Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
1977. november 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mezőgazdaság Feltételek és feladatok MEZÖGAZDASÄGUNK FEJLŐDÉSE a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egy időben a termelőerők összetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy a termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keveréktakarmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javulása. A műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos, az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékeljék a műtrágya-felhasználást. Ugyanakkor fontos, hogy a műtrágyázás talajkémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyagtartalmának megfelelően történjék. Jelenleg az összes állóeszközök egynegyede gép, berendezés, jármű. Az ötödik ötéves terv idején pedig a mező- gazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe Gyakori és jogos kritika, hogy a kívárlt gépet nem tudják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba kerülő gépek figyelmes forgalmazása, a beszerzések alaposabb mérlegelése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. HASONLÓ PROBLÉMA TAPASZTALHATÓ a munkagépeknél. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nem csak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzemfenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást a termelőüzemeknek csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamos szerelvények több, mint 50 százalékánál, a motorote-38 százalékánál volt kifogásolható a műszaki állapot. Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartás-javítás elvégzéséhez mühelytér szükséges. A műhelytér a negyedik ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzetméter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglévő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szervizberendezéssel, amely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A MŰHELYEK SZAKMUNKÁS LÉTSZAMA jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több, mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutatják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrészfelhasználást 14 százalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető, a meghibásodások száma 36 százalékkal, a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. A GÉPKAPACITÁS HATÉKONYABB KIHASZNÁLÁSA megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató és a ke- kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítására is alkalmas szervizhálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, s biztosítani kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő kő vetelményeket támaszt. Zsuffa Ervin, .az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője TELJESÍTETT vállalások r Állták szavukat a nyírbátori „csepeliek" Puskás Tibor A jubileumi munka- versenyt kezdeményező csepeli kollektíva elért teljesítményeivel igazolta, hogy élenjár az országos mozgalomban. Teljesítették, több jelentős területen túl is teljesítették vállalásaik időarányos részét. Az összes exportnövekedés 12,5 százalék helyett elérte a 13 százalékot. A november 7-re vállalt kiemelt szovjet exporttételek kiszállítását már október 25-én befejezték. A Csepel Művek Szerszámgép- gyárának — ahonnan az időközben nemzetközivé szélesedő mozgalom kiindult — megyénkben Nyírbátorban működik gyáregysége. írásunkban arra kerestük a feleletet, hogy a .nyírbátori „csepeliek” hogyan járultak hozzá a nagyszerű eredmények eléréséhez. TISZA ISTVÁN főmérnök: — Az eredeti vállalás szerint többek között 40 radiál fúrógéphez vállaltuk az alkatrészek november 7-re történő leszállítását. Ezt a szovjet fél kérésére 55 darabra növelték. Mi Nyírbátorból az alkatrészeket már szeptember végén útnak indítottuk, hogy az anyagyárban időben vonatra rakhassák az utolsó tételeket is. Emellett 12 darab PTC peremeszterga készítése volt a vállalásban. Ebből 6 darabot szeptemberben elkészítettünk. A másik felét pedig e hó végéig szállítjuk szovjet partnereinknek. PUSKÁS TIBOR géplakatos, a Dózsa György szocialista brigád vezetője: — Ott voltam Csepelen az emlékezetes vállalást megtevő brigádvezetői tanácskozáson. Szorongó érzéssel jöttem haza. Izgultam, hogy tudjuk-e teljesíteni a vállalást. Közben mozgalmunk nemzetközivé szélesedett. A kezdeményezők vállára így még nagyobb teher nehezedett. Az én tizenegy tagú brigádomat az összeszokottság, a szorgalom segítette túl az időközönként jelentkező nehézségeken. Hornyák András és Trefkai István tettek nagyon sokat. Most, hogy már minden november 7-re tett ígéretet megvalósítottunk, boldogok vagyunk. PAPP MÁRIA köszörűs: — Csepelen a MüM 1-es szakmunkásképző intézetben végeztem. Örömmel csatlakoztam az Angela Davis brigád többi tagjával együtt a Papp Mária felhíváshoz. Később aztán éreztem, hogy a csepeli családhoz való tartozás azt is jelenti: rajtunk a világ szeme. Ennek tudatában álltam a köszörűgép mellett egész évben. Ügy érzem, eredményes munkát végeztem. A fáradtság, az izgalom ma már a múlté. A kötelező és a Vállalt feladat teljesítésének öröme, a jól végzett munka tudata tölt el. A felpezsdült munkában megtanultuk azt is, hogy a jövőben hogyan kell hajtani, ha jó eredményt akarunk elérni... BÁNFAI JÓZSEFNÉ betanított gépmunkás, a Munkácsy Mihály szocialista brigád vezetője: — A feketítő műhelyben dolgozom, de a ponthegesztést éppen úgy elvégzem, mint a présgép kezelését. És a brigád többi tagja, a hat fiú, meg a három lány is több munkaműveletet tud végezni. A vállalás teljesítéséből eredményesen vettük ki a részünket. Nagyszerű kezdeményezés volt, feldobott bennünket. Ezt a lendületet csak folytatni lehet... Ami nagyszerű a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori gyáregységében: nem akarnak pihenni a babérjaikon. Mind Kádár elvtárs, mind Brezsnyev elvtárs levelét úgy fogják fel, hogy Bánfai Józsefné ez biztatás a további munkasikerek eléréséhez, egyéni boldogulásuk megvalósulásához. Sigér Imre Fotó: Gaái Béla Munkaügyi továbbképzés A megyén belül is egyre inkább előtérbe kerül a vállalatoknál, üzemeknél a létszámmal való gazdákodás. Kevés viszont az olyan szakember, aki a munkaügyi dolgokban teljesen jártas. Ezért indított immár harmadik alkalommal munkaügyi továbbképzést a megyei tanács munkaügyi osztálya. A középfokú tanfolyamon azok a vállalati, szövetkezeti dolgozók vesznek részt, akik napi feladataik során munkaerőgazdálkodási tennivalókkal foglalkoznak. Korábban mintegy 180-an végezték el a középfokú munkaügyi tanfolyamot. A mostani a jövő év első felében befejeződő tanfolyamon négy osztályban 120-an ismerkednek a legfontosabb munkaügyi tudnivalókkal. Az idén a mezőgazdasági termelőszövetkezetektől is vesznek részt a tanfolyamokon. A cél, hogy ezekben a gazdaságokban olyan ügyintézők legyenek, akik ismerik a gépesítést, a fejlődő technikát alkalmazó mezőgazdaság szakemberigényeit. A munkaügyi tanfolyam előadói a megyei tanácsnak a témával leginkább foglalkozó dolgozóiból, valamint a nagyobb vállalatok jogászaiból és magasabb végzettségű, munkaüggyel foglalkozó dolgozóiból kerülnek ki. * I Terven felül Sikeresen dolgoznak az éves terv valóra váltásán az öntödei Vállalat kisvárdai Vulkán vasöntödéjében. A háromnegyed évi terv 107 százalékos teljesítése mellett az árbevétel 232 millió forint volt. Az éves várható teljesítés 104—105 százalék. Legfontosabb termék továbbra is a radiátor, elsősorban ezen a területen kell további erőfeszítést tenni. Az év hátralévő időszakában a tőkés export- szállítást is tovább fokozzák. A két háború között és alatt néhai Bíró Lajos kántortanító is hiába hadakozott falunkban a csúf- és melléknevek használata ellen. Hiába követelte meg a szlávos formulát, hogy az apa keresztnevének hozzá mondásával kell megkülönböztetni a sok egyforma vezeték- és keresztnevű- eket — úgymint Bíró Sándor, az Andrásé, Bíró Sándor a Mihályé stb. Az ecse- diek megmaradtak a régiek mellett. Ügy esett jól, hogy Bó-Bíró Gergely, Csepüs- Bulyáki, Paszuly-Tarcsa, Sa- jó-Szántó és megannyi sok száz. Sőt újabbak születtek napjainkra — Szepesi-Maródi, Gagarin-Tarcsa, Szusza- Pap Károly, mert amennyi Sándort, Bálintot, Gusztávot, Emíliát, Rózát, Juliskát kereszteltek volt annak idején, íost ugyanannyi Róbert, Csaba, Csilla. Gyöngyike kerül az anyakönyvbe. Névadással, vagy kombinálva, hogy mindenki elégedett legyen. Azért én sem azt mondom most, hogy Sarkadi Lajost látogattam meg az elmúlt hetekben — mert szinte hallom a kérdést, hogy melyiket — hanem a Dodeszt kerestem fel. Szegről-végről rokonom is, ez a negyven év körüli, jó kötésű, igen szorgalmas ember, meg a2tán a hatvanas évektől egyvégtében, az állattenyésztésben dolgozik, tehát éveken keresztül volt munkatársam. Most tehenész, de nem az ulolsok közül. (Hogy miért Dodesznak nevezik, persze ő sem tudja.) Mégsem a közösben végzett munka felől akartam vele beszélgetni, vagyis ki dolgozik még a régiek közül, hanem a háztáji állattartása érdekelt, melyet megelőzött a híre. De hiába estére mentem, nem találtam odahaza. így hát csak a feleségével tudtam beszélgetni, aki szívesen mutogatta meg a tágas istállót, a fejőstehenet, a két üszőt és a takarmánnyal tele hatalmas csűrt. Lóhere, lucerna, széna, kukoricaszár — ecsediesen kóró — fiókról fiókra benne. A kóró nagy része persze, felszecskázva almozásra kerül, mert olcsóbb, mint a szalma. — Várjon egy kicsit bátyám, mindjárt fejek is — készségegkedett a fiatalaszSzuny, aki napról napra, pontosan^ és szakszerűen ellátja ezeket az állatokat. (Az ura csak a takarmányt teremti elő szabad idejében.) Azzal levette a takarót a kerekeken guruló fejőgépről és bekapcsolta. Nyomban felbúgott a nagyszerű masina, én pedig ámultam-bá- multam. Nem mintha nem láttam volna még fejőgépet és hozzá hasonló kisgazda- sági eszközöket, hanem azért, mert ez a hajdani paraszt- leány, aki még hallani sem igen hallott valaha ilyesmiről, milyen természetesen kezeli ezt az áldást jelentő szerkezetet. Közben végzi a dolgát, hogy percet se veszítsen a napi munkaidejéből, melyet senki nem írt elő számára. Még be sem fejezte a fejőst, máris sorakoztak — ahogy valamikor a kereskedelemben használva volt — a kuncsaftok. (Vagy kontósok.) Idős nénikék, fiatal- asszonyok, süldő leányok, süvölvény fattyuk, egyszóval, ahogy a fiatalasszony hozzá tette, az egész utca gyerekét az ő tejükön nevelték fel. De még a csarnokba Is jut. öt-, hat-, sőt hétezer forint értékben havonta. I z igaz, hogy csökkent az állomány az utóbI bi esztendőkben — állapíthattam meg, az itt és máshol látottakból — de a' szerkezeti és minőségi változás, alighanem ellensúlyozta azt. Mert nem egy helyen van már fejőgép, négy-, ötezer literes tehenek párjával és a vegyes tartásról áttértek az egyfélére. Szakosodtak, vagyis kinek mihez van kedve, azt tartja inkább, örültem mindezeknek. Szállási László
