Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

1977. november 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á párt összetétele — a párt minősége Beszélgetés Nagy Tiborral, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével A tagfelvételi munka, a párt összetételé­nek céltudatos alakítása a pártszervezetek fontos feladata. Mi a jelentősége, melyek a meghatározó elvei és fő céljai ennek a tevé­kenységnek? — erről beszélgettünk Nagy Ti­borral, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettesével. A Központi Bizottságnak a tagkönyv- csere tanulságait összegező határozata ismételten leszögezi, hogy „a tagfelvéte­li munkára nagy gondot kell fordítani”. Miért tulajdonítunk ilyen nagy fontos­ságot ennek a munkának, mi a jelentő­sége további előrehaladásunk szempont­jából? — Ügy gondolom, e kérdés megítélésekor osztály pártja. A párt a szocializmus felépí­tésén munkálkodva a munkásság osztálycél­jainak megvalósítását szolgálja, politikája megtestesíti társadalmunk vezető osztályá­nak alapvető érdekeit. Ez a párt összetételé­nek alakítása során sem hagyható figyelmen kívül. Változatlanul irányadó a XI. kongresz- szus határozata, mely szerint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüzemek, s az utánpótlás nevelé­se során különleges figyelmet kell fordítani a munkásokra, általában a fizikai dolgozók­ra. Politikánk következetes megvalósítása és a társadalmi problémák pontos érzékelése szempontjából egyaránt szükséges, hogy or­szágosan a fizikai dolgozók, a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok, vagyis társa­dalmunk két alapvető osztályának tagjai többségben legyenek a pártba felvettek kö­zött. ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS. A jármi Alkotmány Termelőszövetkezet földjén Suszter Gusztáv Rába-Steiger traktorral őszi mélyszántást végez. A csapa­déktól fellazult földön jól halad a gép. is a párt programnyilatkozatában megfogal­mazott távlati célnak, a fejlett szocialista társadalom felépítésének követelményeiből kell kiindulnunk. A fejlett szocialista társa­dalom csak úgy teremthető meg, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a párt vezető szerepét. Márpedig a vezető szerep gyakorlati érvé­nyesülése — más tényezők mellett — nagy­mértékben függ a párt összetételétől, attól, hogy a párttagság a maga egészében meny­nyire képes eleget tenni a társadalmi folya­matok irányításában reá háruló követelmé­nyeknek. A tennivalók megoldásában ter­mészetesen fontos szerepük van a párt veze­tő testületéinek, irányító munkájuk színvo­nalának, de tévedés lenne a párt vezető sze­repének érvényesülését pusztán erre korlá­tozni. Végső fokon a párttagság a maga egé­szében gyakorolja ezt a szerepet. Ezért te­kintjük alapvető politikai kérdésnek, hogy a párt soraiba újonnan bekerülők is minden szempontból megfeleljenek a vezető szerep érvényesítésével járó elvárásoknak, alkalma­sak legyenek az ebből adódó teendők ellátá­sára. Ugyanakkor a helyes tagfelvételek egé­szükben véve kedvezően hatnak a párt ösz- szetételére, belső szociális struktúrájára, s ilyen értelemben is biztosíthatják áz össz­hangot, a tagfelvételi munka és a fejlett szo­cializmus építésének társadalmi-politikai szükségletei között. A fejlődés jelenlegi szakaszában milyen elvek szerint kívánjuk alakítani a párt összetételét, milyen arányokat tekintünk optimálisnak? — Elmondhatjuk, hogy a társadalom éle­tében végbement változások, az utóbbi há­rom évtized társadalmi fejlődése a párt ösz- szetételében az utánpótlás bázisának alakulá­sában is tükröződnek. A párt és tagok között a társadalom minden