Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
1977. december 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Megvalósuló döntések EGY TESTÜLETI DÖNTÉSBEN az egész kollektíva előrelátása, bölcsessége fogalmazódik meg. Előkészítése körültekintést, a feltételek számbavételét igényli. Csak így lehet reális, megalapozott. A döntéssel valami befejeződik, de ugyanakkor meg is kezdődik. Megszületik a határozat, s elkezdődik annak végrehajtása. Erre ’ kell koncentrálni minden energiát, ha azt akarjuk, hogy a testületi döntések ne sikkadjanak el. A kisvárdai városi párt- bizottság úgy döntött, hogy a baromfifeldolgozó vállalat párt- és gazdasági vezetőinek javasolja: szervezzék meg a második műszakot. Július elsejére meg is valósították. Kétségtelenül sok gondot kellett megszüntetniük, hogy a másod műszak zavartalanul üzemeljen, de megérte. Kimagasló eredmény szüleiéit. Az év első kilenc hónapjában teljesítették az egész 1977. évi termelési tervet, amely 700 vagon csirke feldolgozását jelölte meg. Erre vállaltak plusz 50 vagonnal, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. És az eredmény: 788,5 vagon. Ennek az értéke: 368 millió forint. Hosszú lenne leírni, mi mindenről kellett gondoskodni, hogy a döntés megvalósuljon. Ez azonban azt is jelzi, hogy rengeteg tartalék tárulhat fel egy-egy kollektív döntés megvalósítása érdekében. Tavaly tavasszal párttestületi döntés született a dombrádi Petőfi Tsz- ben arról, hogy oldja meg a gazdaságvezetés az üzemi étkeztetés sokat emlegetett gondját. Előreláthatóan úgy'határoztak, hogy a volt gépszínt és a dohánycsomózót alakítják át erre a célra. Alig 500 ezer forintos költséggel megtörtént az átalakítás. A konyhát modern berendezésekkel szerelték fel. Az üzemi étkezdét december elején közmegelégedésre átadták rendeltetésének. Meleg étellel látják el a télen is dolgozó munkásokat, tsz-tagokat. Hasonló testületi döntés mentette meg a hosszú ideig szabad ég alatt tárolt, legalább 90 miliós értékű gépállományt is. Gépműhelyt építettek, amely „otthont” ad valamennyi gépnek. SAJNOS, ELŐFORDUL AZ IS, hogy jó testületi döntések nem valósulnak meg, vagy pedig a végrehajtás fele útján valamilyet! szubjektív, vagy objektív ok miatt akadnak el. Ezek azt jelzik, hogy a testületek elé kerülő határozati javaslatok előkészítése nem volt körültekintő, megalapozott. Nem csoda, ha így csökken a pártmunka hatékonysága és hiányzik a cselekvési egység. Ott, ahol elhanyagolják a tsz-tagság informálását, nem számíthatnak a tagság aktivitására. Az egyik tsz pártszervezete például úgy döntött, hogy minden jelentősebb munka befejezése után írásban értékelést készít a tsz-tagság részére. Ezt a taggyűlés elfogadta. Csak éppen nem valósították meg. P. T. fiatal párttag, szerelő, legutóbb azt tette szóvá a pártvezetőségnek, miért sikkadt el az üzemanyagnormák mérése? A Kemecsei Állami Gazdaságban a taggyűlés erre határozatot fogadott el. Néhány „bemérést” elvégeztek egy-két gépen, aztán — befejezték. Pedig közel 100-as létszámú gépparkról van szó! ÜZEMEINK DÖNTÖ TÖBBSÉGÉBEN anyag- és energiatakarékossági intézkedési tervet készítettek a párthatározat alapján. Csak éppen az a baj, hogy időközben néhány helyen megfeledkezett erről a pártvezetőség, az üzemi pártbizottság is, meg a párttagság is. Nem jeleztek, nem kérték számon saját döntéseiket. Sok jelentős üzem, vállalat, gazdasági egység működik például fiatal városunkban, Kisvárdán. Ismeretes, hogy ezek (főleg a gyáregységek) bér- színvonalban nem érik el a fővárosiakat. A városi pártbizottság gondos elemzés után 1977. január 17-én pártbizottsági ülésen, beható vita után döntött úgy, hogy az idén a város üzemeiben átlagosan 7 százalékkal emeljék a bérszintet. Különben nem tudnak felzárkózni az országos átlaghoz, s még nagyobb lesz a lemaradás. Akadt olyan gazdasági vezető, aki ezt lehetetlennek tartotta. De amikor a testület döntött, minden erejével hozzálátott a határozat végrehajtásához. Ugyanő újságolta elsőként a pártbizottságon év vége felé, hogy sikerült a bérszintemelés. És sorban ezt jelezték a többi kisvárdai gyárak, üzemek, vállalatok vezetői is. NEM AZT KERESTÉK, hogyan nem lehet megvalósítani a testület döntését, hanem azt, hogy mit tegyenek a megvalósulás énlekében. A testületek döntései csak így valósulhatnak meg és szolgálhatják ügyünket. Farkas Kálmán Fórum — eljáró munkásoknak Az eljáró munkások helyzetének javítása és az abból adódó tanácsi feladatok eredményes végrehajtása érdekében Bálkány nagyközség párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői munkásfórumokat szerveznek. Az első fórum december 17-én 18 órakor volt a nagyközségi tanács nagytermében a Hajdúsági Iparművekben dolgozók számára. 