Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
4 KELET-MAOTARORSZÄG 1977. december 23. Napi külpolitikai kommentár „Téli szünet” Belgádban MINTEGY 14 HÉTIG TARTÖ aprólékos diplomáciai munka után, tegnap a belgrádi „Száva” kongresszusi palotában befejeződött az európai biztonsági és együttműködési találkozó első szakasza. A 35 ország nagyköveti szintű tanácskozása most 25 napos szünetet tart, s a küldöttségek január 17-én ismét találkoznak a tárgyalóasztalnál. Ez önmagában is arra utal, hogy a belgrádi találkozó — egyes korábbi véleményeket cáfolva, amelyek ezt már ez év végére várták — még nem fejezte be munkáját. A végleges mérlegkészítés tehát még korai, de miután a tanácskozás elvégezte munkája javarészét, van helye az eredmények összegezésének. A részt vevő küldöttségek 44 plenáris és 151 bizottsági ülés keretében megvitattak mintegy száz beterjesztett javaslatot. A Helsikiben két és fél éve megtartott európai biztonsági és együttműködési csúcsértekezleten elfogadott záróokmány végrehajtásáról folytattak beható eszmecserét Belgrádban, valamint arról, hogy milyen gyakorlati lépésekkel mozdítható elő e hosszú távú akcióprogram maradéktalan életbeléptetése. KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉSŰ, különböző szövetségi rendszerekhez — a NATO és (Folytatás az 1. oldalról) ményes fejlődését tükrözi, elősegíti a kölcsönös lehetőségek továbbfejlesztésének kimunkálását. — Az 1978. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv előkészítése során arra törekedtünk, hogy az országaink párt- és állami vezetőinek találkozóin elfogadott és az együttműködésünk fejlesztését meghatározó elveknek megfelelően, az érvényes egyezményeknek a jövő évre előirányzott kiviteli és behozatali terve alapján biztosítsuk a külkereskedelmi forgalom kölcsönös bővítését. — A Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi kapcsolatainkat nem átmeneti konjunkturális érdekek határozzák meg. Népgazdaságunk termelési és külkereskedelmi szerkezetében meghatározó szerepe van a Szovjetuniónak, mint a magyar termékek importőrének és mint a számunkra szükséges nyersanyagok, gépek, energia szállítójának. — A magyar népgazdaság jelentős fejlesztési programjai ilyen nagy mértékben csak a magyar—szovjet külkereskedelmi kapcsolatok megfelelő fejlődése útján valósíthatók meg. Gondolok itt például járműiparunk fejlesztésére, vagy a timföldtermelés és az alumínium- hengerdei, valamint az úgynevezett továbbfeldolgozó magyar kapacitások megteremtésére. — A korszerű ipari berendezések exportjához tartoznak a híradástechnika igen változatos összetételű termékei, amelyekből mintegy 100 millió rubel értékben szállítunk a szovjet piacra. A konfekcióipar 74,8, a kötöttáru 44,5 millió rubel értékkel szerepel a szállításokban, 13,4 millió pár cipőt is exportálunk. Minden bizonnyal nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a szerződéses feltételeknek megfelelő könnyűipari termékeinket megbecsülik a szovjet vásárlók, akiknek vásárlóereje állandóan növekedik. Egyre nagyobb mennyiségben kerül a szovjet dolgozók asztalára a magyar jonatánalma és más gyümölcs. — A nem a teljesség igényével ismertetett magyar áruexport ellenében túlnyomórészt a magyar népgazdaság számára nélkülözhetetlen nyersanyagokat importáljuk, részben a szakosítási és kooperációs szerződések, részben a Varsói Szerződéshez — vagy azokon kívül álló országok képviselői tanácskoztak Belgrádban, s ezért nem meglepő, hogy időnként akadozott a munka. Különösen azért, mert egyes nyugati küldöttek az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbáltak beavatkozni a szocialista országok belügyeibe. Ez utóbbiak képviselői, visszautasítván e kísérleteket, nem tértek ki ez elől a vita elől sem, azonban hangsúlyozták, hogy a helsinki záróokmánynak nemcsak a „harmadik kosara” — az emberi jogokról és az információcseréről rendelkező — a