Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. november 22. HOZZÁSZÓLÁS A Mohos-tó megmarad A Kállósemjén határában lévő Mohos-tóról lapunkban megjelent cikkel kapcsolatban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal az alábbiakat írja: „Az Országos Természetvédelmi Tanács 1957-ben termé­szetvédelmi területté nyilvánította a Mohos-tót, mint a Nyír­ség egyik ingólápját. A Mohos-tó botanikai értéke az a gaz­dag hinárvegetáció, melynek tagjai a nagy tüskéshinár, a le­begő hínár, szíves levelű hidőr, úszó hidör, villás sás, henge­res sás, fehér tündérrózsa, fűzéres süllőhinár, mérges csomo- rika, vízi menta, vidrafű. A ritka sásfajok alkotta süppedő szőnyeg lebeg a víztükör felett, melyben a dús hinárflóra te­nyészik. A Mohos-tó természetvédemi kezelését a Debreceni Állami Erdőrendezőség látja el. Nincs szó tehát a Mohos-tó ilyen irányú elpusztításáról. A különleges vízivilág megőrzé­se, és fenntartása összeegyeztethetetlen a növényevő halak betelepítésével, mivel azok igen rövid idő alatt megsemmisí­tenék a vízi vegetációt. A tavon való csónakázás is halott el­képzelés, mert az úszó és lebegő dús hinárflóra ezt teljesen kizárják. Első látásra a Mohos-tó állatvilága valóságos vadászpa­radicsomnak hat, de az itt fészkelő bakcsók, gémek, énekes madarak is természetvédelem alatt állnak, s lelövésük, zava­rásuk természetvédelmi törvényeinkbe ütköző tevékenység­nek számítana, éppen ezért a védett területen TILOS a vadá­szat. Mindenki megnyugtatására közöljük, hogy 1978 január­jában nem fog elkezdődni a Mohos-tó lecsapolása és elpusz­títása. Nagy Antalné az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal természetvédelmi főfelügyelője Nem történt rövidzárlat A Kelet-Magyarország 1977. október 4-i számában „Rö­vidzárlat” címmel írás jelent meg, melyben azt kifogásolja a cikk írója, hogy a TITÁSZ pénzbeszedője napközben járt egy nyíregyházi lakóházban, ahol nem talált otthon senkit és fi­zetési felszólítást hagyott hátra. Pénzbeszedőnk a jogszabályoknak megfelelően járt el, mivel, ahol nem talál otthon olyan személyt, aki kiegyenlít­heti az esedékes számlát, felszólítást kell hagynia. Pénzbe­szedőink teljesítménybérben dolgoznak, bérük megállapításá­nál a fogyasztói létszámot, és a fogyasztók havonként egysze­ri felkeresését vehetjük figyelembe. Egy körzethez 1700— 2100 fogyasztó, illetve áramszámla tartozik, s az ezzel kap­csolatos munka pénzbeszedőink munkaidejét teljesen igény­be veszi. A körzeten belül azok a lakások, ahol díjbeszedő­ink a fogyasztót nem találják otthon, szétszórtan jelentkez­nek —, így lehetetlen, hogy egy fogyasztót havonta többször is felkeressenek. Mindebből látható, hogy a TITÁSZ-nál nem rövidzárlat történt, hanem díjbeszedőnk szabályosan járt el. Papp Gábor üzemigazgató Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Tudományos ülés Kisvárdán Tizenkettedik alkalommal gyűlnek össze Kisvárdán az orvosok, hogy tudományos ülésszak keretében ismerked­jenek egymás munkájával. Ebben az évben már az egye­sített egészségügyi intézmé­nyek munkatársainak részvé­telével zajlanak a tanácsko­zások november 24-én, a kórház-rendelőintézet nagy­termében. A mostani tudományos ülé­sen 15 referátum hangzik el. Az előadások számából is lát­ható, hogy az intézmény or­vosai jelentős kutatómunkát is végeznek, ezzel is emelve a kórház rangját. Jó néhány olyan felfedezést is a hallga- gatók elé tárnak, melyek azért érdekesek, mert a jelen­leg ismert nemzetközi iroda­lom is csak kevés hasonlót tud felvonultatni. Belgyógyá­szok, füll-or-gége szakorvo­sok, kórboncnok és szemész adnak számot munkájukról. Munka közben. Bőrdíszműves Mátészalkán A családi ház egy kis szo­báját rendezte be műhelynek