Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
kmhmmmmmnw 1977, .december 25. 0 LADÁNYI MIHÁLY: Mennyit meséltek ELMONDTÁK, A SZERELEM VASÁRNAP, AMELY HÉTFŐVEL FOLYTATÓDIK. ELMONDTÁK, A SZERELEM VIRÁG, trágyás földből hajt csodálatosra, elmondták, a szerelem édes kávé, mögötte sok-sok ki- és berakodás. ELMONDTAK, A SZERELEM HÍMZETT CSIZMA, ÁTÉR A SZÖG A TALPÁN. MENNYIT MESÉLTEK NÉKEM AZ OKOSOK, MIELŐTT POKRÓCOD ALÁ BEJUTOTTAM MOST MINT A HALÁL, LEOLDOZOD RÓLAM AZ ÉLETET ÉS BETAKARSZ CSIPKÉS HALÓING SZEMFEDÖVEL. ,,Hát én immár kit válasszak...” A NAGY Ő Százezer házasságot kötnek hazánkban évente. Hu- szonnégy-huszonötezret bontanak fel, s arra nincs adat: mennyi a fel nem bontott, rossz házasság. A párválasztás tudományát nem tanítják az iskolákban, a nagy ő fogalma pedig egyesek szerint nevetséges közhely, mások szerint tabu, amiről nem illik beszélni. Nyíregyházi főiskolásokat kértem meg: készítsünk el közösen egy pillanatfelvételt a nagy ő-ről. öten mondják el véleményüket: Csucsi Ágnes, III. éves tanító, Pálfi Balázs II. éves tanító. Sári Zsuzsa IV. éves orosz—pedagógia, Vargáné Beregszászi Irma, III. éves matematika—kémia és Varga Attila, IV. éves matematika—rajz szakosok. 1. AZ ISMERKEDÉS Agnes: Az első variáció a főiskolai disco-kl'ub. Egyszer elmentem. Vagy kilencven lány volt, meg vagy nyolc fiú, azok sem táncoltak, hanem szemérmetlenül mustrálgatták a lányokat. Zsuzsa: A másik lehetőség a város. Siralmas tapasztalatokról hallottunk. Az úgynevezett szórakozóhelyeken legfeljebb részegekkel lehetne ismerkedni. Más lehetőség nincs. Irma: Mi itt ismerkedtünk meg a főiskolán, egy fél éve házasodtunk össze. Ez azonban nem jellemző, hiszen alig ötszáz fiú van a főiskolán, s ezerhárom-ezernégy- száz lány. 2. A TALÁLKOZÁS Zsuzsa: Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint az ismerkedéssel. A városban nincsenek olyan helyek, ahová rendszeresen eljárhatnánk. A kollégium házirendje pedig úgy vigyáz az erkölcsökre, hogy ha nem volna megalázó, akkor nevetséges lenne. 3. KIVAGYOK, KI VAGY? Balázs: A társadalom nem ítéli el az agglegényeket, az öreg lányokat annál inkább. A lányoknak sürgősebb „révbe" érni, talán ez az oka, hogy a megismerés sokszor felszínes, és csak késve derül ki. hogy nem egymáshoz valók. Zsuzsa: Azt hiszem, túlzottan igényes vagyok. Egy- egy hibát mindig felfedeztem a partneremben. Ágnes: Nem kötelező, hogy diplomája legyen, végül is a diplomával is lehet verekedni. Azt nézem: milyen ember. Irma és Attila: Azonosság a legfontosabb dolgokban, hasonló érdeklődési körök — nálunk ezek döntöttek. 4. ideal és mérce Balázs: Még két-három éve úgy képzeltem el a nagy ő-t: csodálatos termet, lebegő haj, gyönyörű szemek. Aztán engedményeket tettem: a konkrét személy javára. Ha belül olyan, amilyennek szeretném, kívül eltérhetnek a méretei. Ágnes: Lehet, hogy az is egyfajta engedmény, ha kizárásos módszerrel gondolkodom. Inkább azt tudom, milyen ne legyen. Ne rohanjon el, ha komoly zenét hall, ne legyen tunya, műveletlen. Nem Valakiné akarok lenni, a társamtól, a házasságtól harmóniát várok. Irma: Itt a főiskolán a fiúk jobban megengedhetik maguknak, hogy ideáljuk legyen. Előzetes kép, aminek a hasonmását megkeresik. A lányok inkább az adott személy tulajdonságait vizsgálják, mert nem választhatnak úgy mint a