terrorhullám Olaszországban Rómában szerdán délelőtt ismeretlen szélsőségesek az utcán agyonlőtték az újfasiszta olasz szociális mozgalom (MSI) egyik aktivistáját a 30 éves Angelo Pistolesit. A gyilkossággal egyidőben pokolgép robbant az újfasiszta párt egyik körzeti helyiségében és teljesen szétzúzta berendezését. Noha az akciókat eddig még egyetlen szervezet sem vállalta magára, feltételezhető, hogy ahhoz a karácsonykor újra fellángolt terrorhullámhoz tartoznak, amelynek főszereplői a szélsőjobb- oldali és az álbaloldali, illetve szélsőbaloldali csoportok. Kis ország vagyunk — szoktuk mondogatni tréfásan ^komolyán, dehát kontinensünknek nemcsak nagyobb és kisebb országai vannak, hanem miniállamai is. Általában három örökletes monarchiát és köztársaságot, illetve a sajátos egyházi államot és egy kettős védnökséget sorolnak ebbe az „ötösfogatba”. A római Szent Péter bazilika bronzkapuján túl elhelyezkedő Vatikán területe az egy négyzetkilométert sem éri el, Monaco csupán kétszer nagyobb, San Marino kiterjedése 60.6, Liechtensteiné 158 négyzetkilométer és Andorra 465 négyzetkilométerrel csaknem eléri Budapest méreteit. A lakosság lé- lekszáma ezer és húszezer között változik, de ezek a statisztikák csalókának tűnhetnek a személyes benyomások alapján, mert a legtöbb esetben több a vendégmunkás és vendégvállalkozó”, mint az eredeti népesség. Ahogyan a hajózásban vannak „olcsó zászlók”, úgy kontinensünkön is akadnak „olcsó cégközpontok”, ahol jelentős lehet az adómegtakarítás és ki lehet játszani a pénzügyi kötelezettségekre másutt érvényes törvényeket. „Menedékek" Az operett-kulisszák mögött ezért néha dollármilli- árdokról van szó. Andorrának például két „régens-véd- nöke” van: a francia köztársasági elnök (aki a korábbi Protektor, Foix grófjának helyébe lépett) és a szomszédos spanyol városkának, Seo de Urgel-nek püspöke, ök 1278 óta minden évben megkapják járandóságukat: 24 karika sajtot, 6 füstölt sonkát, 12 élő csirkét és némi készpénzt, ami átszámítva 108 forint 22 fillért tesz ki. Ezért Andorrának — akár a többieknek — joga van saját bélyegkibocsátására, Monaco, San Marino és a Vatikán pénzt is veret, ez ugyancsak kelendő a gyűjtők körében, de ami a legfőbb: „menedéket” biztosíthatnak bizonyos cégeknek. A mérsékelt adózás is kellemes bevételt biztosít a„ miniknek” ezért Nyugat-Euró- pa azon ritka országai közé tartoznak, amelyeket nem érintett a visszaesés, a válság, a munkanélküliség. Természetesen azt is mondhatnánk: töretlen konjunktúrájuk ma nem éppen tipikus és főleg kevéssé hat ki az NSZK-ban, Franciaországban vagy Olaszországban' jelentkező gondokra. Jóllehet a nagyság, pontosabban: a kicsiség sok tekintetben azonos nevezőt jelent, az öt ország jelene és múltja alapvetően különbözik egymástól. San Marinót a világ legrégebbi, majd két évezredes köztársaságának tartják, alkotmánya nem kevesebb, mint 714 esztendős. E hagyományoknak megfelelően komoly politikai harc folyik a hatvan tagú parlament mandátumaiért. Tizenkét éven át kommunista-szocialista kormányzás volt San Marinóban, amit végülis az döntött meg, hogy a külföldi szavazatok segítségével némi többséghez jutottak a kereszténydemokraták. (Az Egyesült Államokban jelenleg több San Marino-i származású polgár él, mint otthon s mivel szavazati joguk van, mozgósításuk megváltoztatta a kialakult arányokat.) Fehér vagy fekete füst Csendesebb szelek fújnak a 15 tagú liechtensteini és a 18 tagú monacói képviselőházban. Igaz az utóbbit egy- szer-kétszer feloszlatták már, amikor a honatyák nézetei nem mindenben egyeztek a genovai eredetű uralkodó- család, a Grimaldiak nézeteivel, akik 1297 óta tartják kezükben a vezetést s jelenleg is lakják a sárgaszín palotát. Építészeti remek ez is, de jóval fiatalabb mint a hetvenegy esztendős II. Ferenc József hétszázéves rezidenciája a liechtensteini főváros, Vaduz felett. (S a történelmi kép teljességéhez tartozik, hogy ez az államocska eredetileg az 1342-ben alapított Vaduzi Grófság volt. Mai nevét onnan nyerte, hogy 1719-ben Liechtenstein osztrák herceg birtokába ment át. Ezt követően először a német államok szövetségéhez tartozott, Ausztria—Magyar- ország taghercegségeként folytatta, majd 1924-től Svájccal