Szabó András mátészalkai fiatalember. A frissen szer­zett szakmunkás-bizonyít­vány szíjgyártó szakma mű- vevelésére jogosítja. Amit csi­nál, az inkább az ősi szakma egy későbbi változata, a bőr­díszművesség. — Már gyermekkoromban megtetszettek a nagyecsedi díszes lószerszámok, ide jár­tam lovagolni. Középiskolás voltam, amikor a televízióban láttam a Kathy László debre­ceni szíjgyártó népművészről készített filmet. Ez adta a vég­ső elhatározást, hogy a bőr­művességet választom élet­hivatásul. Bőrdíszművességet tudomásom szerint csak az Iparművészeti Főiskolán lehet tanulni, ezért döntöttem úgy, hogy kitanulom a szíjgyártó szakmát, a szakma fo­gásait és később átál- lok a bőrdíszművességre. Beiratkoztam a debreceni Tükörkeret, díszes ostor. Népi motívumok — bőrből. 127-es szakmunkásképző isko­lába, ahol áprilisban szak­munkásvizsgát tettem. Azt már régen tudtam, hogy ló­szerszámokat nem fogok ké­szíteni. de annál több. a mai modern lakás díszítésére szol­gáló bőrmunkákat. Népi elemek, motívumok felhasználásával készíti tár­gyait. ötleteit is ebből a tárgykörből meríti. A tehet­séges szatmári fiatalember el­képzelésének, vágyának meg­valósítása útjára lépett. Leg­szebb munkáiból a helyi mú­zeumban kiállítást rendeztek. Nagy sikerrel mutatkozott be az országos népművészeti pá­lyázaton is. A közeljövő ter­vei között szerepel, hogy olyan saját tervezésű, egyedi mintával díszített sallango­kat. fali tükröket, képeket tervezzen és vitelezzen ki. amellyel elnyerheti az Ifjú népművészek mestere címet. Elek Emil képriportja Az Üj Nagyvárad című napilap 1912. június 27-i számában az alábbi cikk jelent meg: ADY ENDRE MEG A PRIMADONNA A debreceni színészek Nyíregyhá­zán domborítanak most a nyári Múzsa dicsőségére. Borbély Lili, a társulat temperamentumos primadonnája egy- csapásra meghódította a várost, mely — mondjuk így — lábai előtt hever. Nos, és a véletlen Nyíregyházára vetet­te Ady Endrét, a kiváló poétát. Tiszta sor, hogy ő se kerülhette ki a végzetét. Őt is, a modern álomkóborlá­sok Odysseusát megbűvölte a nyíregy­házi homoksziget ellenállhatatlan vará- zsú Circéje. Azt pedig már Petőfi élet­rajzából bizonyára tudni méltóztatnak, hogy ha egy költő egy művésznővel ke­rül szembe, hát abból házassági terv lesz. Persze, ezek a fránya poéták. Pető­fi meglátta Prielle Cornéliát s rögtön feleségül is kérte. Ugyanezt a galopp házassági ajánlatot tette Ady Endre is a debreceni primadonnának. A költő — így írják nekünk — Zi- lahon járt, ahol talákozott Zilahy Gyu­la színigazgatóval. Mindketten látoga­tóban jártak az öreg szilágysági város­ban, s nagyon megörültek egymásnak. A direktor mindjárt meg is invitálta Adyt Nyíregyházára. Ott aztán egy pezsgös ebéden egymás mellé ültették Borbély Lilit meg a költőt. A hatás ugyan hamar jelentkezett, amennyiben szólásra emelkedett Ady Endre, s meg- hatottan fordult Zilahy igazgatóhoz. — Ezennel ünnepélyesen megkérem tőled a Liliké kezét, mert ilyen bájos és ked­ves nőt még nem láttam, s bizony isten halálosan beleszerettem. Nosza, lett riadalom. Mert a költő ... (itt egy sor hiányzik, illetőleg sorcsere van az újságban! — a szerző megj.) ... máris indulni akart a paphoz. Csak ne­hezen állott rá, hogy előbb még alszik egyet a dologra. De a kitűnő művész­nőt azonban (sic!) utolérte a sorsharag, amely nem tűri, hogy édes testvérét, a költőt, aki ugyancsak Petőfi szerint ve­le egy anyaméhből született, a prima­donnák csak úgy mir nix dir nix meg­hódítsák. A sorsharag bosszút állt. Bor­bély Lilinek kificamodott a lába. A baleset, szerencsére egészen könnyű természetű, s a bájos primadonna egy­két nap alatt elfelejti az egész kelle­metlen históriát. Valószínűleg épp oly hamar, mint az Ady Endre leánykéré­sét. Az Ady-szakirodalomban eddig isme­retlen adatról van szó. Hitelessége mel­lett és ellene egyaránt találhatunk ér­veket. Ady életében ez az időszak — a Lédával való szakítást követően — a „kis női csukák” korszaka. Hihetőnek tűnik az alkalmi eljegyzés, hiszen Zilahy Gyula társulatával ekkor valóban Nyír­egyházán játszott, a helyi lapokban megjelent kritikákból is kitűnik, hogy a színházlátogatók elsőszámú kedvence Borbély Lili volt. „ ... Mihelyt megje­lenik, már meleg rokonszenv hevíti a közönséget, mely régen szeretett vala­kit annyira, mint őt... — írta a Nyír­vidék kritikusa. A pezsgős ebédek és vacsorák is gyakoriak lehettek, hiszen az ilyen események jó alkalmat jelen­tettek a rajongóknak hódolatuk kifeje­zésére. A cikkben említett baleset is megtör­tént, amint erről a Nyírvidék június 30-i számában olvashatunk. Ami viszont ellene szól, de legalább is megkérdője­lezi az esemény megtörténtét az a tény, hogy a helyi lapokban egyetlen sor sem jelent meg erről a nem mindennapi epizódról, amely pedig aligha marad­hatott titokban a szenzációéhes újság­írók előtt, — nagyváradi újság közli a hírt. Ugyanakkor viszont az is kétség­telen, hogy Várad állandóan figyelem­mel kísérte a költő életútjának alaku­lását, s a helyi lapok rendszeresen tá­jékoztatták az olvasókat az Adyval kapcsolatos eseményekről. Lehet, hogy ezúttal is — mint oly sok más esetben megtörtént — csak plety­káról, az újságírói fantázia és lelemé­nyesség egyik megnyilvánulásáról van szó, azonban a hír megjelent, tehát a benne leírtak feltétlenül figyelmet ér­demelnek. Papp János Nem könnyű megérteni Balogh Imrét, Lajta Kál­mán A galamb című hang­játékának központi alakját, de azt hiszem, lehetséges. Türelem kell hozzá is, mint minden emberhez, a ma­kacsság önmagában nem elegendő. Balognak a türe­lem hiányzott tulajdonsá­gai közül. Türelmetlenül és makacsul akarja, hogy új munkatársai, akik közé öt­évi börtönbüntetésének le­töltése után került, befo­gadják és elfogadják olyan­nak, amilyen. Anélkül, hogy magyarázgatnia kelljen a múltját. Nagy lelki terhet hurcol ez az ember művezetőként, italos állapotban kiadott utasításával munkatársa halálának okozója lett. Ki­szabott büntetését letöltöt­te, de felmentést nem ad neki önnön lelki ismerete. A feloldozást halott munka­társa özvegyétől reméli, várja. Hiába. Makacs erő­szakosságával az asszony sebeit felszaggatja, felzak­latja, az özvegy elzárkózik Balogh Imre bűnbánó ma­gyarázkodása elől. Pedig tudná okolni akkori állapo­tát: a felesége miatti szé­gyen vitte az italozásba, az fordította fel a benső­jét, azon a végzetes napon is. Okolni tudná állapotát, de végzetes utasítását elfo­gadtatni sem akkor, sem most nem tudja. Sem az öz­veggyel, sem a rádiójáték hallgatóságával. A munkatársai különbö­zőképpen vélekednek Ba­logh Imréről, aki nem tud oldódni. Pedig szeretne; de türelmetlen. Makacsságá­val okozza a címadó ga­lamb pusztulását is.' Lélekismerettel megírt dráma A galamb, de azt gondolom, a közösség ma­gatartását túl sötétre fes­tette a szerző. Balogh Imre megkeseredését meg lehet érteni, ha fel is rójuk neki, hogy megértést követel, de ő maga nem akar tenni en­nek érdekében; azonban az emberekben több segítő­készség és több tett nyilat­kozik meg a valóságban, mint ahogyan ebben a rá­diójátékban sugallja a szer­ző. Nem valószínű, hogy az a nyugalomba vonult ta­nácselnök (eredeti foglalko­zására nézve suszter), akit Lengyel Nagy Anna Em­bermesék című legutóbbi műsorában megszólaltatott, olvasta volna Cincinnatus történetét. Ez az ókori ró­mai polgár, miután a föld művelését abbahagyatták vele, hogy diktátornak megválasztva megszabadít­sa a várost az ellenségtől, s ezt meg is tette, a