Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-03 / 259. szám
1977. november 3. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A szem normális belső nyomásának fenntartásában fontos szerepe van a szem vérkeringésének, a szemgolyó belsejét kitöltő kocsonyás üvegtestnek és az úgynevezett csarnokvíz keringésének. A csarnokvíz a szem elülső részében, az érhártya folytatását alkotó sugártest nyúlványain termelődik. Ha a csar- nokviz elvezetését valami akadályozza, annak termelődése és elvezetődése között felborul az egyensúly és a szem belső nyomása fokozódik; ilyenkor beszélünk zöld hályogról vagy glaukomáról. A zöld hályog gyógyszeres és műtéti kezelésének legfontosabb célja az, hogy a szem nyomását a szokványos szinten tartsa. Ezt úgy érik el, hogy szemcseppekkel, illetve műtéti beavatkozással segítik a csarnokvíz elvezetődését, vagy csökkentik a termelődését. Ez utóbbi kezelésre sikeresen használható a fagyasztás. A csarnokvíz termelődésének a helyére, a sugártest tájára helyezett, mínusz 80—120 Modern műszerrel készítik a diagnózist egy zöld hályogos betegről, ennek alapján döntenek a kezelés vagy műtét módozatáról. C-fokon lehűtött fagyasztó eszköz a szöveteket megfagyasztja és ez a csarnokvizet termelő szövetek sorvadását okozza. Fagyasztással az ideghártya leválása is gyógyítható. Ez a súlyos szembetegség úgy alakul ki, hogy a több rétegből álló ideghártya valamilyen betegség vagy sérülés folytán elvékonyodik, majd átszakad és a szakadáson keresztül az üvegtestből folyadék jut az ideghártya rétegei közé. Ha bizonyos időn belül nem sikerül az ideghártyát visszaerősíteni az érhártyához, a leválás egyre nagyobb területre terjed ki és a beteg megvakulhat. Ezt a betegséget csak műtéttel lehet gyógyítani. A műtéttel az ideghártyán keletkező sérülést „befoltozzák”. E célra a fa- gyasztásos eljárás is jól használható, a látóhártya sérült részeinek elektromos árammal vagy nagy energiájú fénysugárzással való roncsolásán kívül. Tolvaj madarak Ki ne ismerné a tolvaj szarkáról szóló hazai történeteket? Való igaz, hogy a szarka tulajdonképpen közeli rokonságban áll a cserény- építő madarakkal. Mintha a kleptománia családi vonás lenne, a varjúfélék többsége — tehát nemcsak a szarka — hagyományosan tolvaj népség. Tiszteletbeli helyet foglal el ebben a társaságban maga a nagy holló is. Az állatok viselkedését hosszú időn át tanulmányozó kutatók szerint a madarak „kleptomániájának” nyilván több oka van. Kétségkívül sok esetben az élelemszerzés ösztönének káros szenvedéllyé vált, tévútra tért, elfajult változatával van dolgunk. A csillogó tárgyak igéző hatása ugyanis könnyen megmagyarázható azzal a vonzerővel, amit e madarakra a színes külsejű bogarak gyakorolnak. De a madár nyilván a legcsillogóbb pénzdarabról is hamar megállapítja, hogy semmi köze sincs a bogarakhoz, mégis megtartja és gondosan elrejti azt. Ez a titokzatos, készletek felhalmozására irányuló ösztön valamennyi varjúféle közös jellemvonása. A képen a szemfüles fotóriporter ritka pillanatot örökített meg: tolvaj lás közben rajtakapta a varjút. Hagyományok a hídépítésben Fényáradat, üvegen át Egy nemzetközi kiállításon mutatták be a képen látható különleges üvegcsillárt. A közel két mázsa súlyú csillár üvegteste 73 darab izzólámpa fényét szórja szét. Az egyenlő hosszúságúra vágott mintás csodarabokból, 16 lépcső- zet szerint összeállított csillár egy német mester műve. Az üvegcsillárok előállításának „klasszikusai”, első nagy művészei a velencei mesterek voltak. Az üveg reneszánsza, illetve a velencei reneszánsz üveg a XV. század derekán született meg. A mu- ránói mesterek ekkor már a technikai és képzőművészeti lehetőségek széles skáláját ismerték. A tiszta „cristall” mellett a különböző színek legkülönfélébb árnyalatait varázsolták elő a kemencékből. Az üvegfúvók ismerték a különböző színű üvegek egymásba olvasztásának technikáját, és a mesterek igen szépen csiszolták az üvegkészítményeket. A reneszánsz kori velencei üveg fő erénye a bámulatos arányosság, a vonalak tisztasága és a szerkezeti szilárdság