fiúk. Ideál helyett mérce van: átugorja-e vagy leveri. Zsuzsa: A nagy ő — ha van ilyen — felfedezése legalább annyira ész, mint szív dolga. Az a bizonyos mérce egyformán kell, hogy vizsgáljon külsőt-belsőt. Talán a külső mércéből engedünk hamarabb, mert az a fontosabb, amit a külső takar. Attila: Azt mondja a pszichológia, három fázisa van az ideálnak. Az első az elképzelt, a második a reális, a harmadik pedig a valóságos. Ugyanez konkrétan: nem úgy jöttem ide a főiskolára, hogy itt fogok megnősülni. Egy kapcsolat önfejlődése — így tudnám nevezni azt, hogy végül is döntöttünk Irmával: ne várjunk tovább, házasodjunk össze. 5. HÁROM VAGY HAREM Balázs: Ügy gondolom, ki kellene ennél a témánál azt is mondanunk, hogy a főiskolásokról — konkrétan a lányok erkölcsével kapcsolatban — sok ferde hír kering. Egy-két eset miatt valamennyi főiskolás lányra általánosítanak. Pedig az arányok nem rosszabbak, mint bármely hasonló felsőfokú intézményben. Attila: Tény, hogy a nőtlen fiúk közül sok tart magának háremet, s ezért inkább a lányok hibásak. A lányok között is van, aki vagányság- ból egyszerre hárommal is udvaroltál magának. De netp ez a jellemző. 6. ÜTRAVALÓ Attila: Sok pedagógusnő marad pártában. Sok szülőben viszont megmaradt az előítélet: akinek nincs gyereke, a másét se tudja nevelni. Egyáltalán nem mellékes, hogy a család, a szexuális kapcsolatok a szerelemben, a párválasztás köréből milyen útravalót ad a főiskola. Ez nem magánügy, hanem társadalmi kérdés, és nincsenek kialakult fórumai, hagyományai. Zsuzsa: Intézményesen semmit nem kapunk ebből a témából. Bár én kaptam egy fegyelmit, mert a kollégium házirendjét megsértve, nem jelentettem fel a szobatársnőmet, aki délután a barátjával sakkozott a szobában. KISZ-vilákon, szemináriumokon is inkább csak általánosságokban beszélünk a témáról. Ágnes: Mert ma is kényes kérdés, az emberek vagy legyintenek rá, vagy elzárkóznak. Azt hiszem, azért kell róla beszélnünk, hogy egyre kevésbé legyen tabu. 7. TERVEK Irma és Attlia: Borsodba megyünk, szerződésünk volt a megyével. Egyelőre még semmink nincs, csak a terveink. Zsuzsa: Ha nem akarok magányos maradni, lejjebb kell engednem a mércét. Ez lehet megalkuvás, de lehet, hogy csak a valósághoz alkalmazkodom. Ágnes: Nem megyek visz- sza a falumba. Szeretnék Szabolcsban maradni, s úgy tervezem, két-három éven belül megtalálom a páromat. Balázs: Ha végzek, először egy évig tanítok, aztán elvisznek katonának. Ügy gondolom, 25 éves koromig nem nősülök meg. Ám, ha addig olyan társam akadna — ki tudja? Inkább abbahagytuk, mintsem befejeztük a vitát. Csipegettünk, innen-onnan — ahhoz talán elegendő, hogy gondolatokat ébresszünk. Megegyeztünk abban, hogy jó lett volna, ha még több véleményt megismerünk. Tisztáztuk, hogy érzelmi maximumra általában egyszer képes az ember. Egyetlen egy van a nagy ő-ből, s varázsa addig tart, amíg kis vagy nagy te nem lesz belőle. Van aki a nagy őt keresi, van aki találja, van aki elveszti, s van aki elmegy mellette ... Baraksó Erzsébet Újfajta okok, motívumok Elválunk csendben...? Némi szorongással lép a krónikás a járásbírónő, Ho- vánné dr. Rákos Mária parányi hivatali szobájába. Mégis csak illetlenség, éppen a szeretet ünnepe előtt firtatni: valóban válságban van-e a mai család: igaz-e, hogy szaporodik a válások száma, lazulnak-e az