fontos, hanem vele egyenrangú a politikai és katonai biztonságról, valamint a gazdasági együttműködésről intézkedő első és második kosár is. Rámutattak arra is, hogy a helsinki konferencia záróokmánya kiállta az eltelt idő próbáját, s egyetlen vonatkozásban sem szorul módosításra. ÖSSZESSÉGÉBEN VÉVE hasznos és konstruktív munkát végeztek a belgrádi találkozó résztvevői, akik feladataik zömével megbirkóztak. Hátra van még a találkozó záródokumentumának a kidolgozása. Ennek az elfogadott program szerint február közepe táján kell befejeződnie. Pálfi Viktor a különböző célegyezmények alapján. Kőszénből és kokszból 1 millió tonnát, kőolajból több mint hétmillió tonnát hozunk be a Szovjetunióból. A magyar kohászat szinte száz százalékban szovjet importból származó vasércet használ. Hazai energiaszükségletünk kielégítésében sem kisebb .jelentőségű a villa- mosenergia-import, ennek előirányzata 4,4 milliárd kilowattóra. Gépiparunk anyagellátásában igen jelentős szerepet tölt be a Szovjetunióból behozott hengerelt áru (650 ezer tonna), a réz (15 ezer tonna), az ólom (11 ezer tonna) és a többi színesfém is. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter a megállapodásról a következőket mondotta: — A most aláírt dokumentumra tulajdonképpen igen szerény elnevezés a jegyzőkönyv: ez nagyfontosságú megállapodás országaink, kormányaink között. Pontossága nemcsak- abban van, hogy komoly anyagi értékekről van szó benne/ hanem abban is, hogy politikai jelentőségű dokumentum, amelynek végrehajtásán a szovjet és magyar dolgozók milliói munkálkodnak majd. — A most aláírt jegyzőkönyv különleges vonása, hogy az áruforgalom a két ország közötti kapcsolatok történetében mostt először haladja meg a 4 miHiárd rubel értéket, eléri a 4,4 jrnlliárdot — ez óriási összeg. Bízom abban, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak teljesítése új, nagy lendületet ad a Szovjetunió és Magyarország kereskedelmének, megfelelő előfeltételeket teremt a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás teljesítéséhez. — A két ország dolgozói jólétének emelésére, az igények jobb kielégítésére jelentős mértékben növekszik a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek kölcsönös szállítása is. — Leonyid Brezsnyev elvtárs a Nagy Október évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen azt. mondotta, hogy a szocialista országok szövetsége, barátsága -4^és együttműködése szuverén, egyenjogú, közös célokat követő és közög érdektől vezettetett, az elvtársi szolidaritás és kölcsönös segélynyújtás szálaival egybefűzött országok szövetsége, barátsága és együttműködése. Ez a megállapítás érvényes országaink kapcsolataira, külkereskedelmi kapcsolatainkra is. A korona és a koronázási ékszerek A korona legértékesebb és legismertebb történelmi ereklyénk. Értékét nem annyira nemesfém- és drágakőtartalma határozza meg, hanem az, hogy a magyar állam születésének szimbólumaként társadalmunk különleges becsben tartja. A koronát két részből illesztették össze. A felső rész a két íves aranypántból álló, úgynevezett latin korona, melyet István királyunk kapott 1000-ben II. Szilveszter római pápától, s mellyel az államalapítás tényét demonstrálóan Istvánt megkoronázták. Alsó részét 1075. táján VII. (Dukász) Mihály bizánci császár ajándékozta I. Géza királynak, ez az úgynevezett görög korona. A latin korona íves aranypántjai és az azokon látható rekeszzománc apostolképek olasz mesterek munkái. Az ezüst_ tel ötvözött aranypántokat gazdagon díszítették drágakövekkel, rubinnal, zafírral, igazgyönggyel. A tetején a pántok találkozásánál látható 73 X 73 mm-es nagy Krisztus-kép és az apostolképek a rekeszzománcos technika legrégibb, ismert olasz művei közé tartoznak. A csúcson levő kép a trónon ülő Krisztust ábrázolja, két oldalán a korabeli katolikus liturgiának megfelelően ciprusfa áll. Fejmagasságban a napot és a holdat