van vámunióban.) Külön lapra tartozik, s köteteket írtak is róla: az egyházi állam tevékenysége. Nem méretei, hanem a katolikus egyház elterjedtsége, befolyása, szellemi hatása, s nem utolsósorban vagyona adja meg a hátteret. Ez az egyetlen miniállam, ahol a polgárok nem szavazhatnak, csupán a bíborosoknak adatik meg a pápaválasztási jog. Igaz az egész világ figyelemmel kíséri: fehér vagy fekete füst száll fel a kéményeken. A Vatikán is korszerűsödik: filmezni ugyan még nem lehet a palota belsejében, de az első benzinkutak már megjelentek az egyházi állam területén is — úgy látszik így is hatott az energiakrízis. S a pápai állam növekvő világpolitikai aktivitására vet fényt, hogy Róma magasrangú vendégéi közül sokan tesznek látogatást a katolikus egyház fejénél, felkereste VI. Pált Kádár János is, nemrégen pedig Edward Gierék töltött rövid időt a Vatikán falai között. Hiába, az európai együttműködés, a világbéke kérdései mindenkit érintenek korunkban — ezért a helsinki záróokmány aláírói között ott szerepelt a Vatikán, Liechtenstein, Monaco és San Marino is — Andorra nem vett részt az európai biztonság ügyeivel foglalkozó tárgyalásokon, megelégedett a védőrégensek jelenlétével. Ha a miniállamoknak vannak is sajátosságai, különlegességei, vagy talán különcségei — az európai békés egymás mellett élés kérdései mindenkire vonatkoznak. A legkisebbektől a legnépesebbekig s mindenki a maga legjobb eszközeivel és lehetőségeivel járulhat hozzá ahhoz. Réti Ervin A „brain-drain” („agylopás”, „agy-elszívás”) után Angliát új veszély fenyegeti, amelyet egy rosszmájú amerikai újságíró „fame drain”-nek nevez, vagyis a hírességek elszívásának — ami elsősorban az angol államkincstárat érinti fájdalmasan. Ezek a hírességek ugyanis — eltérően az „elbrain-drain-olt” tudósoktól, diplomásoktól — nem azért hagyják el a szigetországot, hogy másutt többet kapjanak, hanem azért, hogy nekik kelljen kevesebbet ad- niok. Az adót tartják magasnak, s az elől emigrálnak. Ennek a sajátos emigrációnak már régi hagyományai vannak Angliában: például a népszerű színpadi szerző, Noel Coward, a nálunk is ismert P. G. Wodehouse („Forduljon Psmithezl”) és Somerset Maugham is tartósan külföldön éltek, habár nekik más okaik is voltak erre. Az 1964-ben uralomra került Labour-kormány alatt meggyorsult ez a fajta menekülés, mert ez a kormány olyan progresszív jövedelemadót vezetett be, amely évi százezer font jövedelem körül már elérte a 90 százalékot is. Ma a helyzet az, hogy szemben az 1799-ben az akkori tory (konzervatív) kormány által bevezetett négyszázalékos — a Franciaország elleni háború támogatására szolgáló — jövedelmi adóval, ez az adó eléri a 83 százalékot, ha az évi jövedelem meghaladja a 21 434 fontot; ha pedig az adófizetőnek ezen felül még évi 2500 font, beruházásokból származó jövedelme is van, az adókulcs 98 százalékra emelkedik — ez vitathatatlanul a legmagasabb arányú jövedelemadó a tőkés világban. Legutóbb Michael Caine, az ismert filmszínész költözött át az Egyesült Államokba — Kaliforniában, Beverley Hülsen vásárolt házat — mivel évi 1,2 millió dollár jövedelméből „nem bírta fizetni az adót” ... „A Sakál napja” írója, Frederick Forsyth, aki ebből a könyvéből — beleértve a filmjogot — vagyont szerzett, átköltözött az ír Köztársaságba: ez az állam 1969- ben eltörölte a jövedelmi adót az alkotó szellemi munka után. Peter Sellers, a nálunk is jól ismert filmszínész már évek óta Franciaországban él. Michael Pearson, Lord Cowdray fia, aki általános nézet szerint a leggazdagabb ember egész Angliában, szintén Franciaországba költözött, hogy sok millió fontnyi vagyonát megmentse az adószedőktől. Sir Geoffrey Howe, volt konzervatív párti miniszter, az adóügy szakértője kijelentette, hogy az adóztatás előli menekülés „a tehetség elvérzése”. Ha Thatcher asszony pártja 1979-ben kormányra kerül — akkor várhatók általános választások —, Sir Geoffrey valószínűleg pénzügyminiszter lesz. Ezért érdekes, mit mond erről a kérdésről : „A fontos ebben az, hogy nemcsak ilyen különleges embereket veszítünk el: minden egyes Michael Caine-re száz és száz orvos, mérnök, igazgató, pedagógus esik — olyan emberek százai, akik gazdasági életünk élesztői.” (P>