Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. december 17. MESSZE VOLT ÁZ ISKOLA Betűk nélkül T áppénzellenőrzés — Én már semmilyen iskolába se iratkozom be — mondta a beregsurányi idős asszony, Hacsa József né, amikor elmondtuk, olyan sze­mélyeket keresünk fel, akiknek gyermekfejjel nem volt lehetőségük tanulni. Szabolcsban az 1909—1910- es tanévben 41 961 tanköteles gyermek volt, közülük 8156- an egyáltalán nem tanulhat­tak, mert nem volt, vagy na­gyon messze volt az iskola. Az írni, olvasni nem tudók aránya még ma is magas megyénkben. Az országosig százalékkal szemben 4,6 szá­zalék az analfabéták aránya. A tankötelezettségi törvény végrehajtásánál az iskolák a helyi tanácsokra, a különbö­ző tömegszervezetekre tá­maszkodnak. A felnőttokta­tás eredményre vezet, egyre többen tanulnak meg írni, olvasni, s mind kevesebben lesznek akik nem végezték el a nyolc általánost. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága nemrégiben fog­lalkozott a tankötelezettségi törvény végrehajtásával, s többek között leszögezte £ „Nagyobb szigorral kell fel­lépni az indokolatlan fel­mentések és hiányzások el­len.” A törvény azonban el­sősorban a fiatalabbakat érinti. Az idősek már betűk nélkül élik le életüket? Aki akar, ma tanulhat. Jut mindenkinek cipő, ruha, ke­nyér Magyarországon, a sze­génység nem tartja távol az iskolától a gyermekeket. Az öregek, akiknek gyermekko­rukban nem volt módjuk ta­nulni, már iskoláztatták fiai­kat, de gyermekeik hazakül­dött levelét a szomszédok ol­vassák fel nekik. Ha csekket, utalványt kell kitölteni, írás­tudó emberhez fordulnak, s nevük helyére „X” kerül alá­írásként. A Kelet-Magyarország no­vember 2-i számában meg­jelent „TITÁSZ-módszer” cí­mű észrevételre a követke­zőket válaszoljuk: Lényegében a cikkben szó­vá tett intézkedés esetében nem egy különleges „mód­szerről” van szó, hanem az energiatörvény által kötele­zően előírt eljárásról. Amint arra már egy korábbi alka­lommal is utaltunk, vállala­tunk a törvény biztosította lehetőségek alapján, az ál­lam által megelőlegezett vil­lamos energia ellenértékét — a fizetés elmulasztása esetén — kényszerinkasszó útján hajtja be. Ez esetenként együtt jár a fogyasztónak az áramszolgáltatásból való ki­zárásával. Különösen a régebbi épí­tésű lakásokban a fogyasz­tásmérőket általában zárt helyen szerelték fel, és ezért rendszeres leolvasásuk nem mindig lehetséges. Erre egyébként a díjbeszedések alkalmával kerülne sor, ha mindenki a lakásán fizetné ki az áramszámlát, és nem pedig a szomszédját bízná meg ezzel, vagy nem kérné, hogy díjbeszedőnk a munka­helyén keresse meg. Ha az utóbbiakból rendszer alakul ki, megtörténik, hogy be­csült mérőállások alapján — Tizenketten voltunk test­vérek — emlékezett gyer­mekkorára Hacsáné. — Hat­éves koromban árván ma­radtam. Nem volt, aki tanít­tasson. Korán kellett megke­Filep Ferenc: a gyermekeimnek szakma van a kezükben Id. Zsupkó István: messze volt az iskola resnem a magam kenyerét, takarítottam egy kórházban. Tanulni mindig szerettem számlázunk, és később pedig egy nagyobb összeget kell a fogyasztónak fizetnie — a differenciából adódóan — a tényleges óraállás alapján. Természetesen ilyen esetben módot adunk a részletfizetés­re. Amint ezt a cikkben sze­replő