Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

1977. október 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Példaadó helytállás II ládahiány kérdőjelei A KIS LÉTSZÁMÚ HIVATAL MEGBÍZOTTJA va­sárnapra tervezett társadalmi munkához keresett fogadó gazdaságot. „Ha hoznak ládát, jöhetnek” — volt egyik he­lyen a komoly gondokat sejtető válasz. Nincs láda. Se tartály, se szedő, se szabolcsi és a még fán lévő alma szedése így komoly akadályokba' ütközik. Ládából az elmúlt évben sem volt elegendő és akkor a ta­nulságok fontos tételeként született az elhatározás: 1977-re a terméshez elegendő göngyöleget kell biztosítani. Részben a göngyölegellátó vállalat útján, részben a megyében gyár­tott ládákkal. A kérdés azonban, mennyi az a termés, amelyhez láda Kell? Pontbs számot nem tud és nem mer mondani egyet­len szakember sem. A tiszamagyfalui termelőszövetkezet­ben például a tervezettől, a becsülttől is jóval több alma termett. Most 170 vagon gyümölcshöz nincs göngyöleg. Emiatt nemcsak az otthoni szüret, csomagolás késik, de a gazdálkodás jövedelmezősége is kockán forog. A bőséges almatermésben nem a természetfeletti erő­ké, hanem az embereké az érdem. Papíron fehéren-feketén ki lehet számolni, hogy a meglévő termőterület egy-egy üzemben hány vagon almát adhat. Tévedni lehet és szabad — az időjárás miatt — 5—10 százalékot, de 40—50 száza­lékot nem! Ma már megyénkben az almatermés technikai, kémiai háttere olyan, hogy komolyabb kárt csak az elhá­ríthatatlan fagy, jég, szélvihar okozhat. Kertész szakembe­reink a metszésben, a növényvédelemben, a talajművelés­ben vannak annyira jártasok, hogy az előző év eredményét ne csak szinten tartsák, de növeljék is. Mindezt a szakemberek is tudják. Termelési terveik­ben mégsem a ténylegesen elérhető mennyiség és nem is a bázisév eredménye, hanem csak valamilyen szám szere­pel. A ládahiány egyik oka tehát az, hogy az ellátás az üze­mek tervéhez igazodik és nem a reális, a tényleges szük­séglethez. Ennek is megvan az oka. A láda (mint eszköz) hosszú időre köt le jelentős hitelt és fizetni kell annak ka­matait. Ha tehát a szükségesnél kevesebb ládát tárol egy- egy üzem, vagy kereskedelmi szerv, úgy véli: költségeket takarít meg. Mennyire indokolt, vagy sem az ilyen takaré­kosság, most ne firtassuk. Tény: ládára lenne szükség. BÁRMENNYIRE IS FURCSÁN HANGZIK, ládákból van némi tartalék. Sok helyütt tartályládában van a bur­gonya, amit sürgősen prizmába, vagy halmos tárolókba kellene rakni. Szerte a megyében az ipari, a cefrealma sok ezer szedő- és szabolcsi ládát köt le üzemekben és háztájiban egyaránt. Ezt az almát ideiglenesen szintén priz- mázni kell. Ott is ez szükséges, ahol nincs ládahiány, mert a szomszédos, vagy egy távolabbi gazdaság küszködik. Az egyéni, az üzemi érdeket most háttérbe kell, hogy szorítsa a közösségi érdek. Az, hogy minden almát időben és jó mi- nőségben kell betakarítani._______________________ (seres) Exporttermékek csomagolása Tiszamogyoróson Figyelemre méltó kezde­ményezés született nemrégi­ben az exporttermékek cso­magolásával is foglalkozó Gyorsszolgálat Szövetkezet­nél. Már korábban felfigyel­tek arra, hogy sok kelet-ma­gyarországi vállalat és szö­vetkezet Budapesten csoma- goltatja be exportra szánt termékeit. A szövetkezet megállapí­totta, hogy mintegy 120 vál­lalat és szövetkezet lenne ér­dekelt