erkölcsi normák; való-e, hogy a javuló életkörülmények olykor hátrányosan is érintik a családokat? A válóperes bíró oldja a feszültséget: — A karácsony, az év végi ünnepek közeledte a családoknál is közeledést hoz. Ilyenkor többen nem jönnek el a tárgyalásra, szégyenük elhamarkodott lépésüket. Mások a békítő tárgyalás után nem fizetik meg az újabb 500 forintos illetéket... ebből mi már sejtjük, hogy meggondolták. — Emlékszik az első ügyre? — Igen. Még jóformán gyermek volt mind a kettő, innen a húszon. Az eskövő után néhány hónappal már itt voltak a bíróságon. A fiatalember egyre csak azt hajtogatta, neki az édesanyja még a cipőjét is kipucolta otthon... A feleség sem adta alább: neki soha sem kellett főzni, mosni, vasalni, őt megkímélték... A boldogító igen után albérletben éltek, s bizony a nászút emléke hamar elröppent. Gyerek nem volt, közös megegyezéssel jöttek, kimondtuk a válást. A Nyíregyházi Járásbíróságon Hovánné dr. eddig közel ezer válókeresettel találkozott. Ezek tanulságaiból próbáljuk kibogozni az okokat, a motívumokat, amelyek eltérnek a megszokottaktól: az elhidegüléstől, a szerelem gyors ellobbanásától. Olyan okokat keresünk, amelyek nem törvényszerűek ugyan, de mégis csak kapcsolódnak változó életünkhöz, itt a szőkébb hazában. ... Díszes eskövő, gazdag terítés, rengeteg ajándék, gondtalan nászút. A fiatal pár mindent megkap: új, berendezett lakás, hozzá kocsi. Az örömszülők azt akarták, a gyerekeik már másként kezdjék. Néhány hónapig minden gyönyörű. Aztán egy pesti kiruccanás: hazafelé a fiatalasszony vezet, mert hogy ő is jogosítványt szerzett. A férj többször rászól, simábban kapcsoljon, ne kapkodjon, vagy ha ügyetlen adja át a volánt. Még a kocsiban összeverekednek, aztán irány a bíróság... Iád, a felesége is elment dolgozni. Azóta pokol az életük: nem bír a feleségével, a csillagos eget elköltené, gyakran későn jár haza, azt mondja, együtt volt a barátnőivel... Más hasonló eset: a férj azért akart válni, mert városba költözés után a feleségé olyan munkahelyre került, ahol mindennapos volt az ivás. A férj előadta: már nagyon restelli, hogy a feleségét többször szállítják a detoxikálóba... — Ebből most egyesek azt gondolják, hogy talán a nők az okai a családi életek megromlásának. Szó sincs róla! Túlnyomórészt az iszákos, felelőtlen és durva férj idézi elő a bajt. Az előbbi két példa csupán azt akarja jelezni: a városiasodás, a városba áramlás veszélyeket is rejt magában. Az új környezet másfajta életmódot diktál, s bizony, többen nehezen illeszkednek ebbe a környezetbe. Csupán a teljesség kedvéért hoztam fel az előbbi két példát, hogy lássuk, azért egyikmásik nő sérti hibátlan, ha idáig jutnak. Valójában nincs is önhibáján kívül elvált. Ahhoz, hogy egy család élete pokollá váljék, kevés egy ember ... ... A férj ingázott, naponta járt a közeli munkahelyre. Nem ivott sem többet sem kevesebbet, mint a többi ember. Egyszer hazaérvén húslevessel kínálta a felesége, mire a férj mondta, a vonaton már ettek egy kis kolbászt, haza jövet. Se szó, se beszéd, az asszony a férj nyakába öntötte a fazék levest. Aztán a tárgyaláson elmondta: nem azért főz, hogy a férje másutt egyen. — Ezen talán sokan mosolyognak, pedig többször ilyen aprósággal kezdődnek a nagy dolgok. Például eszembe jut az a fiatal házaspár is, ahol a feleség