tizen­hatodik napon leköszönt a hatalomról, letette a diktá- tori jelvényeket és haza­ment azzal, hogy a földet is meg kell művelni. Hasonló­képpen tett ez a hazánkbé- li mai közéleti vezető is: nyugdíjba menetele után mesterségéhez tért vissza: községe lakóinak rossz ci­pőit javítja. (Mindkét fog­lalkozását faluja teljes megelégedésére végezve életbölcsességből, szerény­ségből, egyszerűségből adott példát sokaknak, mint tet­te azt több, mint kétezer éve Cincinnatus.) Seregi István A vasárnap indult új is­meretterjesztő sorozat, a Keleti vallások első része, A hinduizmus világa val­lásos-kultikus szertartáso­kat mutatott be, igen lát­ványosan. Az ünnep a Ganges partján, a reggeli rituális fürdés („külső és belső megtisztulás”) arccal a nap felé, a halottégetés, a fiatal leányban testet öl­tött hegyi istennő ünnepe Katmanduban, a rizs-isten­nő kultusza Báli szigetén, a fogvésési szertartás és mások a nekünk egzotikus világ a téma szempontjából érdekesebbnél érdekesebb képeit villantották fel. Az ezernyi féle varázslatnak, rítusnak, mágikus kultusz­nak a hinduizmusban való együttélésében a közös — Balázs György kommentá­ló szavaival — a menekü­lés a hétköznapok sivársá­gából, s a vallási rítus (pl. egy körmenet) közösség szervező erejének megnyil­vánulása. Nagy szerep ju­tott az adásban a Ramaja indiai ős-eposznak is. Az elszakított szerelmesek tör­ténetének kőbe faragott je­lenetsora a benaresi maha­radzsa-palotában, Szita és Ráma szerelmének — jobb szó híjján — tánc-panto- mimja, különösen pedig a bali-szigeti, dramatizált „közösségi előadása” kü­lönleges művészi élményt nyújtott. Éppen ezekben a részletekben sikerült leg­jobban ötvözni az érdekes­séget a mélyebb tartalom­mal. Mert az alapul szolgáló NSZK-, illetve osztrák kis- filmek készítői jórészt adó­sak maradtak a mítoszok alapösobb értelmezésével, s nemigen léptek túl az euró­pai ember számára a hin­duizmusból általában is­mertek közlésén. (Napkul­tusz, lélekvándorlás, áldo­zatok Shivának, a termé­kenység istennőjének és a rossz elűzésére, távoltartásá­ra stb.). A társadalmi hát­tér mélyebb árnyalása is sajnálatosan elmaradt, csak nagy általánosságban esett róla szó, mint pl. az indiai kasztrendszer anakronisz­tikus voltáról. (A brahmin- avatás kapcsán.) Balázs György magyar szövegének természetesen a gyorsan váltakozó képsorokhoz kel­lett igazodnia, pontosabban a látottakra kellett korlá­tozódnia. Ezért is várjuk érdeklődéssel a sorozatról szóló műsorlapi cikkben említett kerekasztal-beszél- getést a keleti vallások, misztikus tanítások hazai szakértőivel. De miért csak a hétrészes sorozat befejez­tével kerülhet erre sor, amikorra a korábbi adások emléke szükségképpen el­halványul bennünk? Merkovszky Pál Országjárás-vezetői tanfolyam Az országjárás a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat sok irányú munkájában igen jelentős szerepet kap. A Sopronban megtartott or­szágjárás-vezetői ankét az or­szágjárások minőségének emelését tűzte ki célul. E cél eléréséért hirdette meg ez év szeptemberében a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei szervezete és a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola TIT-szervezete az 1978 májusáig tartó ország­járó-vezetői tanfolyamot. Vá­rakozáson felüli érdeklődés mellett a tanfolyamra 208 résztvevő iratkozott be. A heti egy alkalommal megtar­tott előadások hozzásegítik a hallgatóságot a májusban megrendezésre kerülő vizs­gán való eredményes szerep­léshez. Nemcsak elméleti elő­adások segítik a tanulást, ha­nem a vizsgát megelőzi majd egy módszertani szempontból szervezett túra, ahol a tech­nikai kísérői feladatokat gya­korolhatják. majd a tanfo­lyam hallgatói.

Next

/
Thumbnails
Contents