1978. január 7-én 18 órakor a nagyközségi tanács nagytermében a Hajdú megyei Építőipari Vállalatnál dolgozó, 1978. február 20-án 18 órakor a nyíregyházi Fémmunkás Vállalat balkányi telepének klubtermében az ott dolgozó üzemi munkások részére adnak tájékoztatást a nagyköz. ség V. ötéves tervének legfontosabb célkitűzéseiről, egyúttal válaszolnak a naponként eljáró dolgozók különböző kérdéseire. A fórum egyúttal szolgálja a tanács és az üzemek összehangolt együttműködését. K ortünet, hogy az évek múlásával ifjúságát, tetteit némi nosztalgiával emlegeti az ember. Ha jó, szép a történet, nem vált ki ellenérzetet a hallgatókból. Ha a múlt nyomorúságával szemben a jelenkor bősége tűnik ki, könnyen megkaphatja az elbeszélő: „ismét egy hegyi beszéd”. Ám legyen. Az éhség és szomjúság a legkegyetlenebb dolog. Aki egy- szer-egyszer átélte, nem felejtheti el. Negyven éve már, hogy történt: nem volt kenyér a háznál. Fagyos krumpliból még volt bőven, puffasztotta a hasat, de a kenyérért síró gyermek csak vigasztalást kapott. „Már elment apád, és meglásd, hoz kenyeret. Madárlátta cipót, kakastejjel sütöttet”. Nem vitt az ember kenyeret. A szülők izgatott beszédére álmából felrezzenő fiút altatta ismét az anyja: „Aludj. Most a kenyér is alszik.” És a gyermek aludt. Álmodott. Álmodta, hogy a tarisznya (ha apja otthon volt, mindég az ajtóba vert szegen lógott) telis, de tele van kenyérrel. Hajnalban kelt és határtalan volt a csalódása. A tarisznyában nem volt kenyér. Aztán, hogy lett kenyér később, nagysokára mindig úgy aludt el, hogy párnája alá egy karéj kenyeret dugott. Nehezen szokott le errőL A szomjúság meglett férfiként gyötörte. Már termelt a gyár és az izzó vasakon döngött a medve. Rossz, huzatos volt a műhely, de a kovácsok most ezt szerették. Kint az augusztusi hőség, bent két gázkemence kereszttüzében, az 1300 fokkal izzó tengely melegétől izzadtak. Nem volt víz. A vízvezetéket még nem javították meg, a lajt kilométerekről szállított, késett. Verték a vasat és a tizedik, a huszadik tengely után egyre sűrűbben mentek a főművezetőhöz: „Hol a víz?” „Már itt kellene lennie.” A csoport abbahagyta a munkát, kiültek az ajtó elé és szomjaztak A főművezető ugrált körülöttük „Ne csináljatok balhét” — könyörgött. „Átéltetek ti már különb dolgot is,” — agitált. „Szólok a katonai parancsnokságnak” fenyegetőzött. A víz a műszak végéig sem érkezett meg. A férfi torka kiszáradt, tüdejében nyomást érzett, karikák táncoltak a szeme előtt. M ásnap egy kanna vízzel ment be a gyárba. Még hónapokkal azután is vitte a kannát, hogy kijavították a vízvezetéket. Az is szokássá vált — azóta sem hagyott fel vele —, hogy éjszakára egy pohár vizet tesz az ágya mellé. Seres Ernő Megteltek a tárolótartályok napraforgómaggal a nyírbátori növényolajipari vállalat nyír bátori telepén. Eddig 2200 vagon magot vettek át a nagyüzemi termelőktől. VESZTESÉGSOROZAT UTÁN Útkeresés Kisaron Kilyukadt a kisari tsz pénzeszsákja. Hiába ön- tik bele a milliókat, mintha feneketlen kútba öntenék. Az 1975-ös esztendő után csak kozmetikázással sikerült fenntartani az elfogadható gazdálkodás látszatát, tavaly már egyértelműen veszteségesnek bizonyult a termelőszövetkezet, az idén pedig újra beállt a veszteségesek sorába. Előreláthatólag mintegy 4 milliós pénzügyi hiánnyal zárja az évet. — A népnél is van egy kis hiba, de ott, a vezetőségnél is — állapítja meg Bállá Károly, a 170 dolgozó tsz-tag egyike. — Ilyen időben nem tudnak munkát adni, otthon ülünk. Igaz, azért az 5—6 forintos órabérért nem nagyon érdemes menni. A szövetkezet az 1970-es árvizet követő néhány évi fellendülés után az