azzal jött elő a tárgyaláson, hogy a férje iszákos. Elmondta, hogy voltak disznótorban, meg esküvőn és a férje ott ivott. Szilveszter estén aztán kiverte a poharat az ifjú férj kezéből... A türelmetlenség. Véleményem szerint ez elég gyakori és indokolatlan a nőknél. Végtére mégis csak az anya a család összetartója; nem ártana olykor jobban megfontolni egy-egy kirohanást. Ezt azért is mondom, mert tapasztalat, hogy a nők általában köny- nyebben válnak. Tudják, hogy a gverekek miatt ők maradnak a lakásban, az ilyen elvált asszonynak nagy a keletje, s a férj kerül nehezebb helyzetbe. A férj, aki aztán ezt követően valóban megindul a lejtőn, amely a sikertelen elvonókúrához vezet, amikor már szinte felbomlik az illető személyisége. ... A feleség előadta, hogy a férje mértéktelenül italozik, üti-veri a családot. Aztán kiderült: csak a férj dolgo zott és az utóbbi húron évben gyönyörű család házat építettek. A tanúi soha nem látták része gen a férjet... Más. A férj bizonyíthatóan részeges volt, sokszor rátámadt a családjára. A feleség csak akkor adta be a válókeresetet, amikor a férj a munkásla- kás-akcióban megkapta a lakást a vállalattól... — Olykor kimutatható az anyagiasság is a válásoknál, bár ez napjainkban nem általános. Fiktív okot jelölnek meg, s ez különösen jellemző az iskolázottabbaknál. ... F-ék közgazdasági technikumban érettségiztek, majd a férj a számviteli főiskolát is elvégezte, magasabb beás■ ' ■> került. A tárgyú*-. i előadta: a felesége képtelen megérteni őt, nem tud lépést tartani a modern korral, gátolja a munkájában. Aztán a sikertelen békítő tárgyalás után a férjet már várta a harmadik, kívül a kapun. Akad példa ennek a fordítottjára is: a feleség tanult tovább, aztán előadta, hogy nem megfelelő helyzetben ... találta a férjét. Ez igaz is volt, miként az is, hogy korábban a férje érkezett váratlanul. De a férj megbocsátott... — Persze azért ma is gyakori az elhidegülés, az új szerelem, amely „mindent elsöpör”. Mit tehet ilyenkor a bíró? Ha nincs közös megegyezés. bont. De mindig megkíséreljük, hogy közeledjenek. Mint például annál a házaspárnál is. ahol a férj azért volt féltékeny, mert a felesége a pávakörbe járt. Legtöbbször a gyermekekre hivatkozunk; aztán a női hiúságra, vagy férjeknél a biztosíték hiányára egy új házasságban. A válókeresetek egy negyedénél sikeres a békítés, de a látványos kibékülés ritka. Talán vagy tízre emlékszem, amikor a bíróságról kézen fogva mentek el. Angyal Sándor — Nem a legtipikusabb eset, de jellemző. Az egykori munkásszülők éjt nappallá téve dolgoznak, rákos, gatják a pénzt, azért hogy megmutassák, mire vitték. Sőt! Versenyeznek a leendő örömszülők: ki tud többet adni. így már talán ismerős a jelenség, — mondja a bírónő. — Nem telik mindenkinek kocsira, meg öröklakásra, de arra igen, hogy ok nélkül és erején felül igyekszik könnyíteni gyermeke sorsán. Aztán az agyondédelgetett fiú és lány mint férj és feleség, már az első buktatón sem jut át. Fiatalok esetében gyakran rajzolódnak elő ilyen esetek a keresetlevelekből. ... Egyszer már kibékültek G-ék, de a férj újból beadta a válókeresetet. Ebben leírja, hogy ő ipari munkás, évekig bejárt Nyíregyházára dolgozni, s addig szépen éltek. Aztán lakást vásároltak a városban, beköltözött a csaAkik a tárgyaláson kibékültek. Ők vannak kevesebben...
