Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

1977. december 17. KELET-MAGYARORSZÁG 11 Iskola X Pedagógus X Szülő -X- Gyerek -X- Iskola X Pedagógus "X- Szülő "X- Gyerek X Iskola X Pedag ógu s SZÜLÖK FÓRUMA Mivel büntetnek otthon? F él évtizede egy józsefvárosi általános iskolában tanítottam. Ott és akkoriban a vasalózsinór volt a szülők legfőbb büntetési eszköze. Hiába, vál­toznak az idők! Ebben a mai műanyaggal átszőtt kor­szakban már kevés családban található meg az igazi jó vastag bőr derékszíj. A gyereket meg ugye, nevelni kell valamivel... így jött divatba a vasalózsinór. A vasalózsinór bizonyára a Józsefvárosban is ki­ment azóta a divatból, az akkori gyerekek is régen fel­serdültek. Uj szokások honosodnak meg a nevelésben is. Maga a büntetés fogalma viszont megmaradt, hisz ez szocialista pedagógiánknak is fontos eszköze. A tó- almási gyermeküdülőben az ország sok részéről össze­gyűlt általános iskolások körében éppen erről kérdez­gettem meg több tucat gyereket, hogy milyen vétsé­gért büntetik meg őket otthon, és főleg mi a büntetés módja. A két fő vétség, amit a gyerekek a leggyakrabban elkövetnek, hogy visszafeleselnek a szülőknek, nagy­szülőknek, illetve nem mennek haza a megbeszélt idő­ben. Gyakran kapnak büntetést az egyes osztályzatért, ha kivonják magukat a házimunkából, károkozásért az iskolában és otthon, verekedésért stb. Talán egy ki­csit kiábrándítóan hat azokra a pedagógus kollégá­imra, akik az intődömpinggel próbálják megoldani az iskolai fegyelmezési problémákat, de intőért nagyon ritkán kapnak büntetést otthon a gyerekek. Részlet egy párbeszédből: — Mit mondanak, ha intőt kapsz? — Azt, hogy máskor ne csináljak ilyet, de nem büntetnek meg érte. — S ha legközelebb is beírnak az ellenőrződbe? — Megint csak azt mondják. A gyermeki vallomások szerint napjaink fő bün­tetési eszköze a televíziónézéstől való eltiltás. Első pil­lanatban nem tűnik túlzottan hatásosnak, de csak fel­nőtt szemmel. B. Pista 14 éves: hatodikos koromban nem mentem ki segíteni a szüleimnek a mezőre. Máig is emlékszem, milyen rosszul esett, hogy este nem néz­hettem meg a filmet. Pista értelmes fiú. Most is rend­szeresen segít otthon. Persze, nem a büntetés hatására, hanem okos belátásra. Nagyon gyakori büntetési forma, hogy a gyereket elvonják társaságától. Nem engedik le játszani az ud­varra, a parkba. Nem mehet el a moziba, vagy éppen nem hoznak neki a szülei vasárnapra kólát. Talán valamelyest ritkább a testi fenyítés napja­inkban, de egyáltalán nem vesztett jelentőségéből sem a fizikai dolgozó, sem az értelmiségi családok körében. S. Peti 12 éves: — A szemtelenkedésért szoktak megbüntetni... — Mikor vagy szemtelen? — Ha valamivel foglalkozom, és megzavarnak. Mondjuk leküldenek vásárolni, én meg azt mondom, miért mindig én, a bátyám is lemehet. Aztán mégis én megyek, de a büntetést is megkapom. — Mivel büntetnek? — Elveszik azt a könyvet, amit éppen olvasok, nem nézhetem a tv-t. Kisebb koromban gyakran meg­vertek, mert akkor még nem volt mivel büntetni. Nem olvastam könyvet, nem érdekelt a tv. Ezt az intellektuális büntetést egyébként egy mér­nök házaspár találta ki. Igen sok gyerek emlékszik vissza, hogy kiskorában milyen gyakran verték: fakanál, papucs, és az áldott szülői kéz osztogatta az észretérítő ütlegeket. Erősebb kínzóeszközök szerencsére már ritkán kerülnek beve­tésre. Egy kisfiú mesélte csak, hogy szíjjal verik, de neki mostohaapja van, és egyetlen osztálytársáról tud, akinek hasonló a sorsa. Ott részeges az apa, és válnak M art in, Helenka a boszorkány R éges-régen, ősidőktől kezd­ve egy mély, sötét erdő sűrűjében élt egy boszor­kány tyúklábon forgó várában. Egyedül élt, csak egy nagy feke­te macskája és egy baglya volt. Magányát megunta, és elhatá­rozta, hogy valami élőlényt vesz magához, felült a seprőjére, és elviharzott. Az erdő szélén a ré­ten egy kisfiú — Martin, — és egy kislány, Helenka — virágot szedett, amikor a boszorkány meglátta, és elragadta őket. Múl­tak az évek, és a boszorkány sem volt tétlen, kezdettől fogva tanította a gyerekeket a boszor­kányságra. Helenka hamarabb megtanulta, mint a bátyuskája, ezért Martint nem szerette, és ahol tudta mindig bántotta, meg­verte a boszorkány. Egy alkalom­mal Martinnak azt parancsolta, a vén banya: — Reggelig a Fe­kete erdő fáinak felét kitéped, és amikor reggel kinézek az ab­lakomon, látni akarom, hogy az udvaron szépen farakásokat rak­tál belőle, mert, ha nem, halál fia vagy, ebadta. — Martin el­ment az erdőbe, de akárhogy próbálkozott, sajnos nem ment neki ez a munka. Nagyon elkese­redett, leült egy fatönkre, és ott sírdogált tehetetlenségében. He­lenka kereste őt, éppen így ta­lálta, és így szólt hozzá: — Ne sírj bátyuskám, csak nyugodtan feküdj le pihenni ide a fa alá, a bársonyos fűbe, reggelre én el­rendezek mindent. Ügyis tör­tént. Amíg Martin az igazak ál­mát aludta, hugocskája a bo­szorkánytól tanult mesterséggel kidöntötte a rengeteg fát, és a boszorkány udvarára is elvitte, és összerakta a fákat, utána le­feküdt aludni, hogy nehogy meg­tudja a vén boszorkány, hogy testvére helyett ő csinálta meg, amit parancsolt. Eljött a reggel. Martin elindult a tyúklábú vár felé, és az ő meglepetése legalább akkora volt, mikor meglátta a tengernyi farakást, mint a boszorkányé. Megpróbálta természetesnek ven­ni a dolgot, nehogy a vén banya gyanút fogjon, Az viszont nem nagyon örült annak, hogy meg­tudta csinálni a fiúcska, amit megparancsolt neki, legszíveseb­ben elpusztította volna. — Rend­ben van — mondta Martinnak — jól meg tudtad csinálni, de most vedd ezt a zsákot, és esté­re teljesen tele legyen zümmögő legyekkel. Odadobta Martin­nak a zsákot, és otthagyta. Búsult Martin, ám de meghal­lotta ezt a beszélgetést Helenka is, és ugyanúgy, mint az erdő­ben a fákkal, segített testvéré­nek. Este majd megpukkadt a méregtől a vén szipirtyó, ami­kor Martin vitte hozzá a „züm­mögő” zsákot tele. A boszorkány úgy sziszegett a méregtől vörö­sen Martinnak: — Fogd ezt a le­gyekkel teli zsákot, vidd el aho­vá akarod, de reggelre lisztet őrölj a legyekből, és ebből a lisztből olyan piros cipót süss nekem, hogy reggel észre sem vegyem, hogy az nem búzaliszt­ből van, mert ha nem, akkor elbúcsúzhatsz az életedtől, — ez­zel elviharzott. Martin elment a vízimolnárhoz aludni, Helenka pedig elment a nagy zsák léggyel. Reggel Mar­tin, amikor felébredt, maga mel­lett talált egy piros, ropogósra sült cipót. Fogta, vitte a boszor­kányhoz. — Jól van — mondta a vén banya nyájasan — ügyes voltál, ezt is megtudtad csinál­ni, most menj, játsszál ebédig, — ezzel elment. Martin és Helenka minden fel- tünőséget kerülve játszottak, majd ebédhez terített a kislány, a boszorkány tányérja mellé egy pohár jó erős bort tett, ezután pedig megebédeltek. Ebéd után a vén banya így szólt: — Ez az erős piros bor a fejembe szállt, egy kicsit. Amíg elmosogatsz, én lepihenek egy keveset aludni — mondta a kislánynak — és elvo­nult a szobájába, azzal a gondo­lattal, hogy amíg Helenka elmo­sogat, Martin begyújt a kemen­cébe, — ahogy ebéd előtt meg­parancsolta neki — és már előre a jó lakomáról álmodozott. Miu­tán elaludt a vén banya, a kis­lány négy kukoricaszemet tett a boszorkány hálószobájának négy sarkába, ezután úgy tett, ahogy előző este megbeszélte bátyuská- jával, de előbb felvette a boszor­kány cipőjét, és elvette a seprő­jét. A két testvér már nagyon messze járt. amikor a vén ba­nya ébredezett. Rettenete­sen mérges lett, amikor a két gyermeket nem találta sehol, rögtön kitalálta, hogy mi történt. Tüstént fogta a másik seprőjét, és elszáguldott a testvérek után. Amikor Helenka észrevette, hogy nagy zúgás közeledik, tudta, hogy a vén banya jön utánuk, ezért gyorsan rózsabokorrá vál­tozott, bátyuskája pedig a ró­zsabokron egy rózsává. A vén boszorkány égett a dühtől, ami­kor meglátta a rózsabokrot, mindjárt átlátott a szitán, és ki- akarta vágni. Amikor azonban nekikészülődött, a kislány me­gint átváltozott, egy nagy tó lett belőle, a testvéréből pedig egy halat varázsolt, aki a nagy tóban úszkált. A vén szipirtyó éktelen haragra gerjedt, és nekifeküdt, hogy kiissza a tavat, utána meg­fogja a halat, és megöli. Mérgé­ben itta-itta a rengeteg vizet, ad­dig itta a rengeteg vizet, addig itta, hogy már egy csepp nem sok, de már annyi sem fért be­lé, és szétpukkadt. Ekkor a tó, és a halacska visszaváltozott, is­mét Helenka, és Martin lett be­lőlük. örültek, hogy megszaba­dultak üldözőjüktől ,és elindul­tak hazafelé. FORplTOTTA: JÁRDÁN KAROLYNÉ A nyírbátori városi-járási mű­velődési központban játékkészítö gyermekklub működik. A klub tagjai legutóbb a Télapó-ünnep­ségre készültek nagy munkával: gyékényállatkákat, falidíszeket készítettek a hozzájuk látogató KISZ-eseknek. Ezek közül látha­tó néhány a képünkön. Gyermekek, fiatalok a közlekedésben E zt a címet viseli a Házi Jogtanácsadó most megjelent különkiadá­sa, amely a közúti közleke­désbiztonság nagyon fontos témájában ebben az eszten­dőben immár a harmadik tá­jékoztató füzet. És ez nem véletlen! Köztudott: napjaink társa­dalmi-gazdasági fejlődésé­nek világszerte jellegzetes kí­sérője a közúti forgalom nö­vekedése. Az elmúlt években gyorsabbá vált a hazai moto­rizáció is: fellendült a bel­földi turizmus, s növekedtek a közúton a személyszállítás és az árufuvarozás teljesít­ményei. Mindez sajátos hely­zetet teremtett: társadalmi méretekben lett gond a köz­lekedő ember személyi biz­tonságának védelme, mivel a sebesség növekedésével és a forgalom sűrűségével arányo­san növekedett a balesetek valószínűsége is. Az sem véletlen tehát, hogy a közlekedési szakkutatásban első helyen szerepel a forga­lombiztonság, hiszen nem le­het és nem is kell belenyu­godni abba, hogy a halálne­mek világstatisztikájában a közlekedési baleset a szív- és a keringési megbetegedések, valamint a rák után a ne­gyedik helyet foglalja el. Évente negyedmillió ember veszti életét a világ útjain, több millió a sérültek száma, s szinte fel sem becsülhető az anyagi kár. Társadalmi kötelezettség ezért ma már minden közle­kedő számára, hogy a közle­kedés biztonságának ügyét teljesen a magáénak érezze, és a maga módján, adott esz­közeivel a forgalomban elfog­lalt helyéhez mérten, a szabá­lyokat ismerve és tisztelve a többiekhez készségesen al­kalmazkodva közlekedjék. A Házi Jogtanácsadó emlí­tett kiadványa jól szolgálja a helyes és biztonságos közle­kedésre tanítás, nevelés cél­ját, hiszen azokhoz szól, akik most, vagy még csak ezután lettek-válnak részeseivé az utcák, közutak forgalmának. Különösen figyelmet érdemel a különkiadásnak az óvodás korúakat és kisiskolásokat — szüleik, nevelőik révén — ta­nító része. is a szülők. Gyuri 12 éves: egyszer a felhúzható rakétát a csil­lárba vezettem. Eltört. Akkor apu nagyon megvert, és jó sokáig alig kaptam zsebpénzt, minden héten levon­tak a csillárra tíz forintot. Gyuri mindenesetre korát erősen meghaladó zseb­pénzt kap. De a zsebpénzzel való büntetés nem hatás­talan, főképpen ha a gyerek kárt okozott. Nagyon ke­vés családban élnek ezzel a lehetőséggel. Persze, főleg azért, mert kevés gyerek kap rendszeres zsebpénzt. Minden családi kör — sajátos alakulat, s benne a gyerek helye is. Csak ennek ismeretében lehetne meg­határozni, hogy egy-egy büntetési mód mennyire ha­tásos, és mennyire humánus. A legfontosabb mozzanat, hogy a gyerek elismerje vétkességét és igazságosnak tartsa a büntetést. A megismétléstől való elrettentés itt már szóba sem jöhet. A szülő és gyerek közötti jó kapcsolat lehet a tett meg nem ismétlődésének az egye­düli biztosítéka. A gyerekek többnyire nem veszik fel tragikusan a büntetést. Az ellenőrzés következetlensége miatt. Elme­sélik, hogy szüleik többnyire elfeledkeznek bevasalni rajtuk, vagy nincs is módjuk rá. Átányi László Olvassátok össze a kör betűit olyan sorrendben, amilyenben a betűk alatti ábrák a kör közepén kö­vetik egymást. A megfej­tett szövegből megtudjá­tok, mit kívánunk minden kedves olvasónknak. paiiadsonn iAuosoej -C5J somoni :sajfajSaft[ TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Eszegetnek. 6. Bánat. 7. Jó késnek van. 8. ÖA. 9. ... és parancsolója. 11. Kén betűi keverve. 12. Száraz, kopasz növény szár. 14. Vissza: kis birka, becézve. 16. Megfejtendő. 18. Bőg. 20. Menyasszony. 21. Cipész­szerszám. 22. Elemér bece­neve. 24. Talpon van. 25. Vissza: hamis, ismert ide­gen szóval. 27. Pali betűi keverve. 28. Római viselet volt. 29. Gábor ... réz­ágyúja. Függőleges: 1. Lyukkészítő szerszám. 2. Lötty. 3. Női énekhang- szín. 4. Személyed. 5. Kis- adag vendéglőben. 6. Meg­fejtendő. 10. ARP. 11. Kor­szak, rendszer, ismert ide­gen szóval. 13. Időjelző. 14. Járom. 15. Megfejtendő. 17. Kereskedelmi értéke. 19. Ilyen olaj pl. a rózsaolaj. 21. Talpon tartózkodó. 23. Iga betűi keverve. 24. Hónaprö- vidftés. 26. Növény. 27. Egy­mást követő betűk a ma­gyar abc-ben. Megfejtendő: három bará­ti állam fővárosa (vízszin­tes 16., függ. 6., 15.). Múlt heti megfejtés: — ADY ENDRE — FÖLSZÁL­LOTT A PÁVA. Könyvjutalom: Gunics Gyöngyi Üjfehértó, Csősz László Záíhony, Váradi Beá­ta Rápolt, Tóth Ágnes Haj­dúnánás, Pócsi Enikő Porcs- alma, Sir a Lajos Kölese, Vaskó Krisztina és Redele Erzsébet Nyíregyháza. KÖRBE-KÖRBE

Next

/
Thumbnails
Contents