panaszosnak is felaján. lőttük, de nem fogadta el, és tovább reklamált, és ebből származott a kelle­metlensége. Ügye időközben — a számla összegének ki- egyenlítésével — rendező­dött. Az áramszámla-inkasszók havi zárása vállalatunknál minden hónap 25-én törté­nik, s a kintlevőségek behaj­tása ezután kényszerinkasszó útján történik. Dolgozóink­nak néha emiatt kellemetlen kényszerintézkedéseket kell tenniük, azonban valameny- nyien igyekeznek ezt. a fo­gyasztóknak kijáró tisztelet­tel végrehajtani és embersé­ges módon eljárni. Végered­ményben nincs egyébről szó, minthogy a törvényadta le­hetőséggel élnek az állam pénzének behajtása érdeké­ben. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzemigazgatósága Papp Gábor üzemigazgató Hozzászólás Az áramszámla-fizetésről ALÁÍRÁS HELYETT - „X" Hacsáné: a híreket a rádióból tudom meg volna, érdekelt a világ, de amikor már módom lett vol­na rá, az uramat veszítettem el. Négy kicsi gyerekkel ma­radtam özvegyen, de őket már taníttattam. Azért ahogy tudom, követem a világ fo­lyását. Hallgatom a rádiót, megveszem a színes újságo­kat és megnézem bennük a képeket. Idős Zsupkó István 68 éves: szúrópróba-szerűen TAPASZTALATOK A KISVÁROAI JÁRÁSBAN Zsúfolt helyiség, benne tétlenül üldögélő és ácsorgó emberek. A levegőben fe­szültség érződik — mint min­dig, ha valahol várakozni kell. Annál is inkább, mivel kezelés, vizsgálat előtt álló emberek nézik reménykedve a hófehér ajtót. Ez a kép nemcsak Sza- bolcs-Szatmár megyében, de országosan is jellemző az or­vosi előszobákra. Nem kivé­tel ez alól a kisvárdai járás sem. Nincs elég orvos. A já­rás 25 körzeti orvosi állásá­ból 3 betöltetlen, de gazdára vár a terület egyetlen üzem­orvosi helye is. Nem könnyű feladat ezért gyorsan, de alaposan meg­vizsgálni a betegeket. Főleg azért, mert a keresőképtelen­ség eldöntése az egyik legne­hezebb része a gyógyító mun­kának. A kisvárdai járás te­rületén tartott táppénzellen­őrzések és szúrópróba-jellegű felülvizsgálatok kedvező ké­pet nyújtottak. Jogtalanul táppénzre vett beteggel nem találkoztak idén az első fél év alatt. A lakásukan fölke­resett betegek az orvos uta­sítása szerint feküdtek és be­tartották a gyógykezeléseket. A diagnózis pontos megál­lapításához az orvosi műsze­rek nyújtanak alapot. 1976- ban 300 ezer, idén 400 ezer forint értékben kaptak esz­közöket a járás orvosai. A mikroszkópok, vérnyomás- mérők, hordozható EKG-ké- szülékek stb. segítségével sok esetben már a körzeti orvos rendelőjében eldől: jogosult-e a beteg táppénzre vagy sem. A betegszabadságra vett keresőképtelen embereket je­lenleg 2 táppénzellenőrző fő­orvos látogatja, heti egy al­kalommal. Az üres állások — köztük a táppénzes ellenőrző főorvosi hely — betöltésével javítható a helyzet. Nem be­szélve arról, ha a főállású fő­orvosok is megkapják a táp­pénzfelvételi jogot. Hiszen minden óvatosság ellenére megtörténik, hogy dolgozni nem akaró álbetegek is be­tegszabadságra kerülnek. Ezért jó lenne, ha a vállala­tok, szövetkezetek segítené­nek magukon egy-egy beteg­ellenőr felvételével. Az Ön­tödei Vállalat régen alkal­mazza ezt a módszert — s nem eredménytelenül... (házi) Kevesebb kötöttség Rendelet a részes­OLVASÓNK KÉRDEZTE művelésről — Mindig tanyán laktunk, messze volt az