látjuk. A Krisztus-képből emelkedik ki a gömböcs- kékben végződő kis aranykereszt, melynek ferdeségét egy történettel magyarázzák: a XIV. században bajor Ottó herceg tulajdonába került a korona, s elindult vele, lovon Magyar- országra, hogy ott fejére tétesse. Űtközben a korona kiesett a nyeregkápából, s állítólag az esésnél ferdült el rajta a kereszt. A pántokon a Krisztus-képtől jobbra Péter és András, balra Pál és Fülöp, fölötte Jakab és Tamás, alatta János és Bertalan apostol zománcportréi helyezkednek el. Négy apostol képe hiányzik, valószínűleg, amikor a két koronát összeillesztették, nem tudtak mit kezdeni négy kis zománcképpel. A rekeszzománclapok színezése elég kezdetleges, de élénk: zöld, kék, vörös, fehér és sárga. A zománc jó minőségű, ájvészelte egy évezred viszontagságait. A mostani korona alsó része, a Dukász-féle korona művészi kivitele szebb, ábrázolási módja megragadóbb. Ez a nyitott, párta alakú korona ugyancsak két részből tevődik össze, egy alsó abroncsból és egy hozzáforrasztott diadémból áll. Az abroncs közepén a homlok fölötti részen itt is Krisztus-kép látható. Ahogyan a latin koronán, itt is két ciprusfa között ül, de a római ábrázolástól eltérően itt vállmagasságban görög betűs monogramját látjuk. Az abroncson Mihály és Gábor arkangyal, György és Demeter, Szent Kozma és Szent Demjén mellképei sorakoznak. De megtaláljuk itt Dukász Mihály bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin és I. Géza királyunk mellképét is. Minden képen görög cirillbe- tűs felirat jelzi kit ábrázol a kép és az 1074. és 1077. között uralkodó Géza képén ez a felirat olvasható: „Géza, Turkia hű (hívő) királya”. A Turkia megjelölés a korábbi bizánci értelemben Magyarországot jelentette. Az abroncs alsó széléről kétoldalt négy-négy, hátul egy, összesen kilenc arany- láncocska lóg le, a bizánci koronák jellegzetes díszei, minden aranylánc végén eredetileg levélfoglalatú drágakő volt. A zománcképek minősége, az ékkövek köszörülése és csiszolása a kor legjobb színvonalát mutatja, az alapra karcolt rajzok igazi művész kezére vallanak. Az alsó abroncs felső részére oromdíszeket forrasztottak. A koronákat valószínűleg III. Béla (1172—1196) idején egyesítették. Az időpont máig is vitatott. A középkori források és a tárgyi emlékek vizsgálata különböző feltevésekre vezették a történészeket. Az átalakítás miatt egyes kutatók azt állítják, hogy a felső rész nem István koronájából, hanem egy korabeli könyvfedél aranypántjaiból származik. A felső rész rekeszzománcos portréit ugyanezen források XIII. századi magyar ötvösmunkának mondják. Állításukat azokkal a forrásokkal támasztják alá, amelyek szerint 1044-ben, amikor III. Henrik császár Ménfőnél legyőzte \Aba Sámuelt, bevonult Székesfehérvárra, ott megkaparintotta a koronát és azt visszaküldte Rómába, ahol annak örökre nyoma veszett. A későbbi királyábrázolásokon azonban ott látjuk István koronáját és ez az előző állításokkal szemben jobban valószínű— A korona, a jogar és az országalma siti a felső rész eredetiségét. A görög korona, vagyis az alsó rész zománcképeinek keletkezési időpontja 1074—1077 közötti évekre tehető, amennyiben a bizánci császári udvar aranyműves műhelyében készültek. Itt is megoszlanak a vélemények, mert egyes kutatók a zománcképeket magyar ötvösművész kezemunkájának tartják. A korona mérete, súlya az átalakítás után sem volt állandó: a karbantartással, a bélés időnkénti felújításával némileg módosult az évszázadok folyamán. Súlya a múlt században a bélés felújítása után, 1867-ben 2056 grammot tett ki. Belső átmérője egyik irányban 21,6, a másik iányban 20,3 centiméter. A korona a legfontosabb koronázási jelvény. Mellette azonban más műkincsek is szerepet kaptak a koronázási aktusban. A jogar is két részből áll. A más jogarokétól eltérő alakú, 34 centiméter hosszú aranyozott, ezüstdíszes nyélre hét centiméter átmérőjű