osztályának, rétegének legjobbjai megtalálhatók. Ez természetes és pozitív jelenség; ennek megőrzésére törek­szünk a továbbiakban is. Ehhez a lehetőség is kedvező, hiszen a termelési és osztály vi­szonyok megváltozásával lényegében elhá­rultak azok a korlátok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes rétegek tagjai számára eleve lehetetlenné tették, mások számára erősen megnehezítették a pártho? való eljutást. A szocialista fejlődés jelentősen kiszélesítette azt a társadalmi bázist, ahon­nan a párt a maga utánpótlását merítheti. Ezekből kiindulva szögezi le a Központi Bi­zottság 1977 júniusi határozata, hogy min­denféle mechanikus kategorizálást mellőzve, a munkások, mezőgazdasági dolgozók, terme­lőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek és al­kalmazottak legjobbjait kell párttaggá ne­velni. — Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. A másik az, hogy pártunk változatla­nul megőrizte osztályjellegét, az MSZMP — mint a neve is kifejezi — ma is a munkás­Az említettekkel együtt továbbra is ér­vényes, hogy a felvételi kérelem elbírá­lásában mindig az egyén alkalmasságá­nak körültekintő, szigorú mérlegelése a legfontosabb. Ilyen tekintetben mely kö­vetelmények érdemelnek különleges fi­gyelmet a jelenlegi időszakban? — A gondos egyéni elbírálás során külön­leges figyelmet érdemel a politikai meggyő­ződés és aktivitás, a készség és képesség a párt politikájának képviseletére, terjesztésé­re, megvédésére, gyakorlati megvalósítására. Igen fontosak az ideológiai-világnézeti köve­telmények, vagyis a szervezeti szabályzat azon előírásainak érvényesítése, hogy a párt­nak az lehet tagja, aki magáévá teszi a mar­xista—leninista eszméket. Szükségesnek tart­juk, hogy a párt új tagja felvételekor már rendelkezzen bizonyos közéleti tapasztalat­tal, jártassággal, vagyis előzőén végezzen mozgalmi tevékenységet valamely tömeg­szervezetben, a társadalmi életben. Nagyon fontos, hogy a pártba bekerülő munkája és magatartása — a közösségben és a magán­életben egyaránt — feleljen meg a párt fel­fogásának: ilyen értelemben legyen példa­mutató. Helyes, ha a pártszervezetek ezeknek a tényezőknek nagy figyelmet szentelnek a felvétel során, s az azt megelőző nevelőmun­kában. Melyek e folyamat legfontosabb jellem­zői? — E folyamat, melyet a kommunistává nevelés, kommunistává válás folyamatának nevezhetünk, valóban szélesebb, sokrétűbb, mint maga a felvétel. Javarészt a tömegszer­vezetekben, társadalmi mozgalmakban, szo­cialista brigádokban kezdődik: itt szerzik meg az első közéleti tapasztalatokat, itt fi­gyel fel rájuk a pártszervezet, az itt folyta­tott politikai tevékenység érleli meg többnyi­re az elhatározást a pártba való belépésre. Ezért tekintjük az e területen dolgozó pártta­gok fontos politikai kötelezettségének, párt­feladatának, hogy tudatosan vizsgálják kör­nyezetüket, foglalkozzanak a párton kívüli aktivistákkal. A tagfelvételt meg kell, hogy előzze a felkészítés a párttagsággal járó kö­telezettségek teljesítésére, meg kell ismertet­ni a jelentkezővel, hogy milyen politikai kö­zösségbe kerül és mi vár itt rá. Tehát az utánpótlás nevelése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel véget. A kommunistává válás, illetve nevelés folya­mata tovább folytatódik és kell is, hogy foly­tatódjék a pártéletben való részvétel, a poli­tikai ismeretek elsajátítása, a pártmegbiza- tások teljesítése során. Ebben fontos szere­pet játszanak ajánlói, pártcsoportja, de vég­ső fokon a pártszervezet egész kollektívá­ja is. Lássuk, hányán vagyunk? Áz UNIYERSIL munkaidőalapja — kritikus szemmel Méltán