Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

4 KELET-MAG YAROR3ZÁG 1977. november 12. A lord kudarca (Folytatás az 1. oldalról) Jose Lopez Portillo egyebek között kijelentette: — A megtisztelő látogatás nagy jelentőségű esemény az ország életében, jó és hasznos alkalom egymás jobb megis­merésére. Magyarország és Mexikó barátsága azonos el­vekben gyökerezik: a népek közeledése, önrendelkezési jo­guk tiszteletbentartása, az ál­lamok jogi egyenlősége, az erőszak alkalmazásának el­utasítása, a nézeteltérések bé­kés úton történő megoldása — ezek azok az elvek, ame­lyek mind Mexikóban, mind a Magyar Népköztársaságban határozott védelmezőre talál­tak. Mexikó azon fáradozik, hogy elmélyítse kapcsolatait más nemzetekkel, valameny- nyi testvéri néppel. — Együttműködésünk össz­hangban van az ENSZ alap­okmányával és azzal, hogy nem valósítható meg a teljes béke a világon, ha nem kerül sor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezésére. — A Mexikó és a Magyar Népköztársaság között kiala­kult együttműködés népeink és kormányaink jÓ6zándékán alapul, elmélyül és mind szo­rosabbá válik — zárta pohár- köszöntőjét Portillo elnök, majd a két nép barátságának elmélyítésében szerzett kima­gasló érdemeinek elismerésé­ül átnyújtotta Losonczi Pál­nak a legmagasabb mexikói kitüntetést, az Azték Sas Sza­lagrendjét. Az Elnöki Tanács elnöke válaszában köszönetét mon­dott a kitüntetésért, amelyet a két ország közötti kapcso­latok elmélyítésére irányuló őszinte szándék kifejezéseként fogadott, majd így folytatta: — Örömünkre szolgál, hogy a Mexikói Egyesült Államok kormányának külpolitikáját sok tekintetben hasonló elvek, törekvések vezérlik és ko­runk nagy eszménye, a külön­böző társadalmi berendezke­désű országok békés egymás mellett élése megteremtette kapcsolatainknak a mostani látogatásban testet öltő gyű) mölcsét. Csütörtökön délután — ma­gyar idő szerint már jóval éj­fél után — a városi tanács épületébe várták a magyar államfőt: Carlos H. Gonzalez főpolgármester átnyújtotta Losonczi Pálnak a város kul­csait, Mexikóváros díszven­dégévé nyilvánítva ézzel az Elnöki Tanács elnökét. Loson­czi Pál a figyelmességet meg­köszönve megismételte a Fő­városi Tanács meghívását, Magyar—NDK ■ tárgyalások Wolfgang Rauchfuss, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság minisztertanácsának el­nökhelyettese, a magyar— NDK gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési bizottság NDK-tagozatának elnöke pénteken Budapestre érkezett a bizottság elnökei­nek találkozójára. Délelőtt a Parlamentben megkezdődtek Szekér Gyula és Wolfgang Rauchfuss tár­gyalásai. A megbeszélések középpontjában a két ország párt- és kormányküldöttsé­geinek ez évi márciusi tár­gyalásaiból, valamint a bi­zottság 16. ülésszakának hatá­rozataiból adódó feladatok eddigi végrehajtásának és a további teendőknek a vizsgá­lata áll. Hazánkba érkezett Rani Castro Ruz Raul Castro Ruz hadsereg- tábornok, a Kubai Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság másod titkára, az ál­lamtanács első elnökhelyette­se, a minisztertanács első el­nökhelyettese, a kubai forra­dalmi fegyveres erők minisz­tere Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter meghívására pénteken reggel hivatalos baráti látogatásra katonai küldöttség élén ha­zánkba érkezett. hogy Gonzalez főpolgármester látogasson ei Budapestre. Este az Elnöki Tanács el­nöke a Belles Artes színház- termében megtekintette a Magyar Néphadsereg latin­amerikai turnéja során most Mexikóban vendégszereplő művészegyüttesének műsorát. A vendégjáték a mexikói ma­gyar kulturális napok esemé­nye: a nagyszabású rendez­vénysorozatot délután nyitot­ta meg Rónai Rudolf, a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek elnöke. A mexikóvárosi mozikban magyar filmeket játszanak, a televízió magyar estet tart ' és megnyitották a „Mai magyar művészet” cí­mű reprezentatív kiállítást is. Gazdag volt Losonczi Pál pénteki programja is: elláto­gatott a teotihuacan-i pira­misokhoz, folytatta tárgyalá­sait Portillo elnökkel. Losonczi Pál mexikói tár­gyalásairól közös közleményt adtak ki. A látogatás alatt aláírták a két ország mező- gazdasági minisztériumának együttműködési megállapo­dását és az ahhoz kapcsoló­dó munkaprogramot, továb­bá a műszaki-tudományos együttműködési program megvalósításának általános és pénzügyi feltételeiről szóló megállapodást. A felek kívánatosnak tart­ják a két ország konzuli egyez­ményének mielőbbi megköté­sét és az erre irányuló tár­gyalások meggyorsítását. A tárgyalások befejezése­kor Jósé Lopez Portillo és Losonczi Pál kifejezte meg­elégedettségét az őszinte és gyümölcsöző véleménycsere felett. Hangsúlyozták meg­győződésüket, hogy találko­zójuk segíti a két ország ba­ráti kapcsolatainak elmélyí­tését és kiszélesítését. Losonczi Pál köszönetét fe­jezte ki Jósé Lopez Portillo elnöknek a vendégszerető, baráti fogadtatásért, amely a látogatás egész tartama alatt megnyilvánult. Az Elnöki Tanács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg Jósé Lopez Por­tillo elnököt, aki a meghívást örömmel elfogadta. A 65 éves Lord Carver egy észak-wales-i vizidtrendszer- ben vitorlázgatott, amikor a rendőrhajó zászlójelzések­kel megállította. Előtte már jó néhány napja a Scotland Yard országos nyomozást folytatott a 41 esztendős, ka­tonai szolgálat után tavaly táborszernagyi ranggal, a vezérkari főnöki beosztásból nyugalomba vonult arisz­tokrata felkutatására. A lordot Owen brit kül­ügyminiszter kerestette rend­kívüli sürgősséggel, miután visszatért afrikai körútjáról. Az angol diplomácia irányí­tója a rhodésiai válság meg­oldására kidolgozott ameri­kai—angol tervezet sikeres­ségének esélyeit puhatolta a helyszínen. Milyen tűzszünet? A tervezet szerint először tűzszünetnek kellene létre­jönnie a zimbabwei szabad­ságharcosok és a rhodésiai fajgyűlölők közötti háború­ban. Ezután egy hathónapos átmeneti időszakra minden hatalom egy angol főmegbí­zott kezébe szállna. Ez a sze­mélyiség tanácsadóival és az ENSZ megbízottjával karölt­ve hozná létre a2 átmeneti közigazgatást, készítené elő a többségi kormányt. Rhodé- siában ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy a 268 000 fehé­ré minden hatalom és a több mint hatmilliós néger több­ség a teljes jogfosztottságban tengődik. A nyugati hatalmakat és a mögöttük álló monopóliumo­kat sürgeti a „békés rende­zésre” a mind erőteljesebben kibontakozó szabadságharc, a környező afrikai országok fokozódó támogatása a faj­gyűlölő rendszer ellen küz­dőknek. Az amúgy is kis szá­mú fehér lakosság tovább csökken: az év első kilenc hónapjában 8737 fehér hagy­ta ott végleg Rhodésiát. A gazdasági helyzet is romlik: a Smith-rendszer — becslé­sek szerint — az ország jö­vedelmének 15 százalékát fordítja a háború folytatásá­ra: naponta 800 ezer fontot költ katonai célokra. A fe­hértelepes rendszer ingatag helyzete, a belső bizonyta­lanság aggasztja a monopó­liumokat, köztük elsősorban az angol—amerikai érdekelt­ségű Lonrho nevű társasá­got. Ez az óriáscég — több mint félmillió hektárnyi te­rülettel — Rhodésia egyik legnagyobb földbirtokosa és ellenőrzése alatt tartja az or­szág arany- és rézbányáit. Á legideálisabb jelölt Owen külügyminiszter olyan főbiztos személyére tett ajánlatot, akit — vára­kozása szerint — Smithék elfogadhattak volna a már említett hathónapos átmene­ti időszakra. Lord Carver ugyanis Kenyában a szabad­ságharcosok elleni brit had­járat vezetője volt. Előbb vaskézzel lépett fel ellenük, később azonban közreműkö­dött abban, hogy fokozato­san olyan kenyai kormány­zat jöjjön létre, amelynek be­rendezkedése után a fehé­reknek nem kellett távoz- niok az országból, korábbi kiváltságaik jelentős részét megtarthatták és a nyugati cégek is megőrizhették be­fektetéseiket. A rhodésiai fehértelepes sajtó ezért először valóságos üdvrivalgással fogadta Car­ver kinevezését. A lord azonban nyilatkozatban tet­te világossá, hogy nem a fe­hértelepes terrorrendszer je­lenlegi formájának fenntar­tása érdekében vállalta el misszióját. Elutasítóan fogadták Car- vert a zimbabwei szabadság- harcosok is. Mint vezetőik rámutattak: a lord tulajdon­képpen diktátori hatalmat kapna egy fél esztendőre. S miért is bíznának meg ben­ne, miért tennék le előtte fegyvereiket? Hol van arra garancia, hogy a fehértelepes rendszer Carver segítségével nem fojtja-e el a szabadság- harcot? A Zimbabwei Haza­fias Front vezetői így csak 55 perces tárgyalást folytat­tak az angol főmegbízottal, s leszögezték: Smithnek hala­déktalanul le kell mondania, fel kell oszlatni a kegyetlen­kedéseiről hírhedt partizán­vadász fehér biztonsági ala­kulatokat és a demokratikus választásokig a többségi fe­kete lakosság képviselőiből kell megalakítani az ideigle­nes kormányt. Rothadt banánok és paradicsomok Lord Carver Salisburybe érkezésekor Smith kormány­zata éppen bombatámadást intézett a szomszédos Zam­bia ellen, s folytatta Bots­wana és Mozambik elleni ak­cióit is. Smith a tárgyalóasz­talnál is nemet mondott: hallani sem akar tűzszünet­ről, a fehér terroralakulatok feloszlatásáról és lemondásá­ról. Carver kísérlete, hogy a felszabadítási fronton kívüli fekete vezetőket nyerjen meg a nyugati tervezetnek, szin­tén kudarcot vallott. Még azok a törzsfőnökök is, akik kellő ellenérték fejében pe­dig — úgy tűnt — készek többé-kevésbé együttmű­ködni, Carver elleni tünte­tésre vonultatták fel hívei­ket. A lord kocsiját rothadt banánokkal és paradicsomok­kal dobálták meg... Lord Carver ezek után sajátóértekezleten ismerte be küldetésének kudarcát, majd csomagolt és hazautazott, így járt ismét csőddel egy újabb angol közvetítési kí­sérlet a rhodésiai válság nyu­gati recept szerinti megoldá­sára. Arkus István Napi külpolitikai kommentár Vizsgálat a „vizsgáló” ellen? B ármily furcsa: az amerikai kormányzat magának kö­szönheti azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe találja magát a Szovjetunióval kötendő új SALT- egyezmény ügyében odahaza. A legutóbbi jelentések ugyanis arra vallanak, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások, hosszú megtorpanás után — haladnak. Van elvi megállapodás a ha­dászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új egyez­mény előkészítésére és joggal feltételezhető, hogy kölcsönös politikai jóakarat, konstruktív szándék esetén megszülethet a két nagyhatalom között a világbéke szempontjából is nagy jelentőségű megállapodás. A Szovjetunió készségét éppen az elmúlt napokban erő­sítette meg újra Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, amikor fogadta az amerikai nagykövetet. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy az utóbbi időben bizonyos jó irányú változás mutatkozik Moszkva és Washington kapcsolataiban. Ennek alapja — éppen a SALT ügyében — az, hogy a Carter- kormányzat feladta korábbi, egyoldalú előnyökre törekvő ál­láspontját, s visszatért a realitásokhoz. Amilyen könnyű volt azonban azokat figyelmen kívül hagyni, olyan nehéznek tű­nik a visszatérés. A magyarázat: az amerikai erőpolitika hívei, a katona­ipari komplexum érdekeit képviselő amerikai politikusok, akik hallgattak és lényegében támogatták a korábbi ameri­kai vonalat a SALT-ügyben, most újra támadásba lendültek. Vezéralakjuknak tarthatjuk Jackson demokratapárti szená­tort, aki „oroszlánrészt” vállalt magára három évvel ezelőtt a szovjet—amerikai kereskedelmi egyezmény megtorpedózásá­ban. Most a SALT-ot választotta célpontnak, eszközökben pe­dig nem válogat, ö ugyanis az elnöke a szenátus ama had­ügyi albizottságának, amely szigorúan zártkörű „vizsgála­tokra” invitálja a kormányzat vezető képviselőit, köztük Vance külügyminisztert és a SALT-tárgyalásokról jogosult informálódni. Ám furcsa módon az amerikai sajtóban egymás után láttak napvilágot diszkrét részletek a szigorúan bizal­masan kezelt szovjet—amerikai tárgyalásokról az albizottság szigorúan bizalmas ülésein elhangzott tájékoztatók alapján. H eél — miként a forrás — nem lehet kétséges. Nyilván­valóan bizalmatlanságot akarnak szítani a tárgyaló felek között, egyben önmagukban torzító részletek „ki­szivárogtatásával” a SALT ellen akarják „hangolni” az ame­rikai közvéleményt. Érthető tehát, hogy az enyhülés és meg­egyezés hívei, köztük Culver demokratapárti szenátor és négy másik szenátortársa élesen bírálta Jackson magatartását, egy­ben javasolta: indítsanak vizsgálatot a „vizsgáló” ellen, a SALT kérdéseit pedig utalják át a törvényhozás más testüle­téhez. Zalai István A hét karikatúrái CARTER ÉS A KÖZEL-KELET Az „érdekek sivatagi csatája”. (A Die Zeit ka­rikatúrája — KS) „Itt vagyok Helmut!” (A Der Spiegel karikatú­rája — KS) MIÉRT NINCS KILÁTÁS Szemellenzővel nehéz meglátni a közel-keleti ki­utat. (A varsói Szpilki karikatúrája — KS) VESZÉLYES JÁTÉK (A moszkvai Krokodil karikatúrája — KS) Losonczi Pál Mexikóban

Next

/
Thumbnails
Contents