egyik legrosszabbul fizető, leggyengébben gazdálkodó tsz lett a fehérgyarmati járásban. Az idén például búzából a tervezett 32 mázsás átlagtermés helyett 16 mázsát értek el, kukoricából csak 18 mázsára futotta egy hektáron, a tíz hektáros pri- tamin paprikatáblán pedig a tizede termett a tervezettnek. Oka ennek a tavaszi és őszi fagykár is, de említhetjük a gépesítés alacsony színvonalát éppúgy, mint az elhúzódó betakarítást, a gyenge munkafegyelmet, a tagság és a vezetés rossz kapcsolatát. Virágzó háztáji Emlegetik, hogy a kisari Űj Élet Termelőszövetkezetre jellemző a mondás: „Gazdag falu, szegény tsz.” Azok, akik boldogulnak, elsősorban a háztáji jövedelmére támaszkodnak. Mi több, hovatovább a háztáji állattartás, a gyümölcsös lépett elő a mellékágból a fő kereseti forrássá. Ezt mutatja a közösben végzett munka is, hiszen a takarmánytermesztésben a részes művelés dívik. (S érdekes módon a széna betakarítására mindig akad ember, a paprika kapálásához viszont ki kellett mérni 94 ölet mindenkinek, hogy ne lepje el a gyom.) Beszélnek olyan vezetőségi tagról, aki több hold gyümölcsöst bérel. Csakhogy kár lenne a háztájiban való boldogulást egyedül a tagok nyakába varrni. A tsz-ben lévő havi 1700 forintos átlagos jövedelem is minősít. Azt mutatja, hogy elértéktelenedett a közösben végzett munka, erről pedig elsősorban a vezetés tehet. A kötelező 150 napon túl nem iparkodik senki többet dolgozni. — Egy éve üzemel az új tehenészet és a 18. ember váltja egymást — panaszolja Nagy Károly főállattenyésztő. Pedig ez az egyetlen ágazat, amely úgy-ahogy nyereségesen dolgozik. A minőségi javulásnak pedig a következő években kell megvalósulnia a nagyobb tejhozamban, a jobb borjúszaporulatban. Szakemberek temetője? Manapság egy 1700 hektáron gazdálkodó szövetkezet nem tartozik a nagyobbak közé. Ám, hogy összesen egyetlen felsőfokú végzettségű szakembere legyen, az már előrevetíti a rossz munka árnyékát. — A vezetőség kötelezett, hogy szakembert hozzak, de ha nem kapunk — védekezik Törös Sándor elnök. Közben bizonyítani lehet, hogy szinte egymásnak adták a kilincset a jól képzett mezőgazdászok. Ám Vagy a helybeliek miatt futamodtak meg, vagy az eredménytelenség miatt vesztették el hitüket, esetleg az alacsony bér miatt vették a kalapjukat. A gazdálkodás színvonala az idén tovább romlott. Hozzájárult ehhez a pénzügyi vonal gyengesége is, hiszen csak a nem megfelelő pénz- gazdálkodás, a lehetőségek kihagyása, a szakmai ismeretek hiánya több százezer forintnyi kárt okozott. Ideiglenesen, az év végéig van főagronómusuk. A vezetés gyengesége pedig tükröződik másutt is. Hogyan tovább? — Nem nagyon dicsekedhetünk a párttagok munkához állásával sem — jegyzi meg önkritikusan Tóth Gedeon párttitkár. A kiutat a tavalyi veszteség után valamelyik jobban dolgozó szomszédos gazdasággal való egyesülésben látták. A megyei és a járási mezőgazdasági osztály Náb- rádot javasolta, a tagság májusi közgyűlésén ezt majdnem egyhangúlag leszavazta és a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád mellett döntött. A szavazás mutatta meg, hogy a mezőgazdaság irányítói rosszul mérték fel a helyzetet, s nem a valós viszonyok ismerete mellett javasoltak. A fehér^-armati egyesülést viszont egyelőre nem engedélyezték. így a következő évet ismét önállóan kell, hogy megküzdje a tsz. — Miért nem tudtunk odahatni? — meditál az elnök, a tagság és a vezetés közötti megromlott kapcsolaton. — Erősebb, markosabb vezetőség kell, aki ezt a tagságot megfogja — mondja ki a változtatás igényét Tóth Béla brigádvezető. — Megtörtént a csere, új főkönyvelő lesz, én helyettesként maradok — szól Kaly- dy György. A közeljövőben közgyűlésen döntenek a kisari Üj Élet Termelőszövetkezetben a jövőről. A bevételi hivatal ellenőreinek a tanácsát is meg kell fogadniuk, ismertetik a pénzügyi rendezéshez szükséges feltételeket is, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága szabott meg. Tervezik, hogy elmélyítik a fehérgyarmati tsz-szel a kooperációs kapcsolatokat, amíg lehetővé válik az egyesülés, ami az alapja lehet annak, hogy a termelőszövetkezet rászolgáljon a nevére, új élet kezdődjön a kisari határban. Lányi Botond
