Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
KM 1977. november 27. o A gólya fehér és fekete tollazatú, hosszú csőrű és lábú, vonuló gázlómadár. Az iskolai életben használt bizalmasabb kifejezésben elsőéves egyetemi, főiskolai hallgatókra mondják azt, hogy gólya. De hogyan kapcsolódik a gólya az elsőéves hallgatóhoz? Talán úgy, hogy a madár elrepült hosszú útjára, az „emberke” pedig berepült a több éves tanulásra? Lehet, de ez mondvacsináltként hangzik. Hát akkor? Egy biztos: a gólyabál az elsőéves hallgatók tanév eleji bálja. Ide már valahogyan beillik a gólya és a diák kapcsolata. Ha másként nem, hát úgy, hogy jelen van a fogadalomtételnél a kitömött gólya egy példánya és az eskü mondásakor féllábra kell állni. Azt nem lehet mondani, hogy hosszú, tömött sorokban érkeznek a fiatalok a Bessenyei György Tanárképző Főiskolához, azon az őszi szombat estén, amikor gólyabáljukat tartják az elsőévesek. Mindenesetre: mire a hangulat a tetőfokára ér, nem sok hely marad üresen. Az asztalok csak a tánc idejére maradnak árván. A zenéről két együttes gondoskodik. Az egyik a cigányzenekar, a másik a miskolci EDDA rock-együttes. Milyen is egy gólyaavatás? (Csak röviden.) A táncteremben szépen, sorban, elsőévesekhez illően felsorakoznak a gólyák. Vannak vagy hatszázan. Aztán minden jót és rosszat, amit a másodévesek tanácsolnak nekik megfogadnak, hiszen nem mernek még ellentmondani. Átveszik a gólyával díszített színes zászlót, s ígérik, hogy becsülettel megtartják egy évig. Aztán egy év múlva már ők lesznek a „nagyok” és ők fogják a „kicsiket”, a jövő évi gólyákat ijesztgetni a főiskolai élettel, főleg az utóvizsgákkal. Mert az utóbbi főszerepet játszik az eskü szövegének szinte minden mondatában. Pedig sokan azt mondják, hogy csak bekerülni nehéz ... Egyszer mindennek vége, most egyelőre a gólyaavatásnak. Az államvizsgáig még négy kemény esztendő vár minden ittlévőre. Ej, minek is kell mindig ezt a tanulást emlegetni, amikor itt van a jó zene! A szórakozásé most a főszerep. Gyerünk táncolni! gyen — mondja a rövid, barna hajú Magdi. — Tudtam, otthon megkezdődött az iskola, s már nagyon vágytam arra, hogy ott lehessek. Ne lepődjetek meg, hogy esztergomi létemre Nyíregyházára gondoltam, amikor az otthont említettem, de azt hiszem, ennek lassacskán természetessé kell válnia. — Mit vársz a főiskolás évektől? — Középiskolás koromban több, valóban jelentős versmondó versenyt nyertem meg, s a környezetem mit sem tartott természetesebbnek, mint hogy színésznő legyek. Harmadikos koromigén két találni. Nagy a zsúfoltság a most csárdának berendezett zsebszínházban is. A cigányzenekar csárdást játszik, a sarkokban diszkrét félhomály, csak néhány gyertya pislákol. Gyorsul a zene, egyre veszettebbül forognak a párok. Akár egy Móricz- regényben, tetőfokon a hangulat, de még csak igazából „most kezdődik, most kezdődik a tánc”. Legalábbis a nóta szerint, mert hirtelen elhallgatnak a hegedűk és a zenészek pillanatok alatt ellepik a büfét: kávét, kólát igyekeznek keríteni. Fülledt meleg van. Szakad róluk a víz. de hiába, az ablakokat Minden jót és rosszat megfogadnak. is így gondolkodtam. Aztán, hosszas tépelődés után úgy éreztem, nem nekem való az az élet. Az sem véletlen, hogy most itt vagyok, s tanárnak készülök. Hiszen nap, mint nap láthatja az ember, hogy a jó pedagógus munkája nagyon sokban hasonlít a színészéhez. Emberek előtt áll mindkettő, s valamire megtanítja őket. Azt hiszem, nincs annál szebb dolog, mint megtanítani valakit arra, amit nem tud. Lehet, hogy nem pontosan idéztem, mindenesetre nagyon igaznak érzem ezt a mondást. Kérdésetekre válaszolva pedig, sok-sok jóbarátot, s olyan négy évet várok, ami után nyugodtan elmondhatom, megállóm majd a helyemet a gyerekek előtt. Egyre többen lesznek a körelőadóban. Már a hatalmas pálmák virágládáin is ülnek, lehetetlen szabad szézárva kell tartani, különben egy-kettőre beugrálnának rajta a kintrekedtek. A büfé körül sokan tolonganak. Van itt vagy húszféle áru: kóla, Márka, virsli, linzer, csokoládésszelet, s ki tudja még mi. Szesz azonban nincs, a sörnek még hírét sem hallották a büfések. Egyeseknek jó ez, másoknak nem tetszik. Van, aki tesz ellene. Nincs olyan messze a Márka presszó, vagy a Körút étterem. Ott lehet inni, az élelmesebbek pedig behozzák a terembe. Igaz, csak a pad alatt isszák, s kínálják a barátokat, mert szigorúan bünteti a rendezőség az ilyen cselekedetet. A szigorúság kevés, de azért a pokol nem szabadul el. Az egyik büfépult mögött filigrán kislány, Gergely Edit elsőéves hallgató árul ételt,- italt. — Elsőéves létedre hogyhogy nem vagy a gólyák között? — Nekem még nincs estélyi ruhám, farmerban pedig nem akartam odaállítani. Inkább eljöttem árulni — mondja, s elnézést kér, hogy nem tud tovább foglalkozni velünk. Sokan várják, hogy kiszolgálják. Editet csak akkor értjük meg igazán farmerügyben, amikor Kovács Mariannái és szüleivel találkozunk. Mariann szerint feltétlenül szükséges az alkalomnak megfelelő öltözet, ahogyan a meghívóban is áll. De ha valakinek nincsen? Erre már Mariann is csak a vállát húzza meg kissé. Orvosszülei vidékről jöttek megnézni lányuk gólyabálját Ok a többi szülőt hiányolják. Rajtuk kívül talán öt-hat házaspár szórakozott (?) a gólyabálon. A csárda egyik sarkából régi ismerős integet felénk. B. Kati, frissen diplomázott tanárnő. — Gyerekek, de jó, hogy találkoztunk! Te jó ég, mikor is láttuk utoljára egymást? — csapja össze tenyerét, s szorít helyet maga mellett. — Csak nem riportot írtok a bálról? Nohát, erről van mit mondanotok, igaz?! Emlékeztek, mikor főiskolások voltunk, milyen fanyalogva húztuk a szánkat a gólyabálokra? Most meg csodálatos minden. Alig vártam már, hogy megszabaduljak legalább egy napra abból az isten háta mögötti faluból. Hogyan, ti még azt sem tudjátok, hol tanítok? Megmondom, de ne írjátok le a nevét. Még csak az hiányozna, hogy megtudják a szülők, a tanár néni Nyíregyházára jár bálozni. — Hogy érzed magad a faluban? — kérdezzük, s kortyolgatjuk a langyos kólát, miközben a zenére né- hányan már összeölelkeztek, úgy járják. — Látjátok, ezt a felszaba- dultságot hiányolom legjobban a faluban — válaszofja Kati. — Ott vigyázni kell minden szavunkra, mozdulatunkra, mert egy tanárnőnek illik komolynak lenni. Ismeritek Sántha Ferenc Húsz óra című könyvét? No, akkor emlékeztek biztosan arra a jelenetre, mikor az írót a falusi orvos leviszi a pincéjébe, amit az egyik pesti presszó stílusában rendezett be, s ahol azt mondja az írónak, soha nem szokja meg a falut, s ide, a magánpresszóba menekül esténként. — Te hová szoktál menekülni? — Látjuk az arcán, sikerült egy időre elvenni a kedvét a mulatságtól, pedig nem akartuk. Kesernyésen húzza el a száját, s fejcsóválva mondja: — Azt hittem, legalább a mai estére sikerül elfelejtenem, hogy már tanár vagyok, s azt hi- hetem, újra főiskolára járok. Dehát ilyen az én szerencsém, jöttök ti, s emlékeztettek rá, hogy felnőttem. Nem azért mondtam azt az orvos- példát, mintha én is menekülnék, de néha lazítani kell. Erre csak a diákváros felel meg. Nem tudjátok elképzelni, néha milyen egyedül érzem magam otthon. Közben Kati feláll, nem pazarolja ránk az idejét, elmegy táncolni, ha már úgyis Ritmikusan hullámzik a tömeg az EDDA zenéjére, csak úgy reng belé az ablaküveg is. Az egyik sarokban a nemrég még főszereplő gólya magábaroskadtan árválkodik, senki sem törődik már vele. A körelőadó földszinti és emeleti kerengőjén kialakultak már a párok, az asztal- társaságok, csak néhányan szomorkodnak — a gólyához hasonlóan — egy-egy sarokban, várják az álombéli lovagot, vagy a királylányt. A magyar—gyors- és gépíró szakos Tóth Magdi társainál is kevesebb időt töltött még Nyíregyházán. Egy héttel később kezdte tanulmányait, mert egy Komárom megyei kórussal Olaszországban járt, s végigturnézta az Appenin-félszigetet. — Csodálatos élmény volt, de az utolsó napokban már nagyon vártam, hogy vége leMégsem temetik a shaket. Nemcsak sör mellett lehet szórakozni — mondják ők. azért jött. Mi pedig egyedül maradunk gondolatainkkal. Ki hibáztatható azért, hogy Kati még mindig itt, a régi társak között érzi jól magát? Talán a főiskola sajátságos lombikvilágával, a Katik pedig önmaguk bezárásával akadályozzák meg a zökkenőmentes beilleszkedést az adott iskola, falu közösségébe. .. Egymásba karoló párok között megyünk a beatzene rajongói felé. Hiába temetik már évek óta a jó öreg shaket, majd mindenki ezt járja. — Csak azt mondjátok meg nekem, hogy mi az ördögre gondolhatnak ezek a tánc közben — int a táncolok felé Adorján István, aki nemsokára végez a földrajz- testnevelés szakon. — Mert hogy a partnerek nem egygeket. Jancsi és Anna két hónapja ismerték meg egymást egy táncos összejövetelen. Most hirtelen meggondolják magukat és visszamennek táncolni. Erre megbomlik az addig oly vidám társaság. A másik pár, lzsai Éva és Udvari Sanyi is felugrik, s gyorsan elszaladnak a táncterem irányába. A kis csoport ötödik tagja, Szőlősi István pedig szedelőzködik. Éjfél már elmúlt, és ő ma, azaz vasárnap Sárospatakra megy kirándulni a munkatársaival. Elköszön, mi pedig a következő szünetben megkeressük az EDDA vezetőjét. Pataki Attila, az együttes vezetője, vastag, tömött baj- szú, kemény kötésű legény. — Egy héttel ezelőtt a mezőgazdasági főiskola gólyabálján játszottunk — mondja. Az EDDA legalább 70 dalt játszott a bálon. mással foglalkoznak az szent. Különben tudjátok-e, hogy öregszünk! Nézzétek meg, alig látni már a táncolok között negyedévest. Pedig most az egyszer még» ki kellene mulatni magunkat. De hát nem tudom, ti hogy voltatok vele, elsős korunkban mintha hangulatosabb, érdekesebb lett volna ez az egész muri. No mindegy, azért is táncolok egyet. Az a kis farmerruhás tetszik nektek? — int egy szőke lány felé, s eltűnik a kavargó tömegben. Még egy fiatal sem bír végig táncolni egy egész éjszakát. A kerengő felső emeletének egyik asztalánál öten ülnek: két lány és három fiú. Közülük Sándor Anna tanárképzős: harmadéves történelem—orosz szakos. Előttük az asztalon tíz kólás- üveg áll. Ebből adódik a kérdés: nem hiányolják a sört? — Szerintünk, azt hiszem, nyugodtan mondhatom többes számban — mondja lzsai János, aki most végzett a mezőgazdasági főiskolán — nemcsak sör mellett lehet szórakozni. Láthatjátok a kólásüveget előttünk. Ettől vagy nem ettől, nem tudom, de a hangulatunk kitűnő. A többiek helyeslőén bólintanak, s a nyomaték kedvéért „meghúzzák” az üve— Kedves emlékek fűznek Nyíregyházához. Az ifiparkban is többször szerepeltünk már. Szívesen jöttünk ide. Az együttesnek legalább húsz saját száma van. Ezek mellett vagy ötven más, ismert dalt játszottak és játszanak még, összesen nyolcszáz watt hangerővel. A felszerelésük egy részét Ome- gáéktól vették. — Úgy gondoljuk, sok itt szórakozó fiatalt érdekelne, hogy mennyi a ma esti gázsitok? — Lehet, hogy a magas összeg hallatán sokan irigyelni fognak bennünket. Tízezer forintot kapunk. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy a négy óra alatt mindannyian leadunk két-három kilót. Az biztos, hogy fárasztó lehet ezt végigcsinálni. Éppen ezért nem irigyeljük őket, de nem is sajnáljuk. E ajnalig tartott a bál, és sokan olyan jól érezték magukat, hogy eszük ágában sem volt elhagyni négy órakor a báltermeket, összetűzésre persze nem került sor. Mindvégig kulturáltan szórakoztak a bálon részt vevők, ami sokat elárul a mai fiatalokról. Szöveg: Balogh Géza Sipos Béla Kép: Gaál Béla VASÁRNAP! MELLÉKLET
