Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 9. Képző­művé­szetről képben és szavak­ban A MŰALKOTÁS MEG­ÍTÉLÉSÉNÉL NÉGY TÉ­NYEZŐT KELL SZAM­BA VENNÜNK: MŰFA­JÁT, TÉMÁJÁT VAGY TÁRGYAT, TARTAL­MAT ÉS FORMÁJÁT, VAGYIS STÍLUSÁT, TECHNIKÁJÁT. A főbb műfajok: val­lásos-mitológiai és törté­neti kompozíció, arcmás, életkép, állatkép, enteriőr — szobabelső —, tájáb­rázolás és csendélet. Ezek mindegyike felosztható újabb csoportokra. A mű tárgya közelebbről határozza meg az ábrázolást; rendszerint ez szerepel a festmény, szobor címében. Az életkép tárgya lehet például; családi jelenet, pihenő ara­tók, játszó gyerekek. A laikus néző hajlamos arra, hogy témája, szavakba fogható „meséje” alapján ítélje meg az alkotást, pedig a téma másodrangú. A szo­bor, a kép értékét nem asze­rint kell mérlegelnünk, hogy mit, milyen cselekményt, történetet ábrázol, hanem aszerint, hogy a szavakkal is elmondható tartalmat a mű­vész milyen módon fordítot­ta a képzőművészet nyelvé­re. Azonos témájú művek kü­lönbözhetnek egymástól tar­talom dolgában. Egy erdei táj lehet derűs vagy szomo­rú, borongós hangulatú, a csatakép győzelmes lendüle­tű, vagy tragikus, sőt egy virágcsokor is más hatást kelt, ha alkotója tüzes szí­nekkel vagy barnába ágya­zott, sötét tónusokkal festi meg — aszerint, hogy derűs, vagy szomorú gondolatokat, érzéseket akar művével ki­fejezni, vagyis; mi a mon­danivalója. Nyilvánvaló, hogy tragikus témát nem lehet derűs, élénk színekkel megfesteni. Ilyen alkotáshoz drámai fényekkel szabdalt, sötét színvilág il­lik. Az utóbbi eljárás viszont nevetségesen hatna vidám táncolókat ábrázoló műnél: komorrá változtatná a derűs témát. A tartalom a mű legfonto­sabb eleme. A téma csupán ' alkalom — gyakran csak ürügy! — a tartalom tolmá- • csolására, mely megszabja a mű stílusát, formavilágát. Az utóbbi azonban nem szolgai alárendeltje a tartalomnak, hanem mint köntöse, megje­lenési formája, vele egyen­rangú: együtt, egyszerre hat­nak. Nagy korok és nagy mes­terek alkotásait a forma és a tartalom harmonikus egysé­ge jellemzi. A művészi esz­közökkel kifejezett tartalom akkor is megragad bennün­ket, ha a mű tárgyát, „me­séjét” nem ismerjük. A műalkotás tartalma a magasrendű eszmék kifeje­zésétől a derűs hangulatköz­lésig felettébb sokrétű lehet. Ezért nem szabad minden II. Műfaj, téma, tartalom és forma Munkácsy Mihály: Virágcsendélet műnél általános érvényű tár­sadalmi mondanivalót ke­resni. Munkácsy virágcsendélete­in a mély barna háttérből ki­villanó fények hasonló drá- maiságot árasztanak, mint a Siralomház. Élénk színek jel­lemzik Van Gogh közismert napraforgó-csendéletét. A kép remegő ecsetvonása azonban nyugtalanságra, belső fe­szültségre vallanak. A két virágkép stílusából a hozzáértő ki tudja olvasni azt a társadalmi valóságot, amely alkotóik művészi lá­tásmódját meghatározta: a kritikai realista Munkácsy- nál a Bach-korszak, Van Goghnál pedig ennek az „aranykorinak egyéni tra­gédiákat okozó válságát. Ilyesmire azonban bizto­san egyikük sem gondolt munka közben, csupán egyé­ni érzéseiket fejezték ki a virágképeikben. A KÉPZŐMŰVÉSZET ELSŐRENDŰ FELADA­TA: a szépség Ábrá­zolása, s erről lé­nyegének megta­gadása NÉLKÜL NEM MONDHAT LE. MÉG A LEGTUDATOSABB FORRADALMI ÁBRÁ­ZOLÁS IS CSAK AK­KOR ÉRI EL A HÁTA­SAT, HA MAGASABB RENDŰ FORMÁBAN FEJEZI KI MONDANI­VALÓJÁT. ENÉLKÜL LEGFÖLJEBB JŐ SZÁN­DÉKÚ ILLUSZTRÁCIÓ. (Folytatjuk) Artner Tivadar FILMJEGYZET A felújításokról r-------------------\ A moziprogram jelen­tős részét olyan filmek alkotják, melyek nem először kerülnek bemuta­tásra. Mostanában egyre több a repriz, érdemes