Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

4 KELHT-MAGYARORSZÄG 1977. december 15. BELGRÁDI TALÁLKOZÓ Izári- dokumentum kidolgozása a kővetkező leiadat Az új-belgrádi „Szava” kongresszusi központban szer­dán délelőtt teljes üléssel, délután pedig bizottságokban folytatta tanácskozását az európai biztonsági és együtt­működési találkozó. A tanács­kozáson a jelenlegi szakasz­ban egyre inkább előtérbe kerül a záródokumentum konkrét szerkesztési munká­ja. Ismeretes, hogy az előze­tes megállapodás értelmében a találkozó 5 munkabizottsá­ga december 16-án befejezi tevékenységét. Ezt követően a tanácskozás fő feladata az lesz, hogy az egyeztetett ja­vaslatok alapján kidolgozza és elfogadja a záródokumen­tumot. Megnyílt a kairói konferencia Kairóban szerdán délelőtt megnyílt az a konferencia, amelyet Szadat elnök hívott össze izraeli látogatása után. Az értekezleten a házigazda Egyiptomon kívül Izrael, az Egyesült Államok és — meg­figyelőként — az Egyesült Nemzetek Szervezetének, va­lamint a Vatikánnak a kép­viselői vannak jelen. Szerdán egyórás ünnepi nyitóülést tartottak. Az itt /elhangzott szónoklatok azt mutatták, hogy ✓" Egyiptom sürgős gesztust vár — a nyil­vánosság előtt is — Izraeltől. Az izraeli küldött azonban csak azt ismételgette, ami Iz­rael részéről mindeddig el­hangzott, s tapodtat sem en­gedett. Az elnöki tisztet a há­zigazda Egyiptom tölti be. Észmat Abdel-Magid egyip­tomi küldöttségvezető (az or­szág állandó ENSZ-delegátu- sa) beszédében a béke szük­ségességéről beszélt. Feltűnt, hogy angol nyelvű beszédé­ben a palesztinokról szólva nem a „State” (állam), ha­nem a „homeland” (haza) ki­fejezést használta. Izrael küldöttségvezetője Alian Ben Elisszar (Begin miniszterelnök irodavezetője) a békeszólamokon kívül sem­mivel sem válaszolt az egyip­tomi kívánságokra, bár az egyiptomi küldött hangsú­lyozta, hogy Szadat elnök „bátor lépésére, hasonló iz­raeli választ vár” Kairó. Az izraeli delegátus nem szólt a megszállt területek problé­májáról. A konferencia ma zárt ülésen folytatódik, s előrelát­hatóan tíz napig tart majd. (Folytatás a 3. oldalról) A megyei pártbizottság megállapította: 1978-ban legfontosabb feladatunk a megyé­ben is kibontakozó kedvező tendenciák meg­szilárdítása és fejlesztése. Ez fokozottan igényli a népgazdasági érdekek jobb érvé­nyesülését, a feladatok megítélésében az egységes szemlélet erősödését. Nélkülöz­hetetlenül fontos, hogy kezdeményezőbb, következetesebb és fegyelmezettebb legyen a munka. A szocialista munkaverseny-moz- galmat a SZOT és a KISZ felhívása alapján, a népgazdasági terv követelményeivel össz­hangban a hatékonyság javítására, a minő­ségi követelmények érvényesítésére, az adott vállalat erőforrásainak jobb hasznosítására szükséges irányítani. Az illetékes gazdasági irányító és érdek- képviseleti szervek készítsék fel vállalatai­kat a jövő évi tervek időbeni kidolgozására, segítsék elő, ellenőrizzék a tervek hatéko­nyabb teljesítését. A jövő évi tervek a társadalmi és poli­tikai feltételek összehangolt fejlesztése, szín­vonalasabb irányító munka alapján valósul­hatnak meg. A pártbizottság ezért szüksé­gesnek tartja, hogy a megye pártszervei és -szervezetei a kommunisták, a gazdasági ve­zetők és a dolgozók körében alaposan is­mertessék meg a jövő évi gazdaságpolitikai céljainkból következő helyi feladatokat. Szükségesnek tartja, hogy megkülönbözte­tett figyelemmel erősítsék az üzemi párt- szervezetek munkáját, javítsák a megye pártbizottságainak gazdaságirányító tevé­kenységét. A gazdasági egységekben szín­vonalasabb vezető, szervező és kádermunká­ra kell törekedni, fökozottan szükséges üze­meink vezetőit politikai-szakmai képzésben, továbbképzésben részesíteni. Megyénk párt- állami és társadalmi szervei folyamatosan foglalkozzanak a ter­meléssel összefüggő politikai és mozgalmi feladatokkal. Válaszoljanak a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre, segítsék az üzemi demokrácia érvényesülését, a munkához va­ló szocialista viszony fejlődését. Pártszerve­zeteink érjék el, hogy a vállalati feladatok­ról időben és közérthetően kapjanak tájé­koztatást a dolgozók, ez a helyi kezdemé­nyezés, aktivitás növelésének fontos feltéte­le. A pártmunka minden szintjén a felada­tok gyakorlati végrehajtására és ellenőrzé­sére szükséges a figyelmet összpontosítani. A kommunisták képviseljék hatékonyan a népgazdasági, a megyei célokat. A végre­hajtást az anyagi ösztönzésen túl a vezetők iránt támasztott erkölcsi követelmények szi­gorúbb számonkérésével is alá kell támasz­taniuk pártszervezeteinknek. A megyei pártbizottság elvárja a szak- szervezetekben, a tömegszervezetekben és a tömegmozgalmakban dolgozó kommunisták­tól, hogy aktív és példamutató szervező munkával segítik az 1978-as gazdaságpoliti­kai célok megvalósításátj s kiemelt felada­tuknak tekintnná szocialista munkaverseny szervezését, a mozgósító-nevelő munkát. A KISZ-szervezetek konkrét vállalások, akci­ók szervezésével is segítsék a feladatok va­lóra váltását. A megyei pártbizottság felkéri a szak- szervezetek megyei tanácsát, a megyei ta­nácsot, a KISZ-, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságait, a szövetkezetek megyei szövetségeit, hogy a határozatból adódó fe­ladatokat vitassák meg és tevékenyen segít­sék azok végrehajtását. A megyei pártbizottság meggyőződése, hogy Szabolcs-Szatmár megye 1978. éves ter­ve teljesíthető, s hogy annak megvalósításá­ban megyénk minden dolgozója lelkes és fegyelmezett munkával Vállal részt. Szfnestelevfziés- közvetités a szov­jet űrállomásról Jurij Romanyenko, a Szo­juz 26 és a Szaljut 6 pa­rancsnoka helyszíni rádió- és színestelevíziós-közvetítést adott az új űrállomásról a szovjet közönségnek. Elmon­dotta, hogy a személyzet most már minden berende zést üzembe helyezett, érde­kesség, hogy az űrhajó rádió- telexkapcsolatban van a földi irányító központtal, a rádión és a televízión kívül A televízió persze csak „egyirányú”, az űrhajóról közvetít a Földre. A telex viszont mindkét irányba dol­gozik s az űrállomás sze­mélyzetének például rend­szeresen továbbítják a Föld­ről a legfrissebb híreket, „kozmikus újságot” 'szerkesz­tenek számukra. A Szaljut 6 űrállomás ha­talmas objektum — összsúlya 26 tonna. Hossza körülbelül 21 méter, köbtartalma meg­haladja a 100 köbmétert. flz ENSZ főtitkára az enyhülésről Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára az MTI tudósítójának adott nyi­latkozatában ismét állást fog­lalt amellett, hogy a közel- keleti viszályt valamennyi ér­dekelt fél bevonásával tár­gyalásokon rendezzék az ENSZ védnökségével. A főtitkár hangoztatta: „Meggyőződésem, hogy csak akkor oldhatjuk meg a kö­zel-keleti problémákat, ha a tárgyalási folyamatba vala­mennyi érdekelt felet bevon­juk. Üdvözlök minden, a bé­ke felé vezető lépést” — mondotta. Kurt Waldheim lényegé­ben derűlátóan ítélte meg a nemzetközi helyzetet és a távlatokat. A főtitkár az Afrika déli részén kialakult helyzetről és az ENSZ szerepéről szólva „a helyes irányba tett lépésnek nevezte a világszervezetben a dél-afrikai rendszerrel szem­ben elrendelt fegyverszállí­tási tilalmat. A Genfi-tótól a kék Dunáig in. UNCTAD: 18 egyezmény N em vált be a reményem, hogy részt vehetek az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája, az UNCTAD ülésén. Bár a kü­lönböző ENSZ-bizottságok és albizottságok tárgyalásai ál­talában nyilvánosak, azokon részt vehetnek az újságírók, az ülés most zárt, csak a hi­vatalos küldöttek vehetnek rajta részt. Az UNCTAD munkája va­lóban világjelentőségű; leg­fontosabb kérdése: a fejlődő és a fejlett országok viszo­nyának szabályozása a 'fel­adata. A világpiaci áraknak az utóbbi években bekövet­kezett hallatlan arányú in­gadozása az általában nyers­anyagtermelő fejlődő orszá­gok kárára történik. Jelenleg az UNCTAD leg­fontosabb kérdése a nyers­anyag-kereskedelem, a világ­piaci (árak és kontingensek szabályozása. Az 1976 máju­sában Nairobiban megrende­zett UNCTAD világkonfe­rencia határozatot hozott ar­ra, hogy 1978 végéig 18 nyersanyagra nemzetközi áruegyezményt kell létrehoz­ni. Ezek közül az első, a cu­koregyezmény már megszüle­tett. E szerint a küldöttségek megállapodtak, hogy a cukor árát fontonként 11 és 12 cent között rögzítik. Ez magasabb, mint a cukor jelenlegi 7 cent körüli világpiaci ára. S bár lehetőséget nyújt bizonyos áringadozásra, de megakadá­lyozza azt, ami két éve tör­tént, hogy a cukorár 1500 dollárra ugrott tonnánként, majd az ár — az óriási kí­nálat hatására — ennek ötö- dére-hatodára esett vissza. Ennek persze a termelés visz- szaesése volt a következmé­nye. Ugyancsak megállapod­tak abban, hogy á gazdasági közösségeken (a KGST és a Közös Piac) kívüli úgyneve­zett szabad piacra az egyes országok mennyit szállíthat­nak. A kiviteli listát Kuba vezeti két és fél millió tonná­val. Mindez persze csak akkor valósulhat meg, ha a végre­hajtáshoz szükséges anyagi eszközök rendelkezésre áll­nak. Kiegyenlítő raktárkész­Egymás mellett az ENSZ-palota kertjében a Szovjetunió és az Egyesült Államok ajándéka: a moszkvai űrhajós-emlékmű kicsinyített mása és a világmindenség égöveit ábrázoló gömb. leteket kell létrehozni. Ez biztosíthatja, hogy nagy áru­kínálat esetén a közös alap felvásárolja a fölös készlete­ket, áruhiány esetén pedig az árak letörésére piacra le­het azokat dobni. A fejlődő országok 6 mil­liárd dolláros pénzügyi alap létesítését javasolták, amely összeg az egyes áruegyezmé­nyek keretében kerülne fel- használásra. Eddig a fejlett tőkés országok ellenkezése miatt nem sikerült a megál­lapodás. • November 7-én kezdődött a konferencia második sza­kasza, amelyen a fejlett or­szágok elvben elfogadták ugyan a közös pénzügyi alap létrehozását, de ragaszkod­nak ahhoz, hogy az szorosan kötődjék az áruegyezmé­nyekhez. Az egyezmény ke­retében lebonyolításra ke­rülő eladások bevételeinek tekintélyes hányadát a közös alapnál kellene elhelyezni, s a fejlődő országok ezek alap­ján vásárlásaikhoz hitelt ve­hetnének igénybe. A csata tehát folyik és re­mény van rá, — talán éppen a jól sikerült cukoregyez­mény hatására —, hogy to­vábbi érdemleges eredmé­nyek születnek. Walter, a konferencia jamaicai elnöke legalábbis optimista a tár­gyalások kimenetelét illető­en. Gáti István (Következik: IV. Az amerikai lépés) Amerikai levelünk A „meg­botozott“ emberi jogok (4.) A sah látogatásának másnapján már alaposan meg­változott a Fehér Ház környékének képe. Gyalo­gos, motoros, lovas rendőrök tömege szállta meg a környező utcákat. A tüntetőket pontosan kijelölt helyre terelték, ahol szabadságuk kerítéssel és rendőr- kordonokkal szigorúan körül volt határolva. A Fehér Ház környékén lévő utcák olyan „sétálóutcákká” vál­toztak a sah látogatásának idejére, ahol csak rendőrök és megfelelő sajtóigazolvánnyal ellátott személyek sé­tálhattak. A sahellenes és a sahpárti tüntetőket is t,öbb száz méterre elválasztották egymástól, hogy ne kezdhessenek közelharcba. A két tábor sebesültjei még a kórházban is folytatták a verekedést, ezért külön emeleten kellett elhelyezni őket. A sahellenes tüntetéseknek van egy érdekes nem­zetközi epizódja is. Az egyik amerikai kolléga mesélte, hogy az iráni tv az ő tv-társaságukkal kötött szerződést az egyenes adás közvetítésének biztosítására. Az iráni tv-stáb utasítást kapott, hogy hagyja figyelmen kívül a sahellenes tüntetőket, ne adjanak róluk képet, csak a sahpártiak lelkes tüntetése legyen látható Iránban az egyenes közvetítés során. Az iráni tudósító odaállt a kamera elé, háttal a Fehér Háznak és a sahpárti tüntetőknek, hogy a kame­ra jól átfoghassa a lényeget, s magyarázni kezdte a sah érkezését, a lelkes fogadtatást. De mikor kitört a vere­kedés és a képen sahellenes jelszavakat kiabálva meg­jelentek azok, akikről ő egy szót sem ejtett, az álarcos tüntetők, másodpercekre elnémult, majd így vágta ki magát: kedyes nézőim, ezek az álarcosok amerikai ra­dikálisok, palesztinek, kubaiak, terroristák, akiket a Szovjetunióban, Kínában, Kubában képeztek ki és küld­tek Washingtonba, hogy megzavarják a sah ünnepélyes fogadtatását. Ezeket a tüntetőket a kommunisták pén­zelik. De a találékony tudósító adós maradt annak a meg­magyarázásával, hogyan kerülhetett az a tarka népség, amelyet ő felsorolt, Washingtonba? Az irániaknak se­gítséget nyújtó amerikai tv-társaság saját mundérját védve később közölte, hogy lefordították a tudósító szö­vegét, amiből tudomást szereztek a ferdítésekről. Azok, akik Iránban ebből a tudósításból értesültek, hogy mi történt ma Washingtonban — mondta a tv-bemondó —, azok nagyon sok mindenről lemaradtak. A tudósító helyzete és feladata tényleg kényes volt. Olyan tudósítást vártak tőle, amiből az ország megtud­hatja, hogy uralkodójukat Washingtonban mindenki nagy szeretettel, lelkesedéssel és tárt karokkal fogadta. Az ilyen várakozás helyett botokkal, karókkal és sah­ellenes jelszavakkal felszerelt tüntetést közvetíteni — különösen a jelszavak miatt — számára életveszélyes. A jelszavak ugyanis súlyos szavakkal ítélték el a sah kegyetlen, diktatórikus uralmát, követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását, az emberi jogok biztosí­tását és tiszteletben tartását. Carter, aki elnökségének első hónapjában az emberi jogok örökös hangoztatásával kizárólag kommunistael­lenes kampányt igyekezett szítani, a sahhal folytatott tárgyalásai alatt alaposan lelepleződött a sahtól az em­beri jogokat számonkérő tüntetők előtt. Az elnök ugyan­is feltűnően csendes maradt az emberi jogok kérdésé­ben, pedig a tüntetők ezzel kapcsolatos jelszavai a Fe­hér Ház ablakain is áthatoltak. „Miért tekint el Carter az emberi jogok számonké­résétől a sah esetében? — tette fel a kérdést az egyik amerikai tv-kommentátor, majd így válaszolt saját kérdésére: — Azért, mert a sah kommunistaellenes, az Egyesült Államok legjobb fegyver vásárló ja, olajat szál­lít az Egyesült Államoknak, Izraelnek, támogatja az Egyesült Államok közel-keleti és perzsa-öbölbeli poli­tikáját, s a Szovjetunió határán megbízható katonai szövetséges.” Ehhez a kommentárhoz tényleg felesleges a kom­mentár. A fehér házi tárgyalások eredményét megismerve mondta keserűen az egyik sahellenes tüntető: „Míg bennünket botokkal vernek a Fehér Ház előtt, bent az elnök hozzájárul ahhoz, hogy Iránban továbbra is bo- tozzák emberi jogainkat.” De azért nem volt pesszimis­ta. A harc tovább folyik. „A mostani csata nagyszerű erőpróba volt — mondta. — Hallott rólunk a világ és Iránban is tudomást szerezhettek harcunkról. A sah könnyező szemei elárulták, hogy még ő is kénytelen volt tudomásul venni létünket.” E z a beszámoló pedig legyen krónikája annak, hogy az iráni hazafiak nehéz megpróbáltatások ellené­re is folytatják harcukat emberi jogaikért, a de­mokratikus rendszer megteremtéséért. Washington, 1977 december JCtoxácL 3itixáji

Next

/
Thumbnails
Contents