volt. A velencei üveg dicsősége Európa-szerte fellendítette az üvegipart; a murá- nóiak mintájára sokfelé kezd-. tek üvegkészítő műhelyeket létesíteni. Velencének persze nem tetszett a dolog, törvény által is tiltotta az üveggyártás titkainak felfedését az illetéktelenek előtt. A nagy-nagy fellendülést — szükségszerűen — hanyatlás követte a velencei üveggyártásban is. Két dolog azonban máig is fogalom maradt: a velencei tükör és a velencei csillár. A XVII. századtól egyre inkább a különcködő formák váltak divatossá, amelyek bizonyították ugyan a műhelyek technikai fejlettségét, de végül öncélúságba torkolltak. A múló évszázadok során a csiszolt cseh és német üveg egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ami szintén nagy csapás volt a velencei üveggyártásra. beton és a vasbeton követte, nagy konkurrenciát támasztva a vasból, acélból készülő, szép ívű hidaknak. A „jó öreg” szegecselt tetőszerkezet azonban — a kép tanúsága szerint — mind a mai napig nem ment feledésbe, ha ritkábban is nyúlnak ehhez a konstrukciós változathoz a tervezők. Á rózsa ültetése Házikertek kedvelt dísznövénye a rózsa, ha ősszel ültetjük, eredésére nagy biztonsággal számíthatunk. Csak olyan növényanyagot használjunk ültetésre, amely a lombját már lehullatta s alkalmas az átte- lelésre. A rózsa napos, nyílt fekvésű, tápanyagban gazdag (kissé meszes), kötött talajon díszük legszebben. A talaj kémhatása enyhén lúgos vagy közömbös legyen. Árnyékos, nyirkos, savanyú talajba ne ültessünk rózsát, mert fejlődése lassú, vontatott lesz. A rózsa igényes a talaj tápanyagtartalmával szemben. Ültetés előtt Istállótrágyával vagy műtrágyával dúsított komposzt- trágyával javíthatjuk meg a talajt. A trágyázást talajforgatással kössük egybe. Az ültetőgödrök kijelölésénél vegyük figyelembe a rózsa (az ültetendő fajta) növekedési eréjét is, gyengébb növekedésű fajtáknál 0,5—0,8 m, erős növekedésű kúszórózsáknál és parkrózsáknál 1,5—2,0 m legyen az ültetési távolság. Sajnos az utóbbi években sok házikertben találkozhattunk a bogarak — illetve lárváik kártételével. E kártevők az értékes növényanyagban tekintélyes ritkulást, pusztulást idézhetnek elő. A lárvák rágása nyomán a károsított, de megmaradt rózsák lassan fejlődnek, satnyák lesznek. A lárvák elleni védekezésre legalkalmasabb készítmény a Basudin 5 granulátum. Akkor járunk el helyesen, ha a kiásott ültetőgödrökbe — az ültetés előtt — gödrönként 5 kávéskanálnyi növényvédő szert szórunk, majd kevés földet dobunk rá. A gondos vegyszeres kezelést már követheti az ültetés. Telepítéskor a töveket öt rügyre vágjuk vissza, a gyökerek metszése csak a sérült részek eltávolítására korlátozódjon. Ha magasra ültetjük a rózsákat, úgy télen a fagytól, nyáron a szárazságtól károsodhatnak. Az egészséges, erőteljes növekedés érdekében, úgy ültessük a rózsákat, hogy a növények kissé mélyebben, a gyökémyak 3—4 cm-re kerüljön a talaj felszíne alá. Az elültetett töveket ezután beiszapoljuk és felkupacoljuk. Széles Csaba, főiskola. Nyíregyháza mg Tanácsok a gyümölcsfaoltványok vásárlásához A gyümölcsfa a kertészeknek sok örömet szerez, ha a kellő gondoskodást már a telepítéstől kezdődően biztosítjuk. Gyümölcstermesztésünk csak akkor lehet eredményes, ha minden tekintetben jó minőségű oltványt ültetünk. Ezért az oltvány vásárlásakor a következőkre legyünk fokozottan figyelmesek. A gyümölesfaölt- vány egészséges, ép gyökérze- tü, a Törzse iegyenes hövésür betegségektől mentes, jól fejlett legyen. A vásárlásoknál ne arra törekedjünk, hogy minél idősebb legyen az oltvány, mert a kétévesnél idősebb már ültetésre nem alkalmas. Minél fiatalabb az oltvány, annál biztosabban megered, annál tökéletesebben meggyökeresedik, annál hamarabb megerősödik és így hamarabb és bővebben terem. A gyümölcsfaoltványokat a faiskolákban különböző faalakokra nevelik. A legfontosabb faalakok a következők: Bokorfa. Törzsmagassága 40 —60 centiméter. Jelzése: b., vagy bök. Általában törpe alanyon nevelt alma- és körtefajták, a birs- és az őszibarackoltványok faalakja. A bokorfa termőfelülete közel