egy határ'menti ex­portcsomagoló létesítésében. Erre alapozva kötöttek koo­perációs szerződést az eper- jeske—tiszamogyorósi Alkot­mány Tsz-szel, amely Tisza­mogyoróson egy 400 négyzet- méteres használaton kívüli magtárát rendelkezésre bo­csátotta. A magtár átalakítá­sával október közepére el is készül és megkezdi munkáját az új gyűjtőraktár és export­csomagoló. Működése nemcsak időt és költséget takarít meg a ter­melőknek, hanem egyidejűleg a MÁV-nál is felszabadítanak több száz, más fontos szállí­tásoknál hasznosítható va­gont. Ezenkívül a Záhony környéki lakosság jó munka- alkalomhoz jut az exportcso- magolóban. A határ menti csomagolás évente több mint 5 és fél­millió forint megtakarítást jelent a szállítási és rakodási költségekből a Gyorsszolgálat Szövetkezettel együtt működő vállalatoknál és szövetkeze­teknél. Fáradtan, álmosan ér­kezett meg a fővárosból. Oda szállított — „nagy­szerelvénnyel”. Nagysze- relvényesek. így nevezik a Volánnál azokat, akik a húsz tonnásokat kor­mányozzák, mint Som Ferenc is. Este újabb fel­adat várta a menetirá­nyítóban. Üzenet a pa­píron: „Reggel indulj Ungvárra, sürgősen szűk. ség van az alkatrészek­re.” Vasárnap hajnalban már úton volt. Nem ez volt az el_ ső feláldozott vasárnapja. Megjárta így Moszkvát is. Csak azon csodálkozott a szeminárium vezetője, hol, mikor készült fel a foglalko­zásra. (Egyik legszorgalma­sabb tanuló a marxista-leni., nista középiskolában is.) Elsőként a teher alá — Kit említenének elsők között a párttagok közül, akik példát mutatnak? — kérdeztem Erőss Károlyt, a Volán 5-ös Vállalat igazgató­ját és Berencsik Gyulát, az üzemi pártbizottság titkárát. Szinte azonos hullámhosszon gondolkozva, egybehangzóan Som Ferencről szóltak. Az­tán egyikük is. másikuk is több nevet említett. Olyan „egyszerű” párttagokét, akik az élet sűrűjében, a minden, napok forgatagában állnak helyt, s apró. ha nem is hős. tettekkel, de kezdeményezé­seikkel. s azzal, hogy elsőként állnak a „teher” alá, szinte smeghatározói szűkebb kollek­tívájuk tenniakarásának. Nem. nem különös any..„ból gyúrták őket. Olyan hús-vér emberek, mint a többiek. Ha valami, akkor talán elsősor. ban a helytállásuk, példa- mutatásuk, szolgálatkészsé­gük. szerénységük és a köz ügyeiből való többet válla­lásuk különbözteti meg őket másoktól. Kégler Dezső is a Volánnál dolgozik. Alig 31 esztendős. Fiatal párttag. A rakodó­gépszerelő csoport vezetője. Rajtuk múlik, hogy a megyé­ben a rakodógép-állomány műszakilag biztonságosan üzemeljen. Sok milliós köz­vagyon, több tucat gép. Ha néhány „lerobban”, megáll a vérkeringés, akadozik a bur­gonya. cukorrépa, más fon_ tos ipari, mezőgazdasági ter­mék rakodása, szállítása. Itt minden óra százezreket je­lenthet. Kégler szeptember 29-én délután érkezett meg Nyíregyházára vidéki szolgá­lati helyéről. Délután 2 óra. kor már lejárt a munkaide­je. A belszolgálatos gépko­csivezető, az autómentős, szolgálatból vitte a hírt a la­kására: jöjjön azonnal, mert Záhony térségében „lerob­bantak” a rakodógépek. Irányvonat vár a kirakodás­ra.” Éjfél után került vissza Kégler Dezső Záhonyból. Hogy mi volt az eredménye ennek az „áldozatvállalás­nak”? Az. hogy a 40 vagonos irányvonatból csupán 10 ko­csit raktak ki késve. Simon a HAFE-ből Vajon mi dönti el azt, hogy egy párttag példamutató-e? Hogyan lehet megítélni: ad. ja-e azt a pluszt, amit elvár tőle a pártszervezet, a közvé­lemény? Valójában az élet ad ezekre választ. Az élet, amely választás elé állítja az embereket, s cselekvésre készteti őket. Mért az emP bereket. köztük a párttago­kat is. a mindennapok kicsi és nagy kérdései teszik pró­bára. Jellemüket, szerénysé­güket. helytállásukat, aka­ratukat. S akkor derül ki, amikor valaki cselekszik, hogy csupán önző, egyéni ér­dekek vezérlik-e, vagy más. Hogyan is lehetett volna el­dönteni, mérlegen mérni: va­jon Simon Mihály, a HAFE lakatosa adja-e azt a pluszt, amit elvárnak tőle, ha történe­tesen az ideiglenesen „bajba” nem került darabolóüzemben nem szervezik meg a három műszakot? Elsőként jelent­kezett. Hekmann László. a HAFE igazgatója mondja: ..azt a túlterhelést, ami a darabo­lóüzemünkben jelentkezett, csak így tudtuk megol­dani. Természetese^ elsősor­ban a páttag munkások pél. damutatására számítottunk. Jól esett, hogy ezek között egyik nártvezetőségi tagunk, Simon Mihály jelentkezett el­sőként”. Ha elöl járnak a munká­ban a párttagok, akkor szá­míthatnak követőkre. Ha pél_ dát mutatnak a tanulásban, akkor néznek fel rájuk. Kék­esén. a tsz-ben „csodálják” a fiatal Áros Jánost, aki technikusként kezdte. a mun­ka mellett végezte el a fő­iskolát. és most levelezőként végzi Gödöllőn az egyetemet. „Nagy munkabírása van — jellemezte az elnök. El_ mondta, hogy most. a do­hányszárítás idején, amikor bajba kerültek, mert nem kaptak autódarut. Áros Já­nos egyszerű újításával ol­dották meg a dolgot. Ezreket takarítottak meg vele. de vár. hattak volna hetekig, amíg autódarut kapnak. Külön elismerés nélkül Rudi Béla a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója. ami_ kor a példamutató pártta­gokról kérdeztem, első he­lyen említette azt a Borbély Andrást, aki tmk-lakatos. ként. s egyben párttitkárként állt helyt az egész idényben. „Ennyi örömöm a munkában még soha nem volt, mint az idén. És ezt Borbély Andrá. séknak is köszönhetem”, öt paradicsomlé-állomás. hét almaléállomás — ez megany. nyi gép. Borsócséplőgépek sokasága. „Csodálatosan dol­goztak. Korábban jelen­tős terméskiesést okoz­tak a gépállomások. Nem gondoltam volna, hogy egyet­len ember ennyire képes be­folyásolni egy egész gyár tér. melékenységét.” Sok példa­mutató párttag van a 105 kö­zött a konzervgyárban. és másutt is. Nem kérkedve, nem hangoskodva teljesítik kötelességüket. Nem várnak érte külön elismerést. De ne feled­jük: a párttagok is em­berek, s jólesik nekik is egy kézszorítás, egy dicsérő szó munka köz­ben is. és taggyűlésen is. Ne feledkezzünk meg erről még a rohanásban, a „hajtásban” sem. Mert akkor a kovász nem kél olyan gyorsan, mint azt a rohanó tempó, a fejlődés igényli, megkívánja. Farkas Kálmán Ötezren dolgoztak Együtt Nyíregyházáért Az elmúlt hét végén — ki­használva a jó időt — számos vállalatnál és intézményben szerveztek társadalmi mun­kaakciót az Együtt Nyíregy­házáért mozgalom keretében. A hétfő reggeli adatok szerint több mint ötezren dolgoztak munkahelyükön, vagy vala­melyik mezőgazdasági üzem­ben. A munkájukért járó pénzt a bujtosi városliget ki­alakítására fizetik be. Aktívak voltak a Kelet­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. Hivatalnokok, termelésirányí­tók, fizikai dolgozók a saját * munkahelyükön dolgoztak az új városligetért, összesen ezeregyszáznégyen csatlakoz­tak a mozgalomhoz, s a kom­munista műszakon 2 millió 600 ezer forint értéküt ter­meltek. Ebből egy jelentős összeget utalnak át a város­nak. A MÁV nyíregyházi pá­lyafenntartási főnökség 87 dolgozója szintén kommunis­ta szombatot tartott, a vas­utasok már kiszámították, hogy 11 ezer forintot tudnak befizetni a közös kasszába. A megyei beruházási vállalat öt ven dolgozója almát sze­dett a Kemecsei Állami Gaz­daságban. Ugyancsak az álla­mi gazdaság almáskertjében dolgozott a hét végén a me­gyei gyógyszertári központ kétszáz dolgozója. A VA- GÉP fizikai dolgozói szomba­ton a műhelyekben tartottak kommunista szombatot, az „irodisták” a császárszállási tsz-ben almát szedtek. A ru­hagyár 240 dolgozója szom­baton gyári műszakot tartott. Az 5. sz. Volán Vállalattól kétszázan mentek a Kemecsei Állami Gazdaságba almát szedni. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban hatszázan tartottak kommunista műszakot. A Szabolcs-Szatmár megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál is kommunista szom­batot rendeztek, hatszázhár- man álltak munkába a szo­kott helyükön. A megyei könyvtárban hétfőn van szünnap, ezért a könyvtár dolgozói tegnap mentek almát szedni. □ hídmester valójában nem mes­ter. Papír szerint ugyanis eh­hez nem kell mestervizsga. Ez beosztás, funkció. A hídmester, aki az életét a vízparton töltötte, — szégyen ide, szégyen oda — nem szeret pecázni. ML több: a hídmes­ter, aki a víz leikébe is belelát — nem tud úszni. A hídmester ereden­dően vizsgázott kőműves, de amikor Büdszentmihályról bevonult katoná­nak, az utászokhoz került. A hídmestert Gál Istvánnak hív­ják. így mutatkozott be a Tisza- dob—Tiszalúc közötti pontonhíd kö­zepén. Katonaság után csak két évig volt Polgáron. Ahogy onnan ide von­tatták fel a hidat, jött ő is vele. 42 óta el nem mozdult innen. — Egyszer majdcsak elmozdí­tottak, még a háború előtt. Magasan volt a víz, akadt elég dolgunk a tö­rékeny hídon, amikor a partról va­laki kiabált, hogy ő még át akar menni. Előbb elvégeztem a munká­mat, akkor mentem ki a partra, a kocsi előtt álló, jólöltözött ember­hez. Vegye tudomásul, én vagyok a vízügyi államtitkár, mozogjon gyor­sabban, s holnap reggel betonozzák végig a lejáratot — mondta az ide­gen. Nagy keservesen még sikerült átmenniük a hídon, de a guta akart megütni a parancsa miatt: egy ál­lamtitkár nem tudja, hogy holnap képtelenség betonozni a lejáratot, már az egész víz alatt lesz ... Per­sze, hogy nem készült el, közvetlen feletteseim lefolytattak azért egy látszatfegyelmit, amit jelentettek az államtitkárnak, de én maradtam a helyemen ... A hídmesternek egyébként nin­csenek „nagy történetei”. Ami van, az is szomorú. „Negyvennégy őszén a németek kiadták a parancsot, fel kell robbantani a hidat. Megbeszél­tem a magyar katonákkal, hogy csak egy látszatrobbantást csinálnak. Igen ám, de a német ellenőrizte a veze­tékeket és rájött a szándékunkra. Csak a kompot sikerült eldugni elő­lük, azzal aztán 45 elején, ahogy le­hetett, tudtommal elsőként az or­szágban, megindult itt a forgalom.” Azaz hogy mégsem ez volt az első. Először három megmentett csó­nakon képzett ki egy kompot s az jelentette az összeköttetést az észa­ki iparvidék munkásai és a szabol­csi falvak között. „Jöttek a kiéhe­zett emberek, hátizsákukban hasz­nált ruhaneművel, hogy átkelvén a Tiszán kicseréljék