minősítette jelesre az UNIVERSIL nyíregyházi gyáregységének a munkaidő- alap kihasználásáról készí­tett elemző összeállítását a városi pártbizottság végre­hajtó bizottsága. Az anyag ugyanis valóban elemző, sok­oldalúan alapos munkáról tanúskodott; igazolva, hogy a gyár illetékesei megértették a kérdés fontosságát. Az ezernél is több dolgozót foglalkoztató, termékeinek nyolctizedét külföldre szállí­tó gyár helyzete a tárgyalt té­makörben az országos ada­toknak megfelelően alakult. Ami viszont talán nem mondható átlagosnak: itt tudják is, mivel lehet a hely­zeten javítani. „Eltűnt" 116 ember munkaideje Tehát a helyzet. Az évi összes munkaidő­kiesés — szabadságokkal együtt — 13,5 százalék. Ez pedig nem kevesebb, mint 116 dolgozó éves munkaideje. A munkaórák kihasználása majdnem tizennégy száza­lékkal marad el a maximá­listól: igaz, hogy ez az adat az elmúlt évhez képest már javulást mutat. A táppénzes állomány — a létszám emel­kedésével egyidejűleg — emelkedett, de — és ez fi­gyelmet érdemel — a három napnál kevesebb ideig tartó, — Szégyen — kiál­tott fel Magda. — Fel­nőtt ember létére nem átall mindenféle elő­jelekben hinni! Mi pedig ott álltunk és vártuk, hogy mit csi­nál az elégett gyufá­val: a gödör mögött ugyanis szemétláda volt. A férfi a gyufát Jacek Sawaszewicz: Előítélet — A babona: a szel­lemi sötétség jele — helyesel Maciek. Antek gúnyosan el­nevette magát. — ön szerint holmi macska — azonos vol­na a sorssal? A férfi cigarettát vett elő és rágyújtott. visszatette a dobozba, a dobozt pedig zsebre dugta. — N-no igen — mondta Maciek — mennyire meggyökere­sedtek az előítéletek egy bizonyos kategóri­ához tartozó emberek körében... — Az ilyenre rábe­széléssel nem lehet hatni — jegyezte meg Magda; nyilván elunta a várást. — Ne légy gyerek, öregfiú — mondta Ma­ciek szándékos hig­gadtsággal, messziről kezdve neki a dolog­nak —: előbb-utóbb mindenkinek le kell küzdenie magában a múlt csökevényeit. — Azután magad is nevetsz majd a babo­náidon — fűzte hozzá Antek, s megfogta a makacs ismeretlen ka­bátja hajtókáját. A férfi már-már el­lenvetést akart tenni, ebben a pillanatban azonban belepottyant a gödörbe, s így átlép­te azt a demarkációs vonást, amelyet a fe­kete macska húzott. Most már mi is elin­dulhattunk. Megkönnyebbülés és öröm töltött el bennün­ket. Valahogy mégis csak kellemes dolog, ha az ember egy té­velygő segítségére siet­het, és a helyes útra vezérelheti! ■>m | entünk-mende- Hv I géltünk, vidá- man csevegtünk és tárgyaltuk a tör­ténteket, csupán Antek nézelődött aggódva a kapualjakba: vajon nem ugrik elő még egy fekete macska? Mivel ő volt a legnyápicabb valamennyiünk közül, teljes joggal feltételez­te, hogy ez alkalommal neki kell majd meg­válnia a káros előíté­letektől. Fordította: Gellért György néha bizony gyanúra okot adó gyengélkedések mennyi­sége elenyésző. Örvendetes a balesetek számának mérsé­keltebb, de az emiatt kieső napok számának felére apa­dása. Az összes kiesés egy- harmada a magánügyek in­tézéséből, még jelentősebb része pedig a munkaidő alatt tartott továbbképzések, érte­kezletek, gyűlések óráiból áll össze. A munkaidő napi kihasználása gyári szinten — az egyes munkaterületek ekörül ingadoznak —, 76,1 százalékos. Áz okok: egy a háromhoz A kép vegyes, kedvező és kedvezőtlen mozzanatok vált­ják egymást. Nézzük, mi a kedvező változások kiváltó­ja. Kevesebb lett a baleset, mert szigorúan szabályozták a munkavédelmi oktatást. Sőt, csakis fesőfokú végzett­ségűek lehetnek oktatók; a munkások kölcsönös példa- mutatása, egymás figyelése pedig sokat javult. Ez aligha az adminisztratív intézkedé­sek, sokkal inkább a meg­győzés eredménye. A veszteségidők elemzése előtt fontos megjegyezni: az arány, ami a munkástól füg­gő és a tőle független kiesé­seket mutatja, egy a három­hoz. Hiba van az anyag­előkészítésben, gyakori az anyag- és alkatrészhiány, nem ritka „vendég” a gép­hiba, és az energiakimaradás sem. De — ez már a munká­sok felelőssége — sokszor korábban kezdik áz ebéd­időt, mint eljönne az ideje és az újrakezdést sem sietik el. A műszakváltások is a kényelem jegyében zajlanak. Amióta szigorúbbak a kö­zépvezetők, .azóta sokak ön­kényesen maradnak el a munkából. Nyilvánvaló: nem a szigorúság enyhítése a megoldás! (Ide kívánkozik: a városi tanács ügyfélszolgá­lata két hónapig — kísérlet­képp — munkaidőn túl is fo­gadta a gondjaikkal hozzájuk fordulókat. Nos: túlórában és szabad szombatokon az iro­da az ürességtől kongott...) Teljesítményben, testresza bottan A helyzet javítása az ad­minisztratív intézkedéseken túlmenően a munkaszerve­zési problémákon való gon­dolkodást is megkívánja. Kétségtelen, hogy ehhez az egyik út a teljesítménybér­ben dolgozók körének bőví­tése. Ez a gyár vezetőinek is szándéka, de a szándéknak ellentmond az órabéresek számának emelkedése. Meg­fontolást érdemlő észrevétel, hogy az újonnan belépőket — ahol lehet természetesen, és testre szabott normával — de teljesítménybérben dol­goztassák. Az elképzelések és a valóság közötti különbséget ugyanis a friss munkavál­lalók hosszadalmas képzésé­vel indokolták. Természetesen a gyári helyzetnek és a jobbítási erő­feszítéseknek vázlatos rajza ez csupán. A gyár vezetőinek beszámolóját vizsgálva azon­ban egyértelmű: jól fogtak hozzá tartalékaik felmérésé­hez; hamarosan tudni fogják, valójában mennyien is van­nak. S. Z. Láda A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet idén 300 ezer ládát készített alma exportcsomagolásához. 1978- ban már félmillió láda gyár­tását tervezik, társulnak a nyírmadai termelőszövet­kezettel és a HUNGABO- FBUCT-tal. ennek eredmé­nyeként az exportláda- gyártás eléri majd a két­millió darabot. A láda. illetve annak hiá­nya nem új keletű gond, küzdöttünk miatta 1975-ben. 76-ban és idén is. Az sem új felismerés, hogy a sza- bolcs-szatmári bőséges al­materméshez a GEV (Or­szágos Göngyölegellátó Vál­lalat) egyre nehezebben tudja biztosítani — és fő­leg időben szállítani — a szükséges göngyölegmeny- nyiséget. Mindezek sürge­tően igénylik a megyei, üze­mi ládagyártás — társulá­sos alapon történő láda­gyártás — megkezdését, fel- fejlesztését. A vajai kezdeményezés hasznos. de méreteiben még elenyésző, hiszen a nyírmadai társulással együtt is a készülő láda csak né­hány ezer vagon exportszál­lításhoz elegendő. Ettől jővai nagyobb mennyiségre lenne szükség, és nemcsak export ládákból, de kishú- tőládákbói és konténeres ládákból is. Már most gon­dolni kellene arra, hogy a Jövő évi almatermés gön­gyölegellátását az üzemi ládagyártás bővítésével mi­ként lehetne a legcélraveze­tőbben javítani. (seres) Á táppénz, a magánügyek és a munkaidő N éptelen utcán ballagtunk. — j Odanézzetek! — kiáltott fel hirtelen Maciek. — Fekete macska szaladt át az úton! A macska valóban fekete volt. Kandúr. Cső alakúra görbítette farkát és arcátlanul, közvetlenül az orrunk előtt iszkolt át a jár­dán, megkerült egy frissen ásott gödröt és eltűnt a kapuban. Meg­torpantunk. Az előt­tünk haladó férfi szin­tén megállt. Néhány percig szótlanul álldo­gáltunk. — A macska: nagyon rokonszenves állat — mondta végül Antek szándékosan hangosan, hogy az előttünk álló férfi is meghallja. Az nem válaszolt, csupán egy helyben topogott.

Next

/
Thumbnails
Contents