Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
1977. november 24. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Talajvizsgálat telepítés előtt A talajadottságok meghatározzák illetve döntően befolyásolják, hogy a házikertekben a különféle talajféleségekben milyen növényfajok és -fajták díszlenek és teremnek a legjobban. Ezért telepítés előtt célszerű az általános talajjellemzőkről tájékozódni. Tudnunk kell, hogy a művelt, a gyökerek által sűrűn átszőtt talajszintet feltalajnak (ennek 20—30 ernes rétegében a vastag gyökerek nem vesznek fel sok tápanyagot. a 30—50 cm-es rétegében viszont a legtöbb táplálékot veheti fel a növény) az ez alattit altalajnak (itt 50 cm alatt a gyökerek víz után kutatnak) nevezzük. Mintavételkor mind a feltalajból, mind az altalajból mintát kell venni. Száz négyszögölenként (360 négyzetméter) egy gödröt, egy szelvényt készítünk. A gödröt úgy kell megásni, hogy lehetőleg a nap a gödör egyik (függőleges) falára süssön. A gödör mérete felső részénél 70 x 70 cm. alsó részénél 50 x 50 cm és 60 cm mély legyen. A mintavételt lapáttal vagy kanállal alulról felfelé kezdjük. Egy szintből (kb. 20 cm vastag rétegből) 20—30 dekányi mintát veszünk. A mintát műanyag zacskóba tesszük, majd a talaj felett közvetlenül elkötjük a zacskó száját, a fennmaradó részbe pedig a minta számát és a mintavétel mélységét tartalmazó feljegyzésünket helyezzük el. A talajmintát, vagy mintádat ezután kartondobozba csomagoljuk és a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztálya által kijelölt laboratóriumba küldhetjük (Délpest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Talajtani Laboratóriuma. 2700 Cegléd, Batthyány út 11.). A különböző talajjel- lemzők igen tág határok között változnak: A talaj kötöttsége (az Aranyféle kötöttségi szám) KA 30 —37 laza (homok, homokos talaj), 38—50 közép kötött (homokos vályog, vályogtalaj), 51—80 kötött talaj (agyag, kötött agyag), a talaj humusztartalma: H%, 0—1% humuszban szegény talaj. 1,5—2%: gyengén humuszos talaj. 2,5— 3 %: közepesen humuszos talaj, 3% felett: humuszban gazdag talaj, a talaj kémhatása pH. 3—5 pH: savanyú talaj. 5 6,9 pH: savanyú, gyengén savanyú talaj, 7—7,2 pH: közömbös. gyengén lúgos talaj, 7,2—7,9 pH: gyengén lúgos, lúgos talaj. 8 pH felett: lúgos talaj, a talaj mésztartalma (mésztartalom) CaCOa %, 0— 5 %: gyakorlatilag mésztelen talaj, 5—10%: gyengén meszes talaj, 10—15%: közepesen meszes talaj, 15—20%: meszes talaj. 20 % felett: erősen meszes talaj. Egy átlagos, de jó állapotú talajban a következő tápanyagmennyiségek lehetnek (mg/100 g): nitrogén (N) 10—20 mg/100 g. foszfor PjOí) 20—35 mg/100 g, kálium (K20) 30—40 mg/100 g, Ismeretes, hogy a tápanyagszint a talajban a felsőbb szinttől mélységben arányosan csökken azaz rétegenként (0—20. 20—40. 40—60 cm-enként) változik. A fentiekből megállapíthatjuk. hogy a növény elsődleges tápanyagforrása a talaj, ezért a talaj tápanyag-háztartását s a növények trágyázását minden esetben az igények optimális kielégítése szempontjából ken elbírálni és alkalmazni. Kertjeink növényei a gondos ápolást bő termésükkel fogják meghálálni. Széles Csaba, mg. főiskola. Nyíregyháza Gátépítő gépóriások Gyorsuló fonóorsó Képünkön: a korszerű fonóüzem. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Kaktuszok — télen Képünkön: Vratsa észak-bulgáriai városban egy kaktuszgyűjtő fiatalember már 120 fajtát tart otthonában. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Ma divatos hobby a növények gyűjtése, nevelése. Az afrikai, amerikai földről származó, rendkívül változatos alakú, sokszor bizarr formát öltő kaktuszok sokasága erre bőven nyújt lehetőséget: a lakásnak, kertnek egyaránt hálás és mutatós, olykor szenzációs díszei. A kaktuszok szárazságtűrő növények, igazi hazájuk a sivatag, ahol kevés és rend- szertelen a csapadék, többnyire magas a hőmérséklet. Az itt élő növények csak úgy tudnak életben maradni, ha a ritkán lehulló csapadékból minél gyorsabban, minél többet fel tudnak venni. Ezt gyorsan fejlődő haj- szálgyökér-rendszerükkel teszik, de ha beáll egy hosz- szabb száraz időszak, gyorsan el is veszítik hajszálgyökereiket. Ugyanakkor a sivatagi növények gyökereinek nagy szívóerőt is kell kifejteni, hogy a gyökérsejtek a talajban található vizet magukba szívhassák. Az otthonunkban nevelt kaktuszok — és általában a pozsgás növények — nagyon fényigényesek, lehetőleg a déli fekvésű szoba ablakainál helyezzük el őket. Érzékenyek a hőmérsékletre is. Télen legkedvezőbb számukra a 8—12 fokos helyiség, ha annak relatív páratartalma 60 —80 százalékos. A helyiség sohase legyen 5 foknál hidegebb, és 15 foknál melegebb. Ebben az időszakban a növények pihennek. Az alacsony hőmérsékleten tartott növények nem igényelnek sok vizet: a létükhöz szükséges fény-, hő- és vízmennyiségnek egyensúlyban kell állnia. A kaktuszok öntözését és a víz mennyiségét már szeptembertől csökkentsük. ÉPÜL A PAKSI ATOMERŐMŰ. Képünkön: az I. számú reaktorcsarnok. (MTI fotó — Gottvald Károly) Az utóbbi másfél évtizedben a textilipar jelentős technológiai, műszaki fejlődésen ment át. Üj mesterséges rostokat kezdtek felhasználni. új feldolgozási módszereket vezettek be, attól függően, hogy csupán a korszerűsítés vagy pedig teljesen új gyártmányok bevezetése volt-e a cél. A gyűrűs fonás gyorsasága az utóbbi évtizedben megkétszereződött, s ez a folyamat tovább tart. Mindezt az automatikus leszedők és más újítások teszik lehetővé. A konvencionális fonógépek kezelése még így is elég munka- igényes marad, ezen az automatikus fonalkötözés tökéletesedése segíthet majd. Forradalmian új az úgynevezett open-end fonás, amely a gyűrűs fonásnál kétszerié termelékenyebb, egyes változatainál pedig az előfonásra sincs szükség. Az önsodratú fonási eljárás a gyapjúipar számára jelentett nagy fejlesztési lehe- - tőségeket, mivel a hagyományos gépek sebességét tizenkétszeresen (!) múlja felül. A sodrat nélküli, ragasztó- anyag alkalmazásával történő fonalgyártás még gyerekcipőben jár. Külön kell szólni azonban a rendkívüli módon fejlődött textúráit fonaltermelésről, amely elsősorban a végtelen szintetikus szálaknak adja meg a font fonalak több előnyös tulajdonságát. Ez utóbbiak felhasználója főképpen a kötőhurkolóipar. A fonóipar egészét tekintve világszerte megállapítható, hogy elsősorban a hagyományos gyártási eljárásokat javították meg igen nagy mértékben a gépsebesség fokozásával, az automatikus műveletek kifejlesztésével. Képünkön: épülő óriás gát a Szovjetunióban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A nagyobb méretű építmények — felhőkarcolók, völgyzárógátak, hidak stb. — csak úgy születhetnek meg, ha az építőgépek fejlesztését sem hanyagolják el. A nagy vízépítési műtárgyak létesítésénél nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a különféle daruk. Közülük is talán legérdekesebb