tehát a felújítások ma­gyarországi gyakorlatát kicsit közelebbről szem­ügyre vennünk. C ________J Először nézzük az alapelve­ket. Nálunk mérce és sza­bály, hogy a filmművészet értékei és a nagy mozisike­rek kerülnek újra és újra a mozik játékrendjébe. Érté­kek és sikerek: a kettő nem mindig találkozik, ezért meg­esik, hogy a filmek „hogy volt”-ját egymással homlok- egyenest ellenkező igények mozgatják. Van, aki ifjúsága kedvenc filmjét szeretné vi­szontlátni. Mások a kivétele­sen nagy élményt kívánják felidézni. Vannak, akik egy- egy klasszikus mű képi válto­zatát akarják tanulmányozni. A fiatalabbak óhaja, hogy a történeti rangú alkotásokkal, apáik és nagyapáik filmjei­vel megismerkedhessenek. Tudunk „örökzöld” filmekről is, melyek minden korban táblás házakat vonzanak. És természetesen nem feledkez­hetünk meg szocialista kul­turális politikánk azon cél­kitűzéséről sem, hogy egy- egy közéleti eseményt, év­fordulót jelentős filmek fel­újításával is emlékezetessé tegyen. A repertoár törzsállomá­nyát új művek képezik, a repriz voltaképpen csak „já­rulékos elem”, noha egyre nagyobb szerepet játszik a forgalmazás vérkeringésében. Hidat képezhet a tegnap és a ma között, fontos missziót tölt be a tájékoztatásban, szí­nesíti a műsort stb. Már csak ezért sem szabad lebecsülni a felújítások jelentőségét, el­lenkezőleg: gondosan összeál­lított tervek alapján kell meghatározni arányaikat és kiválasztani a régi filmeket. Mit láthattunk mostanában reprízben? Ismét megeleve­nedett a DÉRYNÉ és a FEL A FEJJEL. Kalmár László és Keleti Márton filmje most is sikert aratott, akárcsak Bán Frigyes CSENDES OTT- HON-ja, mégis az az érzé­sünk: kicsit egyoldalú a ma­gyar filmművészet közelmúlt­jában való tallózás. A GE- ROLSTEINI KALAND (Far­kas Zoltán rendezése) hama­rabb került elő a raktárak­ból, mint Ranódy László SZAKADÉK-ja, melynek fel­újítása még most sem szere­pel a tervekben. A Filmba­rátok Köre hálózatban újra elérhető az EGY CSEPP MÉZ, A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZÁÉRT, A HOSSZŰTÁV- FUTÖ MAGÁNYOSSÁGA és AZ ELSŐ TANÍTÓ. Remek sorozat, de ezzel kapcsolat­ban is van kritikai megjegy­zésünk. Mintha túlságosan az új hullámok jelentenék a műsorösszeállítók számára a vonzerőt: bátrabban lehetne válogatni a negyvenes, sőt harmincas évek klasszikus alkotásai közül is. A sikerek között találjuk az OSCEOLÁ-t (Petzold ka­landos históriáját immár több nemzedék tekintette meg), Carstairs habkönnyű bohózatát, A PILLANAT EMBERÉ-t, a bűbájos mese­filmet, az ÓZ, A CSODÁK CSODÁJÁ-t (Fleming mun­káját) — rövidesen jön is­mét A HÉT MESTERLÖ­VÉSZ (Sturges pergő ritmu­sú westernje). Ez a váloga­tás reális, hiszen a szóban forgó művek elnyűhetetle­nek és egyik-másik valóban tartalmas szórakozási -lehető­séget biztosít a nézőnek. Az E sorok írójának repriz ügyben furcsa tapasztalatai vannak. Chaplin felülmúlha­tatlan, de a MONSIEUR VERDOUX harmadszorra, negyedszerre unalmat áraszt magából. A BOTRÁNY KLOSMERLBEN című fran­cia vígjátékot imádtam an­nakidején, most ásítozom rajta. (A megfejtés viszony­lag egyszerű: régen a komé­dia kiemelkedett az elképesz­tően rossz filmek mezőnyé­ből.) A CSODA MILÁNÓ­BAN — Vittorio de Sica já­tékos műve — viszont új ar­cait tárta fel: nagyobb hatást gyakorolt rám, mint a ma­gyar bemutatáskor. Megint érthető a magyarázat: ez a film most már egy nagyobb folyamatba illeszthető és más olasz társadalomkritikai al­kotásokkal összemérhető. Ah­hoz, hogy megbízható ítéle­tet alkossunk a filmekről, jó ismerni a társadalmi hátte­ret, a művészi atmoszférát. És ezért is pompás lecke