Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

1977. november 16. KELET-MAGYARORSZÁG Negyvenkét pecsét SOKSZOR ELHANG­ZOTT MÁR a felszólítás, a korholó hangú mondat: a saját hazáddal is ismerkedj meg, ne csak külfölddel. Ez természetesen elsősorban azoknak szól, akik áradoz­va és lelkesen mesélik, mily csodásak a Louvre kincsei, milyen lenyűgöző hangulatú városkákat láttak az NDK- ban, miféle érzéseket keltett bennük Shakespeare strad- fordi szülőháza — és melles­leg kiderül: nem tudnak mondjuk a pécsi Vasarely- gyűjteményről, nem jártak Sopronban és a nevét is el­felejtették Móricz szülő­falujának. .. S ha ezekről szó esik, fitymálva legyinte­nek: „ez csak hazai”. Nem a minőségi összeha­sonlítás a cél mindezek egy­más mellé állításával — mindössze a tény megálla­pítása: nem ismerjük elég­gé saját kincseinket, értéke­inket. S engedtessék meg. hogy még jobban szűkítsek a körön — mondjuk egy megyényire. Jó páran meg­lepődnek a kijelentésen: Szabolcs-Szatmár megye az ország műemlékekben, szép tájakban egyik leggazda­gabb területe. A furcsa, hogy meglepődök megyénk lakói közül is jócskán ke­rülnek ki! Nem tudják, hogy hol mi található az országnak ebben a csücské­ben, hogy lakóhelyükről alig kell utazniuk ahhoz, hogy csodás festett temp­lombelsőt, Árpád-kori föld­várat, középkori várat talál­janak, vagy megálljának a szék mellett, melyben va­laha Rákóczi fejedelem ült... Feltehetőleg az is fejtörést okozna sok megyénkbelinek, ha megkérdeznénk: hány múzeum és emlékház, em­lékszoba található Szabolcs- Szatmárban. Pedig van jócs­kán: szám szerint nyolc múzeum várja a látogató­kat, és megnyitás előtt áll a sóstói múzeumfalu is. Emellett a megye szülötte­inek emlékei" is érdemesek a megtekintésre — Móricz szülőházától a Kölcsey-em- lékszobáig. Ezek a gondolatok egy most induló érdekes mozga­lom kapcsán vetődtek föl: a „Tájak, korok, múzeu­mok” mozgalom októberben, az idei múzeumi hónapban kezdődött, és a tervek sze­rint több évig tart. Bárki benevezhet, bárki megkap­hatja a kis könyvecskét, melyben üres rubrikák ásí- toznak — pecsétre várva. A LÉNYEG EGY MON­DATBAN is összefoglalha­tó: Magyarország természet- védelmi területeinek, mű­emlékeinek, múzeumainak látogatására ösztönöz a moz­galom azzal, hogy ezeken a helyeken bélyegzőlenyomat­tal igazoltathatja a látogató ott jártát, s ezek a pecsétek pontot érnek. A saját lakó­hely múzeuma, műemlé­ke egy-egy pontot ér, ha máshová utazik a részt­vevő, akkor két pont min­den pecsét értéke. Aki 40 pontot jelentő bélyegzőso­rozatot szerez a résztvételi igazolványába, az jelvényt kap, és részt vehet a moz­galomhoz kapcsolódó több­féle pályázaton, vetélkedőn is. A bronzjelvény után új­ra kezdhető a gyűjtés az ezüst- éa aranyjelvényért. Végül nagyszabású tévés ve­télkedőn vehetnek részt a legjobbak — természetesen komoly díjakért. A cél tehát: minél több embert megmozgatni, útra késztetni, bevinni a múze­umba, felhívni a figyelmét a műemlékekre, megállítani a természetvédelemi terü­let bejárata előtt. Megis­mertetni olyan kincsekkel, melyek múltunk őrizői, tá­jaink díszei. Nem tudni még, milyen sikere lesz a kezdeménye­zésnek, hányán kérnek részvételi lapot a múzeu­moknál vagy az idegenfor­galmi hivataltól, hány ilyen lap érkezik majd be a meg­felelő számú pecséttel. Az Viszont bizonyos: nem kí­vánnak lehetetlent a részt venni szándékozóktól a moz­galom elindítói. Nem kell az ország távoli vidékeire utazni annak, aki mihamar össze szeretné gyűjteni a negyven pontot — a mi me­gyénkben lakó pl. játszva megteheti ezt úgy is, hogy nem lépi át a megyehatárt. Negyvenkét bélyegzőhely van Szabolcs-Szatmárban! ARRA IS JÖ hát ez a mozgalom, hogy a kiadott tájékoztató füzet és térkép alapján átfogó képet kapjon az érdeklődő szűkebb pát­riája nevezetességeiről — hiszen sokan talán nem is tudják egyik vagy másik megyénkben községben-vá- rosban jártukkor, hogy ott milyen értékek találhatók. Ezért semmikép se ártana, ha a plakátok, újságcikkek és egyéb népszerűsítő esz­közök meleltt amolyan „há­zi hírverés” is lenne minél több helyen — ha az üze­mek, művelődési házak, is­kolák maguk vásárolnának néhány példányt a műemlé­kek, múzeumok címjegyzé­kéből, térképéből és ezeket a brigádok, ifjúsági klu­bok vagy KISZ-szervezetek rendelkezésére bocsátanák. Ezek alapján a kollektívák percek alatt összeállíthatják például egy tartalmas szat­mári kirándulás útvonalát vagy egy nyíregyházi vá­rosnéző séta programját. S ha ezeken az új élmények, ismeretek mellett bélyeg­zőlenyomatokat is szerez­nek, talán a következő összejövetelen elhangzik a sokat ígérő mondat: foly­tassuk, hiszen már szerez­tünk tíz pontot... Tarnavölgyi György EXPORTRA TERHELNEK A mezőgazdaság nagy tartaléka A tudás megtérül A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek többségében a magasabb termés eléréséhez szükséges gépek, kémiai esz­közök és a biológiailag több­re képes növény- és állatfaj­ták megtalálhatók. Általában megvan a szakképzett felső­vezetés. A termelés gátja leg­több helyen a tervet végre­hajtó, a konkrét munkát vég­zők szakképzettségének, hoz­záértésének hiánya. Kevés a mezőgazdaságban a szakmun­kás, a meglévők is jórészt va­lamilyen ipari ágazathoz tar­toznak, igen nagy a hiány nö­vénytermesztőből, kertészből és állattenyésztőből. A napokban a TESZÖV rendezésében Baktalóránthá- zán tárgyalták ezt a kérdést. Gyorsabb változást a felnőtt szakmunkásképzés javításá­val, számszerű növelésével lehet elérni. Különösen nagy szükség lenne a termelőszö­vetkezetekben dolgozó nők be­tanított, illetve szakmunkássá képzésére. A Szabolcs megyei termelőszövetkezetekben mintegy 23 ezer nő dolgozik. Ök végzik a nehéz kézi mun­ka oroszlánrészét, és közülük nem egészen ötszázan rendel­keznek csak szakmunkás-bi­zonyítvánnyal. Száz nőből kettőnek van szakmája. Nem csak termelés... A termelési oldalról vizs­gálva is kedvezőtlen ez a helyzet, de legalább olyan sú­lyú a kérdés politikai, szociá­lis oldala. Teljessé az egyen­jogúság csak akkor válhat, ha a feltételek is megteremtőd­nek. Amíg a nők csák segéd­munkát végeznek, addig a bé­rezésben mindig hátrányban lesznek a férfiakkal szemben. A szakmunka elsajátítása nö­veli a műveltségi szintet, másrészt a fejlett módszerek ismerete, alkalmazása köny- nyebbé, termelékenyebbé te­szi a munkát, kevesebb lesz a nehéz fizikai tevékenység és több a szabad idő. A tanácskozáson részt vevő nőbizottsági elnökök elmond­ták, hogy amikor megjelentek a dohány- és zöldségtermő földeken a palántázógépek, az asszonyok tiltakoztak elle­ne. Elveszi a keresetet, nem fog megeredni a palánta — sorolták az érveket. Egy-két év tapasztalata után ők sür­gették a termelőszövetkezetek vezetőinél, hogy vegyenek több gépet. A gyümölcskerté­szetet — főként a termést igen nagymértékben befolyá­soló metszést — sokáig férfi­munkának tartották. Több termelőszövetkezetben, így Baktalórántházán is a nők er­re rácáfoltak. A gyümölcsös mintegy 80 százalékát metsző betanított és szakmunkásnők ugyanolyan jól gondozzák Baktán a fákat, mint a fér­fiak. da kapujáig. Megsimo­gatta a kék sapkát, és az óvoda felé fordította a felfelé sandító fiúcskát. „No, eredj! Délután jö­Gyors, olcsó beruházás A felnőtt szakmunkáskép­zés igen gyorsan megtérülő és olcsó beruházás. Annyira azonban még sem egyszerű, hogy a tanfolyam megszerve­zésével mindent elintézettnek tekintsenek. Baktalóránthá­zán a tanuláshoz és a szak­munka végzéséhez a hátteret is megteremtették. A tanfo­lyamot úgy szervezték, hogy a nők otthoni munkájával összeférjen. A tanuló nőknek munkaidő-kedvezményt ad­tak. A termelőszövetkezethez három község tartozik, mind a három helyen van óvoda, amelyek fenntartásához a tsz is hozzájárul. Minden óvodá­ban egy-egy pluszgondozót a termelőszövetkezet fizet azért, hogy a szövetkezeti tagok gyermekei reggel 6-tól este 6-ig ott lehessenek. A munká­ba autóbusz szállítja az asz­szonyokat, néhány perc alatt a legtávolabbi munkahelyről is hazaérnek. Akik tanulnak, azokat a bé­rezésben is elismerik: a beta­nított öt, a szakmunkások tíz százalékkal kapnak több bért. A vitában többen feltet­ték a kérdést: nem szült-e ez az intézkedés bérfeszültséget? Válasz: akkor lenne bérfe­szültség, ha nem honorálnák a nagyobb tudást. Akik szak­munkások, azok nem azonos feltételekkel rendelkeznek, mint a segédmunkások. Fát jól metszeni, termést szak­szerűen válogatni, csomagolni — amelyből az egész közös­ségnek haszna van —, több tudással lehet. A tanulás le­hetősége mindenki előtt nyi­tott. Aki tanul és a tudását a termelésben kamatoztatja, több bért érdemel. Természetesen a felnőtt szakmunkásképzést nemcsak a nők körében szükséges szor­galmazni. Sok még a szakkép­zetlen férfi is, de legégetőbb a nők képzése, akiknek mun­kája nélkül ma már egyetlen termelőszövetkezet sem bol­dogulna Használják ki a telet A felnőtt szakmunkáskép­zés szervezésében, a tananyag és előadó biztosításában, a vizsgáztatásban közreműköd­nek, segítenek a megyében működő szakmunkásképző is­kolák vezetői. A termelőszö­vetkezetek bizalommal for­dulhatnak hozzájuk. Sok he­lyen azonban először olyan gondot kell megoldani, hogy a tanfolyamra jelentkezők el­végezzék az általános iskola nyolc osztályát. A termelőszö­vetkezet vezetőségének az ál­talános iskola szervezésében a pedagógusokon kívül jó tá­mogatója, segítője lehet a he­lyi párt- és KISZ-szervezet, nem utolsósorban a nőbizott­ság. A mezőgazdaságban a nö­vénytermesztés az évszakok változásához igazodik. Befeje­ződött a mezei munka, a téli hónapok alkalmasak a tanu­lásra. Használják ki minde­nütt ezt a lehetőséget. Élje­nek azzal a nagy és olcsó tar­talékkal, amely a szakképzés­ben, a hozzáértésben rejlik. Cs. B. A megye építőipará­ban 703 szocialis­ta brigád dolgo­zik. Tagságuk száma megközelíti a 7500-at. Valamennyi építőipari brigád csatlakozott a csepeliek felhívásához. Az eltelt háromnegyed év alatt teljesítették vál­lalásaikat — állapítot­ták meg az építők megyei bizottságának legutóbbi ülésén. Az építőipari vállala­tok jubileumi verseny­céljában első helyre a kivitelezési határidők le­rövidítése és az ezzel együtt járó minőségja­vítás került. A SZÁÉV- nél Nyíregyházán, Kis­várdán, Mátészalkán és Nyírbátorban a szerke­zetépítést két műszakban szervezték meg. Ez a termelékenységet 108,4 százalékra növelte. A Budapesti Finomkötött­áru Gyár 104 millió forint értékű egyedi nagybe­ruházását 1978 szeptem­bere helyett már ez év júniusában átadták. Bu­dapesten 16+4 tantermes általános iskolát valósí­tottak meg határidő előtt. A KEMÉV a 750 kV-os távvezeték alapo­zását a vállalt határidő­nél hat hónappal koráb­ban valósította meg. A vállalatnál 207 ez évre vállalt létesítményből 171 határidő előtt készült el. Az ÉPSZER-nél a vál­lalt 23 millió forintos többlettermelést már szeptember 30-ra elér­ték. Az építkezések ha­táridejét átlagosan 32 nappal rövidítették le. A Demecseri Gyapjúfonó és Szövőgyár csarnok- épületét 54, a nyírszőlősi 8 tantermes általános is­kolát pedig 88 nappal a vállalt határidő előtt ad­ták át. Az építők másik jelen­tős vállalása a lakását­adások ütemességére irányult. A SZÁÉV-nél például az elmúlt három negyedév folyamán 574 darab lakás építését ter­vezték. Ezzel szemben 694-et adtak át. Jelentős sikereket ér­tek el megyénk építői a takarékossági vállalások teljesítésében is. A KÉ­MÉ V-nél a 3,2 millióból szeptember végére 2,9 milliót már megtakarí­tottak. A Fémmunkás Vállalatnál az 510 ezer forintból csak az újítá­sok 255 ezer forintos megtakarítást eredmé­nyeztek. Jelentősek az építő­iparban a társadalmi munka végzésében elért eredmények. A teljesí­tés várható értéke év végére meghaladja az egymillió 600 ezer forin­tot. Ha mindehhez hoz­závesszük, hogy a ver­senyvállalásokban mind jobban előtérbe került a hármas jelszó másik két elemének teljesítése, ak­kor megállapíthatjuk, hogy a szocialista ver­senymozgalom jelentő­sei lépett előre a tudat- formálás területén is. Sigér Imre 3 250 darab szovjet exportra kerülő gyógy­szertári mérőedényt készít egy műszak alatt Palcsák Júlia, a nyíregyházi UXIVER- SIL üvegműves szakmunkása. * 200 modellben, több mint 150 ezer női ru­hát készítenek NSZK-megrendelésre, bér­munkában a Nyírség Ruházati Szövetke­zetben. Felvételünkön: Tanicsár Györgyné vasaló a készterméken végzi az utolsó si­mításokat. A terebélyes nagy­mama szinte úszott a levegő­ben. Lábujjhegyen osont a sarokhoz, és roppant elővigyázatosan kilesett. Meghőkölve húzódott vissza a kaján gyerekne­vetésre — tökmag mére­tű óvodás unokája vi­gyorgott rá a sarok túlsó oldaláról. A nagymama lesütött szemmel állt egy pillanatig, aztán szi­gorúan ráförmedt a fü­lig érő szájú kisfiúra. „Azonnal eredj az óvo­dába! Miért ácsorogsz itt?!” A kölyök is össze­húzta a szemöldökét. „Te pedig miért jöttél visz- sza?! Azt mondtad, egyedül mehetek a sa­roktól az oviig! Menjél haza!” A nagymama ingatta a fejét, de aztán rájöhe­tett: alapjában véve az unokájának van igaza, hiszen ő vétett a játék- szabályok ellen, amikor nem bírta Jki, hogy leg­alább a szemével ne kí­sérje a gyereket az óvo­vök érted.” A gyerek en­gedelmesen lépett egyet- kettőt, aztán sarkon for­dult. „De aztán csak a sarokig gyere, ahogy mondtam! Idáig egyedül jöhetek, azt ígérted!” A nagymama bele­törődve sóhajtott. „Jó, jó, csak eredj már, mert elkésel.” Az apró lábak nekiiramod­tak. Pár lépés után visz- szafordult a kisfiú, és csak ránézett nagyany­jára. Az intett neki, és engedelmesen elindult hazafelé. Hallotta a csiz- mácskák szapora kopo­gását a sarkon túlról, öt lépés után megállt. Óva­tosan hátrafordult, és halkan a sarokhoz lopó- zott... (tarnavölgyi)

Next

/
Thumbnails
Contents