olajra, szalonná­ra, néhány kiló krumplira. Régen volt...” Hajó érkezett, nyolc perc alatt szabad utat kap. A hídbontást Gál István irányítja. Gál István hídmester életének szép napjai azok voltak, amikor 49- ben — végre — magabiztosan állt a légkamrás pontonokon sr híd. Ké­sőbb néhány évvel az ő elképzelése alapján készült el a parti emelő- szerkezet, ami arra való, hogy ha emelkedik a víz szintje, vele emelik az egész hidat. Mert bármennyire is tűnik csendesnek az élet a festői Tisza-parton, a híd, a látszólag len­ge pontonhíd veszélybe is kerülhet, pedig életet jelent, szinte egész év­ben szükség van rá. A tiszadobi tsz amolyan „kettős birtokos”, a túlol­dalon is jelentős szántóterülete, le­gelője van, ahová igyekeznek az em­A hídmester elköszön berek, ahonnan temérdek termést hoznak át a folyón. „Hirtelen nem is tudom, hány­ban volt, csak annyit, hogy nagy új­donság volt még akkor a kombájn. Jött a nyár, aratni kellett, a kom­bájnt pedig valahogy át kellett vin­ni a túlsó partra. Amikor a vezetők meghallották, hogy a hídmester kompra akarja tenni a kombájnt, előbb azt hitték, nem vagyok ész­nél. Azután meg azt mondták, rend­ben, de én felelek mindenért, mert az a kombájn egy vagyon. Kinn volt az egész megyei vezérkar a nagy eseményen. Megkezdődött az előké­szület, aztán elindult a komp. Nagy nyugalmat erőltettem magamra, pe­dig belül majd szétfeszített az izga­lom. Legalább tíz kilóval könnyebb­nek éreztem magamat, amikor újra partot ért a kombájn ...” Egyszer Dombrádra riasztották: a nagy jégzajlás „elvitte” az ottani pontonhíd két és fél tagját. Két és fél hétig tartott az előkészület, s fél nap alatt 9 méter mélyről kiemelték az elsüllyedt részt... Itt Dobnál ki tudja, hányszor kellett menteni a hidat, amikor a haragos víz súlyos hordaléka csepp híján kettéroppan- tötta a pontonokat? ... Aztán a het­venes árvíz: amikor egybefolytak a nappalok, az éjszakák... Megtör­tént. hogy hat emberrel ezer mázsát emeltek, csörlők segítségével, de­rékig vízben... Egyszer már az újságban is le­írták Gál István nevét. A hetvenes árvíz után Nagydobos és Szamosszeg között a régi, feleslegessé vált híd nagy veszélyt jelentett az újra, de egyetlen cég sem vállalkozott az el­bontására, túl kockázatosnak tart­ják. Akkor írta meg az újság, hogy Gál István irányításával néhány em­ber egy műszak alatt szétbontott egy hidat... A hídmester Gál István megkap­ta az Árvízvédelmi Emlékérmet. Egyszer vállalati, egyszer pedig mi­niszteri „kiválót” nyújtottak át ne­ki... A dobi tsz-nél — ahol érdeme szerint becsüli mindenki — de sok­szor mondták már, Pista bátyám, ne vigye még telelőbe a hidat, még lega­lább négy-öt napig, mert túlon vesz a termés! És Gál István sohasem ké­rette magát, ha látta, hogy a kérés teljesíthető. n izenkilenc hídkezelő beosztott­ja van, aki tiszteli szakértel­méért, szigoráért, embersé­géért. Tizenkilenc ember még most •sem akarja elhinni, hogy Gál István egy kicsit elfáradt és a hídmester év végén elköszön, nyugdíjba megy. Pe­dig a döntés már kész — így is túl van ő már a hatvanon, s a víz nagy figyelmet kíván. A hídmester, aki egész életében csak másokért dol­gozott — felnevelt két gyermeket, de nem gyűjtött vagyont. Még a háza is. most készül, ahová majd kiköltö­zik — a szolgálatiból. A. S. KOMMUNISTÁK A TERMELÉSBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents