Kelet-Magyarország, 1977. december (34. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
1977. december 2. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Korszerűbb termékszerkezetet! NINCS OLYAN ÉV, hogy a Központi Bizottság ne foglalkozna gazdasági építőmunkánk feladataival, s a határozatokban évek óta kiemelkedő helyet kap a termékszerkezet korszerűsítése. A XI. kongresszus beszámolójában például ez áll: „A gazdasági szerkezet korszerűsítése, ami gazdaságpolitikánknak mindig kulcseleme volt, fejlődésünk legnagyobb tartaléka és mindinkább továbbfejlődésünk létfeltételévé válik. A népgazdasági szempontból előnyös és szükséges termelést fejleszteni kell, a gazdaságtalan termelést vissza kell szorítani”. összhangban van-e ezzel, amit Szabolcs-Szatmár megye ipari üzemeiben tettek? Törekedtek-e a gazdaságos termelést biztosító nagy szériák előállítására, illetve a gazdaságtalanul gyártott termékek termelésének megszüntetésére? Ezekre a kérdésekre keresett választ a megyei, a négy járási- városi, valamint a nagykállói járási Népi Ellenőrző Bizottság 19 vállalatnál, illetve szövetkezetnél. Bár nem mindenütt volt a népi ellenőröktől megszokott mélységű a vizsgálat, mert a budapesti központi gyáregységek termék- szerkezetének kialakítása a központtól függ, mégis általánosítható a megállapítás: van javulás. Dinamikusan növekedtek az árbevételek, s ha — az anyagi érdekeltségi rendszer finomítása miatt — rövid időre csökkent is a nyereség, a gazdaságosabb termékek részarányának növelése a korábbiaktól magasabb nyereséget biztosít. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár például az év első felében megszüntette a saválló acélból készített elzárótelepek gyártását, amely veszteséges volt, s helyette nyomáscsökkentő szelepeket gyárt, amelynek 21 százalékot is meghaladja a jövedelmezősége. A Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet az átlagos jövedelmezőség alatt gyártott alkatrészek helyett a vasútnak gyárt vontatójárművekhez alkatrészeket nagyobb nyereséggel. Lehet említeni a MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységét, vagy a Szatmár Bútorgyárat, ahol az új termék gyártásának bevezetésével párhuzamosan megszüntették veszteséggel, vagy az átlag alatti nyereséggel gyártott termékeket. És lehet sorolni mindjárt az ellenpéldákat : a Porcsalmai Vegyesipari Szövetkezetnél, a Nyírbátori Faipari Vállalatnál, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetnél, a Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál az új termékek sem tudták ellensúlyozni a jövedelmezőség csökkenését, mert nem szüntették meg a veszteséggel, vagy minimális nyereséggel gyártott termékek előállítását. ÁM EKKOR ÜGY TŰNHETNE, hogy a termékszerkezet megváltoztatásának egyetlen célja a nagy nyereségre való törekvés. A népi ellenőrök által vizsgált 19 gyárban, szövetkezetben 1975-ben a termelési értéknek 3,4, tavaly 3,5, ez év első felében 3,8 százalékát tették ki az új termékek, a megszüntetettek aránya viszont még a 0,5 százalékát sem éri el. Jó ez, vagy rossz? Ennek nyilván több oka van, s elhamarkodott vélemény lenne egyértelműen elmarasztalni a vállalatokat. Az országos, vagy más területi központú vállalatok termékszerkezetének kialakítását a központ végzi, s lehet, hogy a nálunk veszteséggel, vagy kis nyereséggel előállított termék beépítése egy késztermékbe összességben megfelelő jövedelmezőséget