az önemelő toronydaru, amelyet a rendkívül magas völgyzáró gátak építésénél alkalmaznak. Segítségükkel elméletileg korlátlan magasságú gát építhető. A kábeldarukat kezdetben csak a betonvasalás beemelésére, később betonozásra is használták az építkezéseken. Utóbbival kapcsolatban azonban újabb követelmények jelentkeztek, éspedig meg kellett szüntetni a hatalmas konténerek ürítésekor keletkező rendkívül veszélyes lengést. Ezt a haladási és emelési sebességek növelésével, valamint a konténer töltésének korszerűsítésével érték el. A kábeldaruk haladási és emelési sebessége ma már 10—12, illetve 5—6 méter másodpercenként. Hosszú ideig sok gondot okozott a frissbeton szállítása, ugyanis az — különösen rossz útviszonyok esetén — könnyen szétosztályozódik. Ma már olyan óriás beton- szállító járműveket használnak, amelyeknek teknő alakú billenőtartálya a szokásosnál kisebb alapterületű, de magasabb (a frissbetonhoz még kötéslassító és vízkiválást megakadályozó adalékokat is kevernek, így a szállítási távolság is növelhető). A tartály 90 fokkal elforgatható, így a jármű nemcsak hátra, hanem oldalt is üríthet. A nagy vízépítési munkáknál darura függesztett vagy önjáró kivitelű mélyvibrátorokat alkalmaznak a beton bedolgozására, tömörítésére. Parkoló gépkocsik Az autó hosszabb-rövidebb ideig tartó parkolásánál sokféle szempontot kell figyelembe venni. Lehetőleg ne parkoljunk lejtős helyen, inkább keressünk a közelben egy olyan utcát, ahol nem kell behúzott kézifékkel és félrecsapott kormánnyal hagyni az autót (normális körülmények között elég csak első fokozatba tett sebességváltóval magára hagyni a kocsit). Ha mégis meredek helyen kell hagynunk az autónkat, ne restelljünk egy jókora követ vagy téglát keresni legalább az egyik kereke alá. Sokszor lehet látni úgy várakozó autókat, hogy a járdaszegély benyomja az abroncs felületét, ami a gumi idő előtti tönkremenéséhez vezet. Legalább ennyire káros az is, ha olyan szorosan állunk a járdaszegély mellé, hogy a kövezet dörzsöli az abroncs oldalát (ez különösen a vékonyabb oldalfalú radiálabroncsoknak árt). Sajnos egyre gyakrabban arra kényszerülnek a forgalmas városi utcákon parkolóhelyet kereső autósok, hogy a járdára felugrassanak. Ez a kényszerű parkolási megoldás a gépkocsik futóművét, kormányszerkezetét és gumiabroncsát egyaránt igénybe veszi, rongálja (sok országban egészen alacsony járda- szegélyeket készítenek, nálunk azonban még nincsenek figyelemmel az autósokra az útépítők). Ilyenkor lehetőleg keressük meg a járdaszegély legalacsonyabb pontját, majd álljunk párhuzamosan fél méter távolságra a kiválasztott hely mellé. Ezután fordítsuk el a kormányt any- nyira, hogy az első kerekek 40—45 fokos szögben kapaszkodjanak fel a járdába. Kevésbé árt a kocsinak, ha csak a hátsó kerekekkel ugratunk fel a járdaszegélyre, erre azonban ritkán van lehetőség. A járdáról való le- hajtást kinyomott tengely- kapcsolóval, fékezve, lassan, óvatosan haladva hajtsuk végre, és mindenképpen utasok nélkül, üres kocsival. Fontos szabály még, hogy késő ősszel és télen ne állítsuk a kocsit olyan fa alá, amelyet éjszakára sűrűn ellephetnek a verebek vagy más madarak. Olyan éjszakákra, amikor már fagypont alá szállhat a hőmérséklet, terítsünk az első és a hátsó ablakokra vékony fóliát vagy papírt, így megkímélhetjük magunkat a reggeli jég- és zuzmaralekaparástól. — ., ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