helyezkedik el a talajhoz, emiatt az ápolási és szedési munkák köny- nyebbek. Intenzív koronaalak, de a rossz minőségű talajokra nem ajánlható. Alacsony törzsű fa. Törzsmagassága 80—100 centiméter. Jelzése: at. Általában a vadalanyra oltott gyümölcsfaoltványoknál használják ezt a koronaformát. A vad alanyok a gyengébb minőségű talajokat jobban bírják. Ezért a gyengébb minőségű homokra és egyéb talajokra ez a faalak ajánlható. A csonthéjasoknál ez a faalak terjedt el általánosan. Közepes törzsű fa. Törzsmagassága 120—140 cm. Jelzése: kt. Ezek a fák később fordulnak termőre, nagyobb tenyész- területet is igényelnek telepítéskor. Ápolási és szedési munkák nehezen végezhetők el. Ezt a faalakot ma már csak ott kedvelik, ahol a terület nincs bekerítve, és a bekerítés ké-' sőbb sem oldható meg, és a fákat a nyulaktól csak bekötö- zéssel lehet megvédeni. Suháng. Jelzése: s., vagy suh. Korona nélküli gyümölcsoltvány. Hossza 80—150 cm. Gyümölcssövény létesítésére kiválóan alkalmas, tetszés szerinti koronaforma nevelhető. A faiskoláknál lévő gyümölcsoltványok között minőségekben és árakban egyaránt vannak különbségek. Ezt a faiskolai lerakatban jelzik is. Az I. osztályú oltvány törzse piros, a II. osztályúé pedig sárga festékkel megjelölt. A különbség elsősorban a koronavesszők számában van. Telepítésre a II. osztályú oltvány is alkalmas. Az oltványokat most célszerű megvásárolni, mert általában a fajtaválaszték és a rendelkezésre álló minőség jobb. A megvásárolt oltványokat a hazaszállítás után — ha nem ültetjük ki — azonnal vermeljük el. A téli vermelés, a kötegek szétbontása után, mindig egyesével, sűrűn egymás mellé helyezve történjék. Az árokba helyezzük a gyökereket és az árok oldala mentén függőlegesen helyezzük el a törzsét. A gyökereket és a törzs egy részét porhanyós földdel takarjuk és óvatosan tapossuk meg a hézagmentesség biztosítására, majd teljesen takarjuk be a kiásott árkot. Ideiglenes vermelésnél elegendő 25—30 cm mély árok is, amelyben döntve helyezzük el a gyümölcsfaoltványokat. Az oltványokat csak közvetlenül az ültetés előtt szedjük ki a vermelőbői. Dömper, kooperációban Kél mázsa súlyú üvegcsillár. A baráti Lengyelország járműipara iránt világszerte egyre inkább nő az érdeklődés, ami a gyártmányok jó minőségét, megbízhatóságát dicséri. Pedig az országnak nincsenek sok évtizedre visszanyúló járműépítési hagyományai. Ami eredményt fel tudnak mutatni, azt önerőből, a második világháború után érték el. A járműiparban céltudatos szervezéssel olyan nagyságú szériagyártás feltételéit teremtették meg, ami megfelel a mai világszínvonalnak. A szervezés nemcsak a szorosan vett járműgyártásra, hanem a gyárakkal együttműködő más üzemekre is kiterjedt. Legalább is azokra a gépgyárakra, amelyek az autóipari berendezések, fődarabok, alkatrészek gyártására specializálták magukat. Ezekben az üzemekben lépésről lépésre tör magának utat a legújabb, legtermékenyebb, a kisebb önköltségű technológia. A lengyel járműipar felépítésének fontos eleme a nemzetközi kooperáció. A lengyel autógyártás — különösen a teherautó- és autó- buszgyártás — nem igényel A lengyel 17 tonnás K—412 típusú dömper. annyi alkatrészt, mint amennyit a nagy szériákra ráállított kooperációs szállítók termelnek. De módjuk van külföldre exportálni a felesleget. Kooperálnak sok nagy járműgyárral, amire jó példa a képen látható 17 tonnás „K—412” típusú dömper, amelyet a svéd Kockums -céggel együttműködve állít elő és hoz forgalomba a wroclawi Fadroma gyár. Ám a lengyel járműgyártásnak is akadnak „szűk keresztmetszetei” (nem eléggé termelékeny gyártási eljárások, bizonyos túlzsúfoltság a gyárakban stb.). A problémákat mindenekelőtt licencek adaptálásával és hazai továbbfejlesztéssel kívánják megoldani. A gyártáshoz persze jó szakemberek is kellenek. E felismerés jegyében a licencekkel felfejlesztett járműgyártás színvonalára emelték fel a szakmunkásképzést Ugyanakkor az automatizált gyártás bevezetésével csökkentik a szakmunkásigényt ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Fagyasztás a szemben