iskola, nem járhattam be. Bizony sok hát­rányát éreztem, s érzem még ma is, hogy nem tudok írni. Az ember így csak „csetlik- botlik”, a hivatalos ügyeit ne­hézkesen tudja elintézni. Ezt csak azok ismerik, akik úgy vannak, mint én. Még sze­rencse, hogy legalább a fele­ségemnek van három osztá­lya. Űjságot is járatunk, az asszony olvas fel belőle. Filep Ferenc így kezd­te a beszélgetést: — Lennék csak fiatalabb, bizony tanulnék! — De már ő is betöltötte a hetvenet. A szoba sarkában ott a televí­zió. A modern technika se­gíti őt megismerni a világot. — betűk nélkül is. Csendesen mondja: — A gyermekeim­nek szakma van a kezükben. * * * Idős, munkában megfáradt emberek, s lám, még közöt­tük is akad szép számmal ér­deklődő. Milyen jó, hasznos kezdeményezés lenne, ha egy-egy lelkes úttörőőrs el­határozná, hogy megtanítja a betűvetésre a község írni-ol- vasni nem tudó öregeit... Szöveg: Kádas Viktória Kép: Császár Csaba A mezőgazdasági nagy­üzemekben részesművelést vállalókról adott ki rendele­tet a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter: a jog­szabály részletesen meghatá­rozza, hogy milyen feltételek mellett lehet erre a terület­művelési formára szerző­dést kötni. A rendelet egyértelműen szabályozza a részesművelés feltételeit, s ebből a szem­pontból azért lényeges, mert korábban — jogszabály hiá­nyában — csupán miniszté­riumi állásfoglalás alapján művelték a földeket ebben a munkadíjazási rendszerben. Az egységes rendelkezés megszünteti a gyakorlatban mutatkozó bizonytalanságot, s feloldja azt az ellenérzést, ami esetenként a részesmű­velést valamiféle elvtelen jö­vedelemszerzési lehetőségnek tekintette. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek a nem meg­felelő adottságú földrészeket még nem tudják megművelni, illetve egyes kézi munkaigé­nyes növények termesztésére a mezőgazdasági csúcsszezon­ban nincsen elegendő mun­kaerejük. Éppen emiatt van jelentősége a részesművelés­nek, amely a munkavállalók­nak is előnyös, mert tudják, hogy hol és milyen feltéte­lek mellett vállalhatnak munkaidejükön túl is mező- gazdasági termesztést. De nemcsak a tsz-tagok, hanem például a munkaviszonnyal rendelkezők is „felvállalhat­nak” kisebb-nagyobb terüle­teket, — a jogszabály nem jelöli meg egyébként a terü­let nagyságát, hanem a rá­fordítható munkaórák számát határozza meg az estleges „túlvállalás” megelőzésére — például vasutasok, vagy ipari dolgozók. A rendelkezés jellegénél fogva alapvetően a földek jobb, s a lakossági igények­kel következetesebben szá­moló kihasználására ösztö­nöz. Dőlnek a fák A z erdőszéli, hó- sipkás házban kucsmás em­berek egymásnak ad­ják a kilincset. Vö­rös mezőben kel fel a nap. a két hízónak utoljára. Valódi szat­mári szilva kerül az asztalra, öten emelik poharukat koccintás­ra. Endre bácsi, a ha­todik kucsmás gör- • esős, nagy ujjaival az asztal felé nyúl, de hirtelen a fejéhez kap. — Nem, mégsem. Vegyétek úgy, hogy veletek ittam. Nekem ma is fűrészgépet kell kezelnem, nincs sza­bad szombat. Havas, sikos a felfagyott er­dő, nem mindegy, hogy hová dönt az ember. Történt né­hány baleset és nem akarok úgy járni, mint a Gyuri. — ö hogy járt? — Az egyik hatal­mas tölgyet nem a I tisztásra döntötte, ha­nem a gallyazó em­berek felé. Szerencse, hogy a tölgy fenn­akadt egy kétágú fán. Éppen akkor jöttek Jti a központból el­lenőrizni és gyanítot­ták, hogy a Gyuri ivott egy-két féldecit. Megdorgálták és egy évre kizárták - min­denféle jutalomból. — Mostanában hol irtják az erdőt? — Szatmárcseke alatt. Az erdő ide, Kömörőhöz nincs messze légvonalban. Ilyenkor, télen gya­log járunk. A Túron van egy keskeny fa­híd, azon átmegyünk és már látszik az er­dő. A munkahelyem odafelé öt kilométer, vissza hét. Ez nem tréfa, öt kilométer­re van a melegedő, meg a szerszámos bódé, de már a bó­détól jóval beljebb dolgozunk. Furcsa, de igaz, hogy újabban nem a penyigei, ha­nem a jánkmajtisi ál­lomásra viszik az ál­talunk kivágott fát. Első osztályú ipari fa kerül ki a ' motorfű­rész alól. A kidőlt fák helyére csemeté­ket telepítenek, de a fakitermelő munká­soknak alig akad utánpótlás. 1979 szeptemberében én is nyugdíjba megyek. — Ilyen hidegben, csak nem gumicsiz­mában indul munká­ba? — De igen. A fű­rész rászórja a havat a lábbelire. Az elol­vadt hó a bőrcsizmán átszivárog, a gumi­csizma a vastag zok­nival ellenáll. K ezdődik a per­zselés, Endre bácsi, a szál­fa termetű ember el­indul a keskeny híd felé. Vállán csüng az aktatáskája, benne reggelire, meg ebédre kenyér, kolbász és szalonna. Hosszú lép­tekkel halad, negy­venötös, vagy negy­venhatos gumicsiz­mája alatt csak úgy ropog a hó. A hentes kivágta az első sonkát, Endre bácsi munkába állt. A csípős szél Cseke felől fúj, ide hallik, ahogy cikkan a fű­rész, dőlnek, suhog­nak a fák. N, L. A háztáji állattartás támogatása Rápolti Gyuláné Számos- becs, Kossuth utca 69. szám alatt lakó levélírónk arról ér­deklődött, hogy a háztáji ál­lattartók közül kik kaphat­nak állami támogatást, és milyen feltételek mellett? Olvasónk kérdésére Dr. Szkita Józseftől, a Szabolcs- Szatmár megyei Állattenyész­tési Felügyelőség igazgatójá­tól kaptunk választ. Elmond­ta, hogy a háztáji állattartók a jelenleg is érvényben lévő 53/1976. PM.—MÉM. sz. együttes rendelet alapján te­henenként egyéves tartást követően részesülhetnek ál­lami támogatásban. Az állami támogatás ösz- szege egy tehén esetén 2500 forint. Amennyiben egy te­nyésztő több tehenet tart egy időben, úgy a tehén után — amelyik az igénylés évé­ben idősorrendben elsőként válik igényjogosulttá — 2500 forint állami támogatásba részesülhet, míg a többi te­hene után darabonként 5000 forintot igényelhet. Az állami támogatásra va­ló igényjogosultságnak van egy másik változata, mikora tenyésztő 4 évre esedékes összeget előre igényelheti, amely azonban — összegsze­rűségét tekintve — nem ma­gasabb az évenként esedékes összegnél. A rendelet értelmében ugyanis az a tenyésztő, aki 1975. március 31-i tehénállo­mányához viszonyítva leelle­tett vemhes üsző beállításá­val növeli állományát és szerződésileg vállalja a nö­velt állomány négyévi tartá­sát, a leelletett vemhes üsző­re vonatkozóan előre egy összegben igényelheti az egyébként utólag évenként esedékes 2500 vagy 5000 fo­rintot. Az a tenyésztő, aki egy vemhes üsző beállításával nö­velte állományát, a négy év­re esedékes négyszer 2500 azaz 10 000 forintot, míg minden további vemhes üsző után négyszer 5000, azaz 20 000 forint állami támoga­tást igényelhet. VALÓBAN BETEG?

Next

/
Thumbnails
Contents