biztosít. Az utóbbi években az is kiderült, hogy nincs szükség Kisvárdán bútorgyártásra, hiszen ez a gyáregység nem rendelkezik olyan feltételekkel, amelyek a megfelelő színvonalú gyártást lehetővé tennék és a megszüntetés ellátási gondokat sem okozna, mivel a rekonstrukció során létrehozott hatalmas bútorgyárak képesek az igények kielégítésére. A döntés ennek szellemében született: csökkentik, majd megszüntetik a bútorok gyártását, s maradnak a jövedelmezőbben előállítható elektroakusztikai termékek. VAN MAS SZEMPONT IS: a népgazdasági érdek, amelyet akkor is tiszteletben kell tartani, ha az egy vállalatnak, vagy szövetkezetnek gondot okoz. Nem lehet például a nyíregyházi faipari vállalatnál szemére vetni, miért gyárt ajtókat, ablakokat, amikor arra a lakosságnak szüksége van, vagy a papírgyárat okolni a polietilénes granulátumért, amikor az tőkés országokból hozott alapanyag-megtakarítást jelent. Jó példa az is, amit a központ tesz a tejipari vállalatok szakosodásának kialakítására, a vállalatok együttműködésének kibontakoztatására. Ennek eredménye, hogy Nyíregyházán megszüntethették néhány termék — például a juhtúró, a gomolyatúró, a szendvicsvaj gyártását, mert ugyanezeket a termékeket más — jobb lehetőségekkel rendelkező — megyei vállalatok gyártják és szállítanak a szabolcsi vásárlóknak is. Milyen következtetéseket lehet tehát levonni abból az állapotból, hogy kevés az új termékek száma és még kevesebb a megszüntetetteké? Vagy abból, hogy a vállalatoknak törekedniük kell a jövedelmezőbb profil kialakítására, ugyanakkor ne szüntessék meg azokat — még ha veszteséges is —, amelyekre a lakosságnak szüksége van? Korszerű termékekre van szükség, olyanokra amelyek bárhol eladhatók, s ezért az eddigiektől gyorsabb ütemben kell vállalkozni az újra. De megszüntetni csak azok gyártását szabad, amelyek helyett van jobb, korszerűbb. S mi legyen a sorsa azoknak, amelyekre szükség van, de veszteségesek, vagy kevésbé nyereségesek? A gazdaságosságot kell javítani! Nem áremeléssel, hanem a kapacitás növelésével, a műszakszám növelésével, a munka- és üzem- szervezés javításával. A NÉPI ELLENŐRÖK vizsgálata igazolja, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői ismerik a termék- szerkezet korszerűsítéséről szóló párt- és állami határozatokat. De csak ismerni, — már nem elég! Balogh József Szabolcsnak csak jövőre Új tetőszigetelő Nyírmadáról A nyírmadai Béke Tsz melléküzemága egy hónapja új terméket : tetőszigetelő paneleket gyárt. A kasírozó gépsor — amelyen a termékek készülnek — 300 ezer forintba került. A bitumennel összeragasztott szigetelő panelekből naponta 800 négyzetmétert készítenek a nyír- madaiak. Ebben az üzemrészben nőtt a termelés. Tavaly 42 ezer köbméter nikecellt gyártottak, idén várhatóan 50 ezer köbmétert készítenek el. A nagyobb termelést átszervezésekkel és a technológia módosításával érték el. A Hámán Kató Szocialista Brigád felajánlást tett a hulladékanyagok eredményesebb felhasználására, így azonos mennyiségű alapanyagból több terméket tudnak előállítani. A másik üzemrészben Kádár Jánosné brigádjának az a törekvése, hogy a kasírozó gépsor naponta több mint 800 négyzetméter tetőszigetelőt adjon az építőipari vállalatoknak. A paneleket a Hajdú-Bi- har megyei Állami Építőipari Vállalat és a Dél-ma- gyarországi Építőipari Vállalat használja fel. Az új termékek iránt nagy az érdeklődés, az igényeknek csak egy kicsiny részét tudják kielégíteni. A tsz egy osztrák cégtől megrendelt egy új kasírozó gépsort, amelyet a terv szerint jövőre állítanak munkába. Ez a gépsor a jelenleginek a dupláját, vagyis napi 1600 négyzetmétert termel majd. A megnövekedett termelés következményeként jövőre a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat építkezésein is használni fogják az újfajta tetőszigetelő paneleket. A tsz melléküzemágának fő profilja továbbra is a ni- kecellgyártás. Ezeket a termékeket lakásépítkezéseknél szigetelésre használják. A feltöltés után kezdődik a préselés. Munkában a kasi rozó gépsor. Propeller úr Vendégek hétezer kilométerről A kocsmában Propeller úrnak szólították, valószínűleg azért, mert pöttyös csokornyakkendőt viselt, amely négy ágra bomlott szét, sohasem tiszta ingének nyakánál. Arca beesett a sok hiányzó fog miatt, ruhája fekete színű, zsíros, pecsétes. Kinézetre egy cigányzenekar kontrásának tűnt. Szerette a kisfröccsöt, s ha valaki melléje állt a bádogszélű pultnál, azt általában megszólította és a második pohárnál már úgy társalgóit, mintha régi katonacimborával emlegetnék fel az elmúlt időket. Valamikor fontos beosztásban dolgozott Propeller úr. Egy főhatóság ellenőrzési osztályán volt leltárfelelős. Történeteinek nagyobb része is leltárokhoz kapcsolódott. Egy történet, egy fröccs. Ez volt a taksa, s ezért is örült annak, ha új vendég támaszkodott a pléhszegélyű söntéspult- hoz. Velem is megpróbálkozott. Messziről közelített a témához: Piszkos hideg van — mondta. — Mit felelhetett erre egy idegen, amikor egyenesen a szemébe néznek és úgy mondják? Nem fordíthatja el a fejét, nem maradhat szótlan, elvégre emberek vagyunk. — Az — vágja rá és emeli a poharát, ha már bejött a kocsmába. De erre a mozdulatra Propeller úr is emeli a poharát és feltartva fröccsét, jó egészséget kíván. Ez bevezetésnek éppen elegendő, megvan a kontaktus, az ismeretség. — Éppen ilyen hideg idő fújt ezerkilencszázötvenkettő- ben, amikor az egyik vidéki borospincében leltárt ellenőriztünk — kezdte. — A pince hajdanában Littke pezsgőgyárosé volt. A pezsgőgyárosnak négy emelet mélybe nyúlt a pincéje, s az első emeleten két hatalmas hordó. A hordók elején fafaragásé domborművek. Állítólag akkor készítette azokat a hordókat, amikor a leányai betöltötték a huszadik életévüket. Neves művész faragta mind a két képet Az egyik azt ábrázolta, amint II. Lajos királyt kiemelték a Csele patakból, a másik pedig vallásos tárgyú festmény utánzata lehetett. A lényeg a következő: a pincészet vezetője kiadta a parancsot, hogy mire a leltárellenőrök megérkeznek, azt a két „kapitalista ízű” domborművet gyalulják le a hordókról. Egy 'kékkő tény es asztalos éppen akkor állította be a gyalu kését, amikor az első emeleten mentünk el. Soha nem jártam még abban a pincében és nagyon körülnéztem. Észrevettem a hordókat is, s látom, hogy a „pofa” gyalulni akarja a faragást. Kérdem tőle, hogy mit tesz? Az öntudatosan válaszol nekem, hogy lekaparja mind a két hordóról a múlt világban rája rakott cifraságot, hiszen aki megtekinti, annak mindig eszébe jut a Littke úr. A bizottság tagjai tovább mentek. Megkérdeztem az asztalostól, hogy neki sem tetszik az a dombormű? — Dehogyisnem — mondta a koma tágranyílt szemmel. Erre kioktattam, hogyan lehet könnyen és gyorsan eltüntetni a domborműveket. Fordítsa meg a hordót, hogy a másik vége legyen elől, annak az aljára fúrjon a csapnak egy lyukat és minden rendben van. Hálálkodott az asztalos és megfogadta a tanácsomat. Tavaly olvastam egy riportot, amelyben a pincészet vezetője elmondta, hogyan mentette meg a két értékes fafaragványt. — Kérhetek még egy fröcs- csöt? — Nyugodtan, uram. — Sokkal érdekesebb volt, persze nevetségesebb is egy másik eset — folytatta. — Alföldi kisvárosban ellenőriztem a leltárt, egy gázüzemben. Járom az irodákat, mindenütt, mindenen rajta a leltári jelzés. Téglalap alakú, keretezett papír. A jelzés felső felén nyomtatott nagy betűkkel a vállalat neve: GÁZÜZEM, alatta pedig a helyiség, például iroda, raktár, folyosó, pince és így tovább. Lemegyek a kazánházha, ahol a fűtőnek volt egy kis üvegfalú szobája. A szobában egy vaságy, egy öltözőszekrény, asztal, szék kettő, és egy reprodukciós kép rámában az ágy felett. Glatz festményének a másolata volt, a birkózókról. Valószínű, ismeri az úr, két gyerek birkózik a vízparton. Az egyik fiún nadrág, a másik pucér és a fenekét tartja a szemlélő felé. A leltári jelet tudja, hova ragasztották? Oda. A fölirat pedig így: gázüzem, kazánház. F elhajtotta a fröccsöt, jót nevetett, miközben megjegyezte, hiába, nyersanyagban szegény ország vagyunk, kérem tisztelettel. — Kérek még egyet — intettem a pohárra. — Nyugodtan, van még néhány leltári esetem. Gazdagh István Magyar fülnek szokatlanul hangzó, nehezen kiejthető nevű grúz fiatalok érkeztek a napokban a nyíregyházi 110- es szakmunkásképző intézetbe. Látogatásuk a nyíregyháziak nyári grúziai üdülésének a viszonzása. A magyar és a grúz oktatási minisztérium már évekkel ezelőtt megállapodást kötött: segíteni kell az elméleti és gyakorlati oktatás módszerei és a tapasztalatok cseréjét a két ország szakmunkásképző intézetei között. Így jött létre a Gori város hidisztávi mezőgazda- sági gépjavító szakmunkás- képzője és a nyíregyházi 110- es intézet kapcsolata. öt napig tartó 7 ezer kilométeres vonatutat tett meg a 16 szakmunkástanuló és 4 kísérő. Amikor eljöttek, Grúziában 18 fokos meleg volt, nálunk mínusz 6 fokot mértek az érkezéskor. Közülük még nem járt senki eddig hazánkban. — Nagyon kellemes, baráti fogadtatásra leltünk itt Magyarországon — kezdi a másodéves autóműszerész, Pidzin Pazandarasvili. — Gyakorlatra jöttünk ide, szeretnénk hasonló szakmát tanuló fiatalokkal találkozni. Emellett sportmérkőzéseken is összemérjük erőnket a magyar fiúkkal. Valerij Kolumbagasvili: — Én egy gépgyártó üzembe járok gyakorlatra, mezőgazda- sági gépek szerelésével, javításával foglalkozunk. Kíváncsi vagyok az itteni gyakorlati oktatásra és összehasonlítom a mienkkel. Szőlőtermesztéssel foglalkozik a harmadéves Temurij Pilisvili. A tanulócsoportjában Komszomol-titkárrá választották. — A gyakorlat mellett tanulmányozni akarom a magyar ifjúsági szövetség, a KISZ életét, szervezeti felépítését, a szakmunkásképzős fiúk és lányok mozgalmi munkáját. Az itt szerzett tapasztalatokat a Komszomol- szervezetben is hasznosítani fogom. A csoport vezetője, Bétán Nyikolajevics Mentiasvili Grúzia állami szakmunkás- képző bizottságának vezető szakfelügyelője. — A két nép barátságának erősítése, a két szakmunkás- képző intézmény kapcsolatának a bővítése a célunk. Az irányítási módszereket és a gyakorlati tapasztalatokat vitatjuk meg magyar barátainkkal. S a grúz nyelvben van egy hasonló szó a magyarhoz: a hidat ők is hídnak mondják. Tóth Kornélia