kristálygömböt illesztettek. Ez utóbbira oroszlánra emlékeztető, mesebeli állatalakokat véstek. A jogarról lecsüngő aranyláncok, valamint a kristálygömb vésetei bizánci eredetűnek látszanak. A nyél — III. Béla idejéből származó, magyar ötvösmester műve. Az országalma a legfiatalabb koronázási jelvény. Aranyozott fémlemez-golyó, felül kettős kereszttel, oldalán An- jou-kori magyar címerrel; minden jel szerint Róbert Károly vagy Nagy Lajos koronázására készült. III. Béla királyi pecsétjén azonban már szerepel az országalma. Minden jel arra mutat, hogy ez elveszett és az Anjouk pótolták a hiányt. A korona sokáig velejárója volt a hatalomnak, ez az aranyfejdísz jelentette a királyi hatalom jogosságát, az ő nevében gyakorolták a törvényt. Ezért sokáig a hatalomért vívott harc középpontjában volt. riasztó és regényes kalandok estek meg vele, míg végül a II. világháborúban amerikai kézbe került. Két évtizedes, következetes elvi békepolitika, hazánk eredményei, Magyarország növekvő nemzetközi tekintélyének következménye, hogy a korona történetének hamarosan új szakasza kezdődik. Mint arról olvasóink értesültek már, a koronát és a koronázási ékszereket ünnepélyes keretek között Budapesten adják át az Egyesült Államok képviselői, jogos tulajdonosának, a magyar népnek. (KS) A Mekong- folyó r deltája ^.Képünkön: iskolába tartó kisdiákok a Mekong deltavidékén. Csónakuk egyébként egy amerikai repülőgép üzemanyag póttartályából készült. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Van egy vietnami mondás, amely szerint az ország két része — az egykori Észak- és Dél-Vietnam — valójában két rizseskosár: együtt himbálóznak egy árus bam- buszrúdjának a két végén. A hasonlat jó, hiszen az ország mindkét részén a legfontosabb mezőgazdasági termék a rizs, és az északról délre hosszan húzódó, most már egységes ország valóban hasonlít a bambuszrúdhoz. A Vietnami-hegység fontos vízválasztó a Dél-kínai-ten- ger és a Mekong folyó vízgyűjtő területe között.,,A ma gas hegyvidékhez folyóhor- dalékkal -feltöltött nagy kiterjedésű síkságok csatlakoznak: északon a Tonkini-öböl mellékén a Vörös folyó síksága, délen a Mekong szövevényes deltájának mocsaras alföldje. „ Az országban trópusi monszun éghajlat uralkodik. A nagy északi—déli hosszúság, valamint a monszun évszakos váltakozása jelentős éghajlati'különbségeket okoz. Az ázsiai kontinentális klíma télen érezteti némileg hatását, és így Hanoiban télen néha fűteni is kell. A Mekong vidékén viszont plusz 16 foknál alacsonyabbra nem süllyed a hőmérő. A Mekong- síkságon a legmelegebb hó- hap az április és a „téli” november között alig van néhány fokos különbség. A kínai Jünnan tartományban eredő Vörös-folyó 475 kilométer hosszúságban metszi át az országot, a Ti- betben eredő Mekong folyó pedig 4300 kilométer hosszú. A Mekong deltavidékére a víz két oldalról nyomul be a sok'ágra szakadt deltába a tenger felől a dagállyal. Nagy víz idején 60 000 köbméter vizet is szállít a folyó másodpercenként. A Mekongon kisebb tengeri hajók Kambodzsa fővárosáig is eljutnak. Az egész ország átlagos csapadékmennyisége évente 1500—2000 milliméter (Magyarország csapadékmennyisége 600 milliméter körül van évente). A sok csapadék jóvoltából rendkívül gazdag a növényvilág. A deltában sok a jól termő rizstábla, északabbra sok a fa meg az egyéb növény. Különféle trópusi gyümölcsök (ananász, banán, papaya), valamint többféle ipari növény (juta, cukornád, tea, kávé) terem. Ugyancsak sok az erdő is, ezekben sokféle vadállat él: elefánt éppúgy, mint tigris és leopárd. A mocsarakban sűrű dzsungelek zöjdellnek, a Mekong torkolati'ágait áthatolhatatlan mangroveerdők kísérik. Ezeken a területeken a fő közlekedési eszköz a csónak. A deltavidéken több mint félszáz ehető halfajt fognak részint a tengerbe tartó folyók édes, részben az óceán sás vízéből. A halászat ennek megfelelően fontos termelési ág.