a reprízek tanulságait megfo­galmazni. A filmek viszonylag hamar öregszenek — mindenesetre hamarabb, mint a könyv vagy a ze­nemű. De néhány felújí­tás már arról is meggyő­zött bennünket, hogy a jó filmnek nem árt az idő. „Századunk népmű­vészete” felnőtt korba lé­pett, ám kamaszkorát, zsenge ifjúkorát is illik ismerni. Veress József József: Az ártatlan Könyves­Ö reg futballista — fiatal író: olyas­fajta minősítések, amelyeket fenntartással fogadunk. Az előbbit már harminc év táján, az utóbbit még negyven év közelében is meg lehet kockáztatni. S mert ilyen viszonylagos értékű jel­zők, célszerű a pontosság Balázs József bemutatása esetében. Valóban fiatal író, mindössze 33 éves, s a közelmúltban már a ne­gyedik regénye került az olvasók elé. Az előző hármat nem­csak a kritika fogadta a kezdő írók esetében rit­kán előforduló egyhangú elismeréssel, hanem az ol­vasók is. S kell-e nagyobb elismerés, mint az, hogy Fábri Zoltán, aki filmjeit mindig rangos irodalmi alkotások nyomán forgat­ta, az író Magyarok című művéből most készíti leg­újabb munkáját. Ennyi is indokolttá tenné, hogy fel­hívjuk a figyelmet AZ ÁRTATLAN-ra, melyet az Üj Tükör közölt előzőleg folytatásokban A nyír­egyházi huszárezred cím­mel, de a szíves ajánlás­nak alaposabb oka is van. Balázs József sokfajta szállal kötődik megyénk- hez: szülőhelye Vitka, sa szatmári élmények, a gyermekkor világában gyökerező tapasztalatok meghatározóak szemlélet­módjában. Valamennyi re­gényének központi hősei itt éltek ezen a vidéken, vagy innen indultak el hányatott útjukon. Egyik sem napjainkban játszódó történet, de tanulságaik máig szólóak, mai gond­jaink gyökeréig mutatnak. Üj regényének főhőse Batár János csekei le­gény, aki gondolkodás- módjában alig-alig kü­lönbözik paraszti sorstár­saitól, bár ő maga ura­dalmi gépész fia, tanonc­iskolában kitanulta a gép- szerelést, sőt az autóveze­tést is. így érheti az a „szerencse”, hogy az 1944 derekán Lengyelországba vezényelt nyíregyházi hu­szárezred törzskarának gépkocsivezetője lehet. Alakja, jellemvonásainak pontosan szervezett együt­tese újólag igazolja, hogy az író egyik fő erénye az alakteremtő erő. Batár János sorsa példa arra, hogy — mint annyian hoz­zá hasonlók — annyira megtanulta érteni a világ dolgait, hogy éppen fenn­tarthassa magát, de a sze­génység bekötötte szemét, nehogy pontosan értse mindazt, miért kell így él­nie. Megtanulta vezetni az autót, de nem tanulta meg vezetni önmagát: csak sodródott az esemé­nyekkel, arra viszont nem tudott rádöbbenni, hogy önmaga is alakíthatja polc azokat. Finom írói ellen­pont a regényben Kocsár Dani, aki végül felismeri ezt a tanulságot, s ha az utolsó pillanatban is, de veszi a bátorságot a szö­késre, így elkerüli azt a tragédiát, 'amit a főhős nem. Lehet, hogy a cselek­mény egyes mozzanatai­nak katonai, hadászati hi­tele kétségbe vonható (ezt csak a szakember álla­píthatná meg), de a re­gény alapjául szolgáló történelmi esemény és ta­nulságai hitele aligha. Balázs József írói eré­nyei közül feltétlen ki kell- emelnünk még köny- nyed mesélőkészségét, cse­lekménybonyolító lelemé­nyét. Nyilván nem vélet­len például, hogy tavasz- szal indul útjára Batár János, s hogy a zárókép­ben „hóval borított vidé­ken varjak károgtak”. A kezdeti reményektől a pusztulásig vezető út feje­ződik ki ebben a megol­dásban. Említést érdemel a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet borítójának egysze­rűségében is rendkívül ki­fejező megoldása, Huszá- rik Zoltán munkája. Hamar